Semmiben sem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban” Lev Tolsztoj

Bizonyára megfigyelhettük már környezetünkben az embereket, akiket jól ismerünk, játék közben. Ekkor tapasztalhattuk azt, hogy az emberek mennyire képesek másként viselkedni, mint ahogyan ismerjük őket. Egyik pillanatról a másikra alamuszi nyusziból fergeteges oroszlánná fejlődnek, vagy éppen fordítva, visszahúzódóvá válnak. Az addig kifejezetten alázatos emberi egyed egyszeriben érdekeit védő haragos humanoid lesz. Sőt, el sem tudnánk képzelni, de a legcsendesebb emberek is képesek egy olyan játékban csalóvá válni, ahol a játék egyetlen tétje maga a játék, tehát szó sincs pénznyereményről vagy bármilyen kézzel fogható veszteségről. Miért ez a jelenség? A fenti mondtad kiválóan rámutat, hogy a valódi belső egyéniségről, jellemzőiről sokkal világosabb képet kapunk, ha sikerül megfigyelnünk valamilyen közös játék során az illetőt. Egy társasjáték nagyon árulkodó lehet egy személy valódi személyiségéről, és sok tényezőt feltárhat, amik addig rejtve maradtak szemünk előtt.

Megfigyelhetünk egy másik emberi jellemvonást is játék közben, ami megint csak a feltétlen bizonyítás vágyból eredő tulajdonságunk. Egy kereskedelmi rádió reggeli műsorában már sokadszorra hallgathatok meg egy olyan műsort, ahol a végén egy tippelés dönt a döntetlen felek között. A megtippelendő szám olyan, melyről valószínűleg egyik játékosnak sincs fogalma, tehát kb. olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy hány db. petét rak a madagaszkári csótány egy életciklusa alatt. A nyertes az, akinek a tippje közelebb van a tényleges értékhez. Tiszta sor, az egyik játékos tippel, majd a másik is. Mit tesz ilyenkor a második? Megmutatja, hogy neki jobban fog menni, és megpróbál olyan adatot mondani, ami szerinte az eredmény, és ezzel kiválasztja a legrosszabb stratégiát. Mi volna a legjobb módszer ebben az esetben? Nyilván az, ha csipán egyel kevesebbet vagy többet mond, mint a másik, tehát hiába tippel a másik 10.000-et, az ő tippje vagy 9.999 vagy 10.001 kellene, hogy legyen, ez már ízlés és érzés kérdése. Vajon az emberek túl buták lennének, hogy ezt a racionális stratégiát megfejtsék? Nem hiszem, sőt ki is merem jelenteni, hogy nem. Egyszerűen meg akarják mutatni, hogy ők pontosabban tudják. Ezért valami teljesen más számot mondanak. A második tippelő jól tudja, hogy pl. a szám ennél kevesebb kell, hogy legyen, ezért ő bedobja az 5.000-es számot. Végül adott esetben az első nyeri, mert a helyes szám a 8.000 lesz, és még mindig ő van közelebb. (Hangsúlyozom, ez fikció, most azért sem nézek utána, hogy az egyébként ízletes eledelül is szolgáló csótányféle hány petét rak élete során :) ) Nyilvánvaló, hogy helyes stratégiát választva itt be kellett volna érnie azzal, hogy büszkeségét félretéve igenis 9.999-et mond, és simán nyeri a játékot. Azonban ez azt mutatta volna, hogy ő nem tudja hány petét is rak a csótány…holott nyilvánvaló, hogy egyikük sem tudta, de bevallani az más.

Élethelyzetekben – mert ugye szeretem ezeket a vonatkozásokat is megemlíteni – az emberek ugyanezt mutatják meg. Nagyon sok esetben működik ez a mechanizmus. Teljesen tudjuk, hogy kisebb áldozatok és kockázat árán is tudnánk egyfajta végeredményt szolgáltatni egy adott helyzetben, de a kényszerű bizonyítási kényszer arra visz rá bennünket, hogy mi még is megmutassuk, hogy profibbak vagyunk, pedig tisztában vagyunk vele, hogy a végeredmény biztos megoldása szempontjából sokkal egyszerűbb utat is választhatnánk. Ilyenkor azonban megjelenik a játék, és beindul bennünk a játékos, aki azért is megmutatja.

