Előszó: A történet már kapott egy nagyobb nyilvánosságot, de egy aggódó anya miatt szükségesnek látom itt is elhelyezni.

Amikor szétnézünk az országban és felháborodunk dolgokon, gyakran vetődik fel, hogy miként is jutottunk el idáig. Pedig nem kell sokat kérdezősködni magunktól, csupán meg kell figyelnünk milyen körülmények között, milyen nevelés mellet nőnek fel gyermekeink. Én is hidaltam már le pedagógusok viselkedésétől, de következzen most egy történet pedagógus végzettségű - ám egy ideje különböző okok miatt más foglalkozásból élő - honfitársunk mikrokörnyezetéből. Ezúton kérem mellőzni a „kamu” típusú beírásokat. Vannak, akik foggal-körömmel védik pedagógus társaikat, de itt most nem a rendes pedagógusokról fogok szólni.

A történet bárhol lejátszódhatna, egy átlagos vidéki városról van szó. Itt kezdődnek a csúnya események. 3 nyolcadikos gyerek elkap egy 6 éves, alattuk járó gyereket, majd szépen arra kényszerítik, hogy orálisan kielégítse az egyik „nagyfiút”. Az eset nem az iskolában, hanem annak közelében történik. Az esemény izgalmát fokozták azzal, hogy mindezt korunk technikai vívmányainak köszönhetően a mobiltelefon kamerájával rögzítették is, és szépen elkezdték terjeszteni az iskolában. Ennek egyenes következménye volt a lebukás, és a történet itt szépen is végződhetne, mert a bűnösök előbb-utóbb elnyerik méltó büntetésüket, a fiatalkorúak börtönét, ahol fordított helyzetben lehet élményük ebben a témában. Mindenki tanul az esetből, és igyekszik az efféle beteges hajlamot elűzni az elméjéből. A vége azonban túl szép, hogy igaz legyen.

Már másnap megkezdődtek a nemhivatalos simítások az ügyben, és az iskola menten igyekezett eltussolni az esetet. Nem vették figyelembe a jog érvényesülését, és nyilván megpróbáltak érdekegyeztető fórumként működni a családok között, kihangsúlyozva azt a hibás nézetet, miszerint az ügy kitudódása senkinek sem tenne jót. Mert felelősség fogalma úgy 14 év táján már létezik. Minek azon sírni, hogy csak a 14 éves gyerek büntethető, és alatta nem, ha a 14 éves gyerek meg azért nem kapja meg méltó büntetését, mert az iskola kérésére mindenki a falazást választja? Az, akinek az értékrendeket kell a fiatalokban elültetni, azt az értékrendet rakja be, hogy eltussolni márpedig szükséges. Ki tudja, talán a szülők túl befolyásosak, vagy más áll a háttérben? Ezt nem tudhatjuk. A történet aktualitása, hogy megszületett az official-version is, és szépen körlevél ment ki a tanár kollégáknak, hogy teljes hírzárlat és elsimítás a vége. Ugyanezt az információt szóban megkapták a gyermekek is. Nem is csodálkozok, hogy amikor valamelyik közülük parlamenti képviselő lesz, akkor szemrebbenés nélkül megy neki az esetleges ferdítés, mert ekkora nagymesterektől kevesen tanulhatnak.

Semmi előjogot nem vesztettek, semmi büntetést nem kaptak, pillanatnyilag szabadon élhetik életüket. Eközben egy 6 éves gyerek ilyen nagyszerű élményekkel élhet tovább, sírva indul el az iskolába, benne a félelem. Hiszen ezek után csak az fog élni a fejében, hogy itt bármit büntetlenül el lehet követni, majd lesznek segítők a történetben. Mert egy egész tanári kar, egy egész iskola falaz olyan bűnelkövetőknek, akiket egy normálisan gondolkozó országban jó időre kivonnának a forgalomból, de rögtön. Ezúton szeretnék én is hangot adni a történetnek, hogy minél többen megtudják, társadalmi problémáink gyökere hol keresendő. Persze az eset visszhangja miatt úgy tűnik mégis el kezdett foglalkozni vele a rendőrség, mert nem tudta elkerülni a fülüket. A helyzet kezelésének módját azonban már senki sem mossa ki sok száz diák fejéből.

Idézet:

"van mobilod ? 5 perc megnézni merre jártál az elmult 1 hónapban ( 5 m -es pontossággal még akkor is ha kikapcsolod de magadnál tartod nem is beszélve hogy bárki bármikor aktiválhatja és mint lehellgató készüléket használhatja )van GPS készüléked ? nem csak veszi a jelet de adja is . mondjam még ?????"

Most erre mit mondjak? Tegnapi Iwiw-es írásom egyik reakciója volt a fentebb idézett értekezés. Először gondoltam arra, hogy elkezdem magyarázni, mennyire nem működik a háromszögeléses módszer egy vidéki város 1 bázisállomásával, mennyire nem működik a telefon adója kikapcsolt állapotban, ráadásul az akkumulátort is hazavágná, és a gyártóknak se érdeke az egész, meg a GPS-be épített adó ötlete hamvában holt dolog, de nem teszem. Az elektronikai ismeretek helyett a mindenki által birtokolt értelemre hatok.

Szerintetek a mai versenyben melyik mobilgyártó engedhetné meg magának, hogy a fenti nagyszerű – ám semmire sem használható – tulajdonságokkal vértezze fel a telefonjait? Melyik GPS gyártó engedhetné meg magának, hogy a készülék áránál drágább adóberendezéssel vértezze fel a készüléket? Egyáltalán ki az, aki tudhatná, hogy az adott telefon vagy GPS kinél van éppen, amikor ezek többször tulajdonost váltanak? Sok kérdés, aminek a megválaszolása máris közelebb visz minket ahhoz a ponthoz, hogy ne terjesszük a fenti urbanlegendek egyikét sem, illetve a jövőben feltűnő hasonló „értelmes” felvetéseket csípőből elvessük.

A legtöbbünk hollétére a barátnőn, feleségen és hozzátartozónkon kívül legfeljebb a főnökünk kíváncsi, és senkinek sincs arra ideje és energiája, hogy az átlagpolgár mindennapi életével foglalkozzon, éppen ezért nem is fogja ezt tenni. Amikor pedig kilépünk az átlagpolgár szerepköréből, akkor ezer más egyéb eszköz áll rendelkezésre, hogy bármit megtudjanak rólunk egy íróasztal mögött ülve, nincs szükség ehhez a nálunk lévő kacatjainkba beépített különböző berendezésekre. Egy borzasztó egyszerű példa a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálat, ahol a nekünk átadott kérdőív egyik pontja még arra is kitér finoman fogalmazva, hogy megcsaljuk-e mostani kapcsolatunkat, zárójelben megjegyezve, hogy a homoszexuális is érdekes. Mielőtt bárki is kérdezné, hogy ő miként kerülhet C típusú vizsgálat alá, elmondom, hogy többek között az internetszolgáltatóknak is együttműködési kötelezettségük van az NBH-val, és az együttműködésben résztvevő minden személy át kell essen rajta. Ilyen nyílt kérdések után senki se feltételezze, hogy személyes adataink bárki előtt titokban maradhatnak, ha neki oka és jogosultsága van azt megszerezni. Megnyugtatásképpen ezért elmondhatjuk, ezekre a legtöbbünkről nincs szüksége senkinek. Úgy érzem, hogy túl sok amerikai filmet nézünk mostanában, ha a fenti vicces mondatoknak akár a legcsekélyebb mértékben is hitelt tudunk adni. Tényleg ennyire lehet építeni a félelmeinkre?

Eleget szidtuk már szegény IWIW-et, lassan Dunát lehetne rekeszteni azoknak a cikkeknek és postoknak a nyomtatott anyagából, ami az IWIW hibáiból született. Inkább egy másik témát vennék elő, ez pedig a fenti kérdés.

Persze az adatlap megtekintése Subba nagymesteren kívül nem mindenkinek szórakozás, de azért időnként megnézzük a fontosabb ismerősök állapotváltozásait, vagy új ismerősök után kutatva böngésszük a szükséges adatokat. Időnként bejelöl valaki minket, és akkor jöhet a fájdalmas felismerés, hogy az illető adatlapja és fényképei alapján sem jövünk rá, honnét lehet ismerős számunkra. Szerencsésebb esetben valahol az iskola környékén beugrik a dolog. Lássuk mely felületek nyújthatnak számunkra felejthetetlen élményeket.

A fényképek külön kategória. Úgy tűnik vannak kötelező elemek. Az egyik dolog a fotók között a hol is voltam nyaralni az elmúlt 10 évben, mindez képes montázsban bemutatva a feltöltött képek között. Vajon tényleg magamutogatási kényszer, illetve kérkedés, vagy csupán egyfajta időszelet az emberek életéből? Sok megfigyelésemből egyet emelnék ki, amit én személy szerint teljesen megértek és elfogadok. Úgy 30 év közelében, a gyermektelen nőnél kötelező elem a testvér vagy más közeli rokon gyermekével készített közös fotó. Érthető, a biológiai óra kőkeményen ketyeg, és valami féle módon ezt kifejezésre kell juttatni.

