Szeretnéd megtalálni az igazi szerelmet? Nagyobb összeget szeretnél nyerni egy nyereményjátékon? Esetleg nem szeretnél irigykedni másokra? Akkor Madja néni a te embered!

Az utóbbi időben több női magazinban feltűnt a hirdetés, miszerint az Indiából érkezett öreg nyugdíjas hölgy – jobb dolga nem lévén nyugdíjas éveiben – ideutazott, hogy ingyen segítsen minden boldogtalan emberen. Semmi más nem kell tennünk, csak mihamarabb visszaküldeni neki a kérdőívet kitöltve, ahol 12 pontból kiválaszthatjuk a minket leginkább érintő problémát. Az eredmény 10 napon belül garantáltan megérkezik, legyen az bármi is a listáról. Hamarosan jön a diszkrét levél, bizalmasan lepecsételve, és megtudjuk, mit kell tennünk.

Azt gondolnánk, hogy a magyar lakosság már kinőtt abból, hogy ezeket a hirdetéseket egy kicsit is komolyan vegye. Olyan emberek, akik levélben kapott slusszkulcson edződtek, netalán Palkovicsné levelét találták a postaládájukban, nem fognak ilyennek egy pici hitelt sem adni. Amennyiben még is megcsapná őket a hitelesség gondolata, akkor egy Il Ferro szó biztosan segít. Nem így van. Volt olyan, aki bizony visszaküldte a boldogság reményében a szelvényt.

Meg is lett az eredménye, jöttek a levélben a csekkek, amelyet be kellene fizetni, hogy a kívánság – amely eredetileg 100%-osan ingyenesnek volt hirdetve – beteljesedjen. Sőt fokozódik a hatás azzal, hogy levelenként egyre nagyobb nyereményt helyez Madja néni kilátásba. A végén már 5 millió forint „garantált” nyeremény vár arra, aki szépen befizeti a sárga csekkeket a cég számlájára. Az egyik kereskedelmi tévé bemutatta a szomorú leányzót, aki belátta még időben, mégsem Madja néni fog neki lakást venni.

Az igazság az, hogy Madja néni soha nem is létezett, de akkor sem jönne ide, ha tényleg ő volna egy indiai falu csodatévő asszonya. Itt kell elkeserítsek mindenkit, aki ostobaságának engedve visszaküldi a lapot, hogy csupán egy jól megszervezett lehúzós akciónak az áldozata. Az oldalon olvasható is, hogy „Adatait önkéntes megrendelése esetén kereskedelmi célból folyamatosan kezeljük, továbbítjuk” Azaz ezután nem fogjuk győzni üríteni a postaládánkat a hasonló szemetektől, mint ez a hirdetés, mert özönleni fognak hozzánk a katalógusok és milliós nyeremények. Amennyiben pedig a kapott többezer forintos csekkeket tényleg befizetjük a milliós nyeremény reményében, hát az még jobb a cégnek.

Persze mondhatnánk, hogy baromság az egész, ki az, aki bedől ilyennek? Bizony nagyon sokan. Az emberek szeretnének kitörni szürke, egyhangú életükből, és jobb kilátásuk nem lévén, otthon ülve meglátják ezt a hirdetést. A nagy számok törvénye alapján pedig sokan lesznek olyanok, akik visszaküldik a levelet, és már be is indul a gépezet, aminek a végén emberek gazdagodnak meg mások naivitásából. Mindig azt gondoljuk, hogy a hülyeséget már tényleg nem lehet tovább fokozni. Madja néni azonban egyet garantáltan bebizonyított. Minél nagyobb hazugságot találsz ki, annál biztosabb, hogy megtalálod a célközönséget. Mert az embereket mindig is megbolondította a boldogság és a pénz reménye. A Madja néni típusú vállalkozások pedig ezt nagyon jól tudják. Mást nem tudok ezek után kívánni, csak egyet. Térj magadhoz Magyarország!

A Reuters nemrégiben adta hírül, hogy a brit BERR csoport komolyan odaszólt az internet szolgáltatóknak. Ez a testület felelős az internetes forgalom szabályozására való tervek kidolgozásáért. A felszólítás a szolgáltatóknak ultimátumszerűen megszabta, hogy életképes tervet kell lerakniuk az asztalra ez év áprilisig, arra vonatkozóan, hogy miként lépnek fel a filecserélők ellen. A fenyegetés azt is tartalmazza, hogy amennyiben a szolgáltatókat tömörítő szövetség nem tesz semmit, akkor jogi útra fogják terelni az ügyet. A jelek szerint tehát a szigetországban a filmes lobbi eredményeket ért el a kormányzatnál, hogy mekkora erővel, az áprilisra kiderülhet.

Az eset mutatja, hogy nem csak nálunk fordul elő az, hogy nem szakértő embereket ültetnek egy olyan bizottságba, ahol felelős döntéseket hoznak. Nehezen értik meg sokan, hogy ez már régen nem a kelet-német Stasi ideje, ahol a borítékokat egyesével kibontották a postán, hogy ellenőrizzék az nem tartalmaz-e olyan dolgokat, melyek károsak lehetnek az fennálló rendszer számára. Az internet varázsa pontosan abban a szabadságban rejlik, amit semmilyen Stasi típusú szervezet nem tud megakadályozni. Ugyan volna lehetőség a csomagokat egyesével kibontani, és megnézni mit tartalmaznak, de ki dönti el, hogy azok tartalma illegális-e? Mert sokan elfelejtik, hogy a filecsere nem csak illegális adatok továbbítására használható, és ez akkor is így van, ha a legtöbben a brit kormány szerint nem megfelelően használják. Több linux disztribúció DVD-je nem közvetlenül tölthető le, hanem valamilyen p2p alkalmazás segítségével juthatunk hozzá, aminek során mi magunk is bekapcsolódunk a terjesztésbe. Ezek után ember vagy program legyen a talpán, ami egy DVD egyetlen kicsi szeletéből megállapítja, hogy a tartalom illegális.

Jó, mondhatná valaki, ne rugaszkodjunk el ennyire a valóságtól, és tételezzük fel, hogy a filecsere során leginkább jogvédett audiovizuális tartalmak cserélnek gazdát. A szolgáltató ebben az esetben sem tud túl sokat tenni a forgalom szűrésére. A csomagokból rendkívül nehezen azonosítható, hogy valójában normál forgalomhoz tartoznak, vagy valamely ismert film darabjai. Amennyiben valakinek még is sikerülne olyan eljárást kidolgoznia, amely egyértelműen akadályozni tudja a p2p alkalmazások adatátvitelét, akkor pedig működésbe lép az ellengépezet. A mai világban csupán napok - és nem hetek – kérdése, hogy megjelenjenek azok a kliensprogramok, amelyek tökéletesen telefonbeszélgetésnek vagy normál levelezésnek álcázzák a fileok átvitelét, netalán úgy tűnik, hogy a felhasználó csupán kedvenc weboldalait nézegeti.

Úgy tűnik azonban, hogy a britek nem tanultak a Stasi hibájából, akiknek végül nem sikerült megakadályozni a Berlini-fal leomlását. Mert hiába az eszeveszett küzdelem, végül nekik is be kell látni, hogy az egyik dolog a világon, amit nem lehet teljesen megregulázni, az maga az internet. Jó volna, ha megfelelő szakértőket ültetne minden ország ezekbe a székekbe, akik nem csak ahhoz értenek, hogy értelmetlen és lehetetlen kéréseket zúdítsanak a szolgáltatókra.

Meg kell érteni, hogy erre a problémára csak az a megoldás létezik, ami kompatibilis az emberekkel. Mert valójában a filmipar az embereknek készít filmeket, a zeneipar nekik gyártja a CD-ket, és ez a réteg nem is rossz életet biztosít azoknak, aki benne tevékenykednek. Az emberekkel kell megtalálni a megfelelő hangot. Mindaddig azonban, míg értelmetlen szélmalomharcokkal az ipar és a kormányzat csak olyan helyre üt, ahol végül nem ér el semmi eredményt, addig nem lesz megoldás. Mert a Stasi féle szervezetek ideje lejárt.

Több nemzetközi minősítő intézet megszólalt a forint sáveltörlésével kapcsolatban, és többeknél felvetődött a gondolat, ami engem is régóta foglalkoztat. Ez pedig nevezetesen az, hogy hosszú ideje senki sem akar foglalkozni érdemben azzal, hogy megfelelően helyre tegye az adórendszerünket. Az is probléma több elemző szerint, hogy folyamatosan kevés hangsúlyt fektetünk a deficit csökkentésére, de többen komoly aggályokat vetnek fel adórendszerünkkel kapcsolatban. Ugyanis bármennyire és szépnek tűnnek az adócsökkentési tervek vagy bármilyen program, ami korábban megjelent bármelyik kormányzat részéről, sajnos a rendszer alapvető strukturális hibáihoz senki sem akar hozzányúlni. Anélkül pedig, hogy ezt érdemileg rendeznék, csak és kizárólag rossz, hosszú távon eredménytelen koncepciók születhetnek. Mi is az egyik ilyen strukturális hiba?

Ez nem más, mint a tisztességes adózás büntetése. Sokszorosan és halmozottan. Mert nem csak arról van szó, hogy az egységes közteherviselés érdekében a többet kereső állampolgár többet adózik, hanem arról is, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők különböző „büntető” pontokban is részesülnek. Magasabb adókulcsokat kapnak a jól keresők, ami most nagyon messze van az egykulcsú rendszerektől. Ráadásul ezek a kulcsok viszonylag alacsony jövedelemszintnél is megjelennek. A problémát tetézi, hogy ezek után elkezdenek kikopni a kedvezmények, nem jár adójóváírás, nem lehet visszaigényelni a befizetett adóból, sőt megjelent elemként a szolidaritási adó is, ami külön bünteti a tisztességes adózókat. Adórendszerünket elemezve rögtön láthatjuk, hogy kis kockázattal óriási nyereményhez jut az, aki a jövedelem csak egy kis részét is feketére festi, hiszen hatalmas terhektől mentesül. Nem mellékesen kedvezmények sora várja azt, aki belemegy ebbe, hiszen alacsonyabb igazolt jövedelmek mellett sok ajtó megnyílik a pénzért kopogtatók számára.

Ennek pedig van egy egyértelmű következménye. Az, ami ma van Magyarországon. Az emberek jelentős része bejelentett jövedelem+zsebpénz formájában kapja a fizetését. A másodállás már szinte garantáltan feketemunka, semmiféle közterhet nem viselnek utána az emberek. Ez rendkívüli módon elriasztja a befektetőket országunktól, hiszen nekik tiszta jövedelemmel kell kalkulálni, ami mellett nehezebben fog alkalmazottakat találni egyes térségekben. Ráadásul olyan versenytársakkal kell felvennie a harcot, aki helyzeti előnyt élveznek az adómegkerülés miatt. Sok cég panaszkodik arra, hogy a munkavállaló túl magas nettó fizetési igénnyel jelentkezik, mert jelen pillanatban is magas a nettó fizetése. Mikor azonban a beszélgetés arra terelődik, hogy a mostani fizetéséből mekkora a hivatalos, akkor kiderül, hogy annak jelentős része egyáltalán nem adózott forint. Ilyen helyzetben viszont sok embernek nem érv, hogy hosszú távon kifizetődő neki, ha van ténylegesen adózott jövedelme is, mert az emberek csak rövid távon gondolkodnak.

