Először is üdvözlöm a TV2-től érkező olvasókat, és kérem, nézzék el nekem, hogy érdemi válaszok és hazugságok mellett nem tudom elhagyni a témát. Szeretném kivonatosan idézni az ismételten kétes valóságtartalmú nyilatkozatukat, amit a csatorna PR csoportvezetője tett a BORS magazinnak. Sajnos a fórumukban, nem nyilatkozik senki érdemileg, nem lehet válaszokat találni. Lássuk akkor részleteiben, mit mondott a TV2:

„A Kiválasztott németországi adásában egy zöld mambát használtak a korsós produkcióhoz…Miután ez Magyarországon nem volt hozzáférhető, egy hasonló kígyót kerestünk és a szakértő szerint egy dzsungelviperát kaptunk. Miután egyikünk sem herpetológus szakember, mind elhittük a szakértő állítását…Menetközben számunkra is kiderült, hogy a kígyó nem halálos mérgű…A mentalistánk megérezte a kígyó melyik korsóban van, így tett volna akkor is, ha abban valódi dzsungelvipera van, így ez a teljesítményéből semmit sem von le. Aki ezt csalásnak nevezi, az nem értette meg a műsor lényegét”

Akkor minek nevezzem? Nyilván azt sem lehet csalásnak nevezni, hogy a TV2 IP-cím tartományából valaki eközben hirtelen létrehozta – hamis adatokkal – a dzsungelvipera szócikket az online internetes lexikonban? Valóban így viselkedik az, aki rájön, hogy becsapták? Valószínűleg nem, hanem másnap sűrűn elnézést kér 10 percenként a csatornán, mielőtt megindul a külső leleplezés. Lépjünk csak egy kicsit tovább a téma vizsgálatában, ahogyan az újság is megtette. Demeter Attila ugyanis – aki ténylegesen ért is a kígyókhoz, kb. 50 példányt tart, a következőt nyilatkozta: „Noha elterjedt a híre, hogy a német show-ban ugyanezt a mutatványt a tényleg veszélyes zöld mambával hajtották végre, valójában azonban ugyanazt a fajtát használták, mint nálunk” Az újság egyébként úgy tudja, hogy a bemutatott példányt a szakértőnek felkért személy budai boltjában árulják, csak az 4 éve nem kelt el, de most így hozott egy kis pénzt a gazdájának. Természetes a tulajdonos a titoktartási szerződés miatt nem tehetett nyilatkozatot.

Azt hiszem kedves PR vezető, megértettük a lényeget. A TV2 azt hitte, hogy a sötét középkorban él, ahol az emberek nem fogják megtudni, hogy hivatásos bűvészek mutatták be a trükköket és az egész műsornak semmi köze nem lesz a paranormális jelenségekhez. A TV2 mindent megtett azért, hogy a bűvészek nyomait is eltűntesse az internetről, most láthatjuk sikertelenül. Mára már százas nagyságrendű találat létezik a dzsungelviperára is, és ez szaporodni fog. Természetesen mind ugyanazt a témát taglalja. Nem mellékesen pedig többen készülnek arra, hogy hivatalosan perre viszik az ügyet, és a per kimenetelétől függetlenül biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben ezzel lesz tele minden bulvárlap és média. Csak gratulálni tudok a jeles kommunikációhoz, ami a lebukást övezte! Bármennyire is szeretné a TV2, ez az ügy már nem fog csendben elmenni.

Lehet nem hungaricum, de az biztos, hogy vásárló lehúzásban élen járunk. Számítástechnika üzleteink árlistája is sokszor roskadozik a jobbnál jobb áraktól, ám amikor konkrét vásárlásra kerül a sor, akkor derül ki, hogy a termék nincs vagy nem olyan áron. Természetesen drágábban, és sosem olcsóbban. A Gazdasági Versenyhivatal nem egy esetben szabott már ki kereskedelmi láncokra bírságot, mert az akciós újságban lévő termék nem volt kapható az akció kezdetén, vagy esetleg soha nem is létezett a boltban. Később ennek elkerülésére néhány darabot nyitókészletnek betáraztak, néhány darab alatt értendő 2-3. Az alább látható katalógus viszont mindent felülmúl, és elébe megy mindenféle versenyjogi lépésnek.

A készítő egyenes és egyértelmű. „Utolsó darabok, boltonként kb. 1 db” Ugyan sejtjük a kitakart embléma alapján is, hogy az üzletnek elsősorban nem ezeknek a termékeknek az értékesítése a profilja, sőt homlokegyenest mással foglalkoznak, de ez mégis csak sok. Eleve matematikailag nehéz értelmezni a „kb. 1 db” kifejezést. Az mennyi lehet? Egy darabos szórást minimum engedélyeznünk kell a képlet megfejtésénél, mert fél vagy egytized monitor nehezen értelmezhető, mint használható darab. Ez pedig azt jelenti, hogy egy szavunk sem lehet, ha az üzletben soha nem is volt monitor, mert a „kb. 1db” kifejezés ebben az esetben a nullát is magában foglalja. A másik probléma, hogy a kép csak illusztráció szöveg lemaradt, és valljuk be, hogy az IIOSonic monitor az mégsem egy Acer. Ezek után meg sem próbálom kideríteni, hogy melyik típusról lehet szó, pedig monitornál nem mellékes ez sem. Olyan dolgokat, mint a három liter kifli és két méter répa kategóriába eső WXGA a „reakció idő” után már majdnem észre sem veszek.

Ez megint csak kiváló példája az ügyeskedésnek. Akárhogy meg lehet fogalmazni a törvényeket, lesznek, akik a vevőcsalogatás érdekében meg fogják találni a fogalmazás kiskapuját. A vevő meg odamegy, és monitor hiányában vásárol már ezt-azt otthonra. Az újság elérte a célját, ugyanúgy, mint a többi kereskedelmi üzletláncnál. A GVH-nak meg főhet a feje, mert az újság objektív és tájékozató volt, nem is túl apró betűvel. Gondolkoztam miként lehetne visszavágni feléjük. Ezután telepakolom a kosaramat, és diktálok a pénztárosnak, hogy „van kb. 2 doboz tej, kb. 1 kg kenyér, kb. 10 db tojás, és 0 db abból a jobbfajta konyakból”. Garantálni tudom, hogy a számok benne lesznek abban, amit a körülbelül takar, legfeljebb kicsit lesz több. Ezután pedig az összeget lerakom a pénztárosnak, ami kb. annyi lesz, amennyi a fizetendő. Persze sohasem több, hanem mindig kevesebb. Kicsi árak, körülbelül, ez a mi boltunk.

Kétségünk nem lehet arról, hogy miért pont most lett felelevenítve a szkeptikusság témája az RTLKlub-on. A műsorterv már valószínűleg régen készen állt arra, hogy nekimenjen a konkurenciának, és ez le fog futni akkor is, ha közben a netes közösség ízekre szedi a Kiválasztott című műsor bűvésztrükkjeit. Emellett valljuk be, hogy az energizálás, Gyorscsók nagymester, a Gyógyító-webgömb és a Pszichoneuro-kibernátor világában szükség is van valami hülyeség-kompenzátorra. Veszedelmes terjedő jelenség ez, és amint megtudhattuk a Subbáról, sokan olyan doktori címet is viselnek a szakmában, amire nem jogosultak, mert diplomájukat nem kapták meg. A legtöbb médiát ez nem érdekli, és ömlik a tévéből és újságból az ezzel kapcsolatos fizetős szolgáltatások reklámja, vagy maga a műsor, ami emeltdíjas számokon érhető el. Ez ellen lépett fel most Vágó István azzal, hogy a stábbal felkeresett egy szellemidézőt.

Milyen meglepő nem nagyon akarta senki vállalni, hogy Vágó mellett legyen médium, de azért volt, aki ráállt az alkura. Bevezetőként Déri János fiának 9 évvel ezelőtti látogatását idézték fel, ahol a szellem tudott olyan dolgokra válaszolni, amit egyébként bárki tudhatott. A kellékek a szokásosak, kerek asztal, rajta pedig a kis háromlábú írni tudó „kisszék”. Vágó is ezekkel nézett szembe, bár előre közölték vele, hogy szkeptikussága akadálya a szellemek megjelenésének. Nagyon félősek ezek a szellemek, biztosan meglátták Vágó hátán a szellembeszippantó készüléket, vagy a szellemtároló dobozt, mert sajnos nem nagyon akartak funkcionálni. Illetve mégis, mert válaszokat azért adtak, de elég tudatlan volt a bátor túlvilági jelentkező, mert a műsorvezető kérdéseire eléggé mellélőtte a válaszokat. A „hol fájt először a derekad?” kérdésre a műsorvezető által megidézett szellem Siófokot mondta, ami elég erős képzavar a helyes válaszhoz képest, ami Capri szigete volt. Apropó Capri és Siófok. A két környék igen jelentősen különbözik, ránézésre is. Eszembe jut, amikor a Capri felé tartó úton – Positanoban, a Sorrentói-félszigeten – beálltunk egy parkolóba, ahol a parkolóőr kedvesen benavigált egy Ferrari és egy Lamborghini közé. No, ennyit Capriról és környékéről, ez a szellem ügyetlenül ítélte meg a helyzetet. Ezután még volt kérdés egy keresztnévre irányulva, amire a válasz szintén jelentős mellélövés lett. Vágót nem győzték meg, a médium pedig annyit mondott, hogy legyen mindenkinek a hite szerint.

Nem vagyok RTL párti, szét lehet nézni a blogomon ennek ügyében, de ez kis szösszenet kifejezetten tetszett a műsorból. Túl sokan próbálnak most a világban a hiszékenység vámszedői lenni, és ezzel pont a legsérülékenyebb réteget támadják meg. Hiszen egy halálos beteg talán minden megoldást megpróbál azért, hogy meggyógyuljon, és ezt sokan gátlástalanul kihasználják. Az itt bemutatkozó szellemidéző csapat pedig jól megél abból, hogy azt mondja az embereknek, amit hallani szeretnének. Egyes televíziók – amiket én nem is feltétlenül neveznék televíziónak – pedig talajt adnak a hülyeség terjedésének, nem kevés anyagi hasznot merítve a jelenségből. Itt az ideje, hogy megjelenjenek a szellemirtók, és levadásszák a legkellemetlenebb túl/alvilági alakokat, akik abból élnek meg, hogy varázslatos módon saját zsebükbe teleportálják a másokéban lévő pénzt. Aki pedig továbbra is hiszékeny, annak kívánjuk, hogy legközelebb Dr. Vida Richárd Emil végezzen rajta műtétet, amihez az előzetes vizsgálatokat Gyorscsók úr végzi, természetesen nem személyes kézrátétellel, hanem a képernyőn keresztül.

Mennyire hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, ami néhány héttel korábban történt, csak azért, mert újabb hírek kerültek napvilágra. Lassan már el is felejtjük „Mauglit”, a Blahán késelő fiút, a tévék esti műsoraiból is kikopott a személye. Megkeresték a szüleit, riportot készítettek a nevelőintézetek vezetőivel, és ki tudja, hogy éppen hol van most ő éppen. A gyermekbűnözés amúgy sem újkeletű dolog, már hosszú évekkel ezelőtt is voltak olyan rablóbandák az országban, ahol a piszkos munkát a 14 éve alatti gyerek végezte. Ki emlékszik már azokra, mondhatja valaki. Így is van, felejtünk, de úgy néz, ki a törvényhozás sem iparkodik túlzottan az ügy érdekében. Nagy a csönd, fontosabb dolgok foglalkoztatják az illetékeseket, pedig a probléma nem szűnt meg. A 14 év alattiak nem büntethetősége újabb személyeket ösztönöz arra, hogy ilyen módon kövessenek el bűncselekményt, most éppen Szegeden.