Személyiségvizsgálat szempontjából tehát az egyik legjobb dolog, ahogy megismerhetjük az embereket, az nem más, mint egy kis közös játék. Szokták mondani, hogy nézd meg valaki, hogy minként bánik a szüleivel, és megtudod milyen ember. Nem árt megnézni játszani is :)

Furcsa, rendkívül ellentmondásos helyzetre derült fény minap, ami egyszerűen nem csak súrolja az abszurdum határát, de jelentősen belül van ezen a matematikai halmazon. Jól tessék figyelni, mert csak egyszer mondom el, hiszen igen, ez pontosan így zajlott. Az APEH egy kirendeltségét olyan biztonsági őr őrizte, akinek nem volt bejelentett foglalkoztatási viszonya, azaz magyarosabban és egyszerűbben mondva feketemunkás volt.

A történet igen kemény. Talán mi annyira fel sem nézünk egy ilyen hír hallatán, megszoktuk már, hogy egy nálunk már csak így történik. Mai napig előfordul ez itt és ott, amikor munkahelyet keresnek az emberek, akkor ezzel találják magukat szembe a másik oldalon. Az összes biztosítótársaság kiveti a felelősséget a nyakából azzal, hogy törvény ide vagy oda, ő továbbra is vállalkozó formában, színlelt szerződéssel foglalkoztatja az ügynökök jelentős részét, ki többet ki kevesebbet. Mondhatnánk, ez utóbbi még a jobbik eset, mert valamilyen munkára vonatkozó jogviszony még létre is jön, az más kérdés, hogy ezzel a gusztustalan módszerrel – mert nincs rá jobb szó – a biztosító a saját termékeinek értékesítéséből eredő kockázatot teljes mértékben az „alkalmazottra” hárítja. Azonban kanyarodjunk vissza eredeti történetünkhöz.

Mi történik ilyenkor egy másik, nálunk kicsit is kulturáltabb országban? Senki nem kezdi el keresni, hogy ki volt a felelős, ki hibázott valójában, hanem lesz néhány ember a hivatalban, aki önként, és valóban önként, azt fogja mondani, hogy itt fel kell valakinek vállalni a felelősséget és én leszek az. Igen, fel fognak állni emberek a székükből, mert nem lehet megtűrni azt a szégyent, hogy egy adózásra szakosodott hivatalban, az állami intézményben ilyen történjen. Ez a hivatal ugyanis annak az államnak a tulajdonában van, aki most éppen gőzerővel reklámozza a becsületességet, azt, hogy mindenki adjon és kérjen nyugtát. Erre a termékre pedig a feketemunka egyáltalán nem jó cégér. Minálunk persze nem így történnek a dolgok, hiszen a felelősség megállapítása a sutba dobja az egész procedúrát, és mindenki annyira becsületesnek akar tűnni. Hogyan látják a történetet arról az oldalról?

Az APEH a biztonsági szolgálatot kiadta alvállalkozásba, ami akár lehetne indokolt is, ki tudja, más talán jobban csinálja. Kicsit érthetetlen, hogy minek kiadni olyan szakmát alvállalkozásba, ahol a majdani dolgozót nem fejvadász cégnek kell begyűjteni, mert van belőle elég a munkaerő piacon, de ezt most ne firtassuk. Igen ám, de ez olyan, mint a Disznó, kutya, macska, egér című remek magyar eposz, ahol a disznó nemes levele úgy elkallódik kézen-közön, hogy mindenki a másikra mutogat, amikor a főhős malac a hizlaló kúra után elmegy, és elkezdi megkeresni azon, akire rábízta. Mert ugye az meg továbbadta…így tovább, tessék elolvasni, mert nagyszerű történet. Így volt ez az APEH-nál is, az alvállalkozó továbbadta a feladatot, és végül szegény biztonsági őrnek már nem jutott semmi, legalábbis annyi nem, hogy ne csak zsebbe kapjon pénzt, hanem be is fizessék utána a járulékokat. Itt a történetnek vége is, az APEH szerint nekik semmi közük az egészhez.

Ez a helyzet azonban az, amikor nem elég becsületesnek lenni, de annak is kellene látszani. Jelen esetben itt nagyon nem tűnik becsületesnek a dolog. Ahogyan a gyilkosság vétkét nem dobhatjuk ki a nyakunkból azzal, hogy bérgyilkost rendelünk, ugyanígy egy APEH sem dobhatja ki a nyakából a történetet azzal, hogy más volt a végrehajtó. És nem azért, mert a jog ezt kívánja. Nem, a jog nem kíván APEH áldozatot. Csupán egy gesztust. Azt, hogy valaki elismerje, hogy ők is hibáztak. Ez egyetlen apró gesztus, mely jelentősen javítana a hivatal megítélésén, még ebben az ellentmondásos helyzetben is. Az pedig tagadhatatlan, hogy egy adóhivatalnak mindig is szüksége lesz arra, hogy legyenek esetek, amik javítanak a megítélésén.

