Érdekes egy nemzet vagyunk, mert képesek vagyunk minden eseményt arról az oldaláról nézni, ami számunkra kedvező, néha már nevetséges és elkeserítő mértékben is. Olyan ez, mint mikor az egyszeri parasztgyerek részegen felborul a szénásszekérrel, de szülei büszkék rá, mert bekerült a helyi nyomtatott sajtóba, és erről beszél mindenki. Most ugyanilyen büszkeséggel tekintünk egy szégyenteljes számra. Legújabb propagandafüzetünk büszkén bizonygatja, hogy nálunk a diploma komoly érték, mert szemben az összes európai országgal, nálunk a diplomások a középfokú végzettségűek fizetésének 215%-kát viszik haza. A statisztika sor legvégén Dánia kullog 126%-kal.

Én másként tekintek erre a statisztikai sorra, és én bármely módszerváltás utáni kormány helyében inkább eldugnám a számokat mélyen a fiókban, mintsem kihirdessem. Nem érezte úgy a kiadvány szerkesztője, hogy itt is életbe lépett az általános mozgató elv, miszerint „vagy mindenki hülye, vagy én nem vagyok helikopter”? Miért van az, hogy nálunk szemmel is láthatóan jobban működő nemzetgazdaságokban ez nem így van? Nyilván ezt a számot nem lehet ráfogni konkrétan sem a most működő, sem az előző kormányra, hanem az elmúlt jó másfél évtized közös munkája ez. Persze nem kell elfelejtenünk, hogy az EU egyik legnagyobb feketegazdáságával bírunk, és valószínű, hogy a diplomás ember jövedelmének sokkal nagyobb hányada bejelentett – és így az állam számára létező – jövedelem. Ez azonban a szebbik fele a dolognak. A másik fele az pontosan annak a beállításnak köszönhető, amit ma ugyanebben a kiadványban látunk. Egyszerűen hosszú évek óta nyíltan leértékeljük a szakmunkát annak érdekében, hogy valami sajátos elképzelést alátámasszunk. Érdekes, de ugyanitt olvashatunk róla, hogy az EU-hoz képest rendkívül magas a közgazdasági, művészi, oktatási, jogi diplomák aránya a képzésben, miközben ezen a területen így is túlkínálat van. Lassan tényleg annyi ezirányú szakemberünk lesz, hogy szakszerűen meg tudjuk állapítani a tényt: az a baj, hogy ennyi ez irányú szakemberünk van.

Eközben a szakmunkában egyre rosszabb a helyzet. Egyre kevesebb olyan emberrel találkozunk a fizikai munkavégzés terén, aki igazán érti a dolgát. A fenti adat miatt pedig egyre kevesebben szeretnének ebbe a szakmunkás rétegben tartozni, pedig szükség van rájuk. Szükség van azokra az emberekre, akik megcsinálják azokat a munkákat, amihez nem diploma kell, csupán jó kézügyesség, pozitív hozzáállás, és megfelelő oktatás. Egyszóval kérkedés helyett el kellene gondolkozni végre azon, hogy miért ez a rendkívül csúnya adat, és be kellene ismerni, hogy e szépen mutató szám mellett elképzelhető, hogy mi vagyunk a hülyék, és nem a többiek.