Érthetetlen az, hogy ehhez a rendszerhez miért nem akar hozzányúlni senki? A gazdasági növekedés mutatóiból látszik, hogy komoly gondok vannak a gazdaságban, aminek biztosan jelentős tényezője a munkabérterhek teljesen igazságtalan elosztása. Gyakorlatilag egy ösztönző rendszer létezik ma a csalásra. Ezt meg is erősíti az, hogy nagyon gyengék a munkaügyi ellenőrzések ezen a területen. Talán jó volna végre arra is koncentrálni, hogy ne a tisztességes rétegtől próbáljanak többet elvenni, hanem a meg nem jelenő jövedelmeket tolják át a fizető rétegbe. Ekkor fel lehetne állítani egy értelmes adórendszer változási koncepciót, ahol a tisztességes állampolgár nem érzi úgy, hogy bűnhődnie kell tettéért. Azért a tettért, amiért ma még talán kinevetik az ismerősök. A tisztességes adózásért.

A tegnapi utolsó adással végleg lekerült a képernyőről a Szeszélyes Évszakok. Emlékezzünk meg egy kicsit róla.

Antal Imre személyével és fanyar humorával egy igazi kultikus műsort teremtett, ami nézők millióit szögözte a képernyők elé, már a rendszerváltás előtti televíziós időkben is. Antal Imre karrierjét zongoraművészként kezdte, több rangos nemzetközi díjat is megnyert. Aztán egyszer be kellett ugrania egy hiányzó műsorvezető helyére, és annyira sikeres lett, hogy rögtön állandó szerepet is kapott. Egy ideig párhuzamosan csinálta a két életpályát, majd keze megbetegedése után már csak a televízió maradt. Ekkor indította útjára - 1980-ban - az MTV a Szeszélyes Évszakokat. Számtalan híres színész megfordult benne, és rajta keresztül ismerhette meg a magyar közönség Benny Hill-t is. A műsor közel három évtizede alatt, nem kis sikereket könyvelhetett el magának. Tíz évvel ezelőtt, a kereskedelmi televíziózás elindulása után is képes volt a nézettségi lista második helyére tenni a Magyar Televíziót, éppen csak lemaradva a győztestől. Az AGB felmérése alapján pl. az 1998. februári adást 3.695.071-en látták, megelőzve nagyon sok konkurens műsort. Ez azért is figyelemreméltó adat, mert ma a listákat rendszeresen vezető Barátok Közt csak 3 millió körüli számokat produkál. Valahol itt lehetett a csúcs, mert 6 évvel később már csak 1.131.163 személy nézte meg az akkori adást. Az MTV ki is vezette a műsorpalettáról, bár sokáig beszéltek a visszatérésről. Ez azonban az RTLKlub-on valósult csak meg, 2006. novemberében, amikor Szeszélyes néven próbáltak új életet adni a humormagazinnak. Nem kaphatta meg az eredeti címet, mert a név az MTV tulajdonában van, és ők nem is szándékoztak róla lemondani, annak ellenére, hogy a műsor már náluk nem futott. Az újrakezdés után már közel sem volt annyira sikeres, bár Antal Imre személye sokat segített a nézőkör begyűjtésében. A kezdeti időszakban nagy nézettséget produkáltak, hiszen mindenki szerette volna látni újra kedvenc szórakoztató műsorát. Tudjuk, hogy az összetétel, amiben több klasszikus szereplő is feltűnt, sokak számára a gyermek vagy fiatalkorukat idézi vissza, akik számára a műsorvezető által teremtett Nyomasek Bobó fontos közéleti személyiség volt. Sőt, a gyártók megpróbálták a műsor pergősebbé tételével a fiatalokat is a képernyő elé vonzani, megismertetve velük ezt a klasszikust. Ennek ellenére hosszabb távon kifulladni látszott, nem sikerült megteremteni az eredeti hangulatot. Ráadásul kénytelenek voltak Antal Imre személyét is nélkülözni, ami végképp eldöntötte a sorsát.

Antal Imre nélkül nincs Szeszélyes(Évszakok), és ezt be kellett látnia mindenkinek. Csonka András személye nem képes tovább éltetni a produkciót, betegsége miatt viszont a humor történelmi alakja már nem tudja folytatni a munkát. Egy korszak lezárult, de be kell látnunk, hogy nem eredménytelenül. A Szeszélyes Évszakok ugyan soha többé nem kerül a képernyőre, ennek ellenére beírta magát a humor történelmébe. Antal Imre eredményes évtizedeket tudhat maga mögött ezzel a produkcióval.

Tegnap este a TV2-n Shrekné beszélgetős műsorában a 3 celeb között Dundika bemutatta énektudását legújabb és egyetlen dalával, a „Csak rázz fel!” cíművel. Persze jól kidolgozott volt a dal, mert legkevésbé Dundika énektudásáról kaphattunk képet, mivel a zene olyan szinten elnyomta a hangját, és mellékesen nem túl nagy oktávokat ölelt át a hangterjedelem. Lehet, ez nem is olyan nagy baj, legalább kevesebb hangszennyezés érte a környezetet. Persze playback volt, de kit zavar ez a tévénézők közül. Dundika, az Dundika. Kevés olyan dolog van, amit nem próbált még, illetve az, amivel nem próbálják meg nem túl magas értelmi színvonalát kompenzálni. A TV2 mindenáron be akarja tolni valamilyen sorozatszerepbe, lovagolni tanul, és ki tudja még mit meg nem tesznek vele, csak menjen a szekere. Lassan fogadóirodát lehet nyitni azzal a kérdéssel, hogy „mit nem fog Dundika csinálni a következő egy évben?”. Most a sztárvilág megmutatja, hogy csupán pénz kérdése, hogy holnapra „menő” énekes legyél. Az egész műsor alapvetően amúgy sem szólt semmi értelmesről, csak a 3 nőről, aki megcsinálta élete karrierjét, és boldogan él, amíg meg nem ereszkedik a bőre, és már nem kell senkinek.

A végén viszont szörnyű katasztrófa történt. Mindezek után a levezető kört Deák Bill Gyula adta egy dalával. Már várta az ember, hogy az öreg Bill Kapitány mellé mikor kapcsolódik be Dundika, duettet énekelve vele. Tényleg ennyire anyagi gondjai volnának Gyuszi bácsinak, hogy egy ilyen műsor végére neki kell énekelnie? Bár semmilyen kapcsolatot nem jelzett a műsor a két előadó között, önkéntelenül is elszörnyülködik az ember, hogy egy olyan előadó, aki elég régen tagja a magyar zenei életnek, egyáltalán megjelenik egy műsorban, amiben előtte egy csinált sztár adja elő magát. Mert Dundika a mai magyar média talán legcsináltabb nője. Nem igazi rajta semmi, kívül sebészek, belül pedig más hozzáértő emberek adják a kinézetét. Elkészítik az életét, megoldják, hogy akár a színészek vagy az énekesek világában ott legyen a neve. Siralmas, hogy egy olyan embernek kell beállni mellé, aki nem így érte el az ismertségét. Úgy érzem a média ezzel komolyan megalázta Deák Billt. Olyan, mintha meg akarta volna mutatni, hogy ő már csak levezető kör lehet egy olyan műsorban, amiben más a főszereplő.

Őrizetbe került V. Mátyás is, az Il Ferro Kft. Másik tulajdonosa is, aki önként jelentkezett a hatóságoknál. Egyelőre nem tudni, hogy a bíróság mely pontokban fogja bűnösnek találni a cég vezetőit, elég vastag a vádlista. Az ügy rövid előzménye az, hogy a cég több tízezer forintot ígért havonta azoknak az autótulajdonosoknak, akik szerződést kötnek az Il Ferro-val, majd a cég reklámot helyez el autójukon. A szerződés azonban egy több százezer forintos regisztrációs díjjal indult, és persze a havi díjból soha nem láttak egy vasat sem az autótulajdonosok. Ennek hatására azonban sokan vásároltak új személygépkocsit, annak reményében, hogy majd a havi reklámozási díjból fizetik az autóhitel díját, nem kis kellemetlenségbe keverve önmagukat. Ezeket nyilván a bírósági ítélet sem tudja orvosolni majd.

Vajon mennyi pilótajáték bukott meg a rendszerváltás óta Magyarországon az Il Ferro megjelenéséig? Nem kevés. Tanultak belőle az emberek? Nem. Az ügyeskedők a kezdeti nyilvánvaló eszközök után egyre rafináltabb módszerekhez nyúltak annak érdekében, hogy hihetőbb legyen a gyors meggazdagodás története. Egy idő után az emberek ugyanis rájöttek, hogy nem lesz pénz abból, ha mindenki csak egy darab papírt ad tovább, ezért különböző köntösökbe bújtatva adták el a semmit. Lehetett ez ingatlanbefektetésnek álcázva, de voltak érdekesebbek is. Ezek között volt az AC Diamond vagy DT Diamond néven futó vállalkozás, aki azt állította, hogy a legbiztosabb befektetés a gyémánt. Ráadásul nem is akármilyen, hanem a színes gyémánt. 2002 év végén jelentek meg a piacon, és 30 % körüli éves hozamokat ígértek, ami természetesen az akkori piacon rendkívül kimagaslónak számított. Hogy az ügyfél érezze úgy, hogy kap is valamit a pénzéért, ezért átadtak neki egy megfelelő kapszulában tárolt gyémántot, a hozzá tartozó minősítéssel. Tudni kell, hogy a kapszula feltörése a minősítés elvesztését jelenti, tehát szakértő által megvizsgálni nem igazán lehetett. Sokan belerohantak az üzletbe, milliókat fektetve az „értékes” gyémántokba, hiszen a cég visszavásárlási garanciát adott rájuk, elvileg bukni nem lehet. Aztán kiderült az igazság, hogy a gyémántok annyit sem érnek, mint amennyiért vették őket, és a cég szépen el is tűnt, az ügyfelek pénzével együtt. A PSZAF-hez már 2002 végén érkezett bejelentés, hogy a cég jogosulatlan betétgyűjtést végez, ám a PSZAF továbbpasszolta az ügyet a rendőrségnek, aki szintén nem csinált semmit. 2-3 év múlva, a PSZAF azzal az indokkal lépett fel a cég ellen, hogy jogosulatlan betétgyűjtést végez. A kérdés csak az, hogy miért nem 2002-ben? Rakjuk azonban félre itt az állami felelősséget.