Egy kis hiányosságomnak teszek eleget most, amikor megemlítem az alternatív energiaforrások energiatárolásának lehetséges módozatait és azok létjogosultságát. Korábbi bejegyzésemben - http://mover.blog.hu/2007/12/06/title_16609 - azt említettem meg, hogy az energia csak gazdaságtalanul tárolható. Ez valóban így is volt, sőt talán jelen pillanatban is határeset, de a jövőre gondolva mindenképpen meg kell említeni, hogy több módszerrel nem is olyan lehetetlen feladat.

Persze nem rögtön az akkumulátorra kell gondolni, mert azok gyártási költsége, élettartama és a belőlük keletkező hulladék nehezen látszik hosszú távon működő alternatívának. Azonban vannak más, utólag talán magától értetődő módszerek. Lássunk ebből két gyakorlatban is működő és tetszőleges irányba továbbfejleszthető megoldást. Itt nem azokat a megoldásokat fogjuk most látni, amikor a felesleges energia egy részét fűtésre vagy más célra használjuk, hanem amikor a szélerőművek vagy napelemek már olyan energiát termelnek, amit pillanatnyilag nem tudok hová tenni. Az egyik lehetséges módszer, hogy tároljunk, ha a keletkező energia egy részét valamilyen anyag sűrítésére és tartályokban való tárolására használjuk fel, praktikusan ilyen lehet a levegő, amellyel később energiatermelő turbinákat hajtunk meg. Így a túltermelés idején keletkezett energia jól jön, amikor adott esetben akár leállnak a széllapátok. Egy másik módszer lehet, ha a keletkező energiával akár már meglévő vízi erőműnél, akár újonnan építettnél, a duzzasztógát mögé visszaszivattyúzzuk a vizet, hiszen akkor az áthaladó víz képes újra energiát szolgáltatni, szintén olyankor, amikor nem tudunk energiát kitermelni a szélerőművekből vagy napkollektorokból.

Mindössze ez a két példa is jól mutatja, hogy megfelelő mennyiségű gyártás és odafigyelés esetén az alternatív energiaforrások kiválóan kiválthatnák a Földet szennyező vagy veszélyeztető termelési módszereket, és azt, hogy van még lehetőség fejlődni ebben a tekintetben. Sajnos az azonban úgy tűnik, hogy az ember néha kizárólag az utolsó utáni pillanatban képes odafigyelni ezekre a dolgokra.

1901 december 10. – Átadják az első Nobel-díjat.

A díjat 1895-ben alapította Alfred Nobel, a díjazottak valamilyen kiemelkedő tevékenységet kell folytassanak a Fizika, Kémia, Fiziológia vagy Orvostudomány, Irodalom és Béke valamely kategóriájában. 1906-ban ugyanezen a napon kapta meg Roosevelt amerikai elnök a béke Nobel-díjat, mint az első amerikai, aki ebben az elismerésben részesült.

1997 december 11. – A Kyotoi Egyezmény elfogadása, és aláírásra bocsátás.

Az egyezmény nagyon jelentőségű a globális klímaváltozás elleni tevékenység szempontjából, és nyilvánvaló, hogy nem eredménytelen törekvés. Azonban pont a legnagyobb kibocsátó országok egy része nem csatlakozott az egyezményhez, így nem sikerült az egyezményt globális hatékonyságú eszközzé tenni a klímaváltozás érdekében.

1911 december 12. – Delhi lesz India fővárosa Calcutta helyett.

A rengeteg változást megélt Indiában is máshová helyeződött a hangsúly, így az addigi uralkodó várost felváltotta Delhi, amit ma Új-Delhiként ismerhetünk, és továbbra is ez tölti be a főváros szerepét.

2002 december 13. - Az Európai Unió elfogadja több lelet-európai ország tagfelvételi kérelmét.

Ennek következtében több ország – köztünk hazánk is – 2004 május 1. hatállyal felvételt nyert az EU-ba. Ekkor már szinte biztosra vehető volt, hogy mindegyik ország képes lesz tartani a már megvalósított követelményeket, és megvalósítani a hátralévő feladatokat.

2004 december 14. - Megnyitják a Franciaországban a Millau-hidat, ami a legnagyobb közlekedési híd lett a világon.

Teljes hossza 2460 méter, a leghosszabb kifeszített szakasza két pillér között 342 méter. 32 méter széles.

1939 december 15. - Bemutatják az Elfújta a szél című filmet Amerikában.

