Köszönettel vettem a Lízingpercek megkeresését, és azután szeretnék reagálni a „Valami nem stimmel az autólízinggel” című írásukban felvetett kérdésekre.

Először is szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok a fogalmakkal, tehát amikor a lízingcsalásról írtam, akkor ez alatt természetesen nem csak a lízinggel kapcsolatos visszaélésekről beszéltem, hanem minden olyan formáról, ahol valamilyen pénzügyi szervezet segíti hozzá a vevőt a kívánt jármű beszerzéséhez. A lízing kifejezés ugyan a legelterjedtebb a köztudatban, de tudni kell, hogy a gyakorlatban már sokkal elterjedtebb a gépjármű hitellel történő finanszírozása. A köztudatba azonban ezekkel a termékekkel kapcsolatban általánosan ez épült be, hasonlóan, mint a tilosban parkolás kifejezés, amikor azokról az övezetekről beszélnek, ahol csak díjfizetés mellett várakozhatunk. A leírt okok miatt inkább a hitelezés szót fogom használni a következőkben, mert ez a forma sokkal elterjedtebb manapság. Előszóként ennyit szeretnék hozzáfűzni, és itt visszakanyarodnék az eredeti kérdéshez. Miért is vannak negatív érzéseim az autófinanszírozással kapcsolatban?

Úgy kell kezdenem, hogy saját magam is ügyfele vagyok az egyik finanszírozó cégnek, és ez már nem az első gépjárművemnél fordul elő. Az okok változatosak, de leginkább azt kell kiemelnem, hogy az adott esetben felvett összeg és költségei saját munkámon belül több hasznot hajtottak, mint amibe kerültek. Ez is mutatja, hogy én is látom a helyét a piacon az autófinanszírozásnak, mert tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok személy és vállalkozás nagyobb hasznot tud a nála maradt pénzből hajtani, mint amennyit a hitel törlesztése során „veszít” a kamatok és egyéb költségek miatt. Természetesen soha nem volt 0 összeggel induló hitelem, mert felmértem annak veszélyét, hogy bármilyen felmerülő probléma bekövetkezhet az ember életében. Ekkor szükséges, hogy a nálam lévő autó bármely pillanatban fedezze a fennálló tartozás és az annak rendezéséhez szükséges költségeket. Eddig a hitelezés pozitívumairól, lássuk mit látok problémásnak a területen, amiért csak részben felelősek a hitelező cégek.

A gépjármű finanszírozás területén – mint mindenhol – igen nagy a verseny. Ebből adódik, hogy a cégek jobbnál jobb ajánlatokkal igyekeznek előállni, hogy mindenki megtalálja az igényinek megfelelőt. A kereskedő szintén érdekelt az eladásban, de érdekelt abban is, hogy plusz haszonként megjelenjen nála a hitel után jutalék. Ezért, és ez általános tapasztalat, első körben a kereskedés azt a hitelt próbálja az ügyfél nyakába sózni, amin vélhetően a legtöbbet fog keresni, és csak az ügyfél más helyeken kapott ajánlatainak megvillantása után kerülnek elő az olcsóbb hitelek. Legutóbbi vásárlásomnál, ahol egy köztudottan kevéssé alkuképes autómodell volt a kiszemelt példány, több márkakereskedésben is jártam. Ugyanazon modell, szín, felszereltség, svájci frank alapú hitel, ugyanakkora százalékos kezdőrészlettel. A végső ajánlatok között a legjobb és legrosszabb között 20%-kos havi fizetendő különbség volt, amiben csak kis szerepet játszott a kialkudott kedvezmény, nagyobb részét a finanszírozásban rejlő különbségek adták. Ettől kezdve az okok nem érdekesek, tehát az, hogy adott esetben ez az autó még hiányzott a kereskedő kvótateljesítéséhez vagy bármi más. A tény, hogy jóval kedvezőbb hitellel tudott szolgálni, ami még mindig nem a márka saját finanszírozása volt. Nagyon sok vásárló azonban nem így kezdi, és itt jön a legkeményebb dió. Ezek a személyek, akik többek között az Il Ferro áldozati körét is gazdagították.