Ezek a cégek alapvetően az eszetlen kapzsiságra építenek. Arra, hogy az emberek még mindig elhiszik, valaki fizetni fog nekik egy autót, amivel nekik nincs más dolguk, mint egész nap autózni, és ebből még meg is élhetnek. Igaz, hogy másnak keményen kell egy céges autóért dolgozni, de nekik oda adja valaki a két szép szemükért. Elhiszik azt, hogy a bankok és a kockázattal bíró befektetési alapok hozamainál sokkal több pénzt is fialhat befektetésük, és azzal még más is jól fog járni. Pontosan az Il Ferro bizonyította be, hogy megfelelően új ötlettel továbbra is meg lehet lovagolni az emberi butaság pénzhez kötődését. Úgy tűnik, hogy az emberi elme a pénz elképzelt szagától is rögtön a mennybe repül, és gondolatban már sütteti is a hasát a tengerparton. Aztán ismét jön a nagy pofára esés. A rendszer pedig megy tovább. Mert az emberek elhiszik, hogy nyerhettek a holland lottón, amin nem is játszottak, hogy egy nigériai bukott politikus velük akarja megosztani a vagyonát, vagy azt, hogy nyertek egy laptopot, és már csak egy kis pénzt kell utalniuk az adókra. Pedig, ha egyszer nem fájna gondolkodni, akkor később nem fájna a megdöbbenés abban a pillanatban, amikor bevillan a mondat: mert hülye azért vagyok.

A hír nem új, hétfő reggelre ismeretlen tettesek lopták el 36 távközlési törzskábel egy szakaszát a XIX. kerületben, megbénítva ezzel a környék távközlését. Semmi nem működött, illetve működik az eset óta. Bankjegykiadó automaták, a teljes önkormányzati ügyintézés, telefon, internet és minden, ami ehhez kapcsolódik, áll. Az eset helyreállítási munkálatai nem egyszerűek, több ezer érpárt tartalmazó kábeleket vágtak át, becslések szerint 1-2 hétig is eltarthatnak a munkálatok. A Magyar Telekom kára 50-60 millió forint, amiben benne vannak a várható díjjóváírások. Nincsenek benne ebben az összegben viszont azok a károk, amik az ügyfeleket érték a kiesés miatt. Bár ezek a kábelek nem sokszor nem zárt aknákban helyezkednek el, még sem gondolhatjuk azt, hogy az a megoldás, ha miden aknát lezárnak és őrt állítanak mellé. A megoldás ennél egyszerűbb és kézenfekvőbb.

A színesfémet valahol el kell adni. A lopott kábelek becslés szerint 700 kg színesfémet tartalmaztak, ám a burkolatukkal együtt több tonnás súly nyomtak. A boltban azonban nem lehet egy darab kábellel fizetni, azt pénzzé kell alakítani. Messziről jött ember azt kérdezné először, hogy lehet eladni 700 kg, nyilvánvalóan kábellopásból származó rezet. Mi viszont nem kérdezzük. Tudjuk, hogy ennél nincs is egyszerűbb feladat, mert a néhai MÉH telepek utódjaként működő színesfémfelvásárlóknál pillanatok alatt túladhatunk a kábeleken, és még a nevünknek sem marad nyoma. A fém pedig legális úton visszakerül az újrafeldolgozás körforgásába, és elkészül az új kábel belőle. Közben pedig több milliárdos kárt okoz a folyamat a gazdaságban, miközben a lopásból keletkezett haszon ennek töredéke.

Meg is érthetnénk azt, hogy nem történt semmi még az ügyben, ha ez az első ilyen eset lett volna Magyarországon. Az igazság viszont az, hogy hosszú évek óta semmi nem történik azért, hogy a színesfémkereskedelem orgazdai hálózata felszámolásra kerüljön. A hulladék fémek gyűjtésére szükség van, környezetvédelmi szempontból is jelentős szerepe van a folyamatnak. Egyre drágább a nyersanyag, ami tovább fokozza a keresletet. Az viszont nem lehet, hogy senkinek sem jut eszébe egyetlen értelmes törvényjavaslat sem, hogy a lopásnak gátat lehessen vetni. Számtalan ötlet hangzik el, de halló fülek azok nincsenek. Ne mondja nekem senki, hogy annak nem kellene feltűnőnek lenni, hogy a bevitt fém feltűnően hasonlít egy emléktáblára, egy szoborra vagy netalán néhány száz méter távközlési kábelre, amiből mit ad isten, az elmúlt héten loptak el valahonnét feltűnő mennyiséget.

Azt hiszem, a törvényalkotók nem mérik fel az eset súlyát. Mert nem csak a milliárdokról van szó. Életekről. Életekről, akik nem tudják felhívni a mentőt, akikhez nem ér ki az orvos időbe. Összeütköző vonatokról, akik nem kapták meg a megfelelő jelzést. Mert ezek a kábelek több mint egy darab réz. Ezeknek ott funkciójuk van. Valaki elgondolkodhatna ezen, illetékes körökben is.

A Fidesz megtalálta a magyar egészségügy problémáinak valódi forrását. Azt gondolnánk, hogy pénzügyi problémák vannak, esetleg nem megfelelő a pénz elosztása, netán probléma sokaknak kifizetni az ellátás plusz költségeit. A Fidesz plakátjain azonban rejtve megmutatja az igazi problémát. Az a helyzet, hogy a magyar egészségügyben fiatal és rosszul képzett szakemberek dolgoznak, aki azt sem tudják, miként lássanak hozzá a beteg problémáihoz.

Mert mi történik, ha elmegyünk a szemészetre a nehezen megszerzett beutalóval, és már leróttuk a szükséges vizitdíjakat? Szépen végig olvassuk a táblát, illetve csak olvasnánk, mert rossz a szemünk. Sajnos már a piros vonal alatti számokat nem látjuk. Ekkor már várnánk, hogy különböző lencsék segítségével felmérik, hogy milyen szemüvegre is van szükségünk. A kedves – egyébként jó kinézetű – doktornő azonban nem volt ott ezen az órán az orvosi egyetemen, és ezért a nyakában lógó fonendoszkóppal hallgatja meg a szemünket. Az olyan tudományosnak tűnik. A probléma pedig máris nyilvánvalóvá válik. Szívverésünk csak nagyon halkan hallható a szemünkben, emiatt a rossz látásunk. Néhány értágító biztosan megoldja majd a gondot, minek ide szemüveg.

Nemrégiben a másik oldalnak sikerült az agymosós plakátjával ellenérzéseket kiváltania. Úgy tűnik, hogy a politikai marketinget készítő cégeknek van még mit fejlődniük abban, hogy a hatásos és ütős plakátok mellett arra is figyeljenek, hogy mit vált ki a több millió szemlélőből a művük. Mert a szemorvosnak még véletlenül sem a fonendoszkóp a legfontosabb eszköze. Tény viszont, hogy fonendoszkóppal keveset tud tenni a szembeteg érdekében. Van még mit javítani az egészségügyben. Igen, a jövő igennel kezdődik. Igen, legközelebb jobban oda fog figyelni minden politikai marketinges cég a hasonló anomáliák elkerülése érdekében.

Ismét egy darab az Eternal Madness sorozathoz. Ez pedig nem más, mint a legújabb sikerre ítélt vállalkozás, a VIP Illusion Agency. Sikerének első jele, hogy saját domainnévre sem futja, de ne ítéljünk elsőre. Vizsgáljuk meg inkább eme ügynökség szolgáltatásait.

Van itt minden, ami a hitelességhez és a megbízható ügyfélkezeléshez kell. Top Secret felirat a helyén, diszkréció a főoldalon garantálva. Nem is tudnám jobban elmondani, hogy mivel foglalkoznak, mint ők maguk:

„Ügynökségünk sokszínű munkát végez, de fő tevékenységünk nagyszerűsége abban áll, hogy valós élethelyzetekbe színészeket helyezünk, hogy ezzel az Ön elképzelései szerint alakítsuk az eseményeket.”

Milyen esetekben? Falaznak, ha valaki csalja a párját. Akinek még nincs párja, annak segítenek, hogy legyen, mert hőst csinálnak belőle a nagy ő szeme láttára. Akinek cége van, annak lebuktatással segítenek megtalálni azt, aki megkárosítja. Amennyiben pedig nem futja feltűnőségi viszketegségünkre a mindennapok során, hát legalább egy alkalomra ők szolgálnak hatásos belépővel bármelyik rendezvényre, például testőri kísérettel. Az igazi ütőkártya azonban csak most következik. Pénzért isten lehetsz egy napra.

„Ez talán egyik legkülönlegesebb szolgáltatásunk. Ilyen élményben máshol nem lehet része! Egy kitalált, vagy a világon létező vallás hagyományai szerinti istenként tekintenek Önre színészeink. Követik, imádkoznak Önhöz, rózsaszirmokat szórnak a lába elé. A megrendelés okát nem kérdezzük, de gondoskodunk róla, hogy jól érezze magát istenként. A „hívek” száma, a vallás kiválasztása és a szolgáltatás időtartama az Ön döntésén alapul!”

Nem kívánunk ilyen szolgáltatást igénybe venni? Az sem probléma, mert akkor jelentkezhetünk a statiszták csapatába, és máris egy sikeres munkahely csapatának lehetünk a tagjai. Már látom is az álláshirdetést: sikeres csapat, változatos munkaidő, változatos munkahely, külön juttatások, érdekes emberek társasága…

Szóval, akár isten akarsz lenni, akár hívő, nyugodtan keresd a VIP ügynökséget, és vágyaid teljesülnek. Amikor pedig már meguntál isten lenni, és gyarló emberként csalod a feleséged, a VIA akkor is segít. Mert a VIA egy sikeres csapat.

Nem az első eset már, hogy valamelyik televízió csatorna rejtett kamerás felvételeken mutatja be, hogy miként hágják át a politikusok a törvényeket. Legutóbb a Házon kívül című műsor mutatta be, hogy a Parlamentben a képviselők egyáltalán nem a kijelölt helyet veszik igénybe a dohányzáshoz. A törvény pedig törvény volna, és még azt sem lehet mondani, hogy nem értenek vele egyet, hiszen pontosan ebben az épületben dőlt el a dohányzás sorsa is. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter sem emelte fel a szavát dohányzó kollégái tevékenysége ellen, pedig pont az ő tárcája akarja mindenhonnan kitiltani a cigarettát, ahol csak nemdohányzók megfordulhatnak. Erről még az idén szavaz az országgyűlés, és a tervek szerint éttermekben és munkahelyeken egyáltalán nem lehet majd dohányozni. A kérdés azonban az, hogy a képviselőknek a már létező törvények tekintetében nem kellene példát mutatniuk?