Azt hiszem nem kell bemutatni a filmet senkinek, ha még nem is látta, nyilván hallott erről a filmtörténeti remekműről. A készítésben részt vett George Cukor is. Érdekes, hogy a filmet a legtöbb európai ország - nyilván a háborús konfliktusnak köszönhetően is – csak az ötvenes években mutatta be.

1773 december 16. – A Bostoni Teadélután

Ez a nálunk talán kevésbé ismert, ám az amerikai történelem jelentős eseménye nem egy meleg szobában történő teázgatás volt. A Bostoni-öbölben az Amerikai kolónia ragja rengeteg teát semmisítenek meg a brit hajókon, kezdő szikrát adva ezzel az Amerikai Forradalomnak.

A GVH megint adott egy pofont a kizsákmányoló bankoknak. Azonban a mostani esetnek van egy nagyon pozitív jellemvonása is. Ez pedig nem más, mint az, hogy végre nem csak az állam bácsi zsebel be több százmilliós büntetést, és nem csak a rosszul eljáró cég retten meg egy kicsit, de a károsultak is látnak valamit az egész döntésből.

Igen, ahogyan az index.hu főoldalán is megjelent a hír, az OTP nagyon csúnyán elbánt nagyon sok emberrel, azáltal, hogy egyszerűen fogta magát, és más díjakat rótt ki a már felvett lakáshitelekre. Önkényesen megemelte a kezelési költség plafonját, és az előtörlesztést is elkezdte súlyosan büntetni. Az ügy nagyon egyszerűen ment, még értesítést sem küldött róla az OTP, egyszerűen megjelentette a honlapján az új feltételeket, az ügyfél meg a szokásos évfordulós levélben vette észre, hogy megint megugrott a törlesztő részlete. Persze mit volt mit tenni, az emberek fizettek. Az állapot 2.5 éve áll fenn, ez azért mutatja az állami procedúra rugalmatlanságát, de mégis üdvözlendő, hogy egyáltalán történt valami. Lássuk mit is jelent ez a gyakorlatban:

A hitel előtörlesztésére kivetett igen magas százalék egy-egy esetben is százezrekre rúghat, ami egyetlen hitelügylet esetében is azt jelenti, hogy sok tízezer forintos különbözetet kell az OTP-nek megtérítenie. Azonban ebben a hitelezési formában, mivel itt ingatlanról van szó, ritkább az előtörlesztés, mint más hitelfajták esetében, sokkal többeket érint a kezelési költség 9.000 Ft-os maximumának eltörlése. A gyakorlatban ez a plafon majdnem mindenkit érint, hiszen csak a nagyon alacsony tőkehátralékot törlesztők esetében nem éri el a 2 % ezt a bizonyos 9.000 Ft-ot. Csak egy gyakorlati példa. Most egy havi bruttó minimálbér körüli hiteltörlesztésben a kezelési költség (persze ez függ néhány dologtól, ezt a gyakorlati példát ismerem) ilyen módon közel 12.000 Ft, azaz 3.000 Ft-al több, mint az eredetileg megállapított plafon. Ez azt jelenti, hogy ebből az említett 2.5 év alatt 90.000 Ft az, amit az OTP jogosulatlanul szedett be ügyfelenként. Persze a számokban van egy kis kerekítés, mivel valamivel 3.000 Ft alatt van a tényleges különbség, viszont ezt visszamenőleg kell kivetíteni, ami borítja az egész törlesztés menetét, tehát a végső számot tekinthetjük reálisnak. És akkor még nem is beszéltünk a jóval többet fizetőkről.

Az ügy rengeteg embert érint, és csak remélhetjük, hogy az OTP tényleg maradéktalanul eleget tesz az intézkedésnek, és nem próbálja meg elsumákolni azon ügyfelek ilyen irányú ügyleteit, akik esetleg nem hallhattak az intézkedésről. Én azt gondolom mindenképpen üdvözlendő az a gyakorlat, hogy végre már az igazi károsultak is látnak valamit a GVH intézkedéseiből.

Megdőlt a magyar áramfogyasztási rekord, melyet még 1989-ben sikerült felállítani. 6602 MW. Ez nemhogy nem kevés, de rendkívül sok. Ez egy óriási szám, és azt is tudnunk kell, hogy ezt a mennyiséget már nem tudjuk itthon megtermelni, más forrásokhoz kell nyúlni, azaz importáramból kell kipótolni a maradék kapacitást. Erre azonban kicsit később térjünk vissza.

