Érdekes egy nemzet vagyunk, mert képesek vagyunk minden eseményt arról az oldaláról nézni, ami számunkra kedvező, néha már nevetséges és elkeserítő mértékben is. Olyan ez, mint mikor az egyszeri parasztgyerek részegen felborul a szénásszekérrel, de szülei büszkék rá, mert bekerült a helyi nyomtatott sajtóba, és erről beszél mindenki. Most ugyanilyen büszkeséggel tekintünk egy szégyenteljes számra. Legújabb propagandafüzetünk büszkén bizonygatja, hogy nálunk a diploma komoly érték, mert szemben az összes európai országgal, nálunk a diplomások a középfokú végzettségűek fizetésének 215%-kát viszik haza. A statisztika sor legvégén Dánia kullog 126%-kal.

Én másként tekintek erre a statisztikai sorra, és én bármely módszerváltás utáni kormány helyében inkább eldugnám a számokat mélyen a fiókban, mintsem kihirdessem. Nem érezte úgy a kiadvány szerkesztője, hogy itt is életbe lépett az általános mozgató elv, miszerint „vagy mindenki hülye, vagy én nem vagyok helikopter”? Miért van az, hogy nálunk szemmel is láthatóan jobban működő nemzetgazdaságokban ez nem így van? Nyilván ezt a számot nem lehet ráfogni konkrétan sem a most működő, sem az előző kormányra, hanem az elmúlt jó másfél évtized közös munkája ez. Persze nem kell elfelejtenünk, hogy az EU egyik legnagyobb feketegazdáságával bírunk, és valószínű, hogy a diplomás ember jövedelmének sokkal nagyobb hányada bejelentett – és így az állam számára létező – jövedelem. Ez azonban a szebbik fele a dolognak. A másik fele az pontosan annak a beállításnak köszönhető, amit ma ugyanebben a kiadványban látunk. Egyszerűen hosszú évek óta nyíltan leértékeljük a szakmunkát annak érdekében, hogy valami sajátos elképzelést alátámasszunk. Érdekes, de ugyanitt olvashatunk róla, hogy az EU-hoz képest rendkívül magas a közgazdasági, művészi, oktatási, jogi diplomák aránya a képzésben, miközben ezen a területen így is túlkínálat van. Lassan tényleg annyi ezirányú szakemberünk lesz, hogy szakszerűen meg tudjuk állapítani a tényt: az a baj, hogy ennyi ez irányú szakemberünk van.

Eközben a szakmunkában egyre rosszabb a helyzet. Egyre kevesebb olyan emberrel találkozunk a fizikai munkavégzés terén, aki igazán érti a dolgát. A fenti adat miatt pedig egyre kevesebben szeretnének ebbe a szakmunkás rétegben tartozni, pedig szükség van rájuk. Szükség van azokra az emberekre, akik megcsinálják azokat a munkákat, amihez nem diploma kell, csupán jó kézügyesség, pozitív hozzáállás, és megfelelő oktatás. Egyszóval kérkedés helyett el kellene gondolkozni végre azon, hogy miért ez a rendkívül csúnya adat, és be kellene ismerni, hogy e szépen mutató szám mellett elképzelhető, hogy mi vagyunk a hülyék, és nem a többiek.

Végre valaki, aki tiltakozik az ellen, hogy iparágát további állami vagyonnal támogassák. Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. Ügyvezető Igazgatója nem szívesen látna olyan állami támogatást a szelektív szemétgyűjtési szektorban, ami díjazná azt, ha valaki ilyen módon gyűjti a szemetét. Az eredmények ismertetésekor rámutatott, hogy a Kht. megfelelően és eredményesen tudja így is végezni a feladatát, és szerinte senkit sem lehet erőszakkal a szelektív gyűjtésre kényszeríteni. Rámutatott, hogy egy ilyen elképzelés megvalósítása csak további terheket róna az állami költségvetésre, és végül ez oda vezetne, hogy az egész újrahasznosítási rendszer pénzügyi eredményeit apasztaná az, ha a kiadási oldalon egy ilyen tétel is megjelenne. A hatékonyságról néhány számszerű adatot is megemlített, lássuk ezeket.

Ma mintegy négymillió lakos van abban a helyzetben, hogy szelektív szemétgyűjtőt használhasson, és az önkormányzatok szívesen látnak ilyen pontot a településükön. A jelentésből kiderül, hogy fajtánként is tízezer tonna nagyságrendű a begyűjtött és újrahasznosított szemét, és ebben a pillanatban túlteljesítettük az EU-val szemben vállalt ez irányú kötelezettségünket. Viszkei szerint a kívánt növekedés elérése komoly feladat, de teljesíthető.

Ugye milyen érdekes? Végre valaki, aki nem szeretné, ha üzleti szférájába további pénzt pumpálna az állam, még akkor is, ha az pillanatnyilag talán megemelné azokat a mutatókat, amit lehetne mutogatni. Egy szemléletmód, ami a hosszú távú érdekekkel is törődik.

Lehet, hogy elsejétől nem nézed a Viasat csatornáit!

Zavar van az erőben. Furcsa ultimátumot intézett a kábelszolgáltatókhoz a Viasat3, Viasat History, Viasat Explorer, Viasat 6 csatornákat üzemeltető társaság, amely igen csak felborította a kedélyeket a szolgáltatók körében. Megérkeztek ugyanis az új szerződések az egyes társaságokhoz, amelyek alapján a korábbiaknál lényegesen magasabb díjat kíván a Viasat egyes csatornákért számlázni, a vele szerződésben álló partnereknek. A díjeltérés nem kicsi, sok esetben nem csak meghaladja az 50%-kot, hanem közelít a 100% felé. Az eset külön pikantériája, hogy a korábbi szerződések és így az árak is lejártak, és aki nem írja alá a szerződést, annál a szolgáltatást - és így a műsortovábbítás lehetőségét is - a Viasat február 1-ei hatállyal felfüggeszti. Azaz, akinek nem tetszik az új ár, annak a cégnek a szolgáltatási területén nem lesz többé Viasat. Miként érint az minket, nézőket?

Mivel az általam megkérdezett társaságok nem tudják vállalni az áremelkedést - annál is inkább, mert már ez évi áremeléseiket az előfizetők felé megállapították - ezért kivárnak, hogy a Viasat valóban megteszi-e a lépést. Szavahihető Viasat esetén több településen megszűnhetnek a Viasat csatornái február elején, a további jogviták rendezéséig. Másik eset, hogy a szolgáltató aláírja az ultimátumot. Ezt a nagyok nyilván meg is teszik, hiszen egy UPC, T-Kábel illetve Fibernet méretű cég nem kíván emiatt vitában bocsátkozni az előfizetőkkel. Ekkor az eset károsultja megint csak az előfizető lesz, hiszen a kábeltelevízió társaság nem jótékonysági intézmény, így igyekszik majd a megemelkedett díjat mihamarabb beépíteni az áraiba.

Tehát, amikor majd nekiesünk az ajtónak a helyi kábeltv ügyfélszolgálatán február elején, hogy miért nincs Viasat, esetleg megkapjuk az áremelésről szóló levelet, akkor jusson eszünkbe, hogy mindez a nagyhatalmú Viasat, és nem a szolgáltatónk műve.