Úgy tűnik nem. A televízió figyelemfelhívása ellenére a Szili Katalin nem kívánt nyilatkozni arról, hogy részesülnek-e bármilyen büntetésben a dohányzó képviselők. Katona Béla a felvételek ellenére egyértelműen tagadta, hogy dohányzott volna. Azt nem tudjuk akkor, hogy miként magyarázza azt, hogy szemmel láthatóan a Parlament folyosóján ő dohányzik. A másik oldalon sem jobb a helyzet ebben a tekintetben, mert amint Répássy Róbert nyilatkozta „Nem gondolom, hogy a képviselőtársaimat a törvényre hivatkozva kellene meggyőznöm, hogy ne dohányozzanak a tilosban, inkább azt szoktam mondani, hogy engem zavar”

Röviden és tömören: megint nem történik semmi. Az egyenlőség elve továbbra sem érvényesül, mert jól láthatóan a Parlamenten belül nem érvényesek a törvények, és nem kap semmilyen büntetést az, aki súlyosan áthágja az általa létrehozott és megszavazott szabályokat. A képviselő továbbra is dohányozhat ahol és amikor neki tetszik. Sőt, a mentelmi jogára hivatkozva nyilván rá nem érvényes a zérótolerancia elve sem. Végre valami, amiben politikai hovatartozás nélkül egyetértenek a képviselők. Nem is akarja senki sem, hogy másként legyen.

Mi látható az itt mellékelt képen? A gazdasági növekedés üteme az európai unió más országaihoz mérve, vagy a forint árfolyama más valutákhoz képest, az idő folyamán? Nem, nem. A kék vonal a születések számát jelzi havi bontásban 2006-2007 évben, amikor nagyjából hétezer és kilencezer között ingadozott a havonként világrajött csecsemők száma. A tengelyek szándékosan lemaradtak, annak érdekében, hogy a második görbe hozzámérhető és igazítható legyen. A második vonal – azaz a bordó – bármennyire is hasonlóságot mutat az előzővel, nem a születésekkel van kapcsolatban, hanem az adott hónapban lévő napsütés nélküli órák számát jelzi, nem kis csúsztatással. Ez az elcsúszás, ahogyan már sokan sejthetik is, pontosan 9 hónap.

Elgondolkoztató hullámzás látható itt, a görbék egyértelmű adatokat mutatnak. Van ugyan egy apró eltérés a két görbe vonulata között, ami a téli-nyári időszámítás közötti átállások eltolódásából eredhet, de bármennyire is elemezzük az adatokat, továbbra is növeli a gyermeknemzési hajlandóságunkat a hosszú és sötét téli este. Annál is inkább érdekes ez, mert manapság a születésszabályozás eszközeivel élve az emberek sokkal inkább meg tudják határozni, hogy mikor érje őket a gyermekáldás. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy sokkal inkább hajlandóak vagyunk aktívan tenni ezért, ha arra a természet törvényei jobban rákényszerítenek bennünket például azzal, hogy beszorulunk a lakásba. Ekkor pedig nincs is jobb dolog, mint tenni az emberiség kihalása ellen.

Persze egészen más is állhat a dolog hátterében, de egyben biztosak lehetünk. A legtöbb gyermek továbbra is a romantikus téli estéken fogan meg. Kormányunknak ez alapján javaslom még - az ORTT-vel karöltve - a hétfői teljes adásszünet visszaállítását :)

Most azt kell gondolnom, hogy az RtlKlub szeretné kivezetni műsorpalettájáról a HetiHetest, de legalábbis szeretné valamely huszadrangú műsorává tenni. Lehet, hogy rosszul értelmezem a dolgot, de ebben az esetben viszont a csatorna rendkívüli módon örülhet, hogy a szokásos időpontnál lényegesen később, 23 óra után került csak adásba a tegnapi rész. Ezzel a darabbal ugyanis az RtlKlub hatékonyan küzdött azért, hogy a HetiHetes nézőtáborából egy jelentős szám lemorzsolódon. Miért mondom ezt? Az ok nagyon egyszerű.

Úgy látszik az RtlKlub-ot zavarta, hogy ő pillanatnyilag nem rendelkezik egyetlen Kelemen Anna szellemi kaliberével bíró emberrel, és mindenáron be akart szerezni egyet a piacról. A Szeszélyes című műsorukban ugyan ott volt Barbie, de róla mindenki tudta, hogy csak eljátszik egy szerepet. Kellett egy igazi nyafogós, nem túl magas értelmi képességű nő. A szerepeltetés helyét viszont teljesen eltévesztették, mert valószínűleg a HetiHetes célközönsége egyáltalán nem vevő egy ilyen szintű nőre. Ki ő? Nem más mint Nagy Kriszta Tereskova. Amikor ez a név nem mond nekünk semmit, nem úgy mint a többi szereplő neve, nem kell meglepődnünk. Állítólag képzőművész, bár én vitatkoznék kortárs alkotásainak művészi értékével, de fogadjuk el. A Tereskova név a szovjet űrhajóson kívül abból ered, hogy korábban egy ilyen néven működő alternatív zenekar tagja volt, szűk körben komoly sikereket aratva saját stílusával.

A HetiHetes-ben alakított produkciója mindent vitt. Azt hittem a képernyőn Annácskánál idegesítőbb jelenség nem tűnik fel soha, de komolyan tévedtem. Ennek fényében egész jól elvolnék egy Annácska kontra Dundika beszélgetéssel, de ezzel semmiképpen. A műsort nézve folyamatosan az volt bennem, hogy „csak ne szólaljon meg mégegyszer, és ne kerüljön a kamera képébe”. Minden megnyilvánulása rendkívül buta volt. Aki nem látta, az képzeljen el a rendkívül idegesítő, buta, folyamatosan nyávogó nőt, amilyet csak tud, majd szorozza meg legalább kettővel. Ez volt Nagy Kriszta. A többiek éreztették is ezt vele, gyakorlatilag folyamatosan leírták a mondanivalóját, és még az is kérdéses, hogy mekkora anyagot vágtak ki belőle. Veszedelmes szégyen az RtlKlub illetékese részéről, hogy egy ilyen embert beengedett ülni azokba a székekbe.

Nem hiszem, hogy ennyire ne lenne emberanyag, aki vállalná a szerepet. Amennyiben mindenképpen egy alternatív együttesből akartak volna embert, biztos lett volna olyan, aki értelmesen meg tud nyilvánulni a kérdésekben. Kriszta viszont csak azt tudta elmesélni, hogy bizony szüksége van pszichiátriai kezelésre. Sejtettük, és azt hiszem, hogy aki továbbra is nézi a műsort, amiben Nagy Kriszta szerepel, annak szintén szüksége lesz rá. Kérjük az RtlKlub ezt egy „P” betűs karikával ezentúl jelezze a műsor előtt és alatt. Vagy legalább frissítse a lassan fél éve nem frissített HetiHetes lapot a saját weboldalán. Mert az is elég ciki egy országos kereskedelmi televíziótól, hogy a weboldalán a tavaly szeptember végi műsorról olvashatunk egy nagy semmitmondó szöveget. Kriszta pedig remélhetőleg utoljára szerepelt a műsorban, különben hamarosan lehet hajnalban is, mert nézni úgy sem fogja senki. Idegileg bírni ugyanis nem lehet.

Valami érdekes mindig történik az életemben, ami aztán megindítja a fantáziámat és elgondolkodtat. Most beletekinthettem az emberiség fennállásnak egy fontos láncszemébe, azokba az emberekbe, akik végső erejükkel is küzdenek azon, hogy minden erőfeszítésünk ellenére ne haljunk ki. Ők az idős nénik. Lássuk is miként tevékenykednek.

A feleségem gyógytornász gyakornokként töltötte idejét egy kórházban, ahol az idősebb betegek műtét utáni felépülését segítették. Itt nagyon fontos kedvesnek lenni az emberekkel, bár azt gondolom, ez az egészségügyben alapkövetelmény volna. A néha fájdalmas és nehéz gyógytornát nem szívesen végzik, pedig alapvető jelentősége van abban, hogy gyógyultan térjenek haza. Nem feltűnő tehát, ha sok beszélgetés van a beteg és gyógytornász kapcsolatban. Egy idős és kedves néni a tornák közben szépen feltárta a feleségem életének őt érdeklő momentumait, hol született, hol lakik, mi foglalkoztatja a gondolatait. Mondhatnánk lélektani elemzést végzett rajta. Kifejezésre is jutatta, hogy egyre inkább megkedvelte őt. Aztán jött a kérdés, hogy van-e barátja. A feleségem elárulta, hogy már igen régen házas, és van két gyereke. Ekkor a néni elmondta, hogy milyen kár, mert az ő kisunokájának – aki nyilván már meglett úriember lehet a néni kora alapján – milyen jó is lenne már egy barátnő. Mert az a fránya unoka egyedül van, és hogyan lesz így neki dédunokája? Persze kedves maradt továbbra is, bár látta, hogy a kerítő project itt kudarcba fulladt. Elmondta, hogy nehogy megharagudjon rá, csak olyan kis fiatalosnak tűnt, és nem is gondolta volna, hogy már nem alkalmas az ő céljainak elérésében. Kedves kis momentum, minden rossz érzés nélkül. Az olyan kérdéseket most rakjuk is félre, hogy a jövendőbelieknek elsősorban egymásnak kellene megfelelnie, nem a nagymama ízlésének. Őszinte erőfeszítést láthattunk a boldogság érdekében.

Bennem azonban, mint korlátozott férfiaggyal rendelkezőben, felmerült a kérdés. Mi van akkor, ha egyedülálló a jövendőbelinek kiszemelt személy? Hogyan lesz ebből kapcsolat? Nők azonban sereg ötlettel tudtak szolgálni, hogy miként lehet megszervezni a megfelelő időpontra tervezett látogatást, amikor teljesen véletlenül összefut a kedves hölgy az unokával a kórházban, netán még egy kávéautomatás románc is lezajlik köztük. Ekkor már kevés lépés van hátra az áhított boldogságig, netalán egy-két kórházon kívüli privát gyógytorna még besegít a kapcsolat alakulásába, és kész.

Mert egy igazi nagymama mindent megtesz az unokája érdekében. Tehát nagymamák, itt a példa, ha az unoka egyedülálló, ezért is szorgalmasan tenni kell. A többiek pedig figyeljenek jól oda. Ki tudja, hogy aktuális barátnőnkkel vagy feleségünkkel történő „véletlen” találkozásunkban milyen szerepe volt valaha a háttérben működő erőnek?

Brüsszelben hétvégén koncertet ad a népszerű Vlaams Rádiózenekar, akik elismert művészek hazájukban. Különös apropója a hétvégi koncertnek, hogy magyar est lesz, Bartók és Ligeti műveket játszanak. A koncert célja egyben az olyan kisebb európai országok népszerűsítése, mint hazánk. A koncerthez ennek megfelelően népszerűsítő plakátot is rendeltek, amit egy független fotóssal készítettek el. A közepén hatalmas HUNGARY felirat látható, tudatva ezzel mire számíthat a Magyarországra érkező turista. Mert mit is tehetnénk egy ilyen plakátra? Parlamentet, Balatont, Tokajt, hegyeket és dombokat vagy a nagy Pusztát, de a fotós nem így döntött. A plakáton egy városi parkban piknikező romacsalád mosolyog a néző arcába. És a brüsszeli Magyar Kulturális Intézet megkeresésére a Vlaams képviselete azt mondta, hogy a fotósnak ez jutott eszébe az országunkról, ráadásul jónak találták a képet, mert azon egy boldog pillanat látható. Az intézet már tiltakozott az ellen, hogy ilyen módon azonosítsanak bennünket, és egyúttal a nagykövetet is értesítették. Természetesen a koncerten ők is részt vesznek, és reméljük, hogy egy két szó elhangzik bevezetőképpen az ominózus plakátról.