A rekord megdöntésében kétség kívül szerepet játszott a karácsonyi díszkivilágítás, és most itt ne csak az utcákra gondoljunk. Úgy látszik, hogy már nem csak az a lényeg, hogy a szomszéd kutyájánál nekünk nagyobb legyen, de a magyar háztartásokban is divatos versennyé vált, hogy ki tudja jobban kivilágítani a házát. Rutinos versenyzők nem elégszenek meg a ház totális világító testbe borításával, az udvaron ott sorakoznak a hóemberek is, akik hasonlóan szükséges, hogy világítsanak. Azonban nyilván nem csak ez a probléma, hanem mindenhol pazarlóan bánunk az energiával.

Az elektromos áram termelésének van egy óriási problémája. Ez pedig nem más, mint a változó fogyasztás. Akárhogy szabályozza is a szolgáltató, pl. a különmért fogyasztás megfelelő időszakokra való terhelésével a fogyasztást, annak pillanatnyi értéke igen változó, ez teljesen érthető is, hiszen a nap egyes szakaszaiban sokkal kevesebb energiát fogyasztunk. A villamos energia csak gazdaságtalanul tárolható, tehát nem lehet tartályokba tölteni a túltermelést, ebből következik, hogy mindig az igénynek megfelelő mennyiséget lehet csak megtermelni. Mivel a legolcsóbb energia forrás mai napig a Paksi Atomerőmű által termelt, ezért gyakorlatilag a 4 blokk folyamatosan üzemel, egyenként 470 MW energiát termelve. Ez adja a szolgáltatás alapját. És itt jön az, ami a legproblémásabb az egészben. Az összes többi energiatermelési módszer drágább, és bármilyen furcsa, környezetszennyezőbb is, mint az atomerőmű. Igen, majd később valahová el kell rakni az atomhulladékot és fel kell dolgozni, és valóban ott lebeg felettünk Csernobil árnyéka is, de akkor, amikor minden rendben történik, akkor még mindig ez a legtisztább energia forrás. Persze az áramtermelés így is úgy is környezetszennyező, ezen még nagyon soká tudunk segíteni. A termelés egy részét még biztosítja néhány vízierőművünk. A többi erőművünkben azonban, melyeket a fogyasztás növekedésével a hálózatba kell kapcsolni, valamilyen fosszilis anyagot égetünk el. Szenet, lignitet, gázt és bizony gázválság idején gázolajat. Ez utóbbi árát szívesen látnám a bakszámlámon, amikor netán egy kis Ukrán feszültség miatt kevés gáz jön, mert ezzel áramot termelni iszonyatosan drága. Szóval, amikor úgy rendesen beindul a fogyasztás, akkor éppen sokkal környezetszennyezőbb módon nyert elektromos áramot használunk fel, mint egyébként. Egyszóval a díszkivilágítás ilyen módon igen sokba kerül a környezetnek, és úgy érzem, kicsit ellentmondásos dolog ez. Mindenki előszeretettel beszél a környezet kíméléséről, arról, hogy nem kellene annyira szennyezni a környezetet, és közben másik oldalon eszeveszetten fogyasztjuk azt az energiát, amelynek termelésénél saját környezetünket tesszük tönkre. Biztosan szép és jó az a hangulat, amit ez a sok kivilágítás biztosít, de olyan árat fizetünk érte, amit nem lehet még pénzben sem kifejezni. Saját bolygónk egészségével. Ugyanis pontosan az ilyen túlfogyasztás kell a legdrágább és legszennyezőbb módon megtermelni.

Amikor sétálunk, látjuk a díszkivilágítást, bekapcsoljuk az ablakban vagy a háztetőn a lámpákat, akkor hunyjuk be a szemünket, és a csoda által hallani fogjuk, amint az erőműben a turbinák egy kicsit jobban felpörögnek. És ekkor biztosan látjuk majd azt is lelki szemeinkkel, ahogyan egy picit több füst fog kijönni a kéményeken.

I've been having dreams and visions
In them you are always standing
Right beside me
I reach out for your hand
To see your arms extending
outstretched towards me

For you I don the veil
By your light
Others pale by comparison
I place my faith in love
My fate in this communion

I've been having dreams and visions
In them you are always standing
Right beside me
I reach out for your hand
To see your arms extending
Outstretched towards me

To you I give my pledge
I honor all that's good
In this life we're living
To think not only of myself
But of the greater union

Can I get a witness
There is salvation and rapture for the lonely
Can I get a witness
Bless this day sacred and holy
Sacred and Holy

I've been having dreams and visions
In them you are always standing
Right beside me
I reach out for your hand
To see your arms extending
Outstretched towards me

With you I am revealed
All my shame all my faults and virtues
Behold body mind and spirit
Heart and soul devoted all to you

Can I get a witness
There is salvation and rapture for the lonely
Can I get a witness
Bless this day sacred and holy
Sacred and Holy