Lassan már el is felejtjük mi lett az egészségügyi törvénnyel, éppen annyira nem aktuális, hogy akkor mi is lesz az egészségünkkel, előkerülnek más fontosabb témák, hiszen közeledik a népszavazás, amiben úgy is vannak érintett kérdések. Menten felmerül az emberben, hogy miért nincs gyakorlatilag semmilyen előrelépés a magyar egészségügyben, miközben azért nem tartozunk Európa legmagasabb átlagéletkorát produkáló nemzetei közé. Ennek pedig az egyik oka, hogy nem fektetünk gyakorlatilag semmilyen hangsúlyt a prevencióra, csupán már betegeinket ápoljuk. Ebben a tekintetben már Románia is példát mutat számunkra.

Romániában a kórházi viszonyok és az egészségügy természetesen semmivel sem volt jobb helyzetben, mint a magyar, ebből adódik, hogy átlagéletkor tekintetében Európa utolsó helyén lavírozott mindig is a román mutató. A kormány tisztában volt azzal, hogy ez mégsem tartható állapot egy olyan országban, amely az EU felé halad, és konkrét intézkedéseket sikerült véghezvinnie. Ezek talán nem tűnnek túl nagynak, de gondoljunk csak végig egyetlen példát.

Románia bevezette kicsitől nagyig a kötelező egészségügyi szűrést. A szűrésnek az egyszerűség kedvéért a születés hónapjában kell megvalósulnia. Megjön az értesítés, és ekkor a családorvost felkeresve megtörténnek a szokásos rutinvizsgálatok, aminek fényében a családorvos esetlegesen további vizsgálatokat rendelhet el. Nyilván más-más nemű és korú emberek esetében mást és mást jelent a rutinvizsgálat. A szűrés részét képezhetik természetesen az olyan szokásos dolgok is, mint pl. a méhnyakrákszűrés. Miért is jó ez? Nem hiszem, hogy nagyon magyarázni kellene azt, hogy egy idejében felismert betegség kezelése mennyivel kevesebbe kerül a társadalombiztosításnak, mint egy későbbi stádiumú. Hogy mit is jelent egy kezdődő vérnyomás vagy vércukor probléma időben történő felismerése és kezelése. A sort végtelenségig lehetne sorolni, sőt ki kell emelni, hogy ezek felismerése nem csak költségtakarékosabb, de végső soron az életminőség javulásához is vezet. A rendszerbe pedig beépítettek egy felelősségteljes viselkedést kiváltó elemet, azok számára, akik ennek ellenére nem szeretnének törődni az egészségükkel. Aki nem vesz részt a kötelező vizsgálaton, annak adott esetben a társadalombiztosítás nem fogja finanszírozni azt a kezelést, ami az ő hanyagságának a következménye.

Egy egyszerű dolog. Veszekedés helyett csupán néhány egyszerű lépés azért, hogy a szűkös keretekből minél több egészséges embert lehessen varázsolni. Mehetünk keletre tanulni.

Nálunk még éppen elindultak az első kísérleti HDTV adások, a japánok már a következő generációban gondolkodnak. A BBC által rendezett Festival of Technologyn Masuru Kanazawa, a japán NHK fejlesztőmérnöke beszélt az új technológiáról. A dolog nem is bírna olyan nagy jelentőséggel, ha a mérnök nem beszélt volna arról is, hogy a technológia 2015-re megjelenhet a kereskedelmi műsorszórásban is. Lássuk magát a technológiát.

A jelen pillanatban létező HDTV technológia maximális felbontása 1920*1080 képpontot jelent, ami önmagában sem kevés, hiszen elég nagy sávszélességre vagy tárolókapacitásra van szükség a műsor átvitelére vagy tárolására. A tervezett UltraHDTV formátum ezzel szemben 7680*4320 képpont felbontású, ami pont 16-szor annyi képpont, mint az eredeti HDTV formátum. Persze az utóbbi időben igen nagy lépésekben fejlődik a háttértárolók technológiája, tehát elképzelhető, hogy a jövőben nem jelent majd gondot a műsorok tárolása és átvitele, nem úgy mint most. Ugyanis ezzel a felbontással 18 percnyi műsor 3.5 TerraByte, és a világon létező 2 db ilyen felbontású kamerával napi 20 percnyi műsor rögzíthető. Ekkora mennyiségű képpont nem fér el, csak egy 60 colos képernyőn, bár készült egy, és az NHK a technológia előnyeinek bemutatására készített egy 500 colos képernyőt is, amely ugye bemutatja a mozikban való alkalmazás lehetőségét is.

A programban a japán kormány és a Hollywoodi filmstúdiók is nagy fantáziát látnak, mindekét rész jelentős anyagi forrással támogatja a fejlesztést. Ahogyan pedig a japánokat ismerjük, ha kitaláltak valamit, azt meg is fogják valósítani.

Egyelőre azonban ne keseredjünk el, hogy a magyar üzletek polcain a normál teljes felbontású HDTV képes készülékekre is vadászni kell. Nyugodtan vegyük meg, ha ilyenre vágyunk és megtehetjük, mert még bőven nézhetünk rajta filmet, mire megjelenik az első UltraHD filmet tartalmazó adathordozó.

Megvolt. Átléptük a határt. Újra beindult a Legyen ön is milliomos, az RTLKLUB műveltségi vetélkedője. Annak idején többek között nézettség csökkenési is az indokok között volt, amikor a műsor pihentetését választotta a csatorna. Most némi ráncfelvarráson esett keresztül az alapkoncepció, ami sajnos kicsit kitolta a műsort abból a kategóriából, ahová addig tartozott. Surfin már írt róla, hogy Vágó előre szólt a változásokkal kapcsolatban. Igenis az alapműveltség része lett – szerinte – a Barátok közt és egyéb bulvárszemélyiségek élete. Érdekes ugyanakkor, hogy a Jóban rosszban nem az alapműveltség része…

A műsorban Vágó ennek ellenére hozta a szokásos színvonalat, könnyedén átsegítette játékosát az első kérdésen, amikor az már azon elbukott volna, hogy milyen ruhadarabot kapott a nagymamától Piroska. A végén azonban bemutatta Vágó, hogy tud ő kegyetlen is lenni, mert játékosa már majdnem elsírta magát az izgalomtól, hogy helyes-e a válasza, Vágó továbbra is rezzenéstelen arccal forgatta benne a pszichés kést. Egyszóval ez mégis csak a szokásos Vágó féle műsor. Lenne.

Én viszont a második kérdésnél elvéreztem volna, mert az a „Milyen produkció nem jutott a Csillag születik legjobb négy versenyzője közé?” volt. Fogalmam sincs, mert nem néztem. Tényleg ennyire műveletlen lennék ettől? Az RTLKLUB megmutatja, hogy ebben a műsorban csak annak van helye, aki szorgalmas nézője is a csatornának, és jól odafigyelt az egyes csatorna által készített „szuperprodukciókra”. Ami még inkább megdöbbentő, hogy az 500.000-es ugrásnál a „Milyen származású Ricky Martin?” kérdésre kellett válaszolni. Igen, úgy látszik ide jutottunk, ha nem vagy benne a napi bulvárban, akkor véged.