Az adatlapok elemzése pedig felér egy pszichológia kurzussal, annyi mindent lehet egyes emberek adatlapján olvasni. Elgondolkoztató az, amit az emberek a munkájukról vagy a szabadidő tevékenységeikről írnak, illetve nem írnak, mert következetesen lehagyják azokat. Vannak szélsőségesek, akik egy mindennapos névvel is csupán annyi adatot adnak meg, amennyiből az életben nem jössz rá, hogy kicsoda, mások pedig az önéletrajzuk könyv változatát vetik billentyűzetre az IWIW konfigurálásakor. Miről árulkodhatnak az egyes sorok? Utálom a munkahelyem, ha nem írom be annak adatait vagy egyszerűen nem vélem lényeges adatnak?

Érdekelne mindenkinek a véleménye, aki erre jár, és ismeri az IWIW-et, hogy neki mi a meglátása a fenti kérdésben, és milyen megosztani valója van ezzel kapcsolatban. Megfelelő számú post esetén lehetne egy jó kis összefoglalót készíteni, amiből megtudjuk, mit gondolnak rólunk az emberek, amikor megnézik a MI adatlapunkat :)

Végre úgy tűnik, hogy az autóhitelezéssel kapcsolatos anomáliák feloldásáról megjelent az erős kormányzati szándék, és elkezdtek a témával foglalkozni a kereskedelmi televíziók is. A probléma nem kicsi, és több oldalról is károkat okoz akár az autóértékesítőknek, akár azoknak az embereknek, akik nem megfelelően tudják megítélni anyagi helyzetüket a kedvező lehetőségek csábító hatása alatt. Természetesen mindkét fél felelős, hiszen az autókereskedők és a bankok egyre másra halmozzák azokat a hitelkonstrukciókat, amelyeknek már előre jósolhatóan rossz következményei lesznek. A „nulla százalékos kezdőbefizetés” mellett már megjelentek azok a vásárlási csomagok, ahol az ügyfél mindemellett pénzt vagy benzinutalványt vihet haza új autója mellé. Sajnos ebben érdekelt a kereskedő is, hiszen a hitellel eladott autónál a szokásos haszon mellett megjelenik a banktól kapott nem kevés jutalék is. Nem véletlen, hogy nagyon sok kereskedő akciós ajánlatai kizárólag hitelfelvétel esetén érvényesek, illetve az autó akciós áránál magasabbat kell fizetnünk, amennyiben nem szeretnénk a vásárlásnál hitelt igénybe venni.

Ezen kíván a kormányzat segíteni, hiszen nem kevés nyomást kapott már a PSZÁF és a GVH felől ebben a kérdésben. A korábbinál is sokkal fontosabb lett a kérdés, mert egyre szaporodnak a csalások, ahol hamis papírokkal vásárolnak önrész nélkül autót, amelyek természetesen eltűnnek, és valamely másik országban élik tovább az életüket új autóként. Ilyenkor a bank futhat a pénze után, csak nem tudja melyik irányba. Kicsit érthetetlen, hogy a bankok miért nem végeztek eddig is szigorúbb hitelbírálatot, mert ugyan előbb-utóbb behajtják a kintlévőséget, de nem valószínű, hogy jó a bankoknak ilyenekkel foglalkozni. Tavaly kb. 50.000 volt a visszavett autók száma, és ennél is több volt a bedőlt hitelek aránya, csak az esetek egy részében még az autó visszavétel előtt rendezik az autó eladásával a bedőlt hitelt, így az nem jelenik meg ebben a számban. Ez utóbbi esetben is ott van a vevő vesztesége, hiszen egy alacsony önrészesedésű hitel kezdeti szakaszában az autó értéke messze nem éri a fennálló tőketartozás és hitelrendezés költségeit.

A tervek szerint 20 %-kos önrész alatt nem lehetne autót vásárolni, aminek a kivitelezése nem lesz könnyű, ismerve a magyar kiskapu keresési képességet. Már előre lehet látni módszereket, melyek között ott van a különbség személyi hitellel történő fedezése. Az tervezetről az egyik kereskedelmi televízió egy autókereskedőt kérdezett meg, ami nem volt egy éppen szerencsés választás. Nem lehet arra számítani, hogy a kereskedőnek bármilyen pozitív véleménye is lenne a kezdeményezésről. Neki a lényeg, hogy elvigyék az autót hitelestől, megkapja a jutalékát, a többi már a bank és az ügyfél baja. Jobban átgondolva a történetet, a számok azt mutatják, hogy igenis szükség van az állami beavatkozásra a piac azon szegmensébe, ahol ekkor a sikertelen üzleti kapcsolatok aránya, azaz ahol a vevő és a bank közötti kapcsolat nem jó szájízzel zárul.

Mit eredményezhet mindez? Talán visszaveti az új és használt autók eladását némileg, de tisztább piacot teremt, ahol egyfajta védelemben lesz része azoknak az embereknek, akik a csábító banki ajánlatok mellett nem tudják felmérni az autóvásárlás és üzemeltetés valós költségeit a jövedelmeikhez képest.

Ugyan folynak még találgatások a mai napig, de egyre inkább az a változat rajzolódik ki, hogy február 17-én kikiáltják Koszovó függetlenségét. Ezt mind belgrádi, mind pristinai sajtóértesülések alátámasztják. A teljes függetlenség március elején valósul meg, hiszen a parlamentnek el kell fogadnia még néhány törvényt és végleges pontot kell rakni az új alkotmányra is. Egyel több ország lesz a világon ismét, lehet kidobni a frissen készült Európa térképeket, mint azt már sokszor tehettük a történelem folyamán. Azonban ennél komolyabb és veszélyesebb vonzatai is vannak ennek a döntésnek.

A döntés ugyanis a függetlenségről, némileg egyoldalú, ugyanis Szerbia egyáltalán nem szeretné elveszíteni Koszovót, és egyáltalán nem akarja elismerni a független államot. Ezenkívül Koszovó északi részét szerb nemzetiségűek lakják, a többség albán lakossággal szemben. Koszovó túlnyomó albán többségét az emigráció, és az ebből kialakult népesség változás idézte elő. Értelemszerűen a szerb lakosok nem örülnek neki, hogy ezután nem csak területileg, de országhatár által elválasztva is kisebbséggé válnak. Egyelőre háborús fenyegetés nincs, Belgrád sem akar ebbe az irányba elmozdulni, de a vezetés nem határolódik el attól, hogy különböző szankciókkal nehezítse meg a szerintük nem létező ország működését.

Mindenestre az EU is érzi a feszültséget és az ebből adódó problémák lehetőségét, és egy 1800 fős, nem csak rendőrökből, hanem jogászokból és közigazgatási szakemberekből álló csapat áll készenlétben, akik hamarosan utaznak a térségbe. Most azonban még nem, mert ez csak a kikiáltás utáni napon történő EU külügyminiszteri ülésen válhat hivatalossá, hiszen az önálló Koszovó ekkor kérheti hivatalosan az EU segítséget. Nem egységes Európán belül sem a kép, mert pl. Ciprus kijelentette, hogy soha nem fogja elismerni a függetlenséget, mások pedig politikai okokból várnak ki ezzel a döntéssel. A másik sarkalatos pont az ENSZ elismerése, és ebből a szempontból nagyon fontos, hogy elinduljanak a folyamatok. Márciustól ugyanis az ENSZ BT-ben Oroszország fog elnökölni, aki köztudottan Belgrád barát, így a függetlenség merev ellenzője. A folyamat elindulása után viszont már ők sem fogják látni értelmét a beavatkozásnak. Pedig az ENSZ lehet az, aki kimondja a végső szót, amit a tagországoknak el kell majd fogadnia. Annyit lehet tudni, hogy a függetlenség terve nem volt ENSZ szavazáson, mert ott az elemzők szerint garantáltan elbukott volna.

A probléma nem kicsi. Közel 2 millió koszovóit érint, és természetesen mindazokat, akik a majdani határmenti településeken élnek. Csak remélni lehet, hogy békésen lezajlik a folyamat, aminek az esélye ugyan megvan, de ismerve a Balkán történelmét, lehetnek azért fenntartásaink. Jó volna, ha nem lenne ismét egy szomszédos országunkban fegyveres konfliktus. A kérdés azonban, hogy Belgrádnak – és így az ottani kormánynak - mennyire van szüksége arra, hogy a Koszovóval való bánásmódjában megmutassa a hatalmát. Mindenestre mindenki készül, de mindenki másképpen és másra. Nyugodtak majd akkor lehetünk, ha mindenki lezárta magában azt, ami ma már tényként kezelendő. Koszovó független országgá válik.

Mi is az a demokrácia? Hirtelen ilyen kérdéssel lerohanni valakit kényelmetlen helyzetet eredményezhet, ám rengeteg megvilágításba helyezheti előttünk ezt az egy szót. Valahol a szó eredeti jelentésében a demokrácia olyan helyzetet jelent, ahol a hatalom gyakorlásában mindenki részt vesz, kevés kivétellel. Ennek mai formája a liberális demokrácia, ahol a demokratikus jogokat alkotmányos jogok befolyásolják. Ez utóbbi jelentőségét teljesen megérhetjük abban a példában, hogy nem szavazhatunk ki egy népcsoportot az országból, bármennyire is többségben vagyunk, mert akkor az ő alkotmányos joguk sérülne.