A 10 éves kislány ugyanis, aki a történet főszereplője, már több rablást is elkövetett vagy kísérelt meg Szeged belvárosában. A legutóbbi héten két fiatal lányt támadott meg a Kárász utcában. Azzal az ürüggyel állította meg őket, hogy megtudja mennyi az idő, de hamar előkerült a kés is, mint fenyegető eszköz. Mivel hatástalan volt, hamarosan egy pofon is elcsattant, a vége pedig menekülés lett, a rablás meghiúsult. A bejelentéskor derült ki, hogy a rendőrség előtt nem ismeretlen a lány, aki nem egyedül dolgozik. 16 éves nővére kíséri el, de ő csak irányít, a konkrét cselekményt a 10 éves követi el. Így a rendőrök hiába állítják őket elő, a nővérrel szemben is csak eljárást tudnak kezdeményezni. A kisebbikkel szemben pedig még azt sem, őt el kell engedniük, és mehet haza, mint aki jól végezte dolgát. A gyerekek szüleit meghallgatták, az ügy a gyámhatósághoz került, de az ügy kimenetele kétséges.

Az ügy már nem is kapott túl nagy visszhangot. A rendőrök megszokták, hogy ezt kell tenniük, a gyámhatóság sem túl sokat tud tenni az ügy érdekében. A szülők felelőssége nehezen megállapítható az ügyben, legalábbis a jelen pillanatban érvényes törvényi rendelkezések szerint. Továbbra is létezik a tehetetlenség, és a gyermekkori bűnözésnek adhat további teret az, ha nem születik meg egy ezzel kapcsolatos újabb szabályozás. Azt tudjuk, hogy a mostani törvények értelmében nem lehet mit tenni a gyermekbűnözéssel, de nem gondolhatjuk azt, hogy a probléma olyan kicsi lenne, amivel még ráér évek múlva foglalkozni. A Blahán történt eset óta nem csak erre, de több bűncselekményre is fény derült, ahol az elkövetők egy része nem töltötte be 14. életévét, ami gyakorlatilag kizárja az érdemi felelősségre vonást. Nem utolsó sorban pedig ne felejtsük el, hogy ezeknek a gyerekeknek nem csak felelősségre vonásra volna szüksége, de komoly gyermekvédelmi beavatkozásokra is. Egyelőre nem látom, hogy bármi történt volna a megoldás irányába az elmúlt évek folyamán. A kérdés, hogy tényleg meg kell-e várnunk azt, hogy halálos kimenetele legyen egy ilyennek, vagy az sem lesz elég?

Azt hiszem, mindennek megvan a maga határa, pozitív és negatív irányban is. Ezeket a határokat sokan átlépik az online világban, ahogyan tette azt a TV2 is a kígyós történettel. Gondoltam meg is nézem az ezzel kapcsolatos cikkeket, és találtam is bőségesen elfogult írásokat, amik természetesen említést sem tesznek a bakikról, hanem jól odacuppantanak a műsor készítőinek írásaikkal, objektivitást teljesen mellőzve. Ezt teszi a Story online is egy cikkel. Az egy dolog, hogy komplett hazugság és sületlenség, de legalább ott van a hozzászólás lehetősége is. Jó, naiv vagyok, mit akarok én, amikor egyetlen cikknél sincs hozzászólás. Nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki megpróbált kommentet írni egy íráshoz. Regisztráltam, és isten bizony teljesen kulturáltan írtam néhány sort, hogy azért ezt a kígyós témát csak illene kitárgyalni. Milyen meglepő, nem jelent meg az én hozzászólásom sem, gazdagítva a kukába dobott betűk táborát. Csak azt nem értem akkor, hogy minek van lehetőség beírni valamit. Mit várnak, hogy majd agyondicsérem a katasztrofális népbutítást? Ekkor belenéztem a korábbi írásom alapját képező Rubint Réka blogba, amit múltkor nem olvastam át tüzetesen, de most megtettem. Rögtön a gép előtt hidaltam le. Igaz, én annyira nemkívánatos személy vagyok ott is, sok ezer más emberrel egyetemben, hogy hozzá nem szólhatok olyat, ami meg is jelenik. Ellenben vannak, akik igen. Idézek hozzászólásokat, és jelzem, nem válogatok, csak ilyenek jelenhetnek ott meg!

„Nagyon szép gyermekeid vannak!Megdobogtatta szívem amilyen szeretettel írtál a gyerekekröl.Gratulálok!”

„Tökeletes edesanya vagy , percig se aggodj!!!!! „

„Az egyik legcsodásabb család vagytok Magyarországon. Példaértékű vagy a Nők számára. Remek családanya, szerető feleség és dolgozó Nő. Minden tiszteletem a Tiéd.”

„Kedves Réka! Csak azt szeretném kérdezni, hogy hol, vagy hogyan lehet hozzájutni, az edzőkártyáid darabjaihoz.”

„Kedves Réka! Nehogy egy percig is elkeseredj mások baromságai miatt! Túl rövid az élet ahhoz,h. a sok hülye emberrel és a véleményükkel foglalkozzunk”

Most nem mondom, hogy nem kell moderálás, de ennek a képernyőből kifolyó hatalmas nyálmennyiségnek mit értelme van? Akkor tessék kiírni, hogy „ide nem lehet hozzászólni” vagy „csak benyalós és nyáladzó hozzászólásokat jelenítünk meg”, de így ez csatlakozás a hatalmas embertömegek szellemi züllesztéséhez. Utolsó hozzászólónk pedig nagyot téved, mert egy közéleti személyiség az emberekből él, és foglalkozni kell az emberek véleményével. Ugyanis lehet, hogy a tisztelt hozzászólót nem érdekli mit tesz Réka, de a férje legközelebb Réka viselkedése miatt vissza fogja rakni a polcra a legújabb tornázós DVD-t a hipermarketben a polcra a kosárból. Akkor majd lehet, hogy meg fogja kapni a magyarázatot, miért is kell valakinek foglalkozni a véleményekkel.

Elképzelhető, hogy a TV2-nél már összeült a Dzsungelvipera-válságstáb, aki most ki fogja találni, hogy mit kellene tenni. Addig azonban mindenki, aki hallgatásával védeni próbálja a TV2-t az ügyben, csatlakozik ahhoz a táborhoz, akit pontosan azért fognak nem szeretni. Itt jelezném, hogy eddig a TV2 fórumából sem moderálták ki megjegyzéseimet, és azokét sem, akik szintén felszólaltak a vipera ügyében. Meg kell érteni, hogy a világ odáig fejlődött, hogy a legnagyobb erőlködés mellet sem fognak az ilyen dolgok titokban maradni, és aki csatlakozik a védelmi táborhoz, az nagyot veszíthet hírnevéből, már ha létezik ilyen egy bulvárlap tekintetében. A fent idézett hozzászólás gyűjtemény pedig röviden szólva szánalmas. Ezután én is csak a nekem nyaló „hú de jókat írtál, te vagy a legjobb fej a világon” kommenteket fogom meghagyni. Nyilván rendkívül hitelesnek fog tűnni.

Ma már egyszer előkerült – nem éppen kedvező fényben – egy Wikipédia bejegyzés. Kicsit kompenzálok a lexikon felé azzal, hogy megemlítem az egyik legújabb hírt vele kapcsolatban. A hír maga így hangzik:

„A Wikimedia Alapítvány a tízmilliomodik Wikipédia-szócikket ünnepli, ami itt, a magyar Wikipédiában született meg, és Nicholas Hilliardról szól”

A Wikipedia 2001. január 15-én indult útjára, és ma már több mint 250 nyelven találhatóak benne szócikkek. A lexikon lényegében az internetes közösség által íródik, így bármely felhasználó létrehozhat és szerkeszthet szócikket. Elvileg megbízható ismeretanyagot szolgáltat, ami a legtöbb esetben igaz is, azokat az eseteket kivéve, amikor valaki csak azért illeszti bele saját bejegyzését, hogy azzal megtévessze az interneten kutakodókat. Az irányelvek kihangsúlyozzák, hogy az egyik legnagyobb hiba, „ha pusztán reklámlehetőségnek (üzlet, politika, vallás reklámozására) fogod fel a cikkeket. Ez lexikon. A lexikon is jó reklám, de csak akkor, ha igazat ír, amit ellenőrizni is lehet, és ha bemutatja az összes dokumen- tálható álláspontot egy kérdésben”. A legtöbben kerülik ezeket, és valóban hasznos és érdekes információkhoz juthatunk az online lexikont „lapozgatva”.

A hír szerint március 27-én éjfélkor született meg a tízmilliomodik bejegyzés az angol Nicholas Hilliardról szól, aki aranyműves és miniatúrafestő volt. Ez az esemény megmutatja, hogy a valóság jelentősen felülmúlja azokat az elképzeléseket, amivel a szervezet elindította az oldalt 2001-ben. A kezdeményezés rávilágított, hogy nem csak a szoftverek, de a lexikonírás világában is lehet olyan mértékű önkéntes munkára számítani, ami használható végeredmény hoz. Kár, hogy ezt magyar vonatkozású ünnepet pont egy honi bejegyzésnek sikerült kicsit elhomályosítania. Még jó, hogy az internet világában az információ korlátlanul és szabadon hozzáférhető, és az esetleges hiányosságok és félreértelmezések hamar kijavítódnak. Remélhetőleg a mostani 91.000 magyar bejegyzés is gyorsan bővül, és beszámolhatunk a százezredik olyan szócikkről, ami a mi nyelvünkön íródott.

Több dolog várható volt a két rivális gázvezeték építésével kapcsolatban, amiből az egyik úgy tűnik be is következhet. Amellett, hogy a kínaiak is szemet vethetnek az értékes szénhidrogénre egyre bővülő iparukhoz – ahogyan ezt az acéllal is megtették – más gazdasági tényezők is megkavarhatják a gázvezetékek építését. Eredetileg a Nabucco azerbajdzsán, türkmén és kazah gázt szállítana, de újabb kijelentések láttak napvilágot vele kapcsolatban.

Ankarában ugyanis a törökök kijelentették, hogy a gáz az gáz, bárki adja, így semmi kifogásuk nincs az ellen, hogy a vezetéken orosz vagy akár iráni gázt is szállítsanak Nyugat-Európa felé. Márpedig sok választási lehetősége nincs a vezeték építőinek, mert hacsak nem akarnak rendkívül drága és sokkal kevésbé üzembiztos tengeri vezetékeket fektetni, akkor nem lehet megkerülni a Törökországot. A reakciók különbözőek az országok részéről. A magyarok egyelőre nem tudnak mit kezdeni a kijelentéssel, feldolgozzák annak tartalmát. Az Egyesült Államok, akik köztudottan vegyes érzelmeket támaszt az oroszokkal szemben, nem lelkesedett fel a hír hallatán. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hiába hadakoztak ők is a „Déli áramlat” ellen, Európa másik alternatívája is pillanatok alatt oroszfüggővé válhat. Azt csak zárójelben jegyezzük meg óvatosan, hogy az USA-t az oroszoknál is jobban zavarja Irán nevének megemlítése, hiszen bármennyire is elültek a kedélyek, továbbra is a levegőben van az ország Irán elleni támadása. Ráadásul ez utóbbi esetben már meg is született egy hosszú távú megállapodás. Törökország és Irán egy akkora mennyiségről állapodott meg több évre előre, ami országunk szükségletének kétharmadát fedezné. A két ország máris megkezdené építeni közös vezetéküket. Ráadásul Svájc, mint semleges ország, szintén önálló tárgyalásokba kezdett az irániakkal. Irán mindenesetre magabiztos, mert óriási gázkészletekkel rendelkezik, és az olaj várható fogyása mellett a gázkészlet még hosszú ideig kitart a mai prognosztizált, növekvő felhasználás mellett is.

Ilyen hírek mellett látható, hogy gáznak és pénznek nincs szaga. A piacon megjelennek az eladók és a vevők, akik előbb utóbb megtalálják egymást. Tóta W. Árpád írása is kihangsúlyozta korábban, hogy „Amíg fenntartjuk az illúziót, hogy a gáz olcsó jószág, és mindenkinek jár, addig egyre növekszik a kiszolgáltatottságunk”. Mert ebben a pillanatban nem a vezetékek hiánya vagy az ukrán válság a legkomolyabb függőségi tényezők, hanem az, hogy a gáz mindenki számára szükséges termék, ami nélkül nem tudunk létezni. Ezt pedig egyenes vagy kerülő úton mindenképpen ki tudja az használni, akinek a birtokában van a gáz. Teszi pedig ezt attól függetlenül, hogy milyen úton jön ide a nélkülözhetetlen szénhidrogén. Azt továbbra sem szabad elfelejtenünk, hogy hiába függetlenedtek a volt szovjet tagköztársaságok, az orosz befolyás közel sem akkora mértékben szűnt meg, mint azt sokan gondolnák. Irán pedig méltán érezheti nyeregben magát, hiszen óriási készletek felett gyakorol hatalmat. Más alternatíva pedig nincs, hiszen az Afrikából tankhajókon ideszállított cseppfolyós gázt azért senki sem gondolhatja igazán komolyan, főleg ha felméri ennek költségeit. Úgy néz ki, hogy Európa kénytelen lesz beletörődni, hogy függőségét semmilyen vezetékkel nem tudja kiváltani, inkább csak azt tudja meghatározni, hogy mennyibe kerül ez a függőség. A másik út pedig az, hogy továbbra is keressük, hogy mit fogunk akkor tenni, ha egyszer nem lesz gáz, vagy csak irreálisan magas áron. Mert akarjuk vagy nem, annak az időnek is el kell jönni.