A műsor alapvetően pörgősebb lett, nincs a szokásos időhúzás, annak ellenére, hogy a hölgy a tegnapi részben nem állt a helyzet magaslatán, mert ugyan kapásból tudta, hogy mi volt a Csillag születik című műsorban, de fogós kérdés volt számára a „Melyik ország területén húzódik az aggteleki Baradla-barlang egyik szakassza?”. Ilyen az élet. Más dolgok lettek fontosak. Én most megyek, és szégyenbe burkolódzva eltűnök a világ szeme elől, mert sajnos ma már kevés, hogy jártam a Baradla-barlangnál, és pontosan tudom, hogyan néz ki az államhatár tábla és melyik ország van a túloldalon. Nem nézek eleget kereskedelmi tévét, ezért már nem tartozom a műveltek táborához.

A legtöbb előfizető számára érthetetlen, hogy a mai technológiailag túlfejlett világban miért is olyan drága még az internet szolgáltatás (megjegyzendő, hogy a drágaság részben relatív is, a fizetésekhez képest), és miért is kell a nagy sávszélességekért elég borsos árakat fizetni. A sok költségvonzat közül ez többek között köszönhető annak, hogy jelentős anyagi értéket képviselnek az átviteli hálózatban olyan elemek, amelyekről - mint átlag előfizető - tudomást sem veszünk. Ez pedig nem más, mint az a hely, ahová az átviteli közeg, adott esetben a kábel lefektetésre kerül. Ezért is érthető, hogy pl. Budapest belvárosában meg sem próbálkozhat alternatív szolgáltató, hogy alépítményt építsen a kábeleinek, mert annak költségvonzata akkora, hogy nem lehet értelmes megtérülési idővel számolni. Képzeljük el azt, amikor a lendületes vállalkozó megjelenik az V. kerületi Polgármesteri Hivatalban, hogy szeretne a teljes Váci utcára egy bontási engedélyt kérni. Pontosan ezért szinte esélytelen ugyanazon a vonalon más szolgáltatótól, aki mellékesen a jövendőbeli konkurencia, megfizethető áron helyet bérelni az ő hálózatában, néha pedig hely hiányában már akkor sem tudna adni, ha akarna.

Ez nem csak nálunk van így, hanem például a briteknél is, ahol ugyan nem találták fel a spanyolviaszt, de legalább tették valamiféle lépést a megoldás irányába. Lehet, hogy a kezdeményezés még sok akadállyal kell, hogy szembenézzen, de megmutatja, hogy biztosan vannak még kiaknázatlan forrásaink. Az egyik ilyen a szennyvízhálózat.

A szennyvízhálózat nagy áteresztő kapacitása miatt jelentős átmérőjű csövekből áll, ráadásul biztosan teljesen akadálymentes, így abba minden további nélkül lehet optikai kábeleket telepíteni, tulajdonképpen az optikai kábel anyaköltségén. Manapság egy száz vagy akár több száz szálból álló optikai kábel sem jelentős átmérőjű, és a fúziós hegesztésnek köszönhetően, amikor az üvegszálak végét olvasztással újraegyesítik, majdnem veszteségmentesen toldható, hosszabbítható. Az optikai kábelek végére pedig ma már olcsó adatátviteli eszközöket lehet telepíteni, sőt különböző technológiákkal az optikai szál bármilyen más, pl. analóg televízió műsor átvitelére alkalmas. Ma már megfizethető áron vásárolhatók gigabites adatátviteli sebességet biztosító optikai eszközök is. A kábelt pedig megfelelő burkolattal egyáltalán nem zavarja az, ami minket nagyon zavarna, hogy adott esetben eltemeti a szennyvíz. Tehát nincs ásás, útfelbontás, aszfalt helyreállítás, csak megy a kábel a most ottlévő helyre is.

Nem állítható, hogy a vállalkozás sikeres lesz Angliában, annak ellenére, hogy más európai országokban már sikeres ilyen kezdeményezések működnek. Sok minden más dolog kell ennek sikeréhez, nyilván megfelelő marketing stratégia is. A példa azonban mutatja, hogy vannak alternatív lehetőségek a jövendőbeli távközlési befektetők előtt akkor is, ha igen erősnek tűnik az a harci közeg, amiben meg kell vívni az előfizetőkért vívott csatát.

A TV2-n a Napló című műsora szokásos módon minden héten feltesz egy kérdést szavazásra, amire természetesen emeltdíjas távközlési szolgáltatással lehet csak szavazni. Egy időben még voltak olyan kérdések, amiben az ember esetleg tényleg kíváncsi volt az emberek véleményére, és maga sem sejtette előre a pontos végeredményt. Azonban a TV2 az elmúlt időkben új belső játékot indított, legalábbis nekem úgy tűnik, amiben a játék lényege az, hogy ki tud értelmetlenebb kérdést kitalálni a magyarnak. És meg kell hagynom, jól szerepelnek a kreatív fejek, mert egyre másra születnek a jó ötletek. Legutóbb szavazhattunk arról, hogy felháborít-e minket a rendőrség tehetetlensége a Blahán történt eseményekkel kapcsolatban, de tegnap ismét kitett magáért a kérdés kiötlője.

A kérdés nem volt más – nem idézem szó szerint – mint az, hogy egyet értünk-e azzal, hogy az állami vállalatok vezető beosztásban lévő emberei hatalmas pénzjutalmakat kapjanak. Úgy tűnik azonban, hogy a TV2-nek tuti siker kell a hülye szavazások tekintetében, mert a szavazás ideje alatt irritáló anyagot juttatott a nézők szemébe, hogy a helyes gombot nyomják, ugyanis végig tízmilliós jutalmakról szóló elemzéseket és riportokat nézhetett a néző, megfelelő befolyásoltságot elérve ezzel a néző agyában. Úgy tűnik, a TV2 lassan tényleg megnyeri ez irányú vetélkedőjét, és sikerül a 100%-nem/0%-igen eredményt elérni, azon emberek ellenére is, akik már csak poénból is a másik választ nyomják, vagy éppen pontosan abba a rétegbe tartoznak, akiről a kérdés szól.

Közben meg az emberek elhiszik ettől a szemükbe tolt irritáló anyagtól, hogy a nyeremény kilátásán kívül volt bármi haszna is annak, hogy elküldték felháborodott sms-üket, hogy „bizony én nem adnék neki”. Közben meg észre sem veszi, hogy megint csak lehúzták, mert nem csak a BKV vezér jutalmának rá eső részét veszik ki a zsebéből, hanem annak az emeltdíjas sms-nek az árát is, amivel éppen egy mobilszolgáltató vezérének és egy kereskedelmi tv stábjának a jutalmát támogatta. Egy dolog miatt azonban nyugodtan hátradőlhet. Ők legalább nem egy állami vállalatnál dolgoznak. Nem, ők a néző önkéntes butaságából élnek.

Az elmúlt napok egyik legnagyobb vihart kavart netes bulváreseménye a Bombagyár által készített Pákó videó volt. Mi is ez az egész esemény?