Magyarország elismert cigányzenekarral rendelkezik, és talán nem is lett volna baj, ha a Száztagú Cigányzenekar plakátján valami hasonló szerepel. Magyarország felirattal viszont igen furcsa országimázst teremet Európában. Lehet, hogy ennyi vagyunk a nyugat számára?

Komoly probléma merült fel a Nápoly közeli Marano kisvárosában. Nem a szokásos szemét mizéria van, hanem a helyzet sokkal kellemetlenebb. A városka temetőjében ugyanis elfogytak a sírhelyek, amit a város vezetése túl későn észlelt. A problémát orvosolni kellett gyorsan, ezért kialakítottak egy 48 férőhelyes temetkezési helyet. Nem meglepő azonban, hogy ilyen körülmények mellett óriási a kereslet a szabad férőhelyekre, mert a létszám eléggé limitált, annak ellenére, hogy senki sem vágyakozik túlzottan oda. Ezért úgy döntöttek, hogy nyereményjátékot rendeznek, és a nyertes családoknak egy-egy sírhelyet biztosítanak a 48-ból.

Mivel az új ezer férőhelyes temető építési munkálatai még csak most kezdődtek, ezért igen nagy az érdeklődés a speciális lehetőség iránt, annál is inkább, mert sok választási lehetőségük nincs az embereknek. A legtöbben nem szeretnék szeretteiket más városban eltemetni, helyben pedig addig kell a hűtőházban hagyni a halottakat, amíg nem lesz számukra megfelelő sírhely.

A temető egyik alkalmazottja szerint nem volt más lehetőségük, mert a dolgok kezdtek kicsúszni a kezükből. A kérdés már csak az, hogy a helyi vezetésnek és a temetkezési vállalatnak miért nem tűnt fel korábban, hogy vészesen közeledik a kapacitás vége, és miért nem tettek korábban a probléma orvoslása érdekében. Ezt már soha nem tudjuk meg, és nem is fogja vigasztalni a hozzátartozókat, akik esetleg hónapok múlva helyezhetik családtagjuk földi maradványát nyugalomra.

Úgy látszik a pénz után hamarosan kevésbé boldogító dolgokhoz is csak sorsolás útján juthatunk. Például egy sírhelyhez. Hamarosan eljöhet az idő, amikor már meghalni is csak sorsolás útján lehet. Ha lehetséges, én előre szeretném jelezni, hogy nem szeretnék részt venni a játékban.

A békejel egyetemes szimbólumává vált alakja ma 50 éves. 1958 február 21-én mutatta be Gerald Holtom művész, aki egyébként a Royal College of Art kitüntetettje is. Sok dolog megfogalmazódhatott Holtom fejében, amikor papírra vetette a szimbólumot. Sok elterjedt nézet van a szimbólummal kapcsolatban, ezek közül a legnépszerűbbek közé tartozik, hogy a közepén lévő forma jelképezi a békegalamb lábnyomát, ami természetesen találó meglátás, de valójában más rejlik mögötte. Azt is gondolják sokan, hogy a kör az egész világ összességét jelképezi, a vonalak pedig a különböző utakat szemléltetik, amin az emberek járnak. Lássuk azonban, hogy az alkotó milyen egyértelmű dolgot akart belerakni ebbe a jelbe.

Ebben az időben már bőven benne éltek az emberek abban a nukleáris fenyegetettségben, amit a két nagyhatalom versengése okozott. Nagyon sokan küzdöttek azért, ami csak ezután három évtizeddel valósult meg, - akkor is csak részben - miszerint az emberiség hagyja abba a nukleáris fegyverek fejlesztését. Az egyik nagy szervezet a Campaign for Nuclear Disarmament volt Angliában, de mások személyek és szervezetek is komolyan hangot adtak aggályaiknak. A kulcsszó a Nuclear Disarmament N-D betűkombinációjában rejlik, azaz ez a két betű nyilvánul meg az általunk is ismert jelben. A korábban zászlóval adott jelzések közül a November és a Delta, azaz az N és D betűket szimbolizáló alakok lettek a béke jelének alapvető meghatározói.

Ezután már a Békejel terjedésének semmi sem szabott határt. Már mindenki elkezdte használni a béke jelképeként, békemozgalmak előszeretettel tűzték zászlajukra. A szimbólum a fejekben összefonódott az amerikai hippimozgalmakkal és minden mással, aminek köze lehetett a háborúk elleni küzdelemhez. Korunkban sem merült feledésbe, többek között a www.bekejel.net oldalon olvashatunk híreket arról, hogy nálunk és a világon miként nyilvánítják ki az aktivisták a különböző háborúkkal kapcsolatos negatív érzéseiket.

Ennek ellenére sajnos szomorú 50 évre tekinthet vissza a születésnapos Békejel. Ugyan az eredeti cél – a nukleáris leszerelés – részben megvalósult, de ezek a fegyverek nem tűntek el az arzenálból. A nagyhatalmak fenyegetésiben is újra és újra feltűnik, és egyes fejlődő országok most már nyíltan felvállalják az ezzel kapcsolatos kutatásaikat. Ezenkívül, az elmúlt 50 évben továbbra sem volt nap, hogy valahol ne lett volna háború a világ valamely táján. Elfelejtjük ugyanis az alapvető igazságot. Fegyverrel sajnos nem lehet békét teremteni. Persze egy jellel sem. A változásnak ugyanis belül kellene elkezdődnie.

Adózói napot tartunk. Mond neked valamit ez a szó, hogy minősített adózó? Nem különösebben csodálkoznék, ha nem mondana semmit, pedig törvény szerint már kettő éve be lehet kerülni ebbe az adatbázisba. Az adatbázis az APEH honlapjáról bármikor aktuális állapot szerint lekérdezhető. A hivatalos szöveg szerint:

Ennek lényege, hogy az adóhatóság 2006. január elsejétől egy külön nyilvántartást vezet, melybe kérelemre a következő kritériumoknak megfelelő adózók kerülhetnek be:

Az adózó vállalkozói tevékenységet folytató személy kell, hogy legyen, aki/ami

- a kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött,

- a kérelem benyújtását megelőző elévülési időn belül:

- az adóhatóság nem állapított meg terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást,

- fizetési könnyítés, adómérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elő.

Az ötlet alapvetően jónak tűnt a törvénytervezetkor, de több dologban annyira el lett szúrva a kivitelezése, hogy a lista létét tekinthetjük a magyar adótörvény sorozatok egyik legnagyobb kudarcának. Miért is? Mindenekelőtt egy szám, ami után már sok magyarázatot nem kellene a dologhoz fűzni: 314. Ez azt jelenti, hogy a 2006 elejétől eltelt 2 év alatt ennyi adózó kapta meg a minősített adózói kitűntetést, de biztosak lehetünk benne, hogy a kérelmezők és valaha a listán lévők száma sem dobná meg nagyon ezt az értéket. Mi lett ebben annyira elrontva, hogy az adózókat ennyire nem érdekli az ötlet? Az, hogy semmit sem ér, azaz gyakorlati jelentősége nincs.

Az lett volna a nagy ötlet, hogy majd ettől a pénzintézetek talán könnyebben adnak hitelt a vállalkozásoknak és más előnyökhöz is juthatnak majd a piacon. De elfelejtették, hogy a bankok már korábban is kértek ún. nullás igazolást a hitelekhez, ami gyakorlatban majdnem megegyezik a fenti feltételrendszerrel. Tehát ők nem akarnak most sem semmilyen adatbázist, jó nekik a hagyományos módszer. Miért nem jó nekik a fejlődés? A válasz pofon egyszerű. Nem is tudnak a dologról sokat, és nem csak ők, de majdnem senki. Ugyanis a törvény alá értelmet kizárólag az adóhatóság adhatott volna, ha ő személy szerint könnyítésekkel kedvez a minősített adózóknak, vagy bármilyen más állami szférából származó előnyt kaptak volna. Sajnos azonban a jogszabály bekerült a „gyenge kezdés után erős visszaesés” típusú dolgok sorába. Az egyetlen feltűnt előny lett, hogy ilyen státusszal mentesülni lehet a vámraktárból való kiraktározáskor az adóbiztosíték fizetése alól, ami nagyon keveseket érint. Emellett lehet, hogy ők megint csak nem tudnak róla. Sajnos ezért 2007-ben már csak kb. 50 fővel bővült a lista, ami nem tekinthető számnak az adózók mennyiségéhez képest.

Az eset nagyon jól mutatja, hogy a legjobb ötlet is legfeljebb olyan, mint a megszületett gyermek, akinek a nevelgetése a szülő feladata. Itt az APEH-nak sikerült elérni, hogy ez az adatbázis az elfelejtett mostohagyerek szerepébe kerüljön. Most már csak az a kérdés, hogy az állam végképp lemondott arról, hogy szeresse a jó adózókat, és csak a fenekek kiporolása a célja, vagy valaki fog is tenni valamit a pozitív diszkriminációért? Fair Play? Én jól játszanék, de azt úgy tűnik, senki nem díjazza.

Az SZJA törvény sok változáson esett át 2008 elejétől, amik közül nem mindegyik túl feltűnő, ám jelentős kellemetlenséget okozhat azoknak, akik figyelmen kívül hagyják ezeket a rendelkezéseket. Az egyik ilyen az SZJA törvény egyes számú mellékletének módosítása, amely az adómentesen adható termékek és juttatások körét tárgyalja. Ebben korábban benne voltak az ajándéktárgyak is, ám év elejétől ez a rész a következő módon néz ki, kivonatosan, hogy könnyebben érthető legyen:

a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének megfelelő magánszemély számára adott

aa) árengedmény,

ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az árura vagy szolgáltatásra váltható érték;

Igen, korábban itt szerepelt a „termék” kifejezés is, ami mostanra eltűnt az adómentes körből. Mondhatni apró szóbeli változás, de gondoljunk csak a gyakorlati kivitelezés problémakörébe. Már majdnem mindenkivel előfordult, hogy vásárlása után a kijáratnál a forgalmazó cég annyira megörült, hogy vettünk egy csomag dobozos sört a termékéből, netalán az ő általa forgalmazott kávét vettük, hogy megajándékozott egy sörös- vagy egy kávéspohárral. Az is lehet, hogy szolgáltatónk valamelyik nagy ünnep előtt egy egérpadot adott, ha éppen akkor fizettünk elő internet szolgáltatásra. Ennek vége, mert a fenti szövegből kitűnik, hogy ez elkeserítően megbonyolíthatja az életét annak a cégnek, aki ilyesmivel akar kedveskedni. Persze, a cég felvállalhatja, hogy a bögrék után szépen megfizeti a szükséges dolgokat, és továbbra is osztja az elégedett vásárlóknak. Nem biztos azonban, hogy egy bögre, pohár vagy öngyújtó tekintetében nem kerül többe az egész procedúra, mint maga az ajándéktárgy. Arról ne is beszéljünk, ha az adóhatóság 4 év múlva szeretné felülvizsgálni a befizetett adó mennyiségét, és meg szeretné a pohár tényleges értékét állapítani. Ekkor nem árt, ha van belőle egy példány, amit meg lehet mutatni: ez volt az a pohár.