A fenti leírás feltételezné, hogy a demokráciában az ember azt gondol, amit akar, és önmagában lerendezheti az élet nagy kérdéseit, függetlenül mások véleményétől. Persze nem jelenti ez azt, hogy ne kaphatna politikai befolyásoltságot valaki, hogy döntsön egy kérdésben, de meg kell maradnia az egyén döntési szabadságának. És az igazi demokráciában akkor is lehetek egy párt híve, ha nem minden kérdésben osztom száz százalékosan a véleményüket, illetve lehetek egy másik párt ellen, még akkor is, ha vannak jó ötletei, csak a súlyok többet nyomnak a nem oldalon. Azaz, egy párt nyilvánvaló tagjaként vagy szimpatizánsaként is mondhatok ellent egy bizonyos dolognak, vagy akár maradhatok középen is, mert én úgy ítélem meg.

Ezek alapján Magyarországon már régóta nincs demokrácia. Minden politikai kérdéssé fajul. Sorozatban lehetne idézni, hogy miből lett itt politikai kérdés az utóbbi időben. A BSA rögtön politikáról beszél, ha feszegetik a tevékenységének visszásságait. Amikor valaki véleményt nyilvánít egy BKV busztenderben, akkor rögtön beállítják az egyik oldalra. Egy felszólalás az egyházak politika vélemény nyilvánítása ellen rögtön kormánypárti zsidót farag belőlünk. Ugyanakkor beszélni bármely kormányzati hibáról, menten jobbossá varázsol bennünket. Sőt eljutottunk odáig, hogy nem elmenni a népszavazásra is állásfoglalásnak minősül az egyik oldal irányába. Pedig jól láthatjuk, hogy az ország egy óriási gazdasági gépezet, és jeles közgazdászok már megfogalmaztak elég nagyszámú érvrendszert azzal kapcsolatban, hogy ez miként működik jól és rosszul. Miért nem látok elég számot és érvet egyik oldalon sem, amik tényleg segítenek dönteni egy fontos kérdésben. Ha pedig számokat látok, akkor visít belőlük, hogy csupán azt emelik ki, ami kedvező az adott oldalnak, függetlenül attól, hogy a másik oldalról nézve siralmas a helyzet. Most akkor 70%-os áron veszünk drágán használt buszt, vagy 30%-al olcsóbban veszünk, mintha újat vennénk. Elvileg tök mindegy, de nem ezt akarják elhitetni.

Mi van, ha nekem, önálló embernek, aki demokráciában érzi magát, egészen más véleményem van a 3 kérdésben, és különböző variációkban, én egy részére igent, egy részére meg nemet akarok mondani, mert úgy ítélem meg, mint demokratikusan gondolkodó ember? Mi van akkor, ha ezeket a kérdéseket aggyal akarom lerendezni magamban és nem azt bejelölni, amit nagyobb mennyiségű plakáttal vagy agymosással raktak belém, függetlenül attól, hogy melyik oldalon vagyok. Sőt, mi van akkor, ha én egyáltalán nem akarok véleményt nyilvánítani a kérdésekben, mert ez is demokratikus jogom? A demokrácia arról szólna, hogy amikor odáig jut egy dolog, hogy döntenem kell, akkor én magam dönthetem el, és nem azt tömik a fejembe heteken keresztül, hogy a papíron három kérdés lesz, és mindhárom a „hülye vagy-e” vagy a mások oldalról az „okos vagy-e”. Három kérdés lesz ott, amiben ésszel kellene dönteni, és nem azért döntetni így vagy úgy, mert Pityesz a kocsmában ezt mondta, hogy ez lesz a jó. És különben is, soha többé nem iszik velem, ha kiderül a szomorú igazság, hogy másként gondolkodó vagyok.

Ami ma itt folyik, az már messze esik a demokráciától. Mindenki használja és manipulálja a tömeget a maga irányából, és egyfajta pszichológiai hadviselést gyakorol azért, hogy a maga oldalára minél nagyobb mennyiségű embert állítson. Ebbe pedig ettől kezdve minden beletartozik. Abban az országban élünk, ahol tényleg nem mindegy, hogy bal- vagy jobb lábbal kelek-e fel reggel. Vagy jobb- és bal lábbal? Csak azért mondom kétféleképpen, mert nem akarok egyik oldalra sem állni.

2008. február 20-ról 21-re virradó éjszaka ismét teljes Holdfogyatkozás lesz, mely hazánkból is megfigyelhető. Habár a holdfogyatkozás nem annyira ritka, mint a napfogyatkozás, mindennapos jelenségnek egyáltalán nem nevezhető. A mostani után sorozatban részleges fogyatkozások lesznek, amik részben olyanok, melyeknél a hold csak részben lép be az árnyékba, részben pedig olyan, amikor a Hold csak a Penumbrába (félárnyék) lép be. A következő teljes Holdfogyatkozás ugyan megint megfigyelhető lesz tőlünk, de csak 2010. december 21-én. Ekkor azonban félévenként három egymás utáni teljes fogyatkozás is lesz. A mostani fogyatkozás teljes fázisa 4:01-től 4:51-ig fog tartani.

A szokásos dolgokat a legtöbben ismerik, így lássuk csak röviden. A Föld ilyenkor a Hold és a Nap közé kerül, így eltakarja előle a Nap fényét. Azonban teljesen sötétnek nem látjuk a Holdat ekkor sem, mert a Föld légköre miatt szórt fény kerül az árnyékkúpba, így a Napfogyatkozással ellentétben nem kerül teljes sötététségbe az égitest. A fenti ábrán láthatjuk, hogy az egyes fázisok mikor, és milyen stádiumban érik a Földet. A Hold a teljes fogyatkozás idején csupán az itt látható mélyvörös színt ölti fel, ez adódik a fent említett szórt fény hatásából. Ellenben a méretekből következik, hogy sokkal tovább marad a Hold az árnyékban, így nem csak rövid ideig élvezhető a jelenség.

Ezekből levonható a jelenség – alvós típusú megfigyelő szempontjából - kellemetlen tulajdonsága. Ez ugyanis értelemszerűen a Föld éjszakai oldaláról figyelhető csak meg, és most éppen abban a fázisban, amikor már közel lesz nálunk a napkelte. Tehát ebben az évben korán kell kelnünk a megfigyeléséhez. Egyben azonban biztosak lehetünk. Egy ritka, és csillagászati szempontból érdekes égi megfigyelés élményében lehet részünk, ha rászánjuk az időt erre az alkalomra.

Divatos dolog lett manapság „zöld”-nek lenni. Itt a Globális Felmelegedés, ami eljutott odáig, hogy önálló lényként nagybetűvel írandó a neve. Sok érv van pro és kontra a témával kapcsolatban, ne is fejtsük most meg, hogy mekkora probléma ez a bolygónk számára. Én magam elkötelezetten híve vagyok sok környezetvédő dolognak, megpróbálok vigyázni mindannyiunk közös otthonára. Mások azonban a környezetvédelem álcája mögé bújva próbálják lefölözni ennek a problémának a reájuk eső hasznát. Mint minden háborúban, itt is megjelennek a problémából hasznot húzó vállalatok, szép zöldre festve magukat. Így tett az Uniblue is.

Hogyan lehet olcsón, minél több háztartásba eljuttatni reklámunkat a Global Warming segítségével? A módszer pofonegyszerű. Csinálunk egy kicsi programot a Windows operációs rendszerhez, amiről állítjuk, hogy kevesebbet fog tőle fogyasztani a számítógépe a felhasználónak. Építünk az önzésre is, hiszen az oldal büszkén hirdeti a csúcsfelhasználók megtakarítását, ami már forintban kifejezve sem kevés. Azért, hogy az eredeti cél lebegtetését se dobjuk sutba, a megtakarítás meg van határozva olajban és fában is. (Kíváncsi lennék az átszámító képletre) Már csak az utolsó lépés van hátra. Létrehozunk egy weboldalt, ahonnét a sok zöld felhasználó letöltheti, és örülhet önmagának, mert azt hiszi, hogy a gépe ettől kezdve kevesebbet fogyaszt. Örül, mert szerinte megmentett egy csomó fát, és elégedetten fekszik le, mert kevesebb lesz a villanyszámla…

Ébresztő emberek! Az egész program, és a hozzá kapcsolódó eddigi energia megtakarítási számok is hülyeségeket butaságokat mutatnak. A program csupán a Windows eredetileg beépített energiagazdálkodási funkcióit használja, ráadásul egyetlen funkcióval sem bővíti azokat. Természetesen magasabb fokozatra állítva a kapcsolót látszólag nagyobb megtakarítást érhetünk el, de ezt a Windowsban amúgy is beállíthattuk volna, miszerint hamarabb kapcsoljon le a monitor és a winchester. Arról ne is beszéljünk, hogy a winchesternek leginkább az ún. „spinup”, azaz a felpörgés árt. Amennyiben túl gyakran kapcsolódik le az eszköz, akkor hamarabb megy tönkre, és nem csak a pénztárcánkat fogja megfosztani az új beszerzés árával, de ekkora súllyal növeli a földön az elektronikai szemét mennyiségét.