Fekete (ezek után Sötét) Pákó megint nagyot alakított. Éppen mostanában háborgott az egyik kereskedelmi televízióban, mert telefonszámát kirakták egy weboldalra, és ezzel gyakorlatilag használhatatlanná tették ezt a két telefonszámát, mivel folyamatosan csak zaklatások érik telefonon keresztül. Az ügy még el sem csitult, amikor múlt héten felkerült a netre az a videó, amelyiken Pákó szidja a zsidókat, mert anyaföldjéről elviszik az olajat, szidja a magyar cigányokat, mert meglopják, élteti Szálasit, „Sieg Heil”-ezik kézlendítés közepette, végül dicsőítő beszédet mond egy Hitler arcképével díszített póló felett. A videót nézve az ember azt várja, mikor fogja már szidni a négereket, úgy tűnik ez most elmaradt.

Most a videóról aztán mindenki mást mond. Az interjú készítői váltig állítják, hogy Pákó igenis tisztában volt vele miről beszél, mert nagyon is zavarja a zsidó és cigánykérdés. Pákó egy másik internetes magazinban tagad, állítólag félt, hogy baj lesz, ha ezt nem csinálja. Szerintem meg az igazság a kettő között van.

Az egész videót elnézve már én kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Olyan érzésem támadt, mint amikor egy fogyatékoson szórakoznak az emberek, aki kész bármilyen hülyeségre igent vagy nemet mondani, a szájába lehet adni a szavakat. Eleve nem értem, hogy miként került oda Pákó. Ő nem is nézte meg azt a weboldalt, ahol a számát leközölték a neten? Ugyanis az oldal mindig tele van a videó készítői által készített más riportokkal. Érthető? Ha Pákó egyszer normálisan végignézte volna az általa szidott oldalt, akkor bele sem megy ebbe a riportba, mert tudta volna kikkel áll szemben. Ő azonban elment, és ettől kezdve megkezdődött az a folyamat, ami által Pákó saját magát tiporja sárba. Ha Pákónak csak halvány fogalma lenne Európa történelméről, akkor biztosan nem mond ilyeneket úgy, hogy tudja, közben az egészet képpel, hanggal rögzítik. Amennyiben még is tisztában lenne a történelemmel, akkor pedig megint csak arra tudok következtetni, hogy fogyatékos, mert egy ismert közéleti személyiség – és sajnos Pákó az – nem lehet annyira sötét, hogy nyíltan dicsőíti azt, akit még saját hazájában sem ildomos pozitív színben feltüntetni.

Egyszóval nincs itt arról szó, hogy ez a Pákó gyerek bármi olyat tett volna, amiért elítélhetnénk. Egyszerűen csak kihasználták azt, hogy egész életében a nőkön és a csokoládé péniszeken kívül nem érdekelte semmi, így fogalma sem lehetett arról, ki is az a Hitler. Ráadásul szellemi szintje nem éri el azt a pontot, ahol az ember távirati stílusban észreveszi: „Anyám szívatnak. STOP”

Új országimázs-film tervem van. Van egy ország, abban az országban van egy üresfejű liba nem túl okos nő, és ebben az üresfejű libában nem túl okos nőben benne van a teljes magyar kulturális igény.

Most ne elemezgessük Dundika testét, részben biztosan születési adottság, részben pedig kiváló szobrász orvosok kezét dicséri. Mellékesen szerintem nem is szép, de ez tényleg biztosan ízlés kérdése. Azonban az, hogy a média ezzel eteti a népet esténként, az a kultúra igazi katasztrófája. Persze megszokhattuk már, ott van Győzike élete is, mondván, hogy ez kell a népnek.

Kell ez nekünk? Dundika kommunikációs szintje valahol kimerül a „világbékét szeretnék” típusú mondatokban. Javaslom megtekinteni a honlapján a Napló részt. Benne egyetlen szó: hamarosan. Sajnos még nem találták meg azt, aki majd helyette kigondolja az összetett mondatokat. Ekkor jön a nagy ötlet, ha már megtalálta az elsőt azok közül, akik betöltik éppen az „egész életre szóló pár” funkciót, akkor miért ne menjenek Mauritiusra megtartani az esküvőt? Irritálódjon csak a magyar nép tovább, hogy ő meg a megfelelő mennyiségű diplomájával az esti bulvárműsor közben épp azon gondolkozik, hogy miből fizesse be a ma érkezett csekket, mert a Provident nevű uzsorás ismerősét még se akarja felhívni egy kis készpénzért. Ekkor felnéz és látja, hogy Sötét Hajnalka olyan jól tud memorizálni dolgokat, hogy első nap sikeresen elkésett a saját esküvőjéről egy órát, hogyan tanúsít félelmet egy apró rák iránt, és legfőképpen látja, hogy miként ugrabugrál és napfürdőzik kisebbre már nem szabható fürdőruhájában. Mielőtt valaki megró a „te is ezt nézed” mondattal, elmondom, hogy a műsorok nagy részét nem láttam, egyéb sajtóorgánumokból tudok a fenti eseményekről. Szegényeknek az utolsó napon ellopták a fényképezőgépüket, így nem maradt fotó a nyaralásról, írja az egyik bulvárlap. Szegények, nincs egyetlen kép sem a nyaralásról, amit a TV közvetített. Ekkora emberbutítást.

Tényleg ennyire lealacsonyodott az igényünk? Normális dolgokkal már nem lehet foglalkozni, csak amolyan állatias szintűekkel, hogy fajunk egyik más nemű példánya milyen testi adottságokkal rendelkezik. Nem baj, hogy két értelmes mondatot már csak papírról tud elmondani. Mauritius ellenére nem irigylem a forgatócsoportot, akinek össze kell hozni néhány értelmes percet két ember életéről.

Ennél bármi más értelmesebb volna. Miért nem kapunk képeket arról, hogy Tóth Géza matematika-fizika szakos tanár Makkoshotykán feleségül vette Hevesi Aliz védőnőt, és éppen azt tervezgetik, hogy a mostani albérletből miként tudnának kilépni, a mostani fizetésük segítségével. Sokkal közelebb volna az átlagemberekhez, és talán éppen olyan sok embert érdekelne is. Talán. Még most. Mindaddig, amíg a Dundika-kultúra teljesen be nem lopja magát a társadalmunkba.

Kicsit megkésve ugyan a szokásos időponttól, de itt vannak heti, válogatott évfordulóink.

1899 január 21 – Az Opel legyártja első autóját

1984 január 22 – Az Apple Macintosh bemutatja az első nagyközönségnek szánt grafikus felhasználói felületét, amit egérrel lehetett kezelni (tehát nem a Windows volt az első…)

1556 január 23 – A történelem legtöbb halálos áldozatot követelő földrengése Kínába, Shaanxi tartományban. A becsült halálos áldozatok száma 830.000

1935 január 24 – Megkezdődik a dobozos sör karrierje az USA-ban, eladják belőle az első példányt

1919 január 25 – Megalakul a Népszövetség

1988 január 26 – A Broadwayon bemutatják Webber Az Operaház Fantomja című művét

1888 január 27 – Megalakul a National Geographic Society

Tegnapi postom kiváltott néhány hozzászólást, és magánvéleményt e-mailben, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy mely nem képviselői mekkora érdeklődést mutatnak a szexualitás és maga a szex iránt, és elgondolkoztam azon, hogy ez az a téma, amiben bizony születhetnek eléggé félresikerült statisztikák, mert erről nem nagyon szeretünk beszélni, még annál is kevésbé, mint ez amúgy az európai országokban szokás. Persze nincs ez nagyon másként a nagy Amerikában sem, amit nagyon jól példáz Louie élete című rajzfilmsorozat, ami egy kisgyerek életét és gondolatait dolgozza fel. Nézzük mi történt vele, és kicsit okuljunk belőle.

