Több dolog várható volt a két rivális gázvezeték építésével kapcsolatban, amiből az egyik úgy tűnik be is következhet. Amellett, hogy a kínaiak is szemet vethetnek az értékes szénhidrogénre egyre bővülő iparukhoz – ahogyan ezt az acéllal is megtették – más gazdasági tényezők is megkavarhatják a gázvezetékek építését. Eredetileg a Nabucco azerbajdzsán, türkmén és kazah gázt szállítana, de újabb kijelentések láttak napvilágot vele kapcsolatban.

Ankarában ugyanis a törökök kijelentették, hogy a gáz az gáz, bárki adja, így semmi kifogásuk nincs az ellen, hogy a vezetéken orosz vagy akár iráni gázt is szállítsanak Nyugat-Európa felé. Márpedig sok választási lehetősége nincs a vezeték építőinek, mert hacsak nem akarnak rendkívül drága és sokkal kevésbé üzembiztos tengeri vezetékeket fektetni, akkor nem lehet megkerülni a Törökországot. A reakciók különbözőek az országok részéről. A magyarok egyelőre nem tudnak mit kezdeni a kijelentéssel, feldolgozzák annak tartalmát. Az Egyesült Államok, akik köztudottan vegyes érzelmeket támaszt az oroszokkal szemben, nem lelkesedett fel a hír hallatán. Ez ugyanis azt jelenti, hogy hiába hadakoztak ők is a „Déli áramlat” ellen, Európa másik alternatívája is pillanatok alatt oroszfüggővé válhat. Azt csak zárójelben jegyezzük meg óvatosan, hogy az USA-t az oroszoknál is jobban zavarja Irán nevének megemlítése, hiszen bármennyire is elültek a kedélyek, továbbra is a levegőben van az ország Irán elleni támadása. Ráadásul ez utóbbi esetben már meg is született egy hosszú távú megállapodás. Törökország és Irán egy akkora mennyiségről állapodott meg több évre előre, ami országunk szükségletének kétharmadát fedezné. A két ország máris megkezdené építeni közös vezetéküket. Ráadásul Svájc, mint semleges ország, szintén önálló tárgyalásokba kezdett az irániakkal. Irán mindenesetre magabiztos, mert óriási gázkészletekkel rendelkezik, és az olaj várható fogyása mellett a gázkészlet még hosszú ideig kitart a mai prognosztizált, növekvő felhasználás mellett is.

Ilyen hírek mellett látható, hogy gáznak és pénznek nincs szaga. A piacon megjelennek az eladók és a vevők, akik előbb utóbb megtalálják egymást. Tóta W. Árpád írása is kihangsúlyozta korábban, hogy „Amíg fenntartjuk az illúziót, hogy a gáz olcsó jószág, és mindenkinek jár, addig egyre növekszik a kiszolgáltatottságunk”. Mert ebben a pillanatban nem a vezetékek hiánya vagy az ukrán válság a legkomolyabb függőségi tényezők, hanem az, hogy a gáz mindenki számára szükséges termék, ami nélkül nem tudunk létezni. Ezt pedig egyenes vagy kerülő úton mindenképpen ki tudja az használni, akinek a birtokában van a gáz. Teszi pedig ezt attól függetlenül, hogy milyen úton jön ide a nélkülözhetetlen szénhidrogén. Azt továbbra sem szabad elfelejtenünk, hogy hiába függetlenedtek a volt szovjet tagköztársaságok, az orosz befolyás közel sem akkora mértékben szűnt meg, mint azt sokan gondolnák. Irán pedig méltán érezheti nyeregben magát, hiszen óriási készletek felett gyakorol hatalmat. Más alternatíva pedig nincs, hiszen az Afrikából tankhajókon ideszállított cseppfolyós gázt azért senki sem gondolhatja igazán komolyan, főleg ha felméri ennek költségeit. Úgy néz ki, hogy Európa kénytelen lesz beletörődni, hogy függőségét semmilyen vezetékkel nem tudja kiváltani, inkább csak azt tudja meghatározni, hogy mennyibe kerül ez a függőség. A másik út pedig az, hogy továbbra is keressük, hogy mit fogunk akkor tenni, ha egyszer nem lesz gáz, vagy csak irreálisan magas áron. Mert akarjuk vagy nem, annak az időnek is el kell jönni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.