Minek van akkor ez az egész program? Egyszerű. Képzeljük csak el, hogy a felhasználók egy része megnézi az Uniblue weboldalát, esetleg a regisztrációkor megadott címére érkező reklámokat el is olvassa. Az Uniblue software forgalmazó, többek között Microsoft Gold partner, és vásárol tőle valamit. Ez több százezer felhasználóra kivetítve már nem kevés pénz, akkor sem, ha a felhasználók igen kevés része esik bele a vásárlók körébe. Ehhez képest nem túl sok az egy darab weboldal fenntartása, és a program megírásának igen kis költsége.

Miután felvilágosultál, mit tehetsz, ha tényleg meg akarsz takarítani egy kis energiát? Ne fogadd el ezt a hamis érzetet, mert ezzel nem lesz jobb, és közel sem takarítasz meg annyi energiát, mint reméltél. Kapcsold ki a géped, ha nem használod, állítsd be te a Windows energiatakarékossági sémáit(A fenti funkciókat az is tökéletesen tudja, ráadásul alapértelmezetten is konfigurálva van), vagy csinálj bármi mást. Egyet azonban ne tegyél. Ne telepítsd az Localcoolingot! Mert azzal semmit sem takarítasz meg, csak hozzájárulsz egy softwarecég mellveregetéséhez, és beállsz a buták sorába. Ha ezek után mégsem tudsz ellenállni a telepítésnek, akkor legalább ne hidd el, hogy ez fogja megoldani a világ problémáit.

A következő írás alkalmas egyes személyek lelki nyugalmának a megzavarására.

Bemegy Jézus a templomba, a pénzváltók asztalára csap, majd azt mondja: „elegem van ebből a Pilátusból és a csomó elnyomó intézkedéséből. Itt az ideje, hogy felszólaljak ellene. Kizsákmányol, és alapjaiban forgatja itt fel a zsidó rendet”

Ugye mindenki rájött, hogy nem a Bibliából idéztem. A felvetés önmagában is annyira lehetetlen, hogy kapásból elsiklunk eme apokrif irat feletti elmélkedésen, rögtön elvetjük. Jézus, aki pont azt hangsúlyozta életében, hogy mennyire el kellene különülnie az egyháznak az államtól, nyílván nem indított volna engedetlenségi mozgalmat a fennálló rend ellen, sokkal inkább tette a dolgát, és amit hasznosnak tartott.

Nem így azok, akik elvileg az ő alapelveit követik ma, azaz nevén nevezve a gyereket, a Református Egyház. A Református Egyház közleményt adott ki, miszerint:

„Közismert tény, hogy február 11-én az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény újra a Parlament elé kerül. A törvény veszélyes következményeire mind a szakszervezetek, mind a Magyarországi Református Egyház több ízben felhívta a figyelmet. A Magyarországi Református Egyház és a jelenlévő szakszervezetek képviselői úgy ítélték meg, hogy a kialakult helyzetben igazi összefogásra van szükség”

Ezután bármilyen hosszasan is ecseteli a nyilatkozat, de tulajdonképpen a törvény és az átalakítás ellen agitál. Jó vagy rossz a törvény és az átalakítás? Ezt mindenkinek joga önmagában eldönteni, nem szeretném itt egyik oldalt sem támogatni. Viszont azt hiszem, hogy az egyház ilyen mértékű beavatkozása a politikába messze túlmutat azon, mint ami tennie kellene. Persze nem lep meg ez minket, hiszen több egyházzal kapcsolatban felreppentek hírek a választások idején is, hogy aktívan szerepet vállaltak valamely irányzat támogatásában. Azt gondolom, hogy ebben a veszélyes és feszült helyzetben sokkal inkább a békességet kellene támogatni minden államapparátustól független szervezetnek, mintsem tovább feszíteni a húrt egyes érdekcsoportok között. Úgy gondolom, hogy egészségügyi törvényt nem lehet vallásos szempontból megítélni. Úgy látszik mások másként gondolják, és szerintük van Bibliai alapja a politikai agitációnak.

„Kedves Hallgatóink! Napi műsorunkat most befejezzük. 40 perc múlva azonban ismét jelentkezünk, éjszakai különprogramot közvetítünk a 417 méteres középhullámon, valamint a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon” Ismerős? Akkor könnyen lehet, hogy annak idején elkövetted a Magyar Népköztársaságban a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettét. A Legfelsőbb Bíróság 1955-ben kidolgozott elvi döntése ugyanis kimondta, hogy

"A Szabad Európa rádió adásainak zárt lakásban történő hallgatása csak akkor valósítja meg a népi demokratikus államrend elleni izgatás bűntettét, ha ez más jelenlétében történik, vagy pedig, ha a lakáson kívül tartózkodó személyek részére is lehetővé vált ezzel ezen rádióállomás uszító híreinek hallgatása, ezen utóbbi esetben azonban csak akkor, ha nemcsak az nyert tényként megállapítást, hogy a kívül levő személy tudta, hogy a lakásban a Szabad Európa rádiót hallgatják, hanem az is, hogy e rádióállomás milyen híreit hallotta."

Miért volt ekkora probléma ennek az adónak a hallgatása? Az okok nem túl érthetetlenek, az akkori politikai viszonyokat ismerve. A világ két részre szakadt, és a „nyugat” igyekezett minél több információt bejuttatni a keleti szektorban maradtak részére. Ezért 1949 decemberében megalakították a Szabad Európa Rádiót. 1950. augusztus 4-én elindult a kísérleti magyar adás kalandos története. Először New Yorkból adták, naponta kétszer, majd egy rövid átmeneti korszak következett. A szalagok repülőn érkeztek Athénba, és egy hajón lévő állomás sugározta a magyar adásokat a tengerről. 1951 májusában végül a rádió központja átkerült Münchenbe, és itt már egész napos adással szórakoztatta a rádió Kelet-Európát, nem kis fejtörést okozva az elvtársaknak itt a blokkon belül. Az adásokat részben Holzkirchenből, egy München melletti városból, részben pedig Portugáliából sugározták. Nem okozott problémát a nagy távolság, hiszen a rövidhullámú jelek terjedésének nem szab határt az optikai rálátás hiánya, pl. a föld görbülete miatt. A magyar osztály 81 fővel dolgozott.

Természetesen a rádió szerepe nem csak az volt, hogy bejuttassa az információt, hanem komoly politikai és gazdasági érdekek is meghúzódtak mögötte. Mivel a rádió folyamatosan közvetített például az ’56-os eseményekről, ezért a forradalom alakulásában jelentős szerepet tulajdonítanak a rádiónak. Sajnos negatív szemszögből kell értékelnünk az akkori adásokat, mert a rádió buzdítása a fegyverletétel ellen, és a további harcra való buzdítás komoly áldozatokat követelt. Igazából a riporterek és szerkesztők sokszor inkább szolgáltak nyugati szubjektív értékeket ebben a korszakban, mintsem független rádióként működtek volna. Nehéz lenne kimondani bárkinek a bűnösségét is 50 év távlatából, így erről beszélni már nem igazán van értelme.

A történet legérdekesebb része talán az, ahogyan a magyar vezetés reagált az adások megjelenésére, és azok a lépések, amiket megtettek, hogy minél kevesebb ember juthasson a műsorokhoz. A kormányzat egyebet ugyanis nem tudott tenni, mint zavarta az adásokat saját eszközeivel. Ez – ma már tudjuk – sokkal többe került, mint az Egyesült Államoknak a műsor teljes elkészítése és sugárzása, hiszen Magyarországnak jelentős külföldi segítséget is igénybe kellett venni, hogy a zavaró jel minél nagyobb lefedettségben érintse az országot. Egyfajta szerencsés helyzet volt a kormányzat részéről, hogy országunk már akkor is erősen Budapest centrikus volt, így kis területi zavarással nagyon sok embert lehetett megfosztani az adástól. Végső soron az ország területének rövidhullámú zavarása 40-45%-ban, a középhullám zavarása 75-80%-ban megvalósult, de ehhez akkor jelentős mennyiségű és az akkori korban igen drága adóberendezést kellett üzemeltetni. Budapesten 7 ilyen üzemelt. Természetesen ezért a magyar műsorszóró adók adásszünetben bekapcsolódtak a zavarásba, kihasználva a szabad kapacitást. A Szabad Európa ennek ellenére töretlenül terjedt, mert a fenti állandó frekvenciák mellett volt egy csomó állandóan változó frekvencia, ami miatt ez a kísérlet kezdettől fogva egyfajta szélmalomharc lett. Ezt a Politika Bizottság lassan elkezdte belátni, és az 1963-as vitaindítás után 1964-ben végleg megszűnt a rádió zavarása. Ettől a pillanattól kezdve a hangsúly az agitációra helyeződött, és megkezdődött a rádió ellenes propaganda anyagok gyártásának fokozás. Ez a tevékenység már korábban folyt, jól mutatja ezt egy korabeli cikk a Népszabadság 1960. április 19-ei számából:

„Itt a Szabad Európa Rádió, a Szabad Magyarország Hangja! Napjában több-tucatszor hangzik el az éterben ez a felhívás. Nem messziről érkezik a hang: Nyugat-Németország területéről, München városából. Szabad Magyarország? Ugyan, kik azok, akik Münchenben, Hitler véres mozgalmának ősi városában ennyire szívükön viselik hazánk sorsát? Egy jelentőségéhez mérten talán inkább túl rövid film, a Boszorkánykonyha, Bokor Péter és Moldoványi József kiváló filmje részben választ ad a kérdésre."

