Ugyan folynak még találgatások a mai napig, de egyre inkább az a változat rajzolódik ki, hogy február 17-én kikiáltják Koszovó függetlenségét. Ezt mind belgrádi, mind pristinai sajtóértesülések alátámasztják. A teljes függetlenség március elején valósul meg, hiszen a parlamentnek el kell fogadnia még néhány törvényt és végleges pontot kell rakni az új alkotmányra is. Egyel több ország lesz a világon ismét, lehet kidobni a frissen készült Európa térképeket, mint azt már sokszor tehettük a történelem folyamán. Azonban ennél komolyabb és veszélyesebb vonzatai is vannak ennek a döntésnek.

A döntés ugyanis a függetlenségről, némileg egyoldalú, ugyanis Szerbia egyáltalán nem szeretné elveszíteni Koszovót, és egyáltalán nem akarja elismerni a független államot. Ezenkívül Koszovó északi részét szerb nemzetiségűek lakják, a többség albán lakossággal szemben. Koszovó túlnyomó albán többségét az emigráció, és az ebből kialakult népesség változás idézte elő. Értelemszerűen a szerb lakosok nem örülnek neki, hogy ezután nem csak területileg, de országhatár által elválasztva is kisebbséggé válnak. Egyelőre háborús fenyegetés nincs, Belgrád sem akar ebbe az irányba elmozdulni, de a vezetés nem határolódik el attól, hogy különböző szankciókkal nehezítse meg a szerintük nem létező ország működését.

Mindenestre az EU is érzi a feszültséget és az ebből adódó problémák lehetőségét, és egy 1800 fős, nem csak rendőrökből, hanem jogászokból és közigazgatási szakemberekből álló csapat áll készenlétben, akik hamarosan utaznak a térségbe. Most azonban még nem, mert ez csak a kikiáltás utáni napon történő EU külügyminiszteri ülésen válhat hivatalossá, hiszen az önálló Koszovó ekkor kérheti hivatalosan az EU segítséget. Nem egységes Európán belül sem a kép, mert pl. Ciprus kijelentette, hogy soha nem fogja elismerni a függetlenséget, mások pedig politikai okokból várnak ki ezzel a döntéssel. A másik sarkalatos pont az ENSZ elismerése, és ebből a szempontból nagyon fontos, hogy elinduljanak a folyamatok. Márciustól ugyanis az ENSZ BT-ben Oroszország fog elnökölni, aki köztudottan Belgrád barát, így a függetlenség merev ellenzője. A folyamat elindulása után viszont már ők sem fogják látni értelmét a beavatkozásnak. Pedig az ENSZ lehet az, aki kimondja a végső szót, amit a tagországoknak el kell majd fogadnia. Annyit lehet tudni, hogy a függetlenség terve nem volt ENSZ szavazáson, mert ott az elemzők szerint garantáltan elbukott volna.

A probléma nem kicsi. Közel 2 millió koszovóit érint, és természetesen mindazokat, akik a majdani határmenti településeken élnek. Csak remélni lehet, hogy békésen lezajlik a folyamat, aminek az esélye ugyan megvan, de ismerve a Balkán történelmét, lehetnek azért fenntartásaink. Jó volna, ha nem lenne ismét egy szomszédos országunkban fegyveres konfliktus. A kérdés azonban, hogy Belgrádnak – és így az ottani kormánynak - mennyire van szüksége arra, hogy a Koszovóval való bánásmódjában megmutassa a hatalmát. Mindenestre mindenki készül, de mindenki másképpen és másra. Nyugodtak majd akkor lehetünk, ha mindenki lezárta magában azt, ami ma már tényként kezelendő. Koszovó független országgá válik.

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr66335034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sunmachine 2008.02.12. 09:58:29

Lőni fognak. Tudomásom szerint az összes szerb politikai párt azzal kampányol, hogy ezt nem hagyják.
Kár, hogy megint magyarokat visznek harcolni…
süti beállítások módosítása