A TV2 nem túl jól sikerült legújabb tehetségkutató produkciójával kapcsolatban mindent megpróbált elkövetni, hogy az sikeres legyen, kivéve azt az alapvető dolgot, hogy jó műsort csináljon. Átlagos bűvész trükkök mellett megpróbálta azt a kelléket is felvonultatni, ami leginkább hathat az emberekre, a félelmet. Ezért az utolsó produkciónál egy kígyót vetett be, ami végig ott volt a színpadon egy terráriumban (és nem akváriumban!) letakarva. Nagy volt az izgalom, holott már az aznapi Blikk is megírta, hogy lesz a műsorban egy kígyó. Hangsúlyozták, hogy ez egy rendkívül veszélyes faj, mérge veszedelmesen gyorsan öl, ezért kint vár a rohamkocsi. Ezt még élő kapcsolással is megerősítették, sőt felhívták a figyelmet az ellenszérumra. A dolog ott kezdhetett gyanússá válni, amikor a bejátszásban a kígyóról készült felvételek helyett mindenféle más kígyókat, például kobrát láthattunk. Ezek után már meg sem lepődtem, amikor egy nagyon gyanúsan nagy kígyót láttam az üveg mögött. Talán túl is siklottam volna a dolgon, de nem így mások. Sokaknak gyanús lett az eddig ismeretlen kígyófaj. Nem véletlenül. Többek felismerni vélték benne az egyik boafajt, aminek természetesen nincsenek méregfogai, mert gyilkolási mechanizmusa az állat megfojtásán alapul. Elkezdve kutakodni az interneten érdekes dolgokra lelhetünk. A magyar nevén „dzsungelvipera” a Wikipédia nevű internetes lexikonba - az itt látható oldal szerint - mindössze március 28-án került be. (UPDATE: Bár a Wikipédiában a bejelentkezett felhasználók által használt IP-címek nem publikusak, visszaélések gyanúja esetén erre felhatalmazott felhasználók ellenőrzihetik azokat. Egy ilyen ellenőrzés eredménye szerint a szóban forgó felhasználó a tv2.hu tartományából szerkesztett) Nyilván valakinek eszébe jutott, hogy a Google nem fog rá találni semmit. Ma már kemény 7 találat létezik rá. Vannak viszont egyéb furcsaságok is. Ezt akkor kapjuk meg, ha a Google segítségével rákeresünk az állat latin nevére, és ezt összevetjük a magyar Wikipédiában található dolgokkal. Mit láthatunk a magyar változatban, ami állítólag hiteles:

„Testük smaragd illetve lombzöld árnyalatú, hátukon sárgás vagy fehéres szétszakadozott szalag húzódik. Fejük teteje és oldalai is hasonló színűek, zöldes fölső ajakpajzsokkal. Külső jegyeiben nagyon hasonlít a szintén Dél-Amerikában honos Corallus caninus, eltekintve a fejükön található pikkelyek méretétől. Testhosszuk ritkán elérheti, vagy csekély mértékben meghaladhatja a két métert, de a kifejlett állatok mérete a hímeknél többnyire 150-160, a nőstényeknél 160-180 centiméter között mozog.”

És mit az angolban:

„Adults generally grow to less than 70 cm in length, but sometimes to over 1 m.”

Azt hiszem, nem kell felsőfokú angol nyelvvizsga, hogy érezzük a 70 cm és a 160-180 cm közötti különbséget. Igen a tévében látható változat közelebb volt az utóbb említetthez, innen származhat a „véletlen” félrefordítás. Az is érdekes, hogy a magyar szócikk külön megemlíti a Corallus caninust, azt a boafajt, amit sokan látni véltek a műsorban. Ennyi erővel még jó néhány hasonló kígyót fel lehetett volna sorolni, vajon miért pont ez került terítékre. A leírás szerint állítólag egy példányt tartanak belőle Magyarországon, nyilván ez is amiatt került bele, hogy ne nagyon kutakodjunk utána.

Ezek után azt hiszem, hogy hasonló bizalommal tekinthetünk a műsor többi „hiteles” műsorszámár is. A TV2 viszont nem csak átver, megalázva ezzel hülyének tekintett közönségét, hanem még magát a forrásokat is meghamisítja. A kérdés csak az, hogy mi jöhet még ezután? Talán hamarosan nem létező személyek válnak létezővé, vagy létezők nem létezővé? Ki tudja. A szokásos ajánlatom persze most is fennáll. Bárki, aki megírja, hogy a fent leírt dolgok hamisak, az beírhatja ide a linkjét, és nem fogom kimoderálni. Természetesen az is lehet, hogy az egészhez nincs köze a csatornának, csak valaki önszorgalomból gyártott egy ilyen Wikipédiás oldalt. A mai világban bármi megtörténhet.

Tegnap este a Kiválasztott című műsor előtt egy ismerős olvasótól még kaptam egy figyelmeztető sms-t, hogy feltétlenül nézzem meg. Ő biztosan érezhette akkor, hogy lesznek megfogalmazódó gondolataim ezzel kapcsolatban, és nem tévedett. A TV2 elég érdekesen képzeli az új műsorstruktúrát, ami támadás a konkurencia nézettsége ellen. Azt hihettük, hogy az igazságkimondós műsor után már nem kaphatunk keményebbet, de tévednünk kell. Uri Geller új "tehetségkutató" műsora mellett eltörpül minden más sületlenség és népbutítás. Ezt annak ellenére mondom, hogy nem vagyok mindennel kapcsolatban szkeptikus, de ebben a műsorban minden volt, csak értelmes dolog nem. Vágó István is - igaz némileg elfogultan az ellenségnél lévő munkája miatt - kijelentette az ellenérzéseit ezzel kapcsolatban, előre. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem az elejétől, és csak darabokban néztem a műsort, mert teljes fogyasztása valószínűleg végleges agykárosodást okoz.

A bevezető kommunikáció eleve rossz volt. Magán a csatornán értelmes ajánló nem volt, csak a szokásos titkolódzós beharangozás, miközben a tegnapi Blikkben maga Bárdos András lőtte le a műsor egyik titkát, a lepel alatt rejtőző mérgeskígyót. Ennek ellenére a végéig ment a rizsa és a játék, hogy „jaj, nem tudjuk, mi lehet benne”. Igaz, a Blikk az online lapjának főoldaláról legalább levette a cikket, tegnap este alig lehetett rátalálni. Nézzük magát a műsort.

Eléggé sajnálom, hogy megszűnt a „Lipót”, mert a szereplők egy része mindenképpen élvezhetné a vendégszeretetét, ha más nem egy kis önbizalom visszafogás tekintetében. Uri Geller főmágus is rendesen előadta magát, mert miközben beszélt magyarul, a produkciók jellemzését hatásvadász módon angolul adta elő. Legalább megtudtuk, hogy azt is erős akcentussal beszéli. Nem baj az, én sem englisht, hanem hunglisht beszélek. A műsorszámok egyébként messze álltak a misztikumtól, Rodolfo bűvészdoboza a gyerekeknek színvonalasabb alkotásokat tartalmazott. Sőt, én jobban szerettem Rodolfot, mert nem csak tehetséges volt, de amikor kiállt elmondta: „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”. Igen, ő elmondta, hogy most profi módjára meg fog bennünket téveszteni, mi pedig élveztük, ahogyan ezt megvalósította. Ebben a műsorban viszont mindenki előadta, hogy ő istenadta tehetséges varázsló, aki előtt illik leborulni. A végső csapás a hülyeség nagy mocsarába pedig az volt, hogy be lehetett az erre a célra létrehozott központba telefonálni, hogy milyen csoda történt velünk a műsor alatt.

Velem történt. Visszautazhattam a középkorba, ahol valaki azzal is villoghatott, hogy képes tüzet gyújtani, a nép pedig nagy füstfelhő közepette dicsőítette vagy máglyán égette el. Átélhettem ezeket az érzéseket, és még szórakoztatónak is találhattam volna, ha nem azt láttam volna a műsorban azt, ami valójában. Egy óriási népbutítást, ahol Uri Geller a TV2-vel karöltve elhitet a közönséggel egy nagy rakás sületlenséget, és helyt ad az exhibicionista bűvészeknek, akik valamiért nem ezt a pályát választották. Szerencsésebb lett volna azt mondani, hogy Rodolfo utódját keresik, és akkor még talán szeretnénk is. Így viszont tovább gazdagítja a csatornán jelenlévő marhaságok színes forgatagát. Jó kis középkori vásári produkció volt.

Nemrégiben tudtuk meg, hogy az Iwiw-en is megvalósult a fizetős szolgáltatás. Ennek ellenére továbbra is léteznek azok a klubok, szervezetek és profitorientált cégek, akik a nemfizetős megoldást választják. Ezek között van a Népszava. Tavaly ilyenkor regisztráltak, ennek ellenére mindössze 657 „ismerőst” sikerült gyűjteniük. Ennek több oka is lehet, de elsősorban abban láthatjuk az eredménytelenség okát, hogy teljesen értetlen módon használják a lehetőséget.

Megpróbálják például reklámozni a weblapjuk főoldalán azt, hogy jelöljük be őket az Iwiw-en. Már csak egy kattintásnyira érezhetjük magunkat attól, hogy ismerősei legyünk a lapnak – ingyen reklámot biztosítva ezzel nekik - ,de az oldal szerkesztője képtelen volt arra, hogy az adatlap elérhetőségét adja meg a linkben, helyette csak az Iwiw főoldalán találjuk magunkat. Ettől kezdve igen kevés ember az, aki bejelentkezik, majd megkeresi a lapot az amúgy is gyatra keresőmotor segítségével. Ebből sem lesz túl sok új ismerős. Tételezzük fel, hogy vannak olyanok, akik nekifutnak a dolognak, és megkeresik lehetséges jövendőbeli ismerősüket. Ők megtalálják az egyik legsemmitmondóbb adatlapot.

Az itt látható adatok finoman szólva is igen keveset mondanak. Mint mond magáról a lap? „Olvass, és megismersz”. Hol olvashatjuk a lapot? Azt már nem árulja el, nyilván vegyük meg az újságárusnál vagy találjuk ki, hogy ez nem lehet más, mint az újság neve és „ponthu”. Egy link nem lett volna túl nagy erősfeszítés. E-mail cím már csak ismerősöknek van, a többiek szeme előtt láthatatlan. Kép csupán egy darab, ami az ősi időket idézi. Semmi nagyszerű lehetőség, amiért megérné az eszeveszett ismerősgyűjtőkön kívülieknek bejelölni, még egy kis előfizetési kedvezményt sem ígér annak, aki beletartozik a szűk ismerősi körbe. Ezek után nem is csoda, hogy ismerősei között több a hasonló szervezet, mint a magánszemély.

Az említett eset tökéletes példája annak, amikor valaki nem képes élni a modern kori marketing eszközökkel. Megpróbálnak valamit tenni, de azt teljes szakmai inkompetenciával, és ezt még közhírré is teszik a weboldalukon. Az internetes társadalom szakszerűtlen kezelésének pedig megvannak a következményei. Többek között az, hogy weboldaluk látogatottság a webaudit.hu szerint nagyságrendileg olyan, mint egy jobban működő magyar blognak. A mai világban pedig a sajtó elektronikus változatának már legalább akkora szerepe lenne, mint a hagyományos nyomtatott termékeknek. Úgy tűnik, ők még látták meg ezt a lehetőséget, és ezzel a marketingszemlélettel nehezen is fogják.