A "Boszorkánykonyha" végül nem ért el túl nagy nézettségi csúcsot, csupán kezdete volt a filmpropaganda lépéseinek. Ezek után elkészült a "Teenager Party", amit azért készítettek, mert a rádió népszerű pop-műsorának hallgatottsága szociológiailag is kimutathatóvá tette a "veszélyeztetett" fiatalok számának ugrásszerű növekedését. Nyilván alkotói is jóval elégedettebbek lehettek vele, hiszen a mozi-forgalmazás és a többszöri televíziós vetítések mellett végül az iskolai politikai nevelő munka demonstrációs eszköztárába is bekerült.

Valóságban a propaganda mellett a felnőtt és érett lakosság megértette, hogy a Szabad Európában nem rejlik olyan veszély, melyet komolyan kellene venni. A fiatalok pedig elég lázadóak voltak ahhoz, hogy már csak azért is hallgassák azt a rádiót, amely a lázadás zenéjét közvetíti számukra a nyugatról. Ennek ellenére a rádió a régi rendszer fennállása alatt mindvégig birtokolta a „különösen veszély ellenség” címet.

Aztán, 1993 október 31-én, 42 évnyi munka után végleg nyugdíjba vonult a Szabad Európa Rádió. Ribánszky László, a magyar osztály igazgatója elmondta utolsó 4 perces beszédét, és ezzel végképp pontot tett a rádió életére. Mint a szocialista blokk, a Szabad Európa Rádió is a történelem részévé vált.

Csak röviden említeném meg, hogy több blogtulajdonos bejegyzései alapján a Konzervatóriumon elindult a klímakonferencia bloggereknek. Itt a Carlos77 gyűjteménye található azokról a bejegyzésekről, amik a globális klímaváltozásról, környezetszennyezésről és egyéb témákról írnak, a komoly aktivistától a teljes szkeptikusig. Természetesen a blognak megfelelően kommentelhető a dolog, és mindenki hozzáfűzheti a maga mondanivalóját, és ha más nem, nagyon sok írásra mutató linket lehet itt olvasni. Én a magam részéről a személyes felelősségvállalás híve vagyok, tehát másra mutogatás helyett azt próbálom hangsúlyozni, hogy mint egyének, mik azok az apróságok, melyeket mi is megtehetünk ezért, hogy ne soroltassunk a föld pusztítói közé.

A VDSZSZ honlapja lassan már a Pajtás újság vagy a Pionyerszkaja Pravda (ez a szovjet úttörőknek szánt Pravda volt, fiatalabbak kedvéért) szintjére emelkedik nevetséges bejegyzéseivel. Komolyan szórakoztatóbb olvasni, mint bármely kommunista tankönyvet, amely a szocializmus és kommunizmus eszméjének gyakorlati megvalósításáról szól. Íme egy kis idézet:

„Vannak olyan állomások, ahol már várták a sztrájkoló nappalos tagunkat, és már jó előre mellé vezényeltek egy sztrájktörő forgalmistát. Mivel a kirendelt második dolgozó miatt ezeken a szolgálati helyeken nincs értelme sztrájkolni, tagunk felvette a munkát, viszont az ezért a munkáltató által fizetett bruttó 5000 forintos júdáspénzt a sztrájkalap javára ajánlotta fel”

Számomra ez teljesen olyan, mintha azt olvasnám:

„Vannak olyan települések, ahol az általunk képviselt eszmékért küzdő szorgalmas pajtásokat gonoszul országunkba jutatott kapitalista módszerekkel próbálják megmérgezni. Miközben K.Pistike pajtás szorgalmasan tanulmányozta a Pajtás újság legutóbbi számát, és közben a jövendőbeli KISZ tagságáról elmélkedett, gonosz kirekesztő társai bekapcsolták mellette a Szabad Európa rádiót. K.Pistike pajtás ugyan kénytelen volt meghallgatni a Beatles nevű együttes egyik számát, de jelentette rajvezetőjének, és az elkövetőket az úttörőcsapatból való kizárással sújtottuk, K.Pistike pedig a legközelebbi úttörőcsapat gyűlésen veszi át tiszteletbeli KISZ-titkár kinevezését. Külön ajándékként megkapja az elkövetők zsebrádióját”

Júdáspénz, sztrájktörő, pajtás, úttörőcsapat…emberek. A VDSZSZ már elérte, hogy mindenki utálja a vasutasokat. Miért kell még azt is elérni, hogy hülyének szellemi fogyatékosnak nézzék őket?

3,3 milliárd forint. Ennyit szán a BKV használt buszok beszerzésére. Az összeg nem kevés, látatlanban azt mondanánk, hogy tömegesen ugranak rá a cégek, hogy ők zsebelhessék be ezt a nem kevés pénzt, és az ezzel járó nem kevés hasznot. A BKV-nak azonban sikerült olyan pályázati kiírást produkálni, aminek következtében egyetlen pályázó nyújtott be ajánlatot. Ha ő nyer, márpedig ki nyerne, akkor ez a cég szállíthat 75 db Volvo buszt, egyenként 40-45 millió forintért. Ráadásul a tenderből ki lettek zárva az önkormányzatok, így ez további problémákat generál. A legnagyobb baj azonban nem ez.

A pályázat megírójának szokás szerint fogalma sem volt arról, hogy mit is akar vásárolni, a lényeg a pénz elköltése és a buszok felmutatása volt. Elfelejtette nyomon követni a jogszabályokat, így nem tudta, hogy januártól ilyen jármű csak Euro4-es környezetvédelmi normáknak megfelelő motorral helyezhető üzembe, ezekben a buszokban pedig nem ilyen van. Nem véletlenül igyekszik megszabadulni tőlük Genf. Ugyanis így megvásárolva a buszokat, azok árára rárakódik a motorcsere díja is, még kedvezőtlenebb végső árat adva a buszoknak. Mennyi lett volna, ha mindezt felejtve, új buszokat vásárol a BKV?

Az új buszok ára úgy 70-72 millió forintnál kezdődik, de biztosak lehetünk benne, hogy a 6 éves buszok végső ára sem lesz kevesebb 50 millió forintnál. Ez azt jelenti, hogy lesznek 6 éves buszaink, amiknek az ára egy új busz árának 70% lesz. Nem furcsa ez egy kicsit? Ismerve a járműpiacot, azért 6 éves jármű általában nem szokta az eredeti ár 70%-két érni, és a buszok esetében legfőképpen nem lehet azt mondani, hogy kizárólag a motor lenne a kopó alkatrész. Esetleges alternatív megoldásként felmerülhetne a döntéshozók fejében, hogy lehetne venni úgy 45 db új buszt, ami pontosan 6 év múlva lesz annyi idős, mint amiket most akarunk vásárolni. És ki tudja, 45 busznál már talán lehetne is alkudni némileg az árból a Volvonál. Nem tudjuk, de egyben biztosak lehetünk, hogy jó magyar szokás szerint valaki ismét jutalomban fog részesülni, mert sikeresen lezárt egy pályázatot, és a buszok beszerzésre kerültek.

A KSH honlapja büszkén hirdeti megnyugtatásunkra, hogy összesen 1600 fő igyekszik számunkra az országban biztosítani azt, hogy a kívánt adatokhoz időben hozzájussunk, méghozzá olyan alapelvek mellett, mint az objektivitás, szakszerűség, teljes nyilvánosság, egyidejű tájékoztatás. Szeretném felvetni aggályaimat ezeknek a teljesülésével kapcsolatban, mert az utóbbi időben az objektivitáson kívül több alapelv sérül, méghozzá egyetlen ok miatt. Rendkívül gyatra az informatikai háttér.

Én magam is olvasgatom ezeket a közzétételeket, és nem csak azért, mert állampolgári jogom, hanem mert érdekelnek ezek az adatok. Az elmúlt időszakban azonban nem túl nagy siker koronázta ezeket az erőfeszítéseimet, mert a KSH oldalai egyszerűen nem elérhetőek napközben, nyilván a terheltség miatt. Mivel a KSH előfizet a netdiag.hu szolgáltatására, ezért ott naprakész adatokat kaphatunk arról, hogy az oldal mikor, milyen minőségben volt elérhető. A statisztikák szerint a KSH oldala január folyamán 2405 percig nem volt elérhető, ami persze napközben történt, tehát a felhasználók számára leginkább érdekes időszakra.