Maga a forgalmazó nem tehet sokat a kérdésben, ezentúl valószínűleg megszünteti ezt a típusú marketinget. Hiszen adhatna pl. ajándékutalványt, amivel legközelebb olcsóbban vehetjük meg a boltban a termékét, de aggályokat vet fel, ha konkrétan ő maga nem a bolt tulajdonosa. Vajon mit szól ehhez az APEH? Ráadásul akkor megint kezdje az egészet azzal, hogy egyezkedik az áruházlánccal az üzlet részleteiről. Az ajándékozott meg futhat még egy kört az ajándékért, és máris oda az illúzió. Ugyanígy az internetszolgáltató is kedvezhet nekünk bármivel, de az ajándék egérpad vagy egér túlzott procedúrái miatt nem igen fog élni ezzel a lehetőséggel. Szóval lőttek az ajándék öngyújtónak. Íme egy adótörvény, ami hatékonyan működik közre a reklámpiacon. Mert nehogy már örüljön az ember a kávésbögrének. Vegye csak meg áfástúlbétástúl.

A múltkori véleménynyilvánítós post tapasztalatai alapján - ígéretemhez híven - megpróbálom összefoglalni, miként kell kitölteni az Iwiw adatlapot, hogy ne vonjanak le rólad nem valós következtetéseket mások, a beírt szövegek alapján. Most lehet mondani, hogy „kit érdekel”, de a hozzászólásokból jól tudjuk, sokszor bizony a munkaadó cégek is megnézik az iwiw oldalait, bármennyire is feleslegesnek tartjuk. Ha másért nem, akkor azért figyeljünk oda, mert ismerőseink furcsán gondolkodhatnak rólunk, amennyiben nem tartjuk be az alapvető szabályokat. Lássuk akkor. A következő tanácsok csak azokra vonatkoznak, akik normálisan szeretnék használni a közösségi oldalt, és szeretnének értelmes ember képet nyújtani magukról. A többieknek felesleges tovább olvasni.

Név: Ide a neved kell, ami az azonosító okmányodban szerepel. Egyáltalán nem minősül jópofa dolognak sok „A” betűvel, szívecskével vagy egyéb szimbólummal feltölteni ezt a rovatot, csak azért, hogy a sor elején szerepelj. Ezek írástudatlanok részéről elnézhető dolgok, de ők meg nem használnak Iwiw-et.

Születési név: Emberek! Ez nem születési ÉV, hanem születési NÉV! Tehát ide rossz, ha egy évszámot írsz, még rosszabb, ha komplett születési dátumot hónappal és nappal. Ez utóbbi egyik esetben sem lenne jó. A rovatnak szinte kizárólag hölgyek esetében van értelme. Persze kivételek is vannak, mint a névváltoztatás, pl. mert valaki a feleség családi nevét is felvette. Nem kell beírni mások számára, hogy ide a név kell, ők úgy sem értik, míg maguk rá nem jönnek.

Becenév: Ide az kellene, ahogy szólítani szoktak az ismerősök úgy a mindennapok során. A Killer, Shotgun és társai akkor jók, ha a kedves barátaid és rokonaid is ezen szólítanak.

Titulus: Nem kötelező kitölteni, és rossz poén, ha 8 általános mellett ide beraksz egy Dr. jelzőt. A főorvos az nem titulus.

Ország, város: Az ország és város, ahol most élsz. Nem az a hely, ahol szeretnél lakni vagy laktál 10 évvel ezelőtt. Gondolom sejthető, hogy ide szegénységi bizonyítvány kiválasztani Bhutánt, Kirgiztánt és New Yorkot, kivéve, ha tényleg ott éled mindennapjaid. Sőt a Kuba sem jön be, még akkor se, ha egy Havanna lakótelepi panelban laksz. Ráadásul ezzel csökkented az esélyét, hogy ismerős rád találjon.

Nem: Néz be a lábad közé, és biológia ismereteid alapján kategorizáld magad. Nem jópofa dolog az ellenkező nemet kiválasztani, ráadásul félreérthető információt adhat nemi identitásodról is.

Családi állapot: Illik aktuálisan tartani, mert kevesebb félreértést szül. Főleg társat keresőknél rossz, ha a jövendőbeli kapcsolat itt poénosan az elvált jelzőt találja, miközben az illető házas sem volt. Rossz poén 14 éveseknek az özvegy megjelölés.

Magamról: Ide ugyan lehet vers vagy dalszöveg idézetet rakni, de azt nagyon körültekintően kell megválasztani. Angol dalszöveg idézet rossz dolog, ha nem tudjuk, mi van benne, mert esetleg bekerül olyasmi, amivel nem értünk egyet. Inkább tényleg néhány szót magunkról és életünkről írjunk. Az „aki ismer úgy is tudja”, vagy az „írj és elmondom” szöveg nem túlságosan bejövő, erős irritáló hatást vált ki. Sokkal jobb volna néhány informatívabb adatot írj be.

Anyanyelv: Kéretik megjelölni a helyeset, bár ebben nem szokott gond lenni

Egyéb beszélt nyelv: Paraszt dolognak számít egzotikus nyelvek megjelölése, kivéve, ha esetlegesen tényleg beszéled őket. Valós nyelvtudást tüntessünk fel, mert kellemetlen lehet, hogy az ez alapján megkapott állásajánlatot nem tudjuk elvállalni, mert kamuztunk. Egyébként is hazugság beírni olyan nyelvet, amiből a pohár víz kérése szinten vagyunk. Érthető? Beszélt nyelv.

Születésnap: A legtöbben jól töltik ki, de szintén nem vall értelmes emberre a valóságtól eltérő időpont megjelölése sem. 30 év feletti nőknél is ajánlatos kitölteni valós adattal. Ez utóbbit az sem ellensúlyozza, ha szándékosan a 20-as éveink közepén készült fotó a fő képünk.

Kisállatok: Ide bármit be lehet írni, nevével, fajtájával együtt. Kerüljük az elefánt, oroszlán és egyéb egzotikus állatok beírását, azok egyébként sem kicsik. Azt is fontos megjegyeznünk, hogy a nagyszülők által a tanyán tartott kecske sem tartozik a mi állataink közé. Becsületes eljárásmód azokat beírni, amik tényleg mikrokörnyezetünkbe tartoznak. Az öcsém, húgom, férjem beírás mellőzendő.

Ezt csinálom, amikor dolgozom: Nem megadni semmit rossz következtetéseket von maga után, mert ettől mindenki azt hiszi, hogy rossz munkád van vagy utálod, vagy mindkettő. Sajnos sokak rossz tapasztalata, hogy a munka alapján elkezdik őket ismerősök zaklatni, hogy nem tud-e valami jó állást. Esetleg irigyebbek utálnak minket érte, mert jó munkánk van. Ha te ilyen vagy, egyiket se tedd ismerősöddel, hogy aztán mérgében törölje ezt a rovatot. Rossz ötletnek tűnik azt ide írni, hogy dolgozom, vagy bármi ezzel kompatibilis mondatot. Mivel nem mindenki tudja, hogy a Building Traffic Contoroll Manager az a portás, ezért illik esetleg megmagyarázni, hogy mi ez.

Ezt csinálom, amikor nem dolgozom: Ide, hasonlóan az előbbihez, nem jó beírni, hogy nem dolgozom. Ezenkívül kiröhögtetjük magunkat az ismerőseinkkel, ha ide olyasmit írunk be, amit tudvalévőleg évente esetleg egyszer csinálunk. Tehát az „utazom a Bahamákra”, „felújítom a tetőt” és hasonló dolgok nem általánosan jellemzőek (az első sajnos, az utóbbi remélhetőleg). Ide inkább általánosan ismétlődő dolgokat írjunk.

Kapcsolat: Semmit nem kötelező kitölteni, sőt variálhatjuk, hogy mit láthassanak ismerősök, ismeretlenek. Szerencsére történt egy értelmes fejlesztés. Mivel sokaknak vannak klub típusú ismerőseik, ezért ezek a klubok szépen le is szedték spammeléshez a címeket. Ezek után ez meg lett nehezítve, legalábbis robottal nem lehet csináltatni. Egy tanács azonban fontos. Ha itt megadsz elérhetőséget, akkor azon legyél elérhető. Hülye dolog itt: 06(90) és hasonló elérhetőségek megadása.

Munkahely: Ildomos feltüntetni, mert kevés kivételtől eltekintve ennek hiányában meg lesznek róla győződve, hogy munkanélküliek vagyunk, vagy egy módfelett alacsony, szégyellni való helyen dolgozunk. Nem fog senki messzemenő következtetést levonni belőle, sokkal inkább a hiányából. Persze vannak kivételek, pl. ha titkos CIA ügynök vagy azt nem kell feltétlenül beírni, de ez a ritkábbik eset.

Iskolák: Nem árt azt beírni mindegyik helyre, ahogyan akkor hívták az iskolát, amikor te jártál oda, mert az ismerősök esetleg így ismerik csak, nem tudják, hogy azóta hatszor átkeresztelték. Akkor is célszerű beírni egy iskolát, ha a végén nem ott végeztél, mert akikkel együtt jártál egy ideig, azok érdeklődhetnek ez alapján utánad. Népszerű amerikai, angol, francia intézmények beírása azok ismerete nélkül értelemszerűen itt is kreténség.

Fényképek: Ha nem olyan neved van, amiből 3 van az országban, akkor célszerű feltölteni magadról egy képet, mert a sok Kovács vagy Nagy között nehezen fogja valaki beszűkíteni, hogy valóban te vagy-e az illető. A feltöltött képek között szemre irritáló anyagnak számít az idegen luxuscikkekkel (autó, hajó, repülő) történő fényképezés eredményének felrakása az „én verdám” szöveggel. Hasonló módon nem túl jó fényt vet ránk, ha minden kép az „Én a Bahamákon, koktéllal”, „Én Thaiföldön, koktéllal” címet viseli. Horvátország az nem Horváthország. Az végképp rossz megoldás, ha a kutyádról is van fent kép, csak magadról nem. Pároknál a „Mi” és „Én” képaláírásnál kéretik fantáziadúsabbat kitalálni. A quad, vadvízi evezés, ejtőernyőzés is akkor jó dolog, ha azok nem egyszeri rossz élmények voltak, ráadásul 3 méter quadozás után le is szállítottak. A „Pistivel” felirat sem túl sokat mondó sokszor az ismerősöknek sem. Legalább tudjuk meg ki az a Pisti. Partyn hányós képek használata a leginkább kerülendő, később nagyon sok kellemetlenséget okozhat, mikor megjön az eszünk. Meztelen, behányós képekkel már kerülünk is a Subbára ,vagy más hasonló gyűjteménybe a neten, és menten ezrek látják lemoshatatlan szégyenünket.