A Mozzerallát ma már minden bolt polcán megtalálhatjuk, kedvelt alapanyaga több készételnek, többek között az igazi olaszos pizzának. A mozzarella eredetileg Campania vidékén készült, és bár sokan Nápolyhoz kötik a nevet, a környékbeli városok közül leginkább Battipaglia tartja a magáénak. Az autópályán délre haladva, Salerno után térhetünk le a kisvárosba, és itt hamar megtudhatjuk, hogy valóban nagyban forgalmazzák a sajtot, mert nincs olyan épület, amit ne díszítene egy „Mozzarella di Bufala” tábla. Az eredeti termék ugyanis bivalytejből készül, ezt jelzik a környéken látható csordák is. Úgy néz ki, hogy ezt a terméket tette most tönkre a dél-olasz szemétválság. Kérem, hogy a korszerű szemétégetők ellen tüntetők most figyeljenek. Mivel a helyiek nem engednek több feldolgozót építeni, és ide áramlik északról is a szemét, ezért sokszor ezek gazdátlanul kiöntésre kerülnek a szabadba, vagy ami még rosszabb, egyszerűen elégetik őket, ami jelentős károsanyag kibocsátással jár. Ez került most be szép lassan a bivalyokba, onnét pedig a mozzarellába. Az EU ezért szankciókat helyezett kilátásba.

Olaszországban a mozzarella olyan szintű nemzeti jelkép, mint nálunk például a paprika, és ezért mindent meg is tettek a védelmében. Az agrárminiszter kamerák kereszttüzében fogyasztott belőle, hogy megmutassa, nincs senkinek félnivalója. A botrány egyébként Dél-Korea miatt robbant ki, ők vitték ugyanis nemzetközi szintre az ügyet. Kétségtelen, hogy egyes gazdaságokat be kellett zárni, de számuk a miniszter szerinte csekély az összeshez mérten. A tesztelt sajtok egy részében tényleg magasabb volt a dioxinszint az előírtnál. 130 gyártó termékeiből 26-ban magasabb PCB szintet találtak, mint az elírt határérték. Ezért, és az EU hivatalos lépésének elkerülése érdekében ma reggel az olasz külügyminiszter bejelentette, hogy eltávolítják a boltokból a dioxin gyanús termékeket. Állítólag ilyen sajtok exportra nem is kerültek, így nincs félnivalója annak, aki az EU más országaiban vásárol. A termékek újbóli polcra kerülésének időpontja függ a vizsgálatoktól, így arról most nem lehet nyilatkozni.

Sajnálom a történteket, mert sok jó élményem kötődik a környékhez és a sajthoz. A történetből – mint olyan ember, aki szeretné megvédeni a környezetét – csak egy dolgot szeretnék újra kiemelni. A szennyezés oka feltehetőleg az, hogy a felhalmozódott szemetet és anyagokat nem megfelelő módon tárolták, illetve égették el, ami az idők folyamán akkorára emelte a dioxinszintet a környék takarmányaiban, hogy az már a késztermékben is mérhető volt. Amikor tehát azt mondjuk, hogy nem szemétégető kell, hanem kevesebb szemetet kell termelni, akkor gondoljuk azt végig, hogy mi történik, ha mégsem lesz kevesebb a szemét. Mert a végén nem csak a Mozzarella di Bufala bánhatja. Mindenesetre várjuk vissza a tiszta termékeket, mert be kell vallani, jelentős különbség van egy hazai gyártású és egy eredeti olasz mozzarella között.

Azt hiszem nem volt elég érthető az RTLKlub számára az a reakció, amit Nagy Kriszta legutóbbi megjelenése váltott ki, amikor is a Hetihetes-be próbálták befuttatni. Akkor világosan kifejezésre jutott sokak részéről, hogy ez a nő nemkívánatos személy a médiában, elég csupán elolvasni a hozzászólásokat az erről szóló postomban. Azzal zártam mondandómat, hogy „Kriszta pedig remélhetőleg utoljára szerepelt a műsorban, különben hamarosan lehet hajnalban is, mert nézni úgy sem fogja senki. Idegileg bírni ugyanis nem lehet”. Nem fogalmaztam egyértelműen. Nem csak arra a műsorra gondoltam, hanem úgy komplett a csatornára. A tévé vezetése nem tanult a fájdalomból, most még nagyobb pofont adott saját magának. Megpróbálták ugyanis Fábry showjába bevarázsolni, természetesen minden eddiginél kellemetlenebb kimenetellel.

A szerda esti felvétel botrányba fulladt, többen elhagyták a nézőteret. A biztonsági őrök megpróbáltak kezelni a zúgolódó tömeget, kisebb-nagyobb sikerrel. Mi volt az esemény kiváltó oka? Kriszta megjelenése eleve az lehetett volna, de ő hű volt önmagához, és tetézte a problémát. Már a beszélgetés alatt elsütött olyan poénokat, hogy „Miért nem dugsz meg, Sándor?”. Ekkor következett az igazi kardforgatás a nézők gyomrában, ha már sérültek, akkor kapják csak meg a kegyelemdöfést. Drága honfitársunk előadta az egyik „dalát”, ami minő meglepő, nem állt másból, mint egy jól sikerült káromkodás. Ismerjük mindannyian a stílust, trágár kifejezések, köztük elvétve kötőszavakkal, mert a magyar nyelvben azokra is szükség van. Ekkor fogta magát a nézőközönség egy része, és megelégelve a produkciót elkezdett kifelé vonulni. A biztonsági őrök megpróbálták kényszerrel visszatartani őket, kevés sikerrel. Itt vége is lenne a történetnek, de valamit csak kell adni majd a műsorban, ezért Fábry megkérte Krisztát, hogy erős moderáció után adja elő újra a szöveget. Mondhatnánk, nem sikerült túl jól, prózában előadta ugyanazt, amit korábban, ami a maradék jelenlévők egy részét is eltávolította. Nem meglepő, hogy Kriszta ezután unplugged ide vagy oda, lekeverésre került. El tudjuk képzelni mit érzet ezután Szentpéteri Csilla, mint következő fellépő. Annyit fűzött a történtekhez, hogy „Már a beszélgetésük közben is háborogtam, de a dalnál elpattant az a bizonyos húr – mesélte Csilla. – A női nem megszégyenítője! Lehet valaki alternatív, de az az út, amelyen Kriszta megy, hosszú zsákutca” A jegyek árát természetesen nem fizetik vissza, és a hivatalos álláspont szerint gondolkoznak rajta, hogy az említett szereplés kivágásra kerül-e az televízióba kerülő változatból.

Az RTLKlub tényleg komolyan gondolja, hogy a mai versenyben megengedheti magának, hogy ilyen dolgokat erőltessen? A korábbi szereplés során teljesen nyilvánvaló lett, hogy erre nincs igény. Még a szeméthez szokott néző is megelégeli az ilyen stílust, mert Kriszta alapból egy idegesítő jelenség. Szerencsére a Hetihetes-ben nem engedték kibontakozni, így akkor csak a felénél kapcsolták ki a nézők a televíziót. Lehetett volna egyfajta tanulópénznek felfogni, de úgy látszik a vezetés nem megfelelően reagálta le a dolgot. Én pedig nekifutok mégegyszer, és megpróbálom elmagyarázni. Akár mekkora szemétfogyasztóvá vált a társadalom, a médiában található műsorok miatt, nem lehet mindent lenyomni a torkán. El lehet sütni néhányszor a Dundika énekes lesz, és hozzá hasonló poénokat, de ez előbb-utóbb kifut. Attól, hogy a konkurens csatorna minden héten korábbi prostikat vonultat fel új műsorában, még nem jelenti azt, hogy a nézőközönségnek feltétlenül csak a szexuális tartalom kell. El lehetne azon gondolkozni, hogy értelmes emberek töltsék fel a drága műsoridőt, ahelyett, hogy lecsúszott (vagy soha fel sem emelkedett) „sztárokat” erőltetnénk. Az egyszeri ember megtanulja elsőre, hogy amennyiben a Hóhér becenevű helyi vagány csávóba beleköt a diszkóban, akkor beverik az arcát, éppen ezért másodjára már messziről kerüli a konfliktus lehetőségét. Úgytűnik, a csatorna múltkor nem kapott még elég nagy pofont, ezért most keményebb ütésekkel figyelmeztette a közönség. Márpedig tetszik vagy nem, a műsor nekik készül. Kriszta pedig valósítsa meg magát máshol, ahol erre van igény. Szerencsére fejlődőképes társadalom vagyunk, mert a mostani példa is mutatja, magyar ember pohara is betelik.

Amint korábban megírtam, nagyon elszállt elképzeléseik vannak manapság mondvacsinált sztárjainknak arról, hogy majd őket valaki elutaztatja egy egzotikus szigetre nyaralni, vagy egy jó kis fotózásra. Nem különösebben lepett meg, hogy Anikó nem csak egymilliót, de egyetlen forintot sem szedett össze, így elbukta a fogadást, aminek következtében egy hétvégére kiköltözik sátorozni. Azt mondta, bármilyen munkát elvállalna a pénzért, de szerinte csak tisztességtelen ajánlatok érkeztek, mert a használt bugyiját vagy harisnyáját éppen úgy nem akarja eladni, mint a testét. A bicskanyitogató kijelentések viszont csak ezután következnek a Bors-nak adott interjújában.

Első irritáló kijelentése az volt, hogy „megtapasztaltam, hogy milyen beteg emberek vannak, és az is kiderült számomra, hogy hazánkban nem beszélhetünk önzetlen segítő szándékról”. Kedves Anikó! Én is megtapasztaltam, hogy milyen beteg emberek vannak ebben az országban. Kitalálják, hogy valaki kifizeti nekik a karibi nyaralásukat, és még költőpénzzel is ellátja őket, nekik pedig ezért nem kell tenni semmit. Szörnyű milyen gondolkodású egyedekkel élek egy országban. Ezenkívül azt sem értem, hogy aki kiárusítja magát, az miért lép vissza minden ajánlattól. A harisnya eladását én nem tartanám olyan szörnyű dolognak, jó pénzért az egész ruhásszekrényemet eladnám. Az önzetlen segítő szándékról meg ne is beszéljünk. Miért minősülne önzetlen segítő szándéknak az, ha valaki egy kifutott sztárnak fizetné az utolsó nyaralását? Ilyen szándék lehet adakozni a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, a Vöröskeresztnek, de nem egy magáról túl sokat képzelő hölgynek. Nekem sem segít a munkahelyem sem önzetlenül, tessék elképzelni. Elvárják tőlem, hogy napról-napra bejárjak dolgozni, megcsináljam a munkát, és csak akkor adnak fizetést. Mekkora egy szemét munkahelyem van, nemde? Apropó munka. Az igazi pofon a társadalomnak itt következik.

A folytatásban ugyanis az olvasható, hogy „Tisztességes munkával itt nem lehet pénzt keresni – kesergett Anikó”. Ezt külön kikérem magamnak azoknak a nevében, akik ahelyett, hogy egy újságnak sírnák el magukat, bejárnak tisztességesen dolgozni. Anikó szerint, aki dolgozik, az nem tisztességes? Rengeteg rendőr, postás, gyári munkás, buszvezető, informatikus, pék, és sorolhatnám itt 100 oldalon mennyi szakma képviselője minden nap megdolgozik azért tisztességesen, hogy meglegyen a minden napra való létfenntartása, és megél. Igaz, nincsenek olyan lázálmai, hogy homokos tengerparton nyaraljon más pénzéből, de megél, és közben tisztességes marad. Javasolnám Anikónak, hogy ereszkedjen le a földi ember szintjére, és kérdezzen meg általa tisztességtelennek vélt embereket, hogy miként élik túl a mindennapokat. Nem mellékesen elárulom, hogy nem egyszer nyaraltam már homokos tengerparton, teljesen tisztességes bérből származó munkám gyümölcseként.

Utoljára elemzem a képet és az aláírást, amit az lap mellékelt a cikkhez. A képaláírás szerint „Anikó bármilyen munkát elvállalt volna”. Anikó valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy tisztességes munkával igen nehéz havi 1 milliót keresni úgy, hogy a hanyattfekvésen kívül máshoz nem értünk. A bármilyen munkáról pedig lassan kiderül, hogy gyakorlatilag egyetlen tevékenységre korlátozódik a bármilyen szó, ami a pénzt tartalmazó boríték ünnepélyes átvétele. Azt pedig végképp ne felejtsük el, hogy a bármilyen munkába beletarozik az is, amire nem számított. Hiszen akinek egyetlen eladható árucikke a teste, attól mi mást lehetne megvenni? Ezen tessék gondolkozni!