Az itt látható grafikon mutatja, hogy január végén kevés eséllyel jutottunk hozzá az általunk kívánt adathoz, de nem fest sokkal másképpen bármely tetszőleges hétköznap sem. Persze semmi gondot nem jelent ez azok számára, akiknek különleges perverziója éjjel kettőkor statisztikákat nézegetni, vagy Új-Zélandra kiköltözött hazánkfiának sem különösebb gond ez. A hivatal viszont az itt élőknek szolgáltatna elsősorban adatokat, és sejtésem szerint a KSH költségvetésében a legkisebb tétel az informatikai háttér biztosítása. Így az a helyzet állt elő, hogy a szépen elkészített statisztikákhoz csak a türelmes kattintgatók, azaz sorban állók juthatnak hozzá, vagy azok, akik hajlandóak erre éjszakáikat áldozni.

A kérdés már csupán annyi, hogy vajon a KSH-nál dolgozó emberek hány százaléka tud a problémáról, ebből hány százalék akinek a dolga lenne ezen segíteni, és vajon hány százalék az, akit ezekből érdekel is a probléma? További kérdés, hogy vajon mekkora a százalékos valószínűsége, hogy ez még a 2008-as évben meg fog oldódni, és ez a valószínűség miként változik majd a hónapok folyamán. Biztosan jó statisztika készülhetne mindezekből, de vajon hozzáférhetnénk-e a weboldalon keresztül?

Ma már a spamszűrő megoldásoknak köszönhetően nem is szembesülünk azokkal a levelekkel, melyek postafiókunkat bombázzák, mert szolgáltatónk - a saját érdekében is – elvégzi helyettünk az előszűrést. Így nem látjuk a hozzánk érkező levelek 70-80%-kát, mert ez rögtön törlésre kerül, mielőtt a postafiókunkban landolna. Néha mégis beszalad egy-két viagrát, nagyobb nemi szervet vagy nyugtatót reklámozó levél, hát kitöröljük. A legnagyobb spamelők egyike azonban továbbra is zavartalanul végzi tevékenységét, ő pedig nem más, mint a BayTSP Inc, azaz a copyright-compilance.com.

Nem szégyen nem ismerni őket, mert alapvetően a végfelhasználóval nem kerülnek kapcsolatba. Tevékenységük abból áll, hogy folyamatosan figyelik a filecserélő hálózatokat, és monitorozzák ki, milyen filmeket oszt meg. Amikor egy aktuálisabb darabot megtalálnak, akkor a megosztók IP címéhez tartozó szolgáltató abuse@szolgáltató.akármi címére küldenek egy levelet, hogy irgum-burgum, micsoda csúnya dolog ez. A levél feladójában benne van a filmstúdió rövidített alakja, amiből lehet tudni kié a film eredetileg. Itt nem áll meg a dolog, mert egy U.S. törvényre hivatkozva utasítják a szolgáltatót, hogy szüntesse meg a jogellenes tevékenységet, akár a szolgáltatás korlátozásával is. A kísérő szövegben van egy kis táblázat:

Evidentiary Information:
Notice ID: *********
Asset:  Stargate Atlantis
Protocol:  BitTorrent
IP Address:  **.**.**.**
DNS:  ***********.hu
File Name:  Stargate.Atlantis.S04E01.DSR.XviD-NoTV.avi
File Size:  367169860
Timestamp:  3 Feb 2008 02:21:56 GMT
Last Seen Date:  3 Feb 2008 02:21:56 GMT
URL:  http://tracker2.istole.it:60500/announce
Username (if available): *******

Természetesen a csillagok helyén a megfelelő adatok szerepelnek. Mikor 2002 körül először kaptak hasonló leveleket a szolgáltatók, még némi komolyságot is tanúsítottak, telefonáltak a felhasználónak és írtak neki mailt, hogy ki kellene venni a filmet DC (akkor még az volt a legismertebb) megosztásból. Aztán szépen elgondolkoztak, hogy minek foglalkozzanak valami ismeretlen amerikai nagyvállalat fenyegető leveleivel. Nem beszélve arról, hogy a szolgáltatónak nem nagyon van kedve a drága munkaerőt ezeknek a leveleknek a kezelésével lekötni, pedig nem kevés érkezik belőlük naponta. Ennyit a levelek hasznosságáról.

A levelek azonban felvetnek egy gondolatot, miszerint miért lehetséges, hogy egy amerikai vállalat minden jogkövetkezmény nélkül áraszthat el spamekkel világszerte postafiókokat? Az fel sem merül a levélküldőkben, hogy az Egyesült Államokon kívül nem érvényesek az ott hozott törvények? Pont abban az országban történik ez, ahol leginkább szeretnek felszólalni a világméretű spam probléma ellen. Ezek a kérdések azonban senkit nem érdekelnek. A Nagy Testvér továbbra is szorgalmasan dolgoztatja kereső robotjait, és kutat azok után, aki megsértik az általa lefektetett szabályokat. A legtöbben meg beállítottak egy szabályt a levelező kliensükben, miszerint ezek a levelek is a szemétben végzik. A spamáradat viszont folytatódik, mert úgy tűnik mindenki egyenlő, csak vannak egyenlőbbek.

Vajon mi látható az alábbi képen? Sokaknak ez talán egy érdekesnek tűnő vonalzó, jobban megnézve talán egy többfunkciós vonalzó. Az öregebbek és azok akik találkoztak már ilyennel rögtön rávágják a választ: Ez egy logarléc.

Mi is az a logarléc, ha nem csupán egy vonalzó unicum? Nem kell olyan sok évet visszautaznunk az időben, és elérkezünk oda, amikor még a zsebszámológép nem létezett. A zsebszámológépek tömeges elterjedése csak az LCD kijelző kifejlesztése és az integrált áramkörök széles körű elterjedése után volt lehetséges. Ebben a korszakban, a ’80-as évek elejétől kezdve, már bárkinek lehetett zsebszámológépe. Akkoriban különböző forrásokból, többek között a nyugatról származó feketeimportból, sokaknak lett SHARP EL-230-as gépe, vagy a tehetősebbek valamilyen trigonometrikus funkciókkal bíró modelljét is megkaphatták. Nem így volt ez a zsebszámológépek korszaka előtt. Voltak szakmák, ahol nagyon sokat és gyorsan kellett számolni. Ugyan létezett papír és függvénytáblázat, de ez nagy mennyiségű számolásnál komoly időt vett igénybe, ráadásul előfordult, hogy a számításokra nem a mérnöki irodában, hanem pl. tetők építésénél volt szükség. Így született meg a logarléc. A képen egy magyar gyártmány, a GAMMA 1252-es látható, melyet van szerencsém birtokolni.

A logarléc egy mechanikus számológép, melyet nem szabad lenéznünk, hiszen korának technikai csodája volt. 3-4 számjegy pontosságú számítást tesz lehetővé, általában a következő műveletekkel: szorzás, osztás, négyzetre- és köbre emelés, négyzet- és köbgyök vonás, logaritmus és trigonometrikus függvényszámítás. 1620-30 között találták fel, amikor John Napier publikálta a logaritmusról szóló művét. Ezután az évszázadok során folyamatosan újabb funkciókkal bővült. Jelentőségét mutatja, hogy az Apollo programban résztvevő űrhajósok még használtak logarlécet küldetésük során. Működési elve kicsit nehezen érthető matematikában nem jártas embereknek, a lényege, hogy a számok szorzatát a számok logaritmusának összegével, hányadosukat a különbségükkel helyettesítjük. A logarléc középső része elcsúsztatható, a kívánt eredményt e logaritmikus skálák pontos beállításával olvashatjuk le. Használatának bemutatását most mellőzném, bár ez néhány perc alatt elsajátítható. Rengeteg idő lehetett megtakarítani vele, gondoljunk csak arra a személyre, akinek egész nap szögfüggvényekkel kellett dolgoznia. Érdekessége, hogy leginkább a fából vagy a fa-műanyag kombinációjából késültet szerették, mert a fém csillogása miatt annak leolvasása nehezebb volt.

Mára ugyan már gyakorlati jelentősége nincs a logarlécnek, végleg nyugdíjba vonult, hiszen felváltotta a zsebszámológép, majd a lassan már mindenki számára elérhető PDA. Azonban a logarléc pontossága teljesen megfelelne, még sok mai mérnöki számítás igényeinek is.

Akkor lássunk 7 eseményt, mi is történt február elején évekkel ezelőtt:

1936 február 4 – A Rádium E előállítása. Így ez az elem lett az első mesterségesen előállított radioaktív elem

1924 február 5 – A Greenwich-i obszervatórium megkezdi sugározni óránkénti pontosidő jelzését

1959 február 6 – A Texas Instruments rögzíti az első integrált áramkör szabványát

1964 február 7 – A Beatles megérkezik a JFK repülőtérre, és ezzel kezdetét veszi első turnéjuk az Egyesült államokban

1974 február 8 – A Skylab első legénysége visszatér 84 napos űrben tartózkodása után a földre

1900 február 9 - Létrehozzák a mai napig létező Davis Kupát

1996 február 7 – A Deep Blue először győzi le Kasparovot, azaz először nyer sakkban gép világbajnokkal szemben

A rossz dolgokkal kapcsolatban szeretem legkevésbé azt, amikor az élet igazolja a fejemben születő fikciókat.