Egyesek ugyanis úgy szeretnének autót vásárolni, hogy nem rendelkeznek semmilyen kezdőösszeggel ehhez. Ennek ellenére a kereskedő tud megoldást találni nekik a vásárlásra, szélsőséges esetben még némi készpénzt is hazavihet az ügyfél. Ekkor jönnek a problémák. Az ügyfelek egy része eleve úgy kalkulál, hogy mihamarabb fel fogja mondani a CASCO biztosítást, nem is tudva, hogy azokat 1 évig általában a biztosító szerződése miatt nem lehet felmondani, utána pedig a finanszírozó fog panaszkodni, amikor megtudja, hogy nincs már biztosítás a pénze fedezetén. Ez megborítja a vevő pénzügyi terveit, aki egyébként is kicentizte a vásárlást, mert nem csak kezdőrészlet nélkül, de 10 éves futamidőre vette az autót. Az ilyen vevőnek a svájci frank pillanatnyi ingadozásából eredő változás terhe is sok lehet. Ők azok egyébként, akik már elsőre sem tankolják teli az autót, mert ennyi pénzzel már nem biztos, hogy rendelkeznek. Mindemellett ezekben a háztartásokban egy apró plusz kiadás is lehetetlenné teszi a további fizetést. Ezt pedig a bankok továbbra sem vizsgálják megfelelően. A rendszer ugyanis piramisszerű is lehet. Tudok hitelt, ahol a kezes a hitelhez olyan személy volt, aki a hitelfelvevő vállalkozásában dolgozott. Ne kétséges, hogy itt egyik személy fizetésképtelensége esetén valószínűsíthető a hitel bedőlése. Sajnos ezeket a módszereket a kereskedő hátulról támogatja, azaz szükség esetén tanácsokkal látja el a vevőt, hogy hová és mit kell írni a biztosabb sikerhez. Ezen túl jön a bűnözési kategória.

Az ún. „lízingcsalás”-al nehezen lehet mit kezdeni. Ha valaki vesz egy gépjárművet, amit azután eltűntet a szemek elől, és közben lopásra hivatkozik, nem nagyon tud semmit tenni a hitelezés bármely résztvevője. A biztosító kénytelen fizetni, a bank nagyrészt hozzájut a pénzéhez, az autókereskedő meg rég túl van az eladáson. Itt tovább nehezíti a helyzetet, hogy az autó saját kerekein is elhagyhatja már úgy az országot, hogy semmilyen ellenőrzésen nem esik át, attól kezdve pedig szabad az útja bárhová a világon. Ez nem igazán róható fel egyik intézménynek sem, ez ellen komoly munka lenne életképes módszereket kidolgozni. Itt nyilván fontos szerepe volna a kormányzatnak is.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy az autófinanszírozásnak meg van a maga helye, azonban arra nem szabad hivatkozni, hogy a hitelezés kis százaléka dől be, ami nem számít túl nagy számnak. Ezek még mindig tízezres nagyságrendre rúgnak, aminek pontos számát ma már a Lízingszövetség nem hozza nyilvánosságra, érthető üzleti okok miatt. Illetve nem teljesen érthető, mert egy bedőlt hitel sem a kereskedőnek nem jó, mert a jutalék egy részét visszakérhetik tőle, sem a banknak nem jó, mert ő meg küzdhet a saját pénzéért. Nem volna túl nehéz megoldani ezeket a problémákat, de jó volna, ha a Lízingszövetség tagjai a kormányzati intézkedést megelőzve önvizsgálatot és önmérsékletet tanúsítva hoznának pici szigorításokat. Ezek olyan apróságokban nyilvánulhatnának meg, mint a kezdőrészlet nélküli módozatok eltűntetése, figyelve arra, hogy a kereskedő ezeket ne tudja megkerülni a magasabb listaárral, vagy azzal, hogy a vevőnek más pénzintézettől személyi hitel formájában biztosítja a különbözetet. A 20% lehet, hogy túl magas, de mindenképpen 10% felettinek kellene lennie. A legjobb az volna, ha az autó tényleges forgalmi értékéhez kötnék, és abból történne meghatározásra egy módszer segítségével. Ez az összeg lehetne az, hogy amennyiben az ügyfél már az első részletet sem fogja kifizetni, akkor is fedezze az autó értéke a hitelt és annak lezárásának költségeit. Ezenkívül a kereskedőt köteleznie kellene arra, hogy teljes körű tájékoztatást adjon akkor is, ha az ügyfél nem kérdez. Olyan gondolatok megfogalmazására gondolok, mint a CASCO későbbi felmondása, a hitel esetleges lezárásának költségei, a nemfizetés ténylege következményei és még sorolhatnánk.

Visszavetné-e ez az eladásokat? Egy kicsit mindenképpen. Van egy szűk sáv, aki túlvállalja magát, de ezt képes valamilyen más forrásból kipótolni, és a hitel megy tovább. Ekkor látszólag mindenki jól járt. Ez azonban vélhetően a legkisebb sáv. A változtatás ellenzői részéről pedig azt sem tartom elfogadható indoknak, hogy vannak ezekben a veszélyes konstrukciókban is működő hitelek. Ezek viszont bármikor bedőlhetnek, és évek múlva is ugyanazokat a problémákat vetik fel, mint a hitel kezdeti szakaszában. Azt gondolom, hogy a hitelezés piacán mindenkinek a működő és elégedett ügyfélkapcsolat a jó, és nem az, ha tovább duzzasztjuk a rossz adósok listáját. A hitelnek meg van a maga piaca, de ne keressük meg azokat, akik pénzügyi és egyéb ismereteik hiányában nem képesek ezzel megfelelően élni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.