Louienak – a történet szerint – hamarosan testvére születik, és bár kora miatt már felvilágosításban kellett volna részesülnie erről a kérdésről, valahogy kimaradt. Természetesen Louie elkezd nyomozni, és minden hihető számára a közszájon keringő történetek közül, csak az nem, hogy az ő szülei „olyat” csinálnának. Az ő szülei „olyan” dolgot biztosan nem csinálnának, marad a káposztaföldes verzió. Az apa ugyan tesz még egy kísérletet a magyarázkodásra, ám mint háborús veteránnak, sikerül neki egy csatajelenetben úgy elrejteni a lényeget, hogy Louie teljesen összezavarodik…

Nem is gondolnánk, hogy mekkora jelentősége lenne az idejében történő felvilágosításnak. Ez biztosítja a gyermek normális fejlődését ezen a téren, ráadásul nem a társaitól fogja megtanulni a szexualitással kapcsolatos dolgokat, melyek sokszor igen ferdék. Jobb, ha tőlünk tudja meg a dolgot, mintha felvilágosult osztálytársai mesélnek neki róla, akiknek egyetlen szexuális élménye a „Csapatban tömünk minden lyukat” című három X-es művészi alkotás. Ekkor nem biztos, hogy a gyerek olyan értékrenddel fog ebben a kérdésben rendelkezni, mint amilyet mi szeretnénk neki adni. Sokszor gondolják azt is a szülők, hogy az egyes nemű gyerekek felvilágosítása a hasonló nemű felnőtt feladata, ami talán az egyik legnagyobb félreértés, ugyanis a gyermeknek szüksége van arra, hogy a szexualitást megismerje a másik nemű, érett felnőtt szemszögéből. Nem is gondolnánk, milyen sokat jelent ez a felvilágosítás. Képzeljünk el két gyereket, akik közül az egyik pontosan tudja, hogy a parkban cukorkát felkínáló bácsi közeledésének pontosan mi a célja, és mit kell tenni, ha más is előkerül a történetben, és mit fog tenni az a gyerek, akinek fogalma sincs a helyzet valódi veszélyéről. Érezhető a történetben annak súlya, hogy milyen fontos a gyereknek tisztában lenni azzal, mi micsoda. Később pedig felnőtt korban a gyerek pontosan olyan módon fogja kezelni ezt a kérdést, mint ahogyan gyermekként látta és megtanulta. Márpedig, ha erről a kérdésről nem szeret beszélni, nem szereti megbeszélni, akkor az komolyan rányomhatja a bélyegét egy házasságra is.

Vessük le tehát azt a magyar prüdériát, amikor a szexualitás még egy házasságon belül is egyénenként magánügy, és ne korlátozódjon az ezzel kapcsolatos kérdéskör megvitatása az internetes chat oldalakra és fórumokra. Higgye el mindenki, sokkal jobb a gyerek jövője szempontjából, ha megtudja, hogy erről lehet, sőt kell is beszélni. Legfőképpen pedig jobb neki, ha tőlünk tanul, mint az előbb említett, néha erősen torz forrásokból.

Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy 25 év után újra összeáll a Yazoo, és ugyan új albumról nem esik szó, de koncertezni biztosan fog a duó. Itt a szintipopban kevésbé jártas olvasók és a fiatalabb generáció tagjai megkérdezhetik, hogy ki is az a Yazoo.

A Yazoo a ’80-as évek elején alakult, és bár fennállásuk sikeresnek mondható, nem volt túl hosszú idejű, mindössze két albumot élt meg közös munkájuk. Ez a két album azonban átütő sikert hozott, máig keresettek a hanglemezboltok polcain, és természetesen a filecserélő hálózatokon. (Mindkét albumának veszteségmentes változatát ma is megosztva találjuk az egyik legnagyobb magyar torrent közösségben). Az új összeállással egy időben egy négylemezes retro csomagot kívánnak kiadni, az albumok iránt érdeklődők számára. Az együttes egyik tagja az a Vince Clarke, aki a Yazoo előtt a Depeche Mode egyik meghatározó szintetizátorosa és zeneszerzője volt, és komoly szerepe van a Depeche Mode debütáló lemezének kiadásában. Akkor azonban Vincenek más elképzelései voltak, ezért kivált az akkor útjára induló zenekarból, és új együttest alapított az akkor teljesen ismeretlen Alison Moyettel. Moyet egyedi hangja és Vince zenei tehetsége kiváló alap lett a siker felé. Első lemezük az Only You rögtön siker lett. Második albumuk megjelenésekor bejelentették, hogy külön utakon folytatják, Moyet szólókarriert választott, Vince pedig megalakította következő duóját, az Erasure-t, ami már a következő történet.

Egyelőre csak a brit turné helyszíneiről esett szó, az első június 4-én les Glasgowban, de nyilván várhatóak további helyszínek is. A Yazoo egyedi zenei világa üde színfoltot fog jelenteni újra a tömeggyártott zenei albumok sorában. Zenéjük komoly hatással volt a ’80-as évek világára, és lehet, hogy újra felbukkanásuk hatással lesz mostani, zenében gondolkodó fiatalok életében is. Sok sikert a Yazoonak.

Figyelem! Pina fotók 18 éven aluliaknak is:

http://poseidon.by/reki/reka_pina/galery.shtm

A Pina folyó a korábbi Fehéroroszország (ma Belarusz Köztársaság) déli részén található, valahol az Ukrán határ közelében ered. Fontos útvonalat jelent a hajózásban, és a környék mocsárvilágának táplálásában is fontos szerepe van. A nevének természetesen semmi köze a mi általunk hasonló névvel illetett női nemi szervhez.

Érdekes pszichológia kérdés, vajon mi ösztönöz arra embereket, hogy rákattintsanak egy linkre, megnézzenek képeket, elolvassanak egy cikket, vagy egyáltalán foglalkozzanak egy témával. Általános tapasztalat, hogy egyes témák elég nagy közönnyel találkoznak, mert már olyan szinten lerágott csontnak számítanak, hogy a címe alapján is átugranak rajta. Lassan már a környezetvédelem és a klímaváltozás az emberek könyökén jön ki, az állami pénzek felelőtlen szétosztása sem különösebben mozgatja meg az emberek fantáziáját. Az ilyen témába, legfőképpen a címébe némi cinizmust varázsolva azonban már is rögtön javulhat az érdeklődés. Az igazi ütős cím az internet világában azonban továbbra is a szexualitás. Mivel a férfiak bizonyítottan jobban érdeklődnek a téma iránt, ezen belül is a női nemiszerv az egyik legkeresettebb kifejezés.