Kora délelőtti írásomban sikerült fikcionálnom a fejemben, hogy egyeseknek milyen komoly problémákat okozhat a vasutassztrájk, és máris megjelent az élő példa. A szülő hiába várt egy hónapot a budapesti kontrollvizsgálatra, mert nem vitte el oda a vonat. Beteg gyermekével ismét egy hónapot várhat.

http://megintallunkvazze.blog.hu/2008/02/04/a_sztrajk_miatt_nincs_kontrollvizsgalat

Szégyelld magad, ha vasutas vagy, és részt vettél a sztrájkban !!!!! Érted? Emberi életekről van szó, nem ám holmi szórakozásról vagy játékról a homokozóban. Egy kislányról, aki reménykedett benne, hogy jobb lesz neki, mert a lelkiismeretes orvosok, akik szintén pattoghatnának itt, ott várták a kórházban. Hiába.

Előre szeretném, ha memorizálnád állásfoglalásomat, miszerint már rég szakítottam azzal az állásponttal, hogy te eredendően az alacsonyabb intelligenciájú emberek körébe tartoznál. Az évek folyamán volt időm meggyőződni arról, hogy a te fajod között is van sok értelmes, kedves és a munkája tárgyával törődő ember. Nem írnám a levelet, ha nem hinnék benne, hogy tartalmát kész és képes vagy feldolgozni.

Eme módszerhez azért is folyamodok, mert korodnál fogva kinőttél a fenekelés időszakából, a többek által javasolt fa testápolónak meg nem vagy híve. Nemes egyszerűséggel csupán át kívánok neked adni néhány információt arról, hogy éppen most mit csinálsz „sztrájk” címszóval, és miken kellene gondolkoznod, ha már úgy is ráérsz.

Az első egy ismerős szóból indul ki, ami a „munkaerőpiac”. Piac, érted? Ez egy olyan hely, ahol az emberek adnak-vesznek valamit, kialkudnak valamit, és elégedetten hazamennek. A munkaerő piacon munkaerőt adunk-veszünk. A te munkaerőd annyit ér, amennyit kapsz érte, mint a piacon a zsák krumpli is annyi, amennyiért megveszik. Amennyiben nem tetszik az ár, amit munkaerődért kapsz, akkor fel kell emelkedned a fenekét a padlóhoz verő óvodás szintjéről, és komolyan el kell gondolkoznod, hogy máshol többet ér-e a munkád. Ha igen, akkor lehet is csomagolni, beadni a felmondást, és ott dolgozni tovább. Ha meg nem, akkor lehet sok mindent csinálni, de nem hisztizni azon, hogy megint nem kaptál Haribo gumicukrot, csak Fundy-t. Mindezek mellett tudnod kell, hogy a munkaerő eladása arról szól, hogy munkabéred fejében minden általad megtermelt nyereség, produktum a munkaadó tulajdona lesz, tehát amikor te eljössz a munkaadódtól, akkor örülni kell, hogy az ajándék reklámtollat nem kell visszaadnod. Ilyen módon semmi közöd ahhoz, hogy a munkaadód mit ad el, ahogyan ő nem kereshet meg az év végi veszteség rád eső részével.

A másik sokkal csúnyább dolog, ami miatt rosszat kellene aludnod, azok embertársaid, illetve ami teszel velük. Van akinek a saját és gyerekei influenzája után, most telt be a pohár, mikor nem tudott bemenni dolgozni, és a munkáltató szépen elbocsátja, és még most nem tudja, hogy a jeles február 29-én mit fog letenni az asztalra vacsorára. Mariska néni szerette volna meglátogatni rég látott lányát és unokáit, de sajna most nem tudott elmenni, kicsit elhalasztotta. Sajnos akkor viszont már nem fogja egészségi állapota megengedni. Józsi, aki egész életét végigdolgozta, hónapok óta vár az MRI vizsgálatra, de sajna most nem fog bejutni a megyeközpontba a kívánt időpontra, kaphat hónapokkal későbbre másik időpontot. Nem baj, mire odajutna, már nem lesz neki szüksége rá. Szülők az amúgy is állandó feszültségre rápakolva mindezeket összevesznek, és talán pont most jött el a pont, amit már a családi kapcsolat nem tud elviselni, és szépen különköltöznek egy kicsit. Érted? Emberi életeket teszel tönkre és végzel ki embereket.

Eközben ismét lett néhány ezer ember, akinek betelt a pohár, és közösen összedumálva megvették az autót, mert ezután azzal járnak be a városba dolgozni, és te meg közben sírsz, hogy a szerencsétlen menetrendű szárnyvonalat bezárják, mert egyre kevesebb az utas. Szép lassan tönkreteszel mindent. Életeket, magadat, és a céget, ahol dolgozol. Pontosan úgy, ahogy a hisztis kisgyerek, aki nem kapta meg a megfelelő gumicukrot, mert a szülők éppen nem tudták kifizetni. Amennyiben úgy érzed, magasabb szinten mozogsz értelmileg, mint egy ilyen kisgyerek, akkor tegyél. Tegyél, hogy ne kelljen szenvednie az embereknek. Mert így kicsit meguntunk szüleid lenni.

Köszönettel, és reményteljesen bizakodva értelmi képességedben

Én

Végre eljutottunk oda, hogy fogyasztó- és társadalomvédő szervezetink már nem küszködnek impotenciával, csupán már erős merevedési zavarral. Lényegében már születnek olyan intézkedések, amelyek mutatják a szervezetek működését, és annak tényét, hogy a hatóság időnként tényleg odacsap a kizsákmányoló szervezeteknek.

Legutóbb a GVH, mint a lázadók vezére, elpusztította az OTP szorgalmas munkával felépített Halálcsillagát. A bank úgy 2.5 éve szépen eltörölte az addigi 9.000 Ft-os kezelési költség plafont a lakáshitelek esetében, megkeserítette az esetleges előtörlesztők életét, és tette mindezt megfelelő tájékoztatás nélkül. A GVH döntése értelmében az egész struktúra visszamenőleg lerombolandó, mert tisztességtelen volt a piaci magatartás. Az OTP felvállalta a döntést, és elkötelezte magát a kártérítésre.

Ugye milyen szép történet? Azonban a nagy Darth Vader nem adja ilyen könnyen galaktikus emberelnyomásra vonatkozó terveit. Szépen el is kezdte kiküldeni a határozatról szóló leveleket, melyben közli a tényállást, és tájékoztat arról, hogy a pénzt vissza fogja fizetni. Kamatról persze szó sem esik, örülni kell annak is, hogy saját pénzét visszakapja a delikvens. Egyúttal levelet küldött arról is, hogy a törlesztő részlet ennek megfelelően csökken január 1-től.

Vader nagyúr nem szeret mellémagyarázni, és feleslegesen postaköltségre sem pazarolja a pénzt. Ugyanebben a levélben, a második pontban rögtön előadja a hidegzuhanyt. Tájékoztatási kötelezettségének eleget téve szeretné közölni az ügyfelekkel a szomorú hírt, miszerint a kezelési költség újabb plafonja havi 15.000 Ft lesz májustól. Ez bőven túl van a 90 napon, amennyivel előbb közé kell tennie az ilyen irányú szándékait. Ez nagyjából a teljes rendszer visszaállítását jelenti. Tehát a Halálcsillag még csak éppen megsemmisült, de a hírrel együtt értesítést is kapunk róla, hogy májusra újra is épül. Csak most már a bank tájékoztat, kommunikál, és közli a tényeket. Ezek után pedig mindenki megnyugodhat(?). Jogállamban élünk, hiszen nemtetszés esetén minden további nélkül felmondhatjuk hitelszerződésünket májusig. Csupán azt a néhány millió forintot kell visszafizetnünk a Birodalomnak.

Sokszor nehéz eldönteni egy történetről, hogy vajon csupán egy szokásos városi legendáról van-e szó, vagy tényleg képes extrém történeteket gyártani a valóság. Lássunk egyet a történelemből, ami bizony megmutatja, hogy a valóság igen meghökkentő lehet.

Ki ne emlékezne az E.T. című filmre, ami a maga idejében zseniális technikai megoldásokkal segített, hogy ez a kedves kis űrlény belopja magát az emberek szívébe. E.T. mindenhol ott volt ezek után a kulcstartótól kezdve a focilabdáig, a pólókon keresztül a csuprokig, egyszóval E.T. egy fogalom lett pillanatok alatt. Spielberg hirtelen keresett vele 20 millió dollárt, és ezt a lehetőséget szerette volna mindenki meglovagolni, többek között az Atari is. Sietniük kellett a karácsonyi eladások miatt, ezért a szokásos 6-7 hónappal ellentétben 6 hét alatt megszületett a játék. Az Atari rögtön le is gyártott belőle 4 millió cartridge-t (akkor ugyanis még csak ez a memóriakártyás megoldás létezett), amiből 2 millió darabot rögtön el is adott.