Kiegészítő javaslatokat várom, és ezek alapján lehet update is lesz, persze nem önálló postban, hanem ugyanitt.

A kormány közvetlenül nem támogatta a gyűlöletbeszéd-törvényként elhíresült Btk. módosítást, számtalan Alkotmányos aggály is felmerült vele kapcsolatban és nagyon sok kritikát kapott. Ennek ellenére az Országgyűlés elfogadta a módosítást. A törvénymódosítás valószínűleg nem fog átmenni az AB vizsgálatán, de lássuk milyen problémákat vet fel.

A módosítás szövege szerint, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse, vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanez vonatkozik bizonyos testmozdulatokra, mint amilyeneket legutóbb Pákó gyakorolt. Természetesen a törvénymódosítás értelmében bármely, a személyiség lényeges vonására – adott esetben szexuális orientáltságra vonatkozó – utaló beszéd is kimerítheti a fenti bűncselekményt.

Egyáltalán mi számít etnikai rétegnek, milyen csoportokat kell figyelembe vennünk és mihez viszonyítsuk ezt egy jogi kérdésben? Ha a cigány magyarozik, akkor rá vonatkozik ugyanez a törvény, vagy előtte bizonyítani kell, hogy az adott településen a magyar az etnikai csoport? A törvény azonban nem csak ebben a tekintetben fogalmaz pongyolán, hanem széles körű értelmezést enged bármely területen. Ráadásul a cselekmény megnyilvánulása esetén a közösség összes tagja önálló pert indíthat az elkövetővel szemben. Képzeljük el, amint 20-30 ezer tetszőleges kisebbséghez tartozó személy benyújtja az igényét, és ezt a bíróságnak egyesével meg kell vizsgálnia, hogy jogos-e, önálló perekben. A dolog azonban megfordítható. Bármely jogvédő szervezet kérhet vizsgálatot, úgy, hogy az általa védett személyek nem is értenének egyet a jogi útra tereléssel, hiszen minden egyes ilyen igényt önállóan kell vizsgálni. Ennyit a felmerülő jogi nehézségekről, de ez még nem feltétlenül támasztaná alá a törvény Alkotmány ellenességét. Azonban a teljes átgondolás megmutatja, hogy a törvény komolyan korlátozhatja a demokratikus szólásszabadságot. Öntsük ezt esetekbe.

Elég egyetlen mondat elhangzása, miszerint félünk azoktól az emberektől, akik a Közel-Keleten élnek, mert vallásuk szerint esetleg harcolnának ellenünk, máris gyűlöletet keltettünk ellenük, pedig lehet, hogy mondatunk csak abból ered, hogy nem vagyunk tisztába vallásuk részleteivel. Hová tűnnek az ezzel kapcsolatos társadalmi viták, ahová meg lehet hívni egy más vallású személyt, és fél óra alatt tisztázni lehet a kérdéseket? Elég, ha jószándékkal segíteni akarunk a cigányság helyzetén, és elmondjuk, hogy jó volna csökkenteni azt az arányt, ami ma a bűnözésben megmutatkozik, és megint csak kimerítettük a gyűlöletbeszéd fogalmát, hiszen szíve joga a kisebbségnek megsértődni. Sőt legyünk óvatosak, ne bántsuk a kisebbséget, csupán mondjuk ki azt, hogy szerintünk a homoszexualitás nem természetes dolog. Ez csupán a mi véleményünk, de miatta hamar a börtönben végezzük. Jön egy indiai, aki szerint a tehén szent állat, és minden olyan reklám, ahol marhahúsból készült termékeket reklámoznak, alkalmas arra, hogy az ő vallását kifigurázza, és ezzel sértse az emberi méltóságát. Ő pedig visszavág, hoz egy néger Jézus szobrot Afrikából, és már is visszaperelhetjük, mert nagyon megsértődtünk ezen. Most lehet, hogy nevetünk, de a törvény értelmezése a tárgyalótermek falai között nem úgy működik, hogy a jogalkotó után szabadon, a bíró hülyeségnek tekinti valakinek a sérelmeit. Sőt, még nehezebb feladatot adhat, ha az „úgy szeretem a cigányokat” mondatot különböző hangsúllyal mondom el. Mert egy kis iróniát adva a hangomnak, már is másként hangzik a mondat. De ki dönti el, hogy beszédhibás vagyok, vagy ironizáltam?

Szerintem pedig pont az a baj, hogy lassan semmiről sem lehet beszélni. Hogyan tudna bárki is segíteni egy társadalmi csoporton, ha már arról is tilos lesz beszélni, hogy gond van velük? A szeretet nem lehet a szívekbe törvényekkel beékelni, miként a gyűlöletet sem lehet onnét kitakarítani jogszabályokkal. Sokkal jobb lenne, ha végre őszintén beszélnénk róla, és nem pedig ott tartanánk, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor tagadtuk a problémáinkat. Szerintem ez a törvény kisebbségellenes. Mert van egy kisebbség, aki azt vallja, hogy ez a törvény nem jó. Valakik meg azt mondták, hogy de jó. Emberi méltóságomban sért, hogy azt hiszik, csak ettől a törvénytől nem fogok gyűlölködően beszélni. Megsértődtem. Perelek. Csak ki ne derüljön a bírósági szakaszban, hogy nem is vagyok a véleményemmel kisebbség. Mert akkor a törvény igazát valló etnikumot sértettem meg. Az pedig két év is lehet valamely zárt intézményben.

Tisztelt Dolgozó!

Társaságunk megvizsgálta az ön által benyújtott igényeket, és ezúton szeretnénk tájékoztatni arról, hogy követeléseit jogosnak találtuk. Ezek alapján ön a következő juttatásban és béremelésben részesül:

   - Egyszeri 250.000 Ft rendkívüli juttatás a MÁV Cargo Zrt eladásával kapcsolatosan

   - 15% béremelés 2008. január 1-éig visszamenőleg

Egyúttal szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy társaságunknál az Állami Számvevőszék mai árfolyamon számolva 1993 és 2006 között 2000 milliárd forint tőkeveszteséget állapított meg. Mivel ön társaságunk régi és megbecsült dolgozója, így ebben az időszakban már nálunk dolgozott. Ezért szeretnénk, ha ebből a veszteségből is olyan mértékben részesülhetne, mint a MÁV Cargo Zrt. eladásából. Az ön által felállított arányossági mutatók figyelembe vételével szeretnénk tájékoztatni, hogy önnek ebből adódóan a következő fizetési kötelezettsége keletkezett:

   - Egyszeri 5.000.000 Ft befizetési kötelezettség a MÁV csoport felhalmozott tőkevesztesége után

Új egyenlege ennek megfelelően 4.750.000 Ft tartozást mutat, amit kérünk a mellékelt készpénzátutalási megbízás segítségével 2008. március 1-éig kiegyenlíteni. Társaságunk a várható igényeknek megfelelően részletfizetési konstrukciót dolgozott ki ön számára, melynek során a fizetéséből havi 50.000 Ft-ot levonva, a tartozás kamatmentesen törleszthető a következő 100 hónapban. Kérjük, hogy amennyiben ezzel élni kíván, azt postafordultával jelezze.

További jó munkát kívánunk!

A MÁV csoport tagjai nevében:

Kis Piroska

Pénzügyi Csoportvezető

Ui.: 2008 év végén az éves eredmények figyelembevételével ismételt egyenlegközlőt továbbítunk önnek.

Hétvégén a XI. kerületben, egy idős embert sodort el egy BKV busz. A férfit súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A baleset körülményeit egyelőre vizsgálják, áll a hivatalos jelentésben.

A hivatalos hírekben mindenhol ez a szöveg jelent meg, holott már a televízió riportokból is megtudhattuk, hogy nem elsodrásról van szó, hanem arról, hogy az idős embert leszállás közben odacsukta az autóbusz ajtaja, melyet a sofőr nem vett észre, és így indult el. Az utasok hamar jelezték a sofőrnek az esetet, így volt elkerülhető az esetleges súlyosabb sérülés. A szóvivő szerint a sofőr „azonnal megállt, és ki is szállt a vezető fülkéből, előírásnak megfelelően. Oda is ment az utashoz, megkérdezte, hogy mi történt, kell-e segítség. Tehát az előírásoknak megfelelően járt el.”

Micsoda??? Merül föl bennünk a kérdés. Az előírásoknak megfelelően járt el? Valóban, ha a zebrán kivasalok egy gyalogost, és megállok neki segíteni, akkor az előírásoknak megfelelően jártam el, nem megvalósítva a cserbenhagyásos gázolást. Ezt azonban nem biztos, hogy később a bíróság túlzottan értékelni fogja, hiszen az általam okozott személyi sérülést láttam csupán el. Úgy tűnik, mintha a szóvivő még meg is dicsérné a sofőrt, mert nem hagyta ott az idős embert, hogy menjen isten hírével. El kellett volna azonban azon is gondolkozni, hogy az egész kedveskedésre nem lett volna szükség, ha már korábban is az előírásoknak megfelelően jár el, és nem csukja oda az idős férfit az ajtóval, illetve a szabályoknak megfelelően elindulás előtt ellenőrzi, hogy nem ragadt-e valaki az ajtóba.

Az utóbbi időben nagyon sok olyan esetet olvashattunk, bármely közlekedési vállalat részéről, ami azt mutatja, hogy a tömegközlekedésben dolgozók legnagyobb ellensége maga az utas. Ahogyan az a vicces mondás kijelenti, a tömegközlekedés két nagy problémája a tömeg és a közlekedés. Egyes dolgozók modortalan magatartásukkal és felelőtlenségükkel azt mutatják ki, hogy őket nem igazán érdekli azoknak a jóléte, akiktől a fizetését kapja. De látható, többről van itt szó. Egy buszsofőrre adott esetben sok tíz ember élete van rábízva, és ezt a munkát tetszik nem tetszik, ennek megfelelő felelőséggel kellene végezni. Ebbe a felelősségteljes viselkedésbe pedig beletartozna az, hogy minden egyes indulásnál elvégzi a sofőr azt a kényelmetlen feladatot, hogy belenéz a tükörbe, ugyan nem ragadt-e valaki az ajtóba, mert esetleg nem tud Rambo módjára leugrani a rövid időre megálló járműről.

Mindaddig azonban nem számíthatunk túl nagy változásra, amíg a szóvivő sajnálkozás és elítélő magatartás helyett megdicséri a vezetőt egy ilyen eset után, mert ő az „előírásoknak megfelelően járt el”. Csak nem akkor, mikor kellett volna. Ennek az idős embernek nem volt annyira jó, hogy a várossal együtt őt is mozgásba hozta a BKV.