Lássuk mekkora érdeklődés van az interneten a Pinára :)

Vegyen CRESSI Konzol 3 tályolót a Búvár Szakáruházból http://www.buvarszakaruhaz.hu/catalog/product_info.php?products_id=400

Pájázzál te is az ELTE-n szociális támogatásra, letölthető pájázati űrlapjuk segítségével

http://hok.barczi.hu/hok_data/hok_docs/szoc%20Pajazati%20urlap%20tavasz.doc

Pájázat katolikus fiataloknak

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/000903/0602.html

Még jó, hogy az ár tartalmazza a sofőr díjját

http://www.arthursofor.hu/arak.htm

A jó tűzijátékhoz nélkülözhetetlen a folytás

http://pyrocenter.hu/receptek/recept-folytas-1408.php

(UPDATE: A komment alapján szeretném megköszönni a pyrocenter.hu gazdájának a fórumban található ezen hiba javítását ( http://pyrocenter.hu/receptek/recept-fojtas.php ), a bejegyzés születése után mindössze 4 nappal. Látjuk, van aki törődik weboldalával.)

Ön is látogasson el a glecserekhez

http://www.aktivpihenes.hu/ap/index.php?oldal=hotelajanlat2

Kiváló heggesztéstechnikai berendezések

http://www.vektor2000.hu/?p=productsList&iCategory=19

Jelemző pillanat a meccsről

http://www.nemzetisport.hu/Popup_index.php?type=galeria&gid=99&gfid=182357

Jobb algoritmus, kissebb TCO

http://www.sybase.hu/termekek/sybaseiq

Egy magyarországi közöség

http://www.magyarkurir.hu/?m_op=view&id=12434

Feliratozó gépbe szallag

http://shop.unas.hu/shop_art.php?shop_id=5606&cat=731631

Vanilliás gyümölcstorta

http://www.tutireceptek.hu/vanillias-gyumolcstorta

És végül, de nem utolsó sorban. Mona Lisa mitől mosojog?

http://www.tyukvagytojas.hu/reszletek.php?kerazo=15652

Nyílt levél Embertársaim érdekében

Tisztelt Egységsugarú Honfitársam!

Fejlődésed során megtanultál beszélni, egyedül használni a bilit, az iskolában a tanítónéni erőfeszítésének hatására megtanultál írni, olvasni. Felfedezted, hogy az iwiw milyen nagyszerű dolog, mert ott számtalan ismerőst kereshetsz meg. Ezúton szeretnélek tájékoztatni, hogy ez nem a fejlődés csúcsa, van még lehetőség bőségesen számodra. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy már a lánclevelek bizonyos fajtáit is felismered, mert a különböző tárgyak elkülönítése felvételi követelmény az általános iskolába. Ezek ellenére úgy gondolom, érdemes még elolvasnod ezzel kapcsolatban korábbi írásomat.

Egy valamit azonban úgy tűnik, nem tud feldolgozni apró, légüres térben, biztonságban lebegő agyad. Ez a valami pedig nem más, mint az, hogy alapvetően fizetést és pénzt a munkáért szoktak adni. Bár a világ néha mást mutat, lehet bűnözni és csalni is, de az is egyfajta munka. Kérlek azonban, ne legyél annyira fogyatékos, hogy elhiszed, valaki a világ másik feléről pénzt fog neked puszira utalni, csak azért, mert te a saját oldaladon valamiféle linket helyezel el, ráadásul azt se képzeld, hogy ez MLM szerűen meghozza neked az egész életre való pénzt. Ne légy kretén, hanem a mai nappal lépj be a gondolkozó humanoidok táborába, és soha többet ne küldj nekem és más embertársaimnak linket levélben vagy az iwiw-en arról, hogy kattintsak ide vagy oda, annak reményében, hogy te hamarosan ebből fogsz a karibi szigetvilágban nyaralni. El kell menni dolgozni, és nem rabolni mások idejét ilyen baromságokkal.

Lehet, hogy erre képtelen vagy, és levelem eddigi tartalmát nem fogtad fel vagy a „dehogynem kapok pénzt, te barom” felkiáltással fogadtad. Ebben az esetben kérlek mentsd meg a társadalmat magadtól, legalábbis itt a net világában élőket, add el a számítógépedet, mondj le az internet szolgáltatásról, és végezz valami olyan munkát, ahol lehetőleg nem kerülsz kapcsolatba emberekkel.

Köszönettel:

Egy Embertársad

Kedves Vendégeink!

Hamarosan megkezdjük időutazásunkat a múltba, ahol az ÁVH, azaz az Államvédelmi Hatóság különös módon tevékenykedett. Források és megfelelő mennyiségű emberanyag hiányában magánszemélyeket is bevont a megfigyelési rendszerbe, akik különböző anyagi és egyéb ellenszolgáltatás fejében megfigyelték embertársaikat, majd arról rendszeresen jelentést tettek. Amikor valaki vélt vagy valós bűnt követett el, akkor a megfigyelő különös jutalomban is részesülhetett, hiszen megvédte hazánkat azoktól, akik vélhetően fenyegették annak biztonságát vagy politikai rendszerét. Figyeljék meg, miként működött ez a rendszer akkoriban.

Vége! Nem kell többé időben utazni, mert a rendszer újra működésbe lép. Hamarosan a magáncégek is bekapcsolódhatnak a traffipaxozásba, a pirosnál vagy vasúti átjáró tilos jelzése ellenére történő áthajtás dokumentálásába, tilos parkolás fotózásába, majd megfelelő fejpénz ellenében ezt beszolgáltathatják a hatóságnak. „Óriási az érdeklődés”, ismerte el az ORFK szóvivője.

Naná, hogy nagy az érdeklődés. Igaz, még a részesedés mértékét nem lehet tudni, de biztosan meg lehet majd belőle élni azoknak, akiknek van megfelelő mennyiségű befektetni való pénzük. Most éppen le vagyok égve, de én is óriási lehetőséget látok ebben. Ismerve a magyarországi helyzetet, nem csak a szükséges lézeres mérőberendezést szerezném be, de rögtön gondoskodnék a 10 km hosszú, nyílegyenes szakaszokon a megfelelő 30-as táblák kihelyezéséről, hogy nehogy már szenvednem kelljen azon, hogy a városban 55-el száguldozókat kellejen lesnem. Különben is, a 30-as tábla sokkal többet hoz, mint egy 50-es korlátozás. Ráadásul, mivel érdekkeltségem van a minél több büntetésben, azért nyomom is az ipart, ha kell csalok is egy kicsit. Aztán rá ér perelni a delikvens, hogy az nem is úgy volt. Jöhet a jó kis Centrum Parkolási Gyurmacsoport típusú egymásra mutogatás. Pusztuljon mindenki, mert nekem van pénzem beruházni, és ezután Kispiripócs-alsón is kirakok a helyi kisbolt elé egy megállni tilost, hogy a Trabantjával minden reggel oda parkoló Pista bácsi most aztán pórul járjon, mikor a fél literes tejjel kitopogva meglátja a kis büntetőcédulát.

Borzasztóan rossz irányba haladunk. Pont nemrégiben háborogtam rajta, hogy még a parkolás esetében is arra volna szükség, hogy a parkolóőr – más országok példájához hasonlóan – hatósági személy legyen, akinek az érdeke a rend, nem pedig a minél nagyobb számú büntetés a kvóták és prémiumok miatt. Jól tudom, hogy több kapitányság területén nincs a rendőröknek anyagi érdekeltsége a nagyobb büntetések kiszabásában, és azt hiszem sokkal inkább ezt kellene teljes körűen megvalósítani.