A szülés csodálatos dolog. Persze a fogantatás is, és ekkor nem arra gondolok, ami most sokak agyán átszalad, hanem arra, ami ott belül történik utána, hacsak korunk valami technikai vívmánya azt meg nem akadályozza. Ráadásul olyan csodálatos dolog, amiben minden embernek faji és nemzeti hovatartozás nélkül része lehetett. Persze fájdalmas is, és ne felejtsük el, nem csak az anyukának, de a gyermeknek is fájdalommal jár erre a világra kerülni. Azonban az a leírhatatlan élmény, amit a kis jövevény hoz ebbe a világba, az leírhatatlan és utánozhatatlan. Ezt mindannyian tudják, akik valamelyik oldalon ott voltak egy ilyen eseménynél, akár az apa oldalán is.

Azonban a szülés egy veszélyes üzem is. Nem csak fájdalommal jár, de nagyon sok veszéllyel is. A gyermeknek egy igen szűk helyen kell elhagynia az addig védelmező közeget, és jól ki van ez találva, mert akár az anya, akár a gyermek kialakítását nézzük, az bizony úgy van megalkotva, hogy mindketten hozzájárulnak a születés sikeréhez. A gyermek teste, még a feje formája is ideiglenesen alkalmazkodik a szűk körülményekhez, és az anya medencecsontja is ennek megfelelően képes alakulni. Nem véletlen, hogy tapasztalt orvos egy női medencecsontból nagy valószínűséggel megállapítja, hogy tulajdonos szült-e már gyermeket. Ebből a veszélyes üzemből következik az, hogy nem mindig zajlik a dolog zökkenőmentesen. Sajnos a gyermek nem mindig megfelelő sebességgel tudja elhagyni a szülőcsatornát, sőt néha különböző fekvési problémák vagy az anya testalkata miatt szükség van arra, hogy császármetszéssel kerüljön a világra. Az utóbbi időben sajnálatos módon eléggé elterjedt módszer lett, elkerülendő az orvosi műhiba pereket, inkább ezt a biztonságosabb módszert választják, pedig nem jó ez egyik szereplőnek sem. Az anyán keletkező seb nehezebben gyógyul, mint a normál szülés következményei, ráadásul a baba is hirtelen azt se tudja hol van, betör a fény, és szegény tényleg meg sem tud szólalni hirtelen. De néha szükség van erre. Nem véletlen, hogy néhány száz éve még sokan nem élték túl a szülést, akár a gyermek, akár az anya szempontjából nézzük a dolgot.

Éppen ezért az otthonszülés lehet, hogy egy rendkívül jó dolog, hiszen megszokott környezetben lehet a kismama, és utána ott is maradhat, márpedig a hazai kórházi körülményeket ismerve ez nem elhanyagolható szempont. Van viszont egy bökkenő. Sajnos a szülés nem autószerelés, hogy amikor közben kiderül, hogy kell még egy liter olaj vagy egy szimering, akkor megmossuk a kezünket, elmegyünk a boltba, és veszünk egyet. A szülésnél nincs lehetőség ilyesmire. Sőt arra sem, hogy közben elővegyük a szakkönyvet, és megnézzük, hogy a miért nem akar még mindig lejönni a fogaskerék a helyéről. Itt azonnal cselekedni kell, mert tényleg perceken múlhatnak emberi életek. Arról ne is beszéljünk, hogy a szülések egy hányadánál a szülés ugyan rendben lezajlik, de pl. az újszülött normál életreakciói nem indulnak be, és valamilyen ilyen irányú segítségre vagy orvosi műszerre szorul. Ráadásul a szülés sokkal bonyolultabb, mint az autószerelés. Itt sokkal kevésbé előrelátható mi lehet a probléma. Olajcserénél már előre tudjuk mire van szükség, jó esetben minden kéznél van. Azonban senki sem tart otthon komplett szülészeti laboratóriumot. Éppen ezért szerintem otthon szülni bármennyire is kényelmes, és lelkileg is sokkal jobb, ha minden rendben megy, mégsem egy jó dolog. Mások másként gondolják, sőt azt mondják, hogy a 10 éves gyakorlattal rendelkező orvos nem jó levezetni a szülést, mert az kórházi körülményekhez van szokva, nem otthonszüléshez. Ez olyan, mintha az autószerelő ismerőst nem kérném meg, hogy segítsen, mert hát ő a márkaszervizhez van szokva, és inkább majd én megszakértem a problémát. Lehet sikerülne, lehet nem, lehet elő kellene venni egy két könyvet, és előbb utóbb menne. De ismét mondom: a szülés nem ilyen. Ott azonnal szükség lehet egy orvosi műszerre, egy gépre, egy szakértő orvosra, aki adott esetben megfellő körülmények között azonnal cselekszik. És életeket ment, mert ott van és minden a keze alatt van a megfelelő lépésekhez.