Itt jött a probléma. A 6 hét nagyon kevés volt, és ez alatt a 6 hét alatt csupán a játéktörténelem legrosszabb és legjátszhatatlanabb videojátéka született meg, és erre a vásárlók is hamar rájöttek. Az akkori korhoz képest is siralmas grafika, irányíthatatlan figurák és unalmas játékmenet jellemezte a játékot. Mivel a híre hamar terjedt, így a maradék 2 millió játék a boltokban maradt, amit vissza is szállítottak az Atari El Paso-i (Texas) üzemébe, és ott tárolták egészen 1983 szeptemberéig.

Akkor már nyilvánvaló volt, hogy az Atari nyakán maradnak a játékok, ezért felpakolták a kártyákat 14 teherautóra, és egy Alamogordo nevű kisváros közelében eltemették az Új-Mexikói sivatagban. Persze a kisvárosban nem maradt a dolog titokban, és helyi fiatalok hamarosan kiástak nem keveset, és menten elárasztották a helyi boltokat az ingyen jött ajándékokkal.

Az esemény híre pillanatok alatt bejárta az amerikai sajtót, további erkölcsi veszteséget generálva ezzel az Atarinak. Becslések szerint az Atari 310 millió dollárt bukott, 3 hónap alatt. Később elkezdték az El Paso-i gyárat amolyan újrafeldolgozó központtá alakítani. A sivatag azonban azóta is tartogathat meglepetéseket az arra járóknak, legfőképpen ha ásót is visznek magukkal.

Ezt a történet örökíti meg a WinterGreen: When I Wake Up című nagyszerű zenei videója. Feltételen megtekintendő, kötelező darab!

Feladat leírása: Továbbítson egy levelet a Postánál, normál, kisméretű szabvány borítékot használjon. A feladat egyszerűsítése érdekében a borítékot előre biztosítjuk, önnek csupán a bélyeget kell rá beszereznie, és elsőbbségi küldeményként feladnia a postán.

Egyszerűnek és rövidnek tűnő feladat ez így az űrutazás korszakában, ám rendkívül becsapós a feladat kiírás. Ugyanis ezt a Magyar Postánál kell végrehajtani. Ugye, aki járt már ilyen hivatalban, az érzi a helyzet bonyolódását ebben a peremfeltételben. Én is éreztem, de nem gondoltam volna, hogy ez ekkora kihívást fog jelenteni, és ekkora időt vesz el az életemből.

A legközelebbi Postára szépen beléptem 18:22-kor, és annak rendje-módja szerint beálltam a sorba, néhány embertársam mögé. Szokásos kép fogadott, hiába a sok ablak, forgalmas hivatal, ennek ellenére egy ablak a csekkel várakozóknak, és egy ablak a levelezni szándékozóknak. Hátul – az ablakok túloldalán lévő világban - fel alá járkáló emberek, szemmel láthatóan jól érzik magukat, és elviccelődnek a közéleti eseményeken. Én türelmes vagyok, nézelődöm, olyan izgalmas hely egy postahivatal. Némi kavarodás, mert itt is kellemes szokás, hogy a postás lusta felmenni az ajánlott levéllel az első emeletnél fentebb lévő lakásokhoz, csak bedob egy cetlit, hogy küldemény jött. Az emberek meg jönnek ide, és szépen ki kell keresni nekik a levelüket, és sorban átvetetni velük. Nem baj, bizakodó vagyok, hiszen csak 5 ember áll előttem. Szemmel láthatón senkit sem zavar, hogy 18:40-kor én még mindig ugyanott állok, mert a nagyszerű Postán elkavarodott a levél. Ez utóbbi talán nem is meglepő. Eközben mögöttem még jó néhány ember összegyűlt. Érzem a feszültség fokozódását, mert 19:00-kor zárás. Ezt a dolgozók is érzik, és csodák csodája történik valami. Hirtelen valakinek eszébe jut még egy ablakot nyitni. Itt már mennek a dolgok, levelet beadom, 100 Ft-ot kifizetem, és boldogan(?) lépek ki az ajtón. 18:54.

Fotocellás ajtó nyílik számomra, hogy ne fárasszam a kezem. A falon integet nekem a Plazma TV, a legújabb hirdetésekkel. Vehettem volna könyvet, bögrét és még ki tudja mit a Postán. Minden olyan szép és jó. Csak egy valami zökkent vissza a valóságba. Az, hogy nem akarok Plazmareklámot, nem akarok könyvet vagy bögrét. Sőt, kinyitom magamnak az ajtót, nem kell fotocellás. Csupán egyet akarok. Levelet feladni, és lehetőleg nem fél óra alatt.

"Büszkén" gondolhatjuk azt, hogy a színesfémek lopása területén már világszínvonalon dolgozó szakemberekkel rendelkezünk, amiben van is igazság, de az új technológiák területén vannak még tanulnivalók a világban. Ezeket a kiaknázatlan forrásokat kezdték el feltárni az Egyesült Államokban egyes bűnözői rétegek. Nemrégiben egy rendőr arra lett figyelmes, hogy valami furcsa zaj hallatszik egy autó alól, ahol egy embert talált, aki szorgalmasan megpróbálta eltávolítani az autó katalizátorát. A jelenség nem egyedi, azóta több helyen is történt hasonló katalizátor veszteség, amelynek hiányát az autós reggel, az autó beindítása után garantáltan észreveszi, mert enyhén szólva hangosabb lesz az autó kipufogása, nagyjából háborús hangzavart előidézve.

Miért is kell annyira a katalizátor. Nem a burkolata miatt, akkora mennyiségű fémet bárhol egyszerűbb és feltűnés mentesebb lopni. Ezek a katalizátorok sokkal értékesebb anyagokat is tartalmaznak, méghozzá nagy tisztaságú platinát és más olyan fémeket, amik igen értékesek önmagukban is. Ugyanis ezek a fémek segítenek katalizátorként (innét a név, vagyis a katalizálásból) a szén-monoxidot, a nitrogén-oxidot és az elégetlen szénhidrogéneket kevésbé veszélyes anyagokká átalakítani. A katalizátorban az a lényeg, hogy ezekkel a fémekkel minél nagyobb felületen érintkezzen a kiáramló anyag. A tolvajoknak azonban egy a lényeg. Ezekért az anyagokért ugyanis a helyi hulladékfelvásárlóknál 25-200 dollárt kapnak, ami nem kevés ennyi „munkáért”. Az egy más kérdés, hogy a helyreállítás költsége ebben az esetben az autós számára elérheti a 2000 dollárt is, tehát ebben a színesfémlopásban is az okozott kár nagyságrendekkel eltér a hasznon mértékétől. A lopástól kevésbé vannak biztonságban a nagyobb autók tulajdonosai, hiszen a nagyabb terepjárókon könnyebben hozzáférhető helyen vannak a kipufogó rendszer elemei, és egy ilyen autón egy profi tolvaj kevesebb, mint 45 másodperc alatt eltávolítja a számára értékes dolgokat. A platina legjobb forrása pedig a katalizátor, mert annak kötelezővé tétele óta a világ platina termelésének 60%-át az gépjárműipar nyeli le!

Látható tehát, hogy az ebből élők mindig meg fogják találni az utat a fémekhez, melyek számukra annyira értékesek, úgyhogy lehet tovább dolgozni azon, hogy minél inkább a befogadó ipar oldalán fogjuk meg a problémát. Ideje lenne, ha a színesfém telepen feltűnne valakinek, hogy a behozott anyag egy bronz emléktábla, egy szétdarabolt szobor vagy esetleg egy katalizátor.

Korábbi bejegyzésemkor még nem lehetett tudni, mi lesz Pákó sorsa extrém videója után. Ma már a blogjából egyértelműen lehet értesülni, hogy Pákóval ezek után nem kíván kereskedelmi média azonosulni. A történetet az ő szemszögéből elolvashatjuk a blogjában, de azt hiszem tanulságos ez minden embernek.

A média legfőbb eredménye az őt érdeklő emberek száma. Amennyiben ezt a számot bárki a viselkedésével veszélyezteti, az rögtön bekerül a mostohagyerek helyzetébe, és mindenki kilép mögüle, függetlenül attól, hogy addig mekkora bevételt generált neki. Legutóbb még megfelelő és televízió képes volt Pákó zaklatása, ma már nem érdekli a médiát, hogy mi is valójában az igazság. Én sem tudom, ám ahogyan Pákótól olvashatjuk „ami nagyon fáj,hogy a TV2 elhatárolódott tőlem amíg be nem bizonyítom az ártatlanságomat. Hogy lehetnek ilyenek velem?Hogy hihetik el hogy fekete létemre rasszista vagyok”.

Nem történt Pákó esetében sem máshogy, mint eddig bármikor a kereskedelmi televíziózás világában. Fogtak egy embert, aki egyszerűsége és talán butasága mutogatásával vonzotta magához a nézőket, és most ez az ember egy pillanatra kilépett a ráruházott szerepből, ettől kezdve pedig már alkalmatlan a feladatára. A média kidobja az elromlott nézettség-generátort, és szépen keres helyette másikat.