Most akkor mit akarunk? Közlekedésbiztonságot, vagy egy újabb adófajtát, melynek egy része az egyébként is több pénzzel rendelkező magánbefektetők zsebébe vándorol?

Előszó:

„Szélsőséges kommentekért moderálás+bann jár…”

Tegnap megint megnéztem az egyik alapművet, Emir Kusturica Macskajaj(Crna Macka, Beli Macor) című filmjét. Valószínűleg a legtöbb embernek nem kell bemutatnom a filmet, csak röviden vázolnám a film szereplői felállását. Történetünk a Duna mentén játszódik, valahol a volt Jugoszlávia területén, bevezető gondolatként Kusturica rögtön feltárja, hogy a jelenben. Az egyik főhős Matko, aki csempészetből él, várja az orosz hajót, hogy hozza a benzint, mosógépet meg a többit. A másik Dadan, a helyi kisstílű szélhámos, aki leginkább abból él, hogy átvágja üzlettársait. Végül, de nem utolsó sorban Grga, a nagy öreg, akinek állítólag még olasz maffiakapcsolatai is voltak, most többek között valamiféle italt hamisít. Vannak ők, és családtagjaik, és ebben a kisstílű bűnöző világban élik mindennapjaikat. Matko kér némi pénzt Grgatól, hogy sikerüljön neki lenyúlni egy olajszállítmányt, beveszik Dadant is az üzletbe, aki mindenkit átver. A bonyodalmak végén megjelenik a felirat: Happy End. Humoros, szórakoztató film, főleg annak, aki szereti Kusturica világát.

Eddig egy szokásos film is lehetne, de egy lényeges dolgot nem mondtam. A film szereplői cigányok. Igen, kimondva, ránézésből, akárhogy is vesszük, ezek tipikus cigányok. Kusturica filmje kimondja, hogy cigányok életét mutatja be, már az elején hangsúlyozva, hogy az nem Óperenciás-tengeren túl, és nem is valami távoli középkorban játszódik a film, hanem ma. Ennek ellenére több díjat nyert a film, és senki sem gondolta rasszista megnyilvánulásnak a humor eme kifejeződését. Kevesen merik ezt ma megtenni Magyarországon.

Legutóbb talán Fábry Showderében láthattunk csak őszinte megnyilvánulást, ahol kiderült, hogy a legtöbb cigányvajdának „MÉH” telepe van, azaz színesfém kereskedelemmel foglalkoznak. Miután kiderült, hogy a vajdák sorra ilyen kereskedők, már széles mosolyt csalt a nézők arcára. Fábry a rend kedvéért rákérdezett, hogy papírgyűjtés is van-e a „MÉH” telepen, amire természetesen a nem volt a válasz. Mi volt az érdekes az egészben? Hogy valaki őszintén mert erről beszélni. Vajdákról, cigányokról, igen „cigányokról” és nem „kissebségről” volt szó. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy nem csak színesfém tolvajok vannak, hanem olyanok, akik járják a lakótelepek lomtalanítását, és közelharcot vívnak a fém tárgyakért, ami később az említett „MÉH” telepeken végzi.

Kérdem én, miért nem lehet őszintén beszélni a cigányságról? Miért ne lehetne segíteni nekik az által is, hogy mindenki tudja mi történik velük, sőt, lehet az is kiderülne, hogy van köztük rendes is. Mi történik azonban a média és a társadalom részéről? Nem merjük bemutatni azt, ki is volt a tettes valójában, sőt a házát sem lehet már megmutatni, mert azon is lehetnek árulkodó jellegzetességek. A szocializmusban a Kékfény című műsor előszeretettel használta az „erősen kreol” kifejezést. Azóta a cigány emberek azonosítására szótárnyi szavunk gyűlt össze. Egy vidéki város helyi lapja „északi külvárosi férfi” vagy „déli külvárosi lakos” címszavakkal azonosítja őket. Aki ott lakik rögtön rá fog ismerni, hogy saját városáról van szó, ahol az északi és déli külváros egy bizonyos utcától északra és délre 99%-ban cigányok által lakott hely. Mi a fenének ez a nagy prüdéria? Lehet, hogy sokkal többet jelentene a cigánysággal kapcsolatos problémák kezelésében, ha végre kimondanánk, hogy cigány, és kimondanánk, hogy ezeknek az embereknek miben lehetne segíteni, hogy felzárkózzanak a társadalomhoz.

És ekkor érzek egy nagy, hatalmas hibát a média részéről. Hasonlítsuk össze a Kusturica filmjében feltűnő cigányokat, Grgat, Dadant, Matkot egy másik ismert névvel, akit mi ugyanolyan jól ismerünk : GYŐZIKE. És kérdezzük meg magunktól, hogy ki tett többet azért, hogy a cigányság jobb megítélésben kerüljön a társadalomban? Emir Kusturica vagy a magyar bulvármédia?

Érdekes ez az állandó sírás kicsike országunkban. Tipikusan panaszos nemzet vagyunk, aki úgy tűnik, kiválóan látja azt, hogy hol szenved hiányosságot, de nem veszi észre, hogy eközben miként emelkedett az életszínvonala. Emlékszem még arra az időkre – és nem is kell túl nagy időutazást tenni – amikor elképzelhetetlen volt, hogy télen bármely boltban hozzájuthassunk paradicsomhoz, paprikához és egyéb zöldég termékekhez. Manapság a banánért legfeljebb a bolt pénztárában kell sorban állnunk. Van azonban egy másik folyamat ebben az egész életszínvonallal kapcsolatos sírásban. Ez pedig az, ahogyan átalakul a fogyasztás szerkezete az emberek körében. Igaz az a kijelentés, hogy most sem rosszabb, csak éppen most jobban fáj. Igen, egyeseknek fáj, hogy a másiknak futja hatalmas terepjáróra, csili-vili mobilra vagy akármi másra, amire neki nem. Nekem sem futja most éppen hatalmas terepjáróra, de egyáltalán nem zavar. Az emberek viszont kompenzálnak, sokszor erejükön felül. Nem véletlen, hogy a hitelek felvétele eszeveszetten növekszik. Miért mondom mindezt? Csupán néhány statisztikai adat arról, hogy az elmúlt években miként alakult a fogyasztásunk:

Én másképp látom a problémákat. 2000 és 2006 között a 100 főre jutó

- Automata mosógépek száma 59-ről 83-ra

- Mikrohullámú sütők száma 49-ről 80-ra

- Színes televíziók száma 110-ről 144-re

- Számítógépek száma 14-ről 41-re

- Mobiltelefonok száma 27-ről 158-ra

emelkedett

Eközben az évi

- A halfogyasztás évi 5 kg-ról 1,8 kg-ra

- A tejtermékeké 8 kg-ról 5,8 kg-ra.

- A gyümölcsfogyasztás 60,1 kg-ról 41,6-ra

csökkent

A kiadások szerkezetében százalékos arányban alig csökkent az alkohol és dohánytermékek aránya, növekedett a vendéglátás és szálláshelyfoglalásra költött mennyiség, és a közlekedésre költött pénz mennyisége.