Ennek ellenére nem mondom, hogy ne szüljön senki otthon, hiszen számtalan eset bizonyítja, hogy sikeres otthonszülést lehet kivitelezni, sőt, valahogy az emberiség eljutott ide, az ősszüleink is megszülettek és szültek valahogy, talán legfeljebb rosszabb halálozási aránnyal. Azonban nem lehet eléggé szigorítani a szabályokat és előírni a körülményeket ott, ahol emberi életekről van szó. Nem lehet egyszerűen leírni egy orvost, mert még nem vezetett otthoni szülést, és bízni benne, hogy nagy tudással rendelkező bábák jobban értenek ehhez a procedúrához. Mondhatnánk azt is, hogy a szülés ma luxus, aminek kiegészítő luxusa, ha valaki otthon akarja azt végrehajtani. Ez a luxus pedig kötelezettségekkel és nyilván kötöttségekkel kell, hogy járjon. És azt gondolom, hogy a társadalomnak érdeke, hogy vigyázzon azokra, akik vállalják a gyerekszülés luxusát a mai világban. Tekintsük így az otthonszülés kérdését. Mert ez nem politikai, nem orvosi kérdés. Sőt, a szülés nem autószerelés. Ez élet-halál kérdés.

1984 december 3. - A Bhopali katasztrófa Indiában, ahol a Union Carbide hibája miatt levegőben kerülő mérgező anyag azonnal 3800 embert ölt meg, és rövid időn belül további 6000 ember halálát okozta. A továbbiakban több százezer ember megbetegedése hozható összefüggésbe vele. Ez egyike a legnagyobb ilyen típusú környezeti katasztrófáknak

1969 december 4. – Greg Noll felállítja a hullámlovaglás mai napig tartó rekordját egy 65 láb magas hullámon

1989 december 5. – A TGV felállítja az új vasúti sebességrekordot 482.4 km/h-val

1956 december 6. – A Melbourni-vérfürdőként ismerté vált Szovjet-Magyar vízilabda mérkőzés, amiben jelentős szerepet játszott az 56-os forradalom

1982 december 7. – Max Planck Grunewaldi házában megalkotja a Feketetest-sugárzás elméletét

1980 december 8. – Mark David Chapman lelövi John Lenont

1979 december 9. – A himlő végső eltűnése a földről. Az első és egyben utolsó olyan betegség, amelyet sikerült az embernek teljesen felszámolni. Talán.

„Tíz tonna illegális sajtot találtak az ellenőrök egy budapesti raktárban - tudta meg a HavariaPress. A XVIII. kerületi nagykereskedésben csütörtökön délután tartottak ellenőrzést. Ennek során került elő a több mint tíztonnányi tejtermék, melynek eredetét tudta ugyan igazolni a kereskedő, s a termékek szavatossága is rendben volt, de a forgalomba hozatallal kapcsolatban nem volt engedélye. Jelenleg a nagykereskedést könyvelését, számláit vizsgálják, hogy kiderítsék, az üzletek polcaira jutott-e már a termékekből. A sajtokat lefoglalták és várhatóan megsemmisítik”

Ennyire gazdagok vagyunk ? Ennyire felvet bennünket a pénz ? Nincs az országban olyan ember, alapítvány, aki nem csókolná meg a padlót, ha ebből a mennyiségből egy kicsit is kapna ? Bocsánat a kifejezésért, de ez már a hülyeség teljes netovábbja. Ok, semmisítsük meg a kábítószert, sőt égessük el csempészett cigarettát is. Amikor tisztázatlan eredetű húst vagy más terméket találnak, annak se legyen más sorsa. De a nyilvánvalóan fogysztható élelmiszert ? Nem azt a bő 10 millió forintot sajnálom, amibe ez kerül, hanem azt a lehetőséget, ami ebben rejlene. Azt hagyjuk, hogy eleve nem teljesen érthető, hogy a törvény miért csap le ilyen vasszigorral akkor, amikor félig-meddig rendbe vannak a dolgok. De az, hogy a termékekkel ezt tesszük, az főben járó bűn. Ilyenkor tipikusan felmutatjuk a társadalmunk öncélú, másokkal nem törődő szemléletmódját.