Az MTV elnökválasztása körül óriási a kavarodás, mert a legváltozatosabb módszerek sem segítenek, hogy Rudi Zoltán végre eltűnjön a vezetői pozícióból. Ahogyan az Index is megírta „Úgy lett, ahogy sejtettük, Rudi Zoltán visszamászott az ablakon át. Tegnap, amikor elnöki mandátuma lejárt, az általa kinevezett alelnök kinevezte abban az igazgatói posztba, amit még ő hozott létre elnöki periódusa utolsó napjaiban. Csinált egy állást magának, nehogy kirúgják…” A választás most is a levegőben van, kíváncsian várjuk az eredményeket. Eközben kiderülnek viszont azok a turpisságok, ami által a korábbi elnöknek sikerült teljesen szétvernie a Magyar Televíziót. Pálffy István kényszerszabadságra is került azért, mert őszintén nyilatkozott a fellelhető problémákról, ám most újabb dolgok láttak napvilágot Havas Henrik legújabb könyvében – számol be róla a Blikk.

Az új könyvben interjú olvasható Hajdú Péterrel, aki az MTV egyik legnépszerűbb műsorát vezette, a NévShowR-t. Tudni kell, hogy már akkor is nagyon nehéz volt megszorongatni az RTLKlub-ot nézettségben, ez a produkció azonban megvalósította ezt. 2004 áprilisában 2 millió 70 ezer nézővel alig maradt el a Barátok közt nézőszámától, mindössze 180 ezer fővel. Ez olyan szám, amit akár a TV2 is megirigyelhetne. Ezt a műsort tette módszeresen tönkre a vezető, és nem mással, mint a szokásos magyar módszerrel. Fizetésével nem megelégedve kiegészítő jövedelmet kért az akkori műsorvezetőtől. Miután Rudit erős lobbival a vezető székbe segítették, ő azt rögtön „meghálálta”. Az interjú szerint „Ezt követően Rudi Zoltán tett egy ajánlatot nekem és Galambos Lajosnak – a magam nevében beszélek –, hogy mit szeretne kérni a műsorok után, és azt milyen számlára utaljuk. Álljunk meg! Azt mondod, hogy ő visszakért pénzt. Hány százalékot? Nincs jelentősége. Egy bizonyos összeget kellett volna egy számlára utalnia, amit akkor akart megkapni, amikor már nem lesz tévéelnök. Ezt tanúsítani tudja egyébként Galambos Lajos, mert ő is ott ült azon a megbeszélésen. És mi azt mondtuk erre, hogy nem. Tudtam, hogy ez volt a halálos ítéletem” A műsort ezután Rudi módszeresen kicsinálta a költségvetés megnyirbálásával, miközben jól tudta, hogy kevesebből nem lehet fenntartani a produkciót. Hová vitte ez a mentalistás a Magyar Televíziót?

A nézettségi statisztikák magukért beszélnek. Most márciusban a 21. hely az első, ahol a teljes lakosságra vetített nézettségi listán MTV műsor szerepel. Ugyanezt a listát nézve a 18-49 éves korosztályban azt kell megállapítanunk, hogy az MTV egyetlen helyet sem szerzett meg az első 30-ból, amit egyszerűen katasztrófaként kell elkönyvelni. Még a teljes lakosság körét nézve is azt látjuk, hogy a megszerzett 5 pozícióból az egyik a híradó, a másik a népszavazás volt. Ez utóbbinál ráadásul a kereskedelmi tévék nem is jelentettek konkurenciát. Lassan értelmetlen és érdektelen műsorok töltik meg a közszolgálati televíziót, ami úgytűnik, a köz szolgálata helyett csupán zsebek érdekeit szolgálja. Reméljük már nem sokáig. Szükség volna ugyanis, hogy a kereskedelmi televíziók által adott műsorok mellett újra legyen egy erős, nézőket vonzó konkurencia. Ez pedig nem valósulhat meg egy teljes vezetőváltás nélkül. Vajon mit gondol erről Rudi Zoltán? SMS-ben annyit közölt, hogy rágalmakkal nem foglalkozik.

Ismeretes, hogy Hadnagy István fizikatanárt megalázták egyik óráján, majd az erről készült videó felkerült az internetre, ami óriási botrányt kavart. Az eset utóhangja megmutatja, hogy a tanárokból kikopott már az, hogy legalább védjék a mundér becsületét. Az igazgatónő hozzáállása után ugyanis nem csodálkozunk, hogy az általa kormányzott intézményben ilyen dolgok történnek.

A tanárnak nem az első esete volt, amikor fenyegetést kapott. Volt olyan, hogy megfenyegették, hogy kiszúrják a szemét, ha bemer írni a naplóba. Megdobálták krétával és óráin fegyelmezetlenek voltak. Igaz, nem csak az ő óráin, ez teljesen általános az intézmény falain belül. Süveges Éva igazgatónő viszont a tanárt is felelősnek tartja a történtekért, mert szerinte amúgy is alkalmatlan volt a tanításra. Ő ugyanis már több videót látott, ami az óráin készült, és miközben ő tanítani próbált, a gyerekek rendetlenkedtek, amire ő nem tett semmit, esetleg néhány fajgyűlölő kijelentést. Ez utóbbit a tanár tagadja, de nem csodálkoznánk, ha az ismert körülmények között elhagyta volna ilyen a száját. A tanárok egyébként is tehetetlenek, eszköz nincs a kezükben az ilyen gyerekek ellen, hiszen minden iskolából nem lehet kitiltani őket. Ami megdöbbentőbb a nyilatkozatban, az maga ez a hozzáállás a vezető részéről.

Az igazgatónő ezek szerint tudja, hogy az intézmény oktatójának voltak problémái. Mi az, amit erre ő reagál? Hibásnak tartja kollégáját, mert a videókon azt látta, hogy rendetlenek az óráján. Ez egy rendkívül értelmetlen és sületlen vezetői reakció. A helyes eljárásmód az lett volna, ha megelőző intézkedéseket tesz, és gondoskodik arról, hogy a rendetlenség fő kirobbantói elnyerjék méltó büntetésüket, nem kollégájába rúg bele még egyet, utólag. Mindannyian tudjuk ugyanis, hogy nem arról van szó, hogy egy egész osztály hirtelen fellázad, és megalázásokba kezd, hanem jól kiválasztható személyekhez kötődnek ezek a problémák. Ám okos pedagógus vezetőnk nem arra koncentrál, hogy mit kellene tenni, hanem elhárítja saját mulasztását azzal, hogy egy utolsót rúg néhai beosztottjába. Normális országban ilyenkor a tanár megkülönböztetett figyelmet kapna, és külön szankciókat helyeznének kilátásba azok ellen, akik vele szemben tiszteletlenek. Így azonban a diákok megtanulták, hogy egy tanár iskolából való kicsinálásnak legjobb és büntetés nélküli módja micsoda.

Tisztelt igazgatónő! Hol van az ön szerepe ebben az ügyben? Miért nem azzal foglalkozik, hogy a felelősségre vonás megtörténjen? Azt is elfogadjuk, hogy a tanár már képtelen a mai eszközöket figyelembe véve rendet tartani az említett csürhe között, de akkor legalább ne kapjon még egy búcsúpofont, mert nem vette elő a gépfegyvert a sarokból, és nem lőtte halomra őket. Ő egy tanár, akinek a dolga ilyen idős gyerekek között a tudás átadása volna. Mert mi lenne, ha jobb erőben lévő fiatal kollégája ilyen esetben két nagy pofon segítségével megvédte volna magát? Tudjuk, akkor meg azért lenne alkalmatlan. Úgy tűnik, hogy ebben az intézményben az egész hozzáállás és probléma a vezetés alkalmatlanságából ered.

Tovább húzódik a Trabantok, Wartburgok és Barkasok sorsa, mert pillanatnyilag nincs végleges döntés azzal kapcsolatban, hogy lesz-e további engedmény a környezetvédelmi minősítéssel kapcsolatban. Eredetileg tavaly év végéig kaptak haladékot a tulajdonosok, hogy katalizátorral szereljék fel járműveiket, de ez is csak azokra vonatkozott, akik 2004. július 15-e előtt jutottak az autóhoz, a többi autóra már korábban fel kellett szerelni a környezetkímélő üzemmódot biztosító szerkezetet. A hivatalos állásfoglalás szerint „a rendeletmódosítás jelenleg közigazgatási egyeztetés alatt van”. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek egyelőre kivárnak, hogy milyen végleges döntés születik, addig parkoltatják vagy érvényes zöldkártya nélkül üzemeltetik a járműveket. A Nemzeti Közlekedési Hatóság szerint az éve elején harmadára esett vissza emiatt a kétütemű járművek környezetvédelmi felülvizsgálata, azaz ennyivel kevesebb zöldkártyát adtak ki rájuk. Tehát nem tudni, hogy lesz-e még a korábbi terveknek megfelelő 4 év haladék vagy sem. A dolog kétoldalú.

Egyrészt ott a tény, hogy ezek a járművek rendkívül környezet-szennyezőek egy katalizátorral felszerelt társaikhoz képest. A Trabantnál is csodákat tesz a katalizátor, ami jelenleg 50 ezer forint körüli összegért szereltethető be. Az autó e nélkül 6 gramm szénmonoxiddal, 5.5 gramm szénhidrogénnel szennyezi a környezetet kilométerenként. Ezzel szemben a felszerelt katalizátorral ezek az értékek 0.7 gramm széndioxidra és 0.6 gramm szénhidrogénre csökkenek. Ez azt jelenti, hogy a tizedére, azaz a katalizátor 90%-kos hatékonysággal működik. Ami a legfontosabb, hogy az erősen rákkeltő nitrogénoxid, amiből 0.3 gramm kerül a levegőbe egy Trabantból 1 km alatt, szinte teljesen eltűnik a kipufogógázból. A másik oldalon ott van a Trabant tulajdonos, akik közül egy szűk réteget leszámítva a legtöbben nem hobbiból tartják az autót, hanem azért, mert erre futotta annak idején. Ők azok, akik nem milliós csodával járják a kiállításokat, és az autójuk értékének – ha van még ilyen – a katalizátor a sokszorosát éri. Nekik nyilván ennél a beszerelésnél olcsóbb egy másik jármű után nézni, vagy anyagi forrásaik nem lévén egyelőre kimaradnak az autós társadalomból.

Az egészben a legrosszabb, hogy nem született egyértelmű állásfoglalás a kérdésben, tehát a tulajdonosok nem tudják, hogy most mit tegyenek a működőképes autójukkal. Bármi is lehet a háttérben, az biztos, hogy sokan most fognak lemondani szeretett járművükről, és lassan már tényleg csak azok a muzeális darabok maradnak üzemeltetésben, ahol az autó eszmei értéke jelentősen meghaladja a fenntartáshoz kapcsolódó ilyen jellegű költségeket. A szocializmus egyik jelképe ezzel végleg eltűnik az utakról, hiszen bármilyen döntés is születik, a kétüteműek korszaka egyszer mindenképpen lezárul.

Az egyik legrégebben működő számítástechnikai üzletre igencsak rájárt a rúd az utóbbi időben. A bő évtizednyi múltra visszatekintő cégnek valaha az ország több pontján voltak üzletei, most éppen az utolsó Váci úti is zárva van. Ugyan több időpont megjelent már az üzlet ablakában a következő nyitás időpontjáról, de belső információk szerint az üzlet a korábbi formában és tulajdonosi szerkezettel többet nem fog kinyitni. A tulajdonosok vélhetően a továbbiakban nem kívánnak Magyarországon üzletet működtetni, és már csak a nyugati érdekeltségeiket tartják szem előtt. A volt munkatársak egyelőre nem tudják mi várható, konkrét ígérettel nem rendelkeznek. A mostani álláshirdetés, ami talán éppen ma is látható az üzlet kirakatában, már nem tudni kihez tartozik, talán a nevet tovább viszi valaki, de már más struktúrában. A Mistral története egyébként sem volt felhőktől mentes.