Az általam kiemelt példák jól mutatják, hogy a nagy társadalmi elégedetlenség mögött jelentős fogyasztási átrendeződés is van. Talán itt volna az ideje elgondolkodni. Tényleg olyan rossz nekünk vagy csak egyfajta relatív romlás történik, és ez zavarja lelki világunkat? Ez utóbbi ugyanis pénz nélkül is kiválóan kezelhető. Úgy tűnik, hogy belül van a zűrzavar.

Előre szeretném közölni, a fiammal teljesen objektív vagyok. 14 éves múlt éppen, ebből és a jelleméből adódóan viselkedése provokatív, néha engem is ki hoz a béketűrésből. Több okból kifolyólag az esze ellenére tanulási nehézségekkel küzd, és totál csődnek tekinteném a nevelésemet, ha eközben a lányunk nem volna a mintatanuló, aki számára az egyetlen elfogadható helyezés az évfolyamelső. Mivel nem volt más lehetőség, ezért kénytelenek voltunk keresni egy olyan iskolát, ahol állítólag speciálisan foglalkoznak vele. Nem egy egyszerű eset. Az iskola messze van, reggel munkába menet autóval viszem, hazafelé BKV. Azért, hogy megkaphassuk az emelt normatívát, illetve nem mi, hanem az iskola, egy rakás helyre el kellett vinni a gyereket, megmutogatni, hogy tényleg rászorul. Így indulhattunk el az új iskolában úgy, hogy ne kelljen fizetni érte. Úgy gondolom, ennyit megérdemlek, mint tisztességes adózó. Tavaly év végén közölte az iskola, hogy megvonta a főváros a támogatást, és mégis fizetni kell. Szerencsére jó kerületben lakom, az önkormányzat a maradékot megint csak kifizette, tehát még mindig megúszom fizetés nélkül. Igaz csak én, és nem az állam. Viszont nem minden szülő volt ilyen szerencsés helyzetben, ezért az iskola létszáma felére csökkent, dupla fős osztályokkal, elvesztve az eredeti varázst. Most azonban nem ugrálhatok, 8. osztályban nem fogom ezzel nyírni a gyereket. Szeretném eloszlatni azok ködét, akik azt hiszik, hogy jobb egy ilyen iskola. Persze tisztelet a kivételnek. Lássuk milyen jellemzői vannak.

A gyerekek összetétele elég speciális, mindegyik küzd valamilyen problémával. Megy az egymással való kötekedés, időnként a termek módszeres amortizálása. Kérdem én azonban, ha tudja ezt a pedagógus, akkor miért nem felügyelik azt a nem túl sok gyereket? A gyerekem időnként úgy viselkedik, hogy az kívánni valót hagy maga után, ezt tudom. Ez alatt kérem azt érteni, hogy pl. órán egyszer csak elfelejt figyelni, és rá kell szólni. De könyörgöm, ezért jár oda, és nem egy normális suliba. Persze ilyenkor behívnak. Hogyan? Apuka, holnap 10-re jöjjön be! Álljon meg a menet. Én is, mint minden más normális ember, dolgozni járok, ahol nem úgy működik, hogy ma beszólok, hogy holnap nem jönnék. Ekkor kicsikarok egy értelmes időpontot, amire meg húzzák a szájukat. Simán előfordult, hogy megunták pl. a gyerekemmel foglalkozni, és bő egy hét kényszerszabadságra rakták, azaz hazaküldték, annak ellenére, hogy igazolást nem kellett vinnem. Majd ők elintézik. Elvileg viszont tanulni járna oda a gyerekem, amiből annyi igaz, hogy tudom mit kellene tudni matekból, és hétvégén meg este tolom a fejébe ÉN. Pedagógia szempontjából az ott tanító „pedagógusok” számomra eléggé leírtak, egyáltalán nem próbálják meg kezelni a gyerekek problémáit, tőlük meg is ölhetik egymást. A legnagyobb pedagógiai fogás, hogy egyesével vagy kollektíve behívják a szülőket, és letolják őket, hogy milyen gyerekük van. A szülő meg bólogat és kész. Most pedig ne jöjjön nekem senki azzal, hogy minden eszközt elvettek tőlük. Sajnos a maradékkal sem élnek. És most jön az írás apropója.

Valaki megrongálta a fehér táblát az osztályteremben. Apró benyomódások rajta, állítólag tolltól származik. Engem tökre nem zavarna, de nem az én dolgom eldönteni. Bűnös nincs, mert az állítólagos tettes…szóval olyan családból származik…hogy nem érdemes kijelölni őt bűnösnek. Lényegtelen. A fiam is bekerült a bűnbakok közé, lehet volt is hozzá köze, szerinte nem, nem tudom kinek higgyek már. Előkerül a fizetés kérdése ma. A gyerek állítja, hogy ő nem fog fizetni (vagyis én), mert ő nem tette. Szó szót követ, és az igazgatónő üvölt a gyerekkel, hogy „A kurva anyádat, akkor is ki fogod fizetni”. Íme korunk nagyszerű pedagógusa, aki hangoztatja magáról, hogy ő aztán mennyire szívén viseli az ilyen gyerekek sorsát. A gyerek bekattan, erre nagyon érzékeny, és következetesen kijelenti, hogy már csak ezért sem. Megint jön a telefon, hogy menjünk érte. Mert az úgy megy. Hazaküldték, ezzel megszűnt a felelősség. Ma fogadóóra, már látom nem lesz nyugis. Mindenki így keressen a gyerekének alapítványi iskolát. El kell mondanom, hogy az iskola, ahová a lányom jár, sokkal normálisabb pedagógusokkal van tele. Pedig az csak egy „normális” iskola. Sajnálom, hogy az állam a közös pénzünkből egy ilyen intézményt támogatott. Szerencsére részemről már nem sokáig. Az iskola neve és címe nálam.

A heti, oldalamra mutató kereső kifejezésekből mazsoláznék egy kicsit :)

united+letöltés

- Pontosan itt találhatsz linket az írásomban, de elég egyszerűen megtalálhatod a www.united.hu oldalon is. Kár, hogy nem csinálnak neki nagyobb reklámot.

Nöi+Büszkeség

- Erről nehezen tudok felvilágosítást adni, nekem is meg szokott gyűlni a bajom eme témával, dolgozok rajta, dolgozok.

szomszéd+szivatás

- Látod, most zavarban vagyok, mert erről nem írtam, de azt hiszem tudom melyik cikk vonzotta ide eme kereső szavakat. Javaslom ne hívj át szomszédot segíteni az építkezésére, mert megbüntethetik, mint feketemunkást.

szules+kovetkezmenyei

- Ó, erről sokat tudnék mesélni, van otthon kettő is.

hologramos+matrica+készítő+gép

-Dzsere tezsvír, ócón megzámítom neked, itt a zámom.

Itt+járt+Naruto+Uzumaki

- Hol? Mi? Egy rajzfilmfigura?

gyilkos+galóca+élőhelye

- Gyere el velem kirándulni, több hegységben tudok mutatni, de rohanós erdőjárók nem találják meg, illik a kijelölt útvonalról letérni érte.

hidegen+sajtolt+olivaolaj+fogalma

Az olasz 1019/2002-es rendeletet kimondja, hogy csak az első sajtolásra nyert olaj nevezhető extra szűznek és a sajtolás nem történhet 27 celsius foknál magasabb hőmérsékleten.