Az esemény ráadásul nem újkeletű, mint a mögötte rejtőző törvény sem. Azt gondolom, a törvényalkotóknak felül kellene vizsgálnia a törvényt, mert sok értelmes dolgot lehet ebben az esetben tenni. Az én elgondolásomban ilyenkor egyszerűsítsük az ügymenetet. Az illetékes szakhatóság ilyen esetben a termék értékét megbecsülhetné vagy konkrétan kereskedelmi forgalomba hozhatná, és az így keletkező bevételből finanszírozhatná a rajtakapott vállalkozásra kirótt bírságot. Vagy egyszerűen, bármilyen törvényi szabályozással el lehetne érni, hogy ezek a termékek közvetlenül olyan helyekre kerüljenek, ahol a szükség ezt diktálná, pl. gyermekjóléti szolgálatokhoz vagy állami gondozott gyermekekhez.

De a magyar értelmetlen. Inkább még pénzt fektet abba, hogy az elkobzott terméket megsemmisítse. Mert ez a legértelmetlenebb lehetőség.

Ismét egy kis döntéspszichológia és játékelmélet, Mérő László nyomán és az ő segítségével idézzünk fel egy játékot. Az írásban többször közvetlenül őt idézem, mert jobb megfogalmazást én sem találtam rá, viszont szerettem volna ezt a pszichológia tényt megosztani másokkal.

Eladó egy dollár. Kikiáltási ára egy cent. Aki ennyit ajánl érte, már viheti is, hacsak valaki más nem kínál többet. A játék az árverések szokásos szabályai szerint folyik, egyetlenegy kivétellel. Ez a kivételes szabály az, hogy nemcsak annak kell megfizetnie azt a pénzt, amennyit ajánlott a dollárért, aki a legmagasabb árat mondta, hanem annak is, aki az utolsó előtti ajánlatot tette. Vagyis aki az utolsó, legmagasabb árat ajánlotta, az fizeti, amennyit mondott, és viheti a dollárt, aki viszont az utolsó előttit, az is fizet (amennyit ő ajánlott), de nem kap semmit. - Shubik (1971)

Milyen őrültségnek tűnik a játék, ugye ? Pedig Schubik megismételhető és különböző körülmények között elvégzett kísérletei szerint az ő általa árverésre felkínált dollárok átlagosan 340 centért, azaz 3,4 dollárért keltek el. Ez azt jelenti, hogy ő egyetlen dollárért egy ilyen játék során 7 dollárt zsebelt be. Ráadásul nem arról van szó, hogy valaki megvesz egy 1 dollárt értékű tárgyat, amit ő többre értékel. Ő csupán egy teljesen közönséges egydollárost fog hazavinni. A legtöbb ember elsőre azt mondja, bele sem menne egy ilyen játékba, de vegyük figyelembe, hogy Schubik alanyai is ugyanolyan hétköznapi emberek voltak, mint mi. Amikor a játék elkezdődik, nincs megállás. Volt, hogy a „győztes" több mint húsz dollárt fizetett a dollárért, és a másik is csak azért hagyta abba, mert nem volt nála több pénz. Shubik kísérleteiben a játék elején általában több játékos licitált ötletszerűen egyszer- egyszer, de a végén mindig ketten ugrottak össze. Minél több játékos volt, annál nagyobb eséllyel indult be a licit; tíz főnél népesebb csoportok esetén szinte mindig. Az egyik kísérletben például negyven egyetemista csoportot vizsgáltak, és a játékosok mind a negyven alkalommal átlépték az egydolláros határt, sőt, az esetek több mint felében csak akkor ért véget a küzdelem, amikor az egyik játékos az összes nála levő pénzt felajánlotta a dollárért, és a másik ezt is túllicitálta. A kísérlet utáni beszélgetésben a legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy ellenfelük teljesen őrült: hát normális az, aki egy dollárért egy dollárnál többet licitál? Azt csak nagyon kevés személy említette meg, hogy ő is ezt tette. Jó néhány egyetemista, aki egy korábbi csoportban már részt vett, de ott nem ő licitált, egy másik alkalommal belement a licitbe, és el is jutott egy dollár fölé, annak ellenére, hogy látta, mi történt az előbbi csoportban. Utólag többnyire azt nyilatkozták: meg sem fordult a fejükben, hogy ez velük is megtörténhet.

Most pedig következzen a pszichológia része. Miért is mennek bele az emberek ebbe az elsőre értelmetlennek tűnő játékba, sőt miért csinálják végig ? Eleinte a legtöbb játékos azért licitált, hogy pénzt nyerjen, más szempontok nemigen voltak fontosak. Később, ahogy a licit haladt felfelé, a pénznyerés fontossága egyre csökkent, és mind fontosabbá váltak a versengés szempontjai: „be akarom bizonyítani, hogy én