Az üzlet jól működött, alacsony árakkal, és nagy raktárkészlettel. Abban az idegesítő világban szakítottak nagyot a piacról, amikor mindenki maximális haszonkulccsal próbálta meg eladni a számítástechnikai eszközöket, de mindezt nem vevőbarát módon. A legtöbb üzlet árlistával rendelkezett, de áruval nem. Amennyiben a vevő akart valamit venni, akkor azt délutánra kihozták a nagykerből, de azonnal hozzájutni csak CD lemez szintű dolgokhoz lehetett. Kezdetben ehhez képest a Mistral valódi felüdülés volt, mert akár komplett gépet lehetett összehozni. A nagy örömben voltak problémák is, főleg a garanciális ügyek tekintetében, erről számtalan fórum szól a neten, de voltak pozitív tapasztalatok is. Aztán jött az igazi ütés, ami nem csak a Mistralnak volt kellemetlen. Ez a Sulinet.

A pályázati kiírásoknak eleve kevés cég felelt meg, az árut viszont csak akkor lehetett ilyen módon eladni, ha az a megfelelő nagykereskedőtől származott. Így a számítástechnikai eszközök piacát mesterségesen néhány cég kezébe adták, akik sok esetben olyan árat állapítottak meg, ami még az adóvisszaigényléssel együtt is alig voltak olcsóbbak, mint egyébként máshol a nem támogatott termék. Igen nagy pénzek vándoroltak akkor egyes cégcsoportokhoz, nem véletlen, hogy ez a forma óvatosan kivezetésre is került a piacról. A kezdeti „mindent Sulinetre” fellángolás után a végén már csak komplett gépeket lehetett vásárolni, majd végül azt sem. Ez viszont több kisebb cég kegyelemdöfését jelentette, többek között a Mistral lefelé ívelő karrierjét is ez alapozta meg, amiből többet nem tért magához.

Erre már csak hab volt, hogy a Mistral kihúzta a jogvédőknél is a gyufát azzal, hogy hologramos matrica nélküli adathordozókat kezdett árusítani, amire a bűnüldözés még nem is lépett, mert azt sem tudták eldöntetni, hogy akkor most mi is a jogállás ezzel kapcsolatban. Tény, hogy ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a tulajdonosok megelégelve a piszkálódást, más vizekre evezzenek. Persze nem ők az egyetlenek, akik a több üzlettel rendelkező üzletláncok közül eltűntek a piacról. Sajna maradtak a szűkös választékkal rendelkező és drága üzletek. Tudjuk, sokan nem sajnálják a Mistralt, de a versenyben résztvevők számának a szűkülése sosem tesz jót a piac vásárlói oldalon állóinak. Kíváncsian várjuk milyen fejlődésen megy át a számítástechnika piaci az elkövetkezendő időszakban, illetve tűnnek-e fel újabb szereplők az ágazatban.

A Storyonline blogjában megjelent egy írás, amit Rubint Réka követett el, és igen keményen beszól a netező közönségnek. Osztja az észt, és szépen odaüt mindenkinek, akit ér. Az írás apropója az, hogy valaki egy blogon felhívta a figyelmet arra, hogy Réka milyen közlekedési kihágásokat követett el az úton ismételten. A hölgy meg sem nézte az oldalt, ahogyan kijelentette:

„Nem olvastam ezt az oldalt, mert nem érdekelnek! Ugyanis szánalmasnak tartom azokat az embereket, akiknek annyi idejük van, hogy leüljenek a gépük elé, és ahelyett, hogy valami építő jellegű dolgot alkotnának, arról fröcsögnek, hogy melyik közéleti személy, kivel, hol, mit hogyan evett, ivott, tankolt, fizetett, parkolt, dudált…
Annyira SZÁNALMAS!!!

.

„A majom meg csak bambán ül a gépe előtt, és kielégülten ossza az észt. Feljelent, jól megmondja! Megmondja, leírja, név nélkül, áll néven! Mert Ő olyan tökéletes és makulátlan! De legalább igazat írna! Hozzátesz, megkomponálja, majd elégedetten hátradől, mert tett valamit az emberiségért!
Szembeköpném magam, ha ilyen lennék!”

Itt szólalok fel minden blog és egyéb internetre alkotó nevében. Valamit el felejt figyelembe venni hadakozása közben. Arról van szó, hogy Réka feltűnő autóval és rendszámmal rendelkezik, és ezzel illene úgy közlekedni, hogy a közlekedési szabályok betartását legalább egy kicsit megpróbálja kivitelezni. Amennyiben pedig ezt nem teszi, akkor miért sajnálkozik azon, hogy valakinek ez megfájdul, és felteszi az internetre az ezzel kapcsolatos panaszát? Réka elfelejti, hogy az ő bevételének nagy részét az képezi, hogy a férje miatt ismert személyiség lett, amely árban benne van az is, hogy árgus szemek követik a lépteit és vezetési stílusát. Mondhatnám, hogy aki ***** lesz ne csodálkozzon, hogy **********. Azt kell megérteni, hogy az embereket egyáltalán nem érdekli, hogy az ismeretlen tornázó klubban dolgozó Micike tilosban parkolt a kispolskival, de arra felfigyelnek, ha egy egyedi rendszámú autóval valaki szabálytalankodik az úton. Réka pedig nem javul. A Velvet már egy éve is nagyszerű gyűjteményt tudott összeállítani szabálysértéseiből és agresszivitásából, úgy látszik mára ez semmit nem változott.

Rékának ideje lenne magába nézni, és elgondolkozni, vagy kiszállni az autóból, és ellenőrizni van-e az autó tetején kék lámpa, és az éppen működik-e. Ha ilyet ott nem talál, akkor itt az ideje betartani a szabályokat, amik rá is vonatkoznak, és azonnali lereagálás helyett elolvasni mit írnak róla, és megcáfolni azokat. Amennyiben pedig nem lehet cáfolni, akkor dolgozni kell azon, hogy ne forduljanak elő ilyen bejegyzések. Ugyanis ő is csak egy állampolgár, akire vonatkoznak a szabályok. Lehet, hogy ezt eddig nem tudta?

Sok bírálatot kapott az intézkedés, miszerint ezek után alkohol nem érheti nyelvünket autóvezetés előtt, de úgy tűnik egyes emberek megértették az intézkedés lényegét, és a félelem erősebb az alkohol iránti vágynál, illetve inkább más családtagra bízzák a vezetést. Alkohol befolyásoltsága alatt én magam sem ültem korábban volánhoz, ám személy szerint ki tudom jelenteni, hogy az új intézkedések óta a pohár sör sem gördülhet le, mert annál jobban féltem a jogosítványom, még akkor is, ha annak hatását nem érezném egyébként. Lássuk az adatokat, másokra milyen hatással voltak az intézkedések. Az országot tekintve elég vegyes a felhozatal.

Egyelőre nem minden megyéből érhetőek el adatok, de határozottan pozitív eredményekről számolhatunk be. Sőt mit több, meglepőek adatok is vannak, itt van mindjárt a főváros. Budapesten 2146 személyt ellenőriztek, és ebből 1, azaz egyetlen személy volt, aki ittasnak bizonyult. Ez húsvétkor végképp meglepő eredmény, úgy néz ki az emberek nem tudták le azzal a kérdést, hogy azon a rövidtávon nem számít a vezetés, hanem megoldották másként a dolgot. Ehhez képest Borsodban sokkal rosszabb az eredmény, de az említett egy fős számot nem volt nehéz lekörözni. Ott 2169 vizsgálatból 12 fő vezetett ittasan, amiből csupán 7 fő lépte át a bűncselekmény értékhatárát. Békésben 1872 ellenőrzést végeztek, ami 50 esetben mutatott pozitív értéket. Itt el kell mondani, hogy a rendőrség a statisztikát azzal rontotta ilyen erősen, hogy ennek nagy része kerékpáros volt, akikre viszont a szabály szintén vonatkozik, persze itt nem történik jogosítvány bevonása. Szabálysértési feljelentés 8 esetben történt ittas vezetés miatt, három sofőr volt, aki eltiltás alatt vezetett. Érdekes adatokat szolgáltatott Komárom-Esztergom megye. Ott 708 vezető közül 17-nél színeződött el a szonda, amiből viszont csak 4 jogosítványt vont be a rendőrség a helyszínen. A többieknél nem volt ott a jogosítvány, 4 személy pedig egyáltalán nem rendelkezett vezetői engedéllyel, mert az korábban valamilyen cselekményért márt bevonták tőlük. Csongrádban 473 esetben alkalmaztak szondát, itt 5 fő autót vezetett ittasan, 3 pedig kerékpározott. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1030 esetből 11 alkalommal mutattak ki alkohol fogyasztást.

Összefoglalva láthatjuk, hogy az ittas vezetések száma csökkent, de sajnos egyesek azután is volánhoz ülnek, amikor egy korábbi hasonló cselekmény után már eltiltják őket a vezetéstől. Főleg ezeknél a személyeknél kellene határozottan megemelni a büntetési tételt, nem biztosítva arra lehetőséget, hogy a szabálysértési eljárás során bármilyen kedvezményben részesüljenek anyagi vagy családi helyzetük miatt. Nem utolsó sorban pedig kihangsúlyozni, hogy a kerékpáros is része a közlekedésnek, és a szabályok rá is vonatkoznak. Az eredmények azonban biztatóak. További javulást kívánunk a magyar közlekedési kultúrának!

Köszönettel vettem a Lízingpercek megkeresését, és azután szeretnék reagálni a „Valami nem stimmel az autólízinggel” című írásukban felvetett kérdésekre.

Először is szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok a fogalmakkal, tehát amikor a lízingcsalásról írtam, akkor ez alatt természetesen nem csak a lízinggel kapcsolatos visszaélésekről beszéltem, hanem minden olyan formáról, ahol valamilyen pénzügyi szervezet segíti hozzá a vevőt a kívánt jármű beszerzéséhez. A lízing kifejezés ugyan a legelterjedtebb a köztudatban, de tudni kell, hogy a gyakorlatban már sokkal elterjedtebb a gépjármű hitellel történő finanszírozása. A köztudatba azonban ezekkel a termékekkel kapcsolatban általánosan ez épült be, hasonlóan, mint a tilosban parkolás kifejezés, amikor azokról az övezetekről beszélnek, ahol csak díjfizetés mellett várakozhatunk. A leírt okok miatt inkább a hitelezés szót fogom használni a következőkben, mert ez a forma sokkal elterjedtebb manapság. Előszóként ennyit szeretnék hozzáfűzni, és itt visszakanyarodnék az eredeti kérdéshez. Miért is vannak negatív érzéseim az autófinanszírozással kapcsolatban?

Úgy kell kezdenem, hogy saját magam is ügyfele vagyok az egyik finanszírozó cégnek, és ez már nem az első gépjárművemnél fordul elő. Az okok változatosak, de leginkább azt kell kiemelnem, hogy az adott esetben felvett összeg és költségei saját munkámon belül több hasznot hajtottak, mint amibe kerültek. Ez is mutatja, hogy én is látom a helyét a piacon az autófinanszírozásnak, mert tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok személy és vállalkozás nagyobb hasznot tud a nála maradt pénzből hajtani, mint amennyit a hitel törlesztése során „veszít” a kamatok és egyéb költségek miatt. Természetesen soha nem volt 0 összeggel induló hitelem, mert felmértem annak veszélyét, hogy bármilyen felmerülő probléma bekövetkezhet az ember életében. Ekkor szükséges, hogy a nálam lévő autó bármely pillanatban fedezze a fennálló tartozás és az annak rendezéséhez szükséges költségeket. Eddig a hitelezés pozitívumairól, lássuk mit látok problémásnak a területen, amiért csak részben felelősek a hitelező cégek.

A gépjármű finanszírozás területén – mint mindenhol – igen nagy a verseny. Ebből adódik, hogy a cégek jobbnál jobb ajánlatokkal igyekeznek előállni, hogy mindenki megtalálja az igényinek megfelelőt. A kereskedő szintén érdekelt az eladásban, de érdekelt abban is, hogy plusz haszonként megjelenjen nála a hitel után jutalék. Ezért, és ez általános tapasztalat, első körben a kereskedés azt a hitelt próbálja az ügyfél nyakába sózni, amin vélhetően a legtöbbet fog keresni, és csak az ügyfél más helyeken kapott ajánlatainak megvillantása után kerülnek elő az olcsóbb hitelek. Legutóbbi vásárlásomnál, ahol egy köztudottan kevéssé alkuképes autómodell volt a kiszemelt példány, több márkakereskedésben is jártam. Ugyanazon modell, szín, felszereltség, svájci frank alapú hitel, ugyanakkora százalékos kezdőrészlettel. A végső ajánlatok között a legjobb és legrosszabb között 20%-kos havi fizetendő különbség volt, amiben csak kis szerepet játszott a kialkudott kedvezmény, nagyobb részét a finanszírozásban rejlő különbségek adták. Ettől kezdve az okok nem érdekesek, tehát az, hogy adott esetben ez az autó még hiányzott a kereskedő kvótateljesítéséhez vagy bármi más. A tény, hogy jóval kedvezőbb hitellel tudott szolgálni, ami még mindig nem a márka saját finanszírozása volt. Nagyon sok vásárló azonban nem így kezdi, és itt jön a legkeményebb dió. Ezek a személyek, akik többek között az Il Ferro áldozati körét is gazdagították.

Egyesek ugyanis úgy szeretnének autót vásárolni, hogy nem rendelkeznek semmilyen kezdőösszeggel ehhez. Ennek ellenére a kereskedő tud megoldást találni nekik a vásárlásra, szélsőséges esetben még némi készpénzt is hazavihet az ügyfél. Ekkor jönnek a problémák. Az ügyfelek egy része eleve úgy kalkulál, hogy mihamarabb fel fogja mondani a CASCO biztosítást, nem is tudva, hogy azokat 1 évig általában a biztosító szerződése miatt nem lehet felmondani, utána pedig a finanszírozó fog panaszkodni, amikor megtudja, hogy nincs már biztosítás a pénze fedezetén. Ez megborítja a vevő pénzügyi terveit, aki egyébként is kicentizte a vásárlást, mert nem csak kezdőrészlet nélkül, de 10 éves futamidőre vette az autót. Az ilyen vevőnek a svájci frank pillanatnyi ingadozásából eredő változás terhe is sok lehet. Ők azok egyébként, akik már elsőre sem tankolják teli az autót, mert ennyi pénzzel már nem biztos, hogy rendelkeznek. Mindemellett ezekben a háztartásokban egy apró plusz kiadás is lehetetlenné teszi a további fizetést. Ezt pedig a bankok továbbra sem vizsgálják megfelelően. A rendszer ugyanis piramisszerű is lehet. Tudok hitelt, ahol a kezes a hitelhez olyan személy volt, aki a hitelfelvevő vállalkozásában dolgozott. Ne kétséges, hogy itt egyik személy fizetésképtelensége esetén valószínűsíthető a hitel bedőlése. Sajnos ezeket a módszereket a kereskedő hátulról támogatja, azaz szükség esetén tanácsokkal látja el a vevőt, hogy hová és mit kell írni a biztosabb sikerhez. Ezen túl jön a bűnözési kategória.

Az ún. „lízingcsalás”-al nehezen lehet mit kezdeni. Ha valaki vesz egy gépjárművet, amit azután eltűntet a szemek elől, és közben lopásra hivatkozik, nem nagyon tud semmit tenni a hitelezés bármely résztvevője. A biztosító kénytelen fizetni, a bank nagyrészt hozzájut a pénzéhez, az autókereskedő meg rég túl van az eladáson. Itt tovább nehezíti a helyzetet, hogy az autó saját kerekein is elhagyhatja már úgy az országot, hogy semmilyen ellenőrzésen nem esik át, attól kezdve pedig szabad az útja bárhová a világon. Ez nem igazán róható fel egyik intézménynek sem, ez ellen komoly munka lenne életképes módszereket kidolgozni. Itt nyilván fontos szerepe volna a kormányzatnak is.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy az autófinanszírozásnak meg van a maga helye, azonban arra nem szabad hivatkozni, hogy a hitelezés kis százaléka dől be, ami nem számít túl nagy számnak. Ezek még mindig tízezres nagyságrendre rúgnak, aminek pontos számát ma már a Lízingszövetség nem hozza nyilvánosságra, érthető üzleti okok miatt. Illetve nem teljesen érthető, mert egy bedőlt hitel sem a kereskedőnek nem jó, mert a jutalék egy részét visszakérhetik tőle, sem a banknak nem jó, mert ő meg küzdhet a saját pénzéért. Nem volna túl nehéz megoldani ezeket a problémákat, de jó volna, ha a Lízingszövetség tagjai a kormányzati intézkedést megelőzve önvizsgálatot és önmérsékletet tanúsítva hoznának pici szigorításokat. Ezek olyan apróságokban nyilvánulhatnának meg, mint a kezdőrészlet nélküli módozatok eltűntetése, figyelve arra, hogy a kereskedő ezeket ne tudja megkerülni a magasabb listaárral, vagy azzal, hogy a vevőnek más pénzintézettől személyi hitel formájában biztosítja a különbözetet. A 20% lehet, hogy túl magas, de mindenképpen 10% felettinek kellene lennie. A legjobb az volna, ha az autó tényleges forgalmi értékéhez kötnék, és abból történne meghatározásra egy módszer segítségével. Ez az összeg lehetne az, hogy amennyiben az ügyfél már az első részletet sem fogja kifizetni, akkor is fedezze az autó értéke a hitelt és annak lezárásának költségeit. Ezenkívül a kereskedőt köteleznie kellene arra, hogy teljes körű tájékoztatást adjon akkor is, ha az ügyfél nem kérdez. Olyan gondolatok megfogalmazására gondolok, mint a CASCO későbbi felmondása, a hitel esetleges lezárásának költségei, a nemfizetés ténylege következményei és még sorolhatnánk.

Visszavetné-e ez az eladásokat? Egy kicsit mindenképpen. Van egy szűk sáv, aki túlvállalja magát, de ezt képes valamilyen más forrásból kipótolni, és a hitel megy tovább. Ekkor látszólag mindenki jól járt. Ez azonban vélhetően a legkisebb sáv. A változtatás ellenzői részéről pedig azt sem tartom elfogadható indoknak, hogy vannak ezekben a veszélyes konstrukciókban is működő hitelek. Ezek viszont bármikor bedőlhetnek, és évek múlva is ugyanazokat a problémákat vetik fel, mint a hitel kezdeti szakaszában. Azt gondolom, hogy a hitelezés piacán mindenkinek a működő és elégedett ügyfélkapcsolat a jó, és nem az, ha tovább duzzasztjuk a rossz adósok listáját. A hitelnek meg van a maga piaca, de ne keressük meg azokat, akik pénzügyi és egyéb ismereteik hiányában nem képesek ezzel megfelelően élni.

A paraszt, mint a földművelő emberre vonatkozó kifejezés az elmúlt évek során furcsa értelmezést nyert, és sokkal inkább használjuk ezt az emberek minősítésére. Pedig a földművelés ma éppen annyira fontos, mint régen, mi sem bizonyítja ezt jobban az a tény, hogy ez az iparág is jelentős fejlődéseken ment keresztül. Ennek egyik ága a munkagépek, amik láthatatlanul a háttérben ugyanolyan evolúción mentek keresztül, mint az utcán rohangáló autók. Ezeknek az egyike a traktor, amiből az egyik csúcskategóriás modell került szűkebb családi körömbe. A képek egyelőre a promóciós anyagokból valók, de remélhetőleg hamarosan saját tapasztalatokkal és fotókkal is szolgálhatok.

A gép egy Fendt 930-as. A nyers adatok rögtön félelmetesek. 10 tonna, 310 lóerő, 1280 Nm nyomaték. Ez utóbbihoz mindössze 1400 percenkénti fordulatszámra van szüksége a 7.2 literes erőműnek, ami egyébként egy teljesen korszerű dízelmotor. A 6 hengeres, 24 szelepes turbódízel motor common-rail befecskendezőt kapott, a hatékony kenés érdekében pedig a motorblokkba épített olajszivattyúk szállítják a kenőanyagot. Kategóriájában rendkívül takarékosnak minősül, köszönhetően annak is, hogy kipufogógáz visszavezetéssel is el van látva. Az üzemanyag tartály 660 literes mérete azért mutatja, hogy minden erejét bevetve a gép azért képes jelentős mennyiségű gázolajat eltűntetni egy nap. Illetve nem csak gázolajat, mert a biodízel vagy az alkohol éppen úgy szóba jöhet az üzemeltetésnél. Végsebessége természetesen nem az F1-re kialakított, mindössze 50 km/h, ami viszont itt szintén nagynak számít. Opcióként választható hozzá 60 km/h sebességet biztosító hajtómű, ami egyébként már az alapkivitelben is teljesen fokozatmentes. A hajtás után következik a belső.

Nyilván ezek után nem lep meg bennünket az automata légkondicionáló vagy a fűthető ülés, ezek szériatartozékok. Éppen úgy, ahogyan a hangot szolgáltató beépített hangkeltő eszköz is, ami a kor igényeinek megfelelően USB csatlakozóval felszerelt. Külön érdekesség a gépen található joystick, amivel minden funkció vezérelhető a központi számítógépen, aminek a működését egy nagyméretű LCD kijelzőn követhetjük nyomon. Funkcióinak száma természetesen jóval meghaladja az átlagos autóban található vezérlőegységekét. Példaként a tempomat itt csupán egy mellékes szolgáltatásnak minősül. Minden funkciónak a kivarázslása nyilván nem kevés tanulmányozását igényli a hozzá adott útmutatónak. A rossz hírek itt következnek azoknak, aki a beszerzését tervezik otthonra egy ilyen gépnek. Az ára itt már kicsit alku kérdése, attól függően mennyi opció kerül beépítésre, de alapáron is bruttó 40 millió forinttól kell kezdenünk a számolást. Amennyiben viszont szeretnénk félelmetesebbé tenni a 4 kiegészítő kerékkel, akkor még 1-1 milliót hozzá kell számolnunk darabonként. A kerekekre egyébként nem csak a nagy teljesítmény miatt van szükség, hanem azért is, mert így a súly nagyobb felületen oszlik el a föld megművelésekor, kevésbé összenyomva azt. Az további opciós lehetőségek száma szinte végtelen, mert tetszőleges típusú pótkocsikat és megmunkáló eszközöket köthetünk traktorunk után.

A földművelés tehát fejlődik, amire a továbbiakban is komoly hangsúlyt fog fektetni az erre épülő ipar, és ki fogják szolgálni az igényeket a legkorszerűbb technológiákkal. Egyik legújabb példája, hogy már létezik szerkezet, ami aratás közben rögzíti a terméshozamokat a GPS koordináták segítségével, ami alapján később a műtrágyázó gép által terített mennyiséget lehet vezérelni. Lehetne még sorolni mit hozott az új technológia a mezőgazdaságba, de amint látható, az szántó-vető ember életében is ott vannak korunk csodagépei.

Mi a legjobban fizető állás manapság? Sok dolog eszünkbe juthat, de a legtöbben elbújhatnak az óradíjukkal, mert az exkluzív ügyvédi vagy informatikai szolgáltatások nyújtói sehol nincsenek azokhoz képest, akik a BKV-nak adnak üzleti tanácsokat. Itt ugyanis az óradíj elérheti a százezer forintot. Ezek mellett az összegek mellett a busztenderen nyerhető pénz sem túl nagy, legfőképpen azért, mert itt minimális tőkebefektetés mellett lehet óriási haszonnal távozni. Ezt tette a BKV a Cemi Kft.-vel karöltve.

A cég tavaly februárban vált a közlekedési vállalat stratégiai tanácsadójává, és ettől kezdve a tíz és fél hónap alatt 287 millió forintot kaptak a közpénzekből működő társaságtól. Ez az összeg azért is jelentős, mert számottevő mértékben járult hozzá a vállalat tavaly összehozott 11 milliárd forintos veszteségéhez. A Cemi különböző címszóval utalt ki embereket a BKV-hoz 37-100 ezer forintos óránkénti díjjal. Összesen 5977 órát töltöttek a BKV-nál, így született meg a végső összeg. Nem kétséges, nagyon sokan szívesen töltenének kellemes órákat a közlekedési vállalatnál a fenti összegekért, hogy jó tanácsokkal lássák el az ott dolgozókat. Munkájuk papírforma szerint a cég hosszútávú működéséi stratégiájának kidolgozása lett volna. A nyilatkozat szerint „a megbízás keretében a tanácsadó részt vett a BKV Zrt. stabilizációs és hatékonyságnövelő programjának kidolgozásában, valamint implementációjában” A dologban az is gyanús, hogy Antal Attila új BKV vezér első intézkedései között volt a fenti céggel megkötött szerződés, amely már csak egy további csepp volt az amúgy is telt pohárban.

Azért, hogy a közbeszerzési eljáráson kevesebb gond legyen, a szerződés eredeti értéke a kiírásban mindössze 10 millió forint volt, ami teljes mértékben elmarad a ténylegesen kifizetett közel 300 millió forinttól. A titkolódzás természetesen itt is teljes körű volt, az Magyar Hírlapnak 2 hónapjába telt a közérdekű adatok kinyerése a vállalat vezetésétől. Most is csak azért válaszoltak, mert a lap képviseletében adatszolgáltatási pert indítottak a társaság ellen, aminek hamarosan következik az első tárgyalása. Sajnos itt nincs vége a történetnek, mert további szerződések is vannak tanácsadásra, többek között az ominózus AAM Zrt.-vel megkötöttek is, aminek kapcsán további 127 millió forint került kifizetésre. Igaz, ez utóbbi esetben az átlag óradíj már „csak” 20 ezer forint volt, ami még mindig túl magas azért, hogy a kifizető gyakorlatilag semmit sem kapott érte.

Ismét a nyomára akadtunk 400 millió forintnak, ami hozzájárul ahhoz, hogy a közpénzből gazdálkodó szervezetek veszteségesek legyenek. A kérdés már csak egy ironikus mondat lehet. A minket meglopókat egyszer eltávolítják ugye?

A nagy húsvéti lázban mi más is lehetne jobb - azután, hogy tisztáztuk a húsvéti szokások eredtét - , mint egy kis válogatás a nyuszi öngyilkosságok végtelen számú variációiból. Mindenki megtalálhatja a kedvére valót, van itt tűz általi haláltól kezdve a lenyakazásig minden. Lássunk egy válogatást úgy, hogy minél több embernek az igénye ki legyen elégítve a blogolvasók közül. Szélsőségesek, sci-fi rajongók is megtalálják a magukét. Hardcore gamereknek van Incredible Machine és Invaders. Zeneszeretőknek CD-s, autósoknak benzines, természetkedvelőnek cápás. Akiknek pedig nem elég a húsvét nyulakkal való keveredése, azoknak itt egy remekmű a Biblia korábbi történelméből kiemelve. Nem akarjuk figyelmen kívül hagyni a legnépszerűbb reggeli rádióműsor rajongóit sem és az olimpiát várókról pedig végképp nem szeretnénk megfeledkezni. Szóval, nyuszi gyilkolás indul.

Nem szeretem a TV2 új műsorát, és erről több alkalommal is felszólaltam a műsor kezdete óta a blogomban. Az igazság ára olyan produkció, ami sokakban ellenérzéseket váltott ki, és több támadást is kapott, többek között az ORTT is vizsgálja. Újabb fogást találtak a műsoron, illetve annak előkészületein, ami további problémákat okozhat a készítőknek.

Az poligráf több helyen általánosan használt eszköz vallomások ellenőrzéséhez és bűncselekmények feltárásához. Magyarországon még kevés szerepet kap a nyomozásban és felderítésben, de volt már eset, hogy egy vallomás esetében felhasználták annak valóságtartalmának ellenőrzéséhez. Azt azonban kevesen tudják, hogy a törvényalkotók figyelme erre az eszközre is kiterjedt, amikor megalkották a haditechnikai termékekről és szolgáltatásokról szóló szabályozást. Ennek a - 2005. évi CIX - törvénynek a melléklete a XXV. fejezetben a 4 vagy többcsatornás poligráfot haditechnikai termékként határozza meg, és mint ilyen, annak birtoklása és üzemeltetése engedélyköteles. Nem meglepő a dolog a magyar törvénykezésben a túlszabályozás, hiszen 2003 év végéig a sebességmérő berendezések jelzésére szolgáló radardetektor is rajta volt azon a listán, ami meghatározta, hogy mi a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz. Azóta lekerült róla, igaz ma már nagy jelentősége a hagyományos eszközöknek nincs, hiszen a mérés lézeres berendezésekkel történik. A törvény viszont létezik, bármennyire is túlszabályzónak is tűnik. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivataltól viszont senki sem kért engedélyt arra a készülékre, amivel a TV2 végzi a vizsgálatokat. Ez a vizsgáló berendezés egyértelműen beleesne pedig a kategóriába, mert egyszerre akár nyolc csatornán képes dolgozni. Ezt a példányt egyébként az Infográf Kft. birtokolja, amely cég egyik tulajdonosának a TV2 megtiltotta, hogy nyilatkozatot tegyen az ügyben, csupán annyit mondott, hogy van engedélyük. Ezzel ellentétes a hivatal nyilatkozata, amely határozottan állítja, hogy ilyet nem adtak ki. Azt azért sejthetjük, hogy nem túl sok ilyen kérelem fut át rajtuk, nyilván feltűnt volna, ha valaki ezzel kapcsolatos dokumentumot ad ki.

A tét nem kicsi, mert pénzbírság mellett kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható az, aki vét a haditechnikáról szóló törvény ellen. Állítólag ugyan a készülék még a törvény megszületése előtt került be az országba, de ez nem jelenti azt, hogy arra ne terjedni ki a később megszületett passzus. Tehát, bármikor is került az illetékesek birtokába a berendezés engedélyt kell rá kérni, akkor is, ha az nem a hadiiparban kerül felhasználásra. Ezek után már csak az a kérdés merül fel bennünk, hogy mi derül még ki a jövőben a műsorral kapcsolatos problémákból.

A világ magát kereszténynek valló része elérkezett az egyik legkiemelkedőbb ünnepéhez, amely ünnepkörhöz hozzátartozik a Jézus haláláról és feltámadásáról történő megemlékezés. Ennek kiemelkedő napja lett a húsvét. Tekintsünk most bele ebbe az ünneplésbe, és tegyük a helyére az ezzel kapcsolatos szokásokat.

Most nem kezdjük el Jézus életének mélyreható vizsgálatát, csak röviden tekintsük át az akkor történt eseményeket a Biblia fényében. Jézus tudvalévőleg zsidónak született, így életét annak megfelelően élte, ahogyan a népéhez tartozók. Ebbe az életbe az is beletartozott, hogy a zsidók megünnepelték a pászkát, ami a naptáruk szerint niszán hónap 14. napjára esik. Niszán az első hónap a naptár szerint, aminek a 14. napja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte. A hold fázisaihoz igazított naptárban a hónap első napja az újhold, így értelemszerűen a holdtölte a hónap közepe. Eltérés még, hogy a nap nem napkeltével, hanem napnyugtával kezdődik, így a tulajdonképpen az utolsó vacsora ennek a napnak a kezdetén történik. Ez az a vacsora, amikor megköttetik az Újszövetség. A történetet tovább már jól ismerjük, másnap kivégzik Jézust, ami az ő rendszerükben még mindig a hónap 14. napja. Ez az esemény - az Újszövet, amiről tulajdonképpen a Biblia úgy nyilatkozik, hogy arról meg kell emlékeznie azoknak, akik Jézust követik. A húsvét viszont ma már nem ilyen, lássuk az okokat.

A történetbe bele került minden, ahogyan ez előfordult a karácsonnyal kapcsolatban is. Az egyház eleve nem szerette volna, ha az ünnep egybeesik a zsidók ünnepével, ezért az eredeti dátumot kiigazították azzal, hogy a keresztény világ naptárához lett alakítva a húsvét dátuma. Ebben az évben elég közel esik egymáshoz a tényleges és az átírt időpont, mert niszán 14.-e szombat este kezdődik, de máskor nagyobbak az eltérések. A legnagyobb kérdés azonban, hogy miként kerül a tojás és a nyúl a történetbe, mert azokról nem igazán nyilatkozik a Biblia, és Jézus sem használta fel őket az ünnephez. Ez hasonlóan került be az ünnepkörbe, mint azok a legendák, amik Benedek Elek Jézusról szóló mesegyűjteményében vannak, amelyek messze nem a megfelelő módon tüntetik fel a személyét. A történet itt viszont régebbre nyúlik vissza, mint Benedek Elek munkássága.

A húsvétot, amit angolul easternek neveznek- amely név feltűnő hasonlóságot mutat a későbbiekben említésre kerülő Istár névvel -, az egész keresztény világban hasonló módon ünneplik. Mindenki szépen felöltözik, előkerülnek a szokásos szimbólumok, a nyulak és a díszesen tarkán kifestett tojások. Ez utóbbiból akár egy kosárra való is, ami aztán a nap folyamán különböző rituálék során gazdát cserél. Ezeknek a használata azonban egyáltalán nem alapul a Biblián, hanem azzal ellentétes pogány hagyományokban gyökeredzik. Régen a tavasz az emberek egyik legfontosabb eseménye volt, főleg azokon a területeken, ahol a napimádat volt jellemző. Ehhez kapcsolódott Istárnak az imádata, akinek saját szimbóluma volt a tojás és a vadnyúl, mint a termékenység jele. A nyúl, azért sem illik az eredeti zsidó szokásokhoz, mert az a Mózesi-törvény tisztátalannak határozza meg. Istár imádata persze nem állt másból, mint bármely más akkori istené. Az ismertebb Baál mellet őt is alapvetően vérrel és a szexuális áldozatbemutatással lehetett kielégíteni. A neki szentelt templomokban szexuális szokásokkal mutattak be imádatot, ami leginkább egy féktelen orgiához hasonlítható. A hívők úgy gondolták, hogy áldozatuk bemutatásával felkorbácsolják Baál és felesége nemi vágyát, és így ők is nászra kelnek, és mi sem adhat jobbat népének, mint egy kielégült isten. A templomok szobrai alátámasztják ezt a feltételezést, mert szinte kizárólag nemi szerveket és aktusokat ábrázoló tárgyi emlékeket találni ezeken a területeken. Istár szobrai alatt viszont megtaláljuk a tojásfestés egy lehetséges múltbeli képét is. A magasabb és felső osztályból való emberek ugyanis keresték azt, hogy miként tehetnének még nagyobb hatalomra szert istenük segítségével. Ennek pedig egyetlen eszköze volt a gyermekáldozat saját családjukból. Ezeket a maradványokat aztán szépen kifestett urnákba rakták a templomba, a tisztelt isten szobra alá. Istár annyira beírta magát a történelembe, hogy mind a mai napig fennmaradt. Megjelenik más népeknél is, mert a legenda szerint Eostre volt az, aki megnyitotta Valhalla kapuit, hogy fogadja Baldrt, akit Fehér Istennek neveztek a tisztasága miatt, valamint Napistennek, mert az ő homloka fényt adott az emberiségnek. És ugyanígy került be a keresztény kultúrába, ahol mindent megtettek azért, hogy a pogányok is elfogadják az új hitet, még akkor is, ha ez megalkuvással járt az eredeti parancsok tekintetében.

Egyszóval a húsvét mai formája sokkal inkább egy pogány imádati forma, mintsem a keresztények nagy ünnepe. Jézus igencsak meglepődne, ha betekinthetne a mai megemlékezésbe, amikor az emberek az ősi imádati formákat gyakorolják a róla való megemlékezés címén. Aki meg akar emlékezni Jézus haláláról és feltámadásáról, ez nyugodtan megteheti, mindenkinek legyen a hite szerint. A fenti tények alapján viszont láthatjuk, hogy a húsvét ilyen módon történő ünneplésének kevés köze van az ősi keresztény kultúrához. Ebben a formában nem más, mint az ősi termékenységimádat modern kori megfelelője, ami felől nem lehet kétségünk, hogy miként nyilatkozna Jézus, akiről elvileg megemlékezünk. Mert ma már nem egy szolíd utolsó vacsora, vagy összejövetel jellemzi ezt az ünnepet, hanem olyan kifejezések, mint például a fokozott közúti ellenőrzés.