A piac szereplői – eladói oldalról – a legtöbb esetben megpróbálják tisztességesen és törvényesen becserkészni ügyfeleiket. Akciók, árverseny, reklámok és még ezer felsorolandó dolog van, ami hozzájárul ahhoz, hogy mi a fogyasztó a megfelelő zsebbe ürítsük pénztárcánkat. Egyesek azonban csöppet sem szeretnék, ha ez a kapcsolat mindkét fél elégedettségét szolgálja, csupán arra törekszenek, hogy a bizonyos mennyiségű megcélzott pénz gazdát cseréljen. Nekik nem fogalmazódik meg az a cél, hogy tisztességes és törvényes legyen a dolog, csupán a törvényes határok mezsgyéjén portyáznak, annak érdekében, hogy ott jussanak bevételhez. Ők azok, akik céljuk elérése érdekében használják a féreg típusú ügynököt. Lássuk milyen ez a típus.

A féreg típusú ügynök hasonlít a tisztességes ügynökhöz. A tisztességes ügynök azonban hosszú távú elégedettségre törekszik, és nem akkor szeretne minket utoljára látni és hallani, amikor megkötődik az üzlet. A féreg típus egyetlen célja a pillanatnyi élvezet, azaz az eredmény felmutatása. Ő megpróbálja nekünk előadni, hogy az általa méregdrágán kínált termék vagy szolgáltatás nekünk a legjobb, és feltétlenül vásárolnunk kell. Kitartó, ha kell, éjjel-nappal zaklat bennünket az összes elérhető telefonszámunkon, vagy el is jön lakásunkba győzködni bennünket. Ha nem tud eladni semmit, akkor aláírat velünk egy papírt, amiről csak később derül ki, hogy valójában egy igen drága aláírás volt számunkra. A féreg típusú ügynök nem elégszik meg velünk, addig zaklat, míg meg nem adjuk több ismerősünk telefonszámát, minek következtében édesanyánk sokszor csuklani fog, ismerőseink pedig utálni fognak bennünket. A féreg típusú ügynök telefonon is köthet velünk szerződést, mert sokan nem tudják, hogy amennyiben telefonon igent mondunk, akkor a hangfelvétel már is bizonyíthatja, mi megrendeltük a szolgáltatást vagy a terméket. Vigyázzunk! Ez a típus amikor kérdez is hazudik, neki az egyetlen célja, hogy a jutalékot megkapja az értékesítés után. Hozzá képest a Centrum Parkoló ellenőre pillangókkal játszadozó óvodás.

Sajnos az utóbbi időben nagyon elterjedt a fenti típusú értékesítési módszer. Többen nem tudják, hogy szerződés akár telefonon is létrejöhet, és amennyiben egyértelműen nem jelentjük ki, hogy nem igényeljük a kívánt szolgáltatást, akkor a szolgáltató pillanatok alatt eladhat nekünk egy havi több ezer forintos plusz kiadást. Ugyanez az igaz a lakásunkban végzett bemutatóval kapcsolatban is, és az ügynökök nem kímélik az időseket sem, nem túl sok együttérző képességet mutatva fel. Az egyik elterjedt módszer, hogy az ajánlatot egyszerinek és pillanatnyinak mutatják fel, miközben évek óta ezt értékesítik ugyanazon az áron. Nem szeretnék példákat kiragadni, mert az élet bármilyen területét érinthetik a mindennapi dolgoktól a nyaralásig. Alapvetően nagyon fontos, hogy ne csak magunkban tudatosítsuk az alapvető dolgokat, de rokonainkban és ismerőseinkben is.

Soha ne rendeljünk meg terméket vagy szolgáltatást, mert az pillanatnyilag jónak tűnik. Hagyjunk magunknak időt átgondolni, és legfőképpen kérdezzünk meg egy általunk hozzáértőbbnek ítélt személyt is a kérdésben. Az igazi ajánlatokra soha nem kell azonnal választ adnunk. Amennyiben valaki azt akarja kicsikarni belőlünk, hogy ott helyben, azonnal döntsünk, már is megvan a megfelelő okunk, hogy elutasítsuk. Soha ne írjunk alá semmit, aminek a teljes tartalmával nem vagyunk tisztában, itt is jó, ha bemutatjuk valakinek a dokumentumot, aki biztosan tudja értelmezni a benne lévő dolgokat. Egy telefonálásra a mobil korszakában mindenképpen futja, és jól jöhet a telefonos segítség, nem csak egy vetélkedőben. Egy telefonhívás a való életben is sok ezer forintot hozhat nekünk. Ha pedig valaki telefonon keres meg bennünket kedvező ajánlattal, és nem szeretnénk vele élni, akkor mindig egyértelműen jelentsük ki, hogy nem tartunk rá igényt.

Alapvetően tehát a tisztességes ügynökök ellen semmi kifogást nem emelhetünk. De dolgozzunk azon, hogy a piac tisztességtelen szereplő eltűnjenek, és ne használhassák ki idős vagy kevésbé felkészült rokonaink naivságát, mert a széles mosoly mögött éles fogak rejtőznek. Éles fogak, melyek csak egy dologra koncentrálnak. Minél nagyobbat harapjanak a pénztárcánkból.

Lassan már azt hittem szürke hétköznapjaim között, hogy velem semmi érdekes nem történik, és csak mások életéről írhatok. A valóság viszont képes bármilyen elképzelést megcáfolni. Azt már teljesen megszokhatta a budapesti közlekedő, hogy Fedél nélkül, Flaszter vagy hasonló kiadvány kíséretében hajléktalanok mennek oda autójához. Nem meglepő, ha a szokásos újságok helyett csupán a műanyagpohár jelzi, hogy mit szeretne az illető. Az ablakmosókkal is egész jól elvan az ember, mert az is rendszeres jelenség.

Tegnap hazafelé menet a munkából már kezdett besötétedni, amikor odaértem a Budapest XVIII. kerületi Szarvascsárda térhez, a Ráday Gedeon utcán, és éppen balra készültem kanyarodni az Üllői útra. Mellettem a Zila Kávéház és Krisztina Cukrászda épülete. Mindezt csak azok kedvéért, akik szeretik a részleteket. A lámpa pirosra vált, olyan negyedik lehetek a sorban. Itt kezdődik a történet lényegi része.

A járdáról lelépett egy jólszituált, általam olyan 25 év körülire saccolt nő, kezében cigaretta meg talán egy mobiltelefon, és bekopogtat a jobboldali ablakomon. A járda és köztünk még ott van a jobbra kanyarodó sáv, ami rendszerint üresen áll ilyenkor, tehát nem a járda mellett álltam meg. Felkészültem minden kérdésére gondolatban, és leengedtem neki az ablakot, majd a következő beszélgetés zajlott le köztünk:

- Szia, nem tudod hol aludjak ma este?

- Hát, ez jó kérdés!

- Nem aludhatnék nálad?

- Nem tűnik jó ötletnek.

- Kicsit be vagyok csípve. Nem hívsz meg valamire?

- Otthon feleség és két gyerek vár. Magyarázzam még?

- Nem, köszi. Szia!

Ezután még a mögöttem lévő autónál bepróbálkozik, de ott sem jár eredménnyel. Menet vége, a lámpa zöldre vált.

Erre a verzióra őszintén megmondva nem készültem. Olyan amerikás feelingem lett, nem kell nekem valami nagyvárosba menni az ígéret földjére, hogy ilyen élményekben legyen részem, tökéletesen megfelel egy külső kerület is Budapesten. Pedig ez még nem annyira külterület, teljesen forgalmas hely. Elgondolkoztam. A nő tényleg jól öltözött volt, az átlagosnál még jobban is kinézőbb. Nem tűnt zavartnak, ha ivott is én nem nagyon láttam rajta. Lehet, hogy füves cigit szívott, és ez dobta fel a hangulatát annyira, hogy belemenne egy egyéjszakás kalandba? Közben elképzeltem, hogy egy ilyen kaland után az ember kirabolva és egy nemi betegséggel gazdagabban ébred. Nem tudtam hová rakni a történetet. Lehet, hogy meg kellett volna keresnem a kamerával rohangáló embereket, akik éppen a következő kandikamerás műsor darabjait forgatják? Azonban az is lehet, hogy én vagyok ilyen naiv, és tényleg a kurválkodás legújabb, budapesti módjába futottam bele.

A konzekvencia viszont egyértelmű. Ma már nem csak újságot, vizet vagy ablakmosást kaphatsz egy piros lámpánál történő megállásnál, hanem korunk trendi módján egy kalandot is. Egy Valentin-napi dugást.

Nincs elég bajod? Már lassan elfelejted a karácsonyi bevásárlás borzalmait? Nem jut semmi az eszedbe, amivel eltölthetnéd a maradék idődet? Akkor te a mi emberünk vagy!!!!

Mi kereskedők nagyon untuk már itt Európában, hogy a kényszerű ajándékozás legnagyobb ünnepe után hónapokig nem tudjuk értelmetlen kacatjainkat elszórni, és kihaltak az ajándékboltok. Ezért készségesen importáltunk neked is egy napot, amikor kötelezően ki kell mutatnod azt, amit egyébként minden nap meg kellene tenned. Szeress ma, de legfőképpen vegyél tőlünk plüssmackót, bármilyen szív alakú tárgyat, sőt szív alakú pizzával is meg tudunk örvendeztetni. Nekünk csupán egy lényeges. Nem, nem az, hogy te szeress a mai napon is, hanem egy sokkal fontosabb dolog. Hogy kinyisd nekünk a pénztárcádat, és ma is elverj egy csomó pénzt. Áldozz a kereskedelem oltárán. Csak ma, csak nálunk minden többe kerül, de hidd el, megéri.

Kitaláltuk tehát neked vásárló, a leghülyébb ünnepet az ünnepek nagy sorában, és kijelöltünk egy ajándékozási kényszernapot ismét. De nehogy azt hidd, hogy elég, ha kézzel készített ajándékokat viszel, mert akkor mi nem tudjuk jól megtömni a zsebeinket. A szeretet és az ajándék ára szoros összefüggést mutat ám, ha eddig nem tudtad volna. Ezért most odatartjuk neked képzeletbeli fenekünket, és te a képzeletbeli nyelved helyett kérünk a pénztárcával nyaljál bele, egy minél hatalmasabbat. Van itt minden, ami csöpög vagy szívet formáz, válassz kedvedre. Miért pont most? Mert magadhoz tértél végre a karácsonyi vásárlásból, mi meg nagyon le vagyunk gatyásodva, mert azóta kevés pénzt vertél el nálunk. Tudod, hülye aki nem ünnepel, ne légy tehát hülye. Ne ámítsd magad azzal, hogy szeretni és ajándékozni bármely napon lehet, mindez csupán ócska kifogás. Az ajándékozásnak és szeretetnek ma jött el a következő napja.

Szóval Valentin-napra fel emberek. Tessék kegyetlenül költeni, vinni haza mindenfélét, mert különben szegény kereskedők nem tudják tovább fenntartani életszínvonalukat. Ráadásul mindenki, akinek nem vittél ajándékot, utálni fog és azt gondolja, hogy nem szereted.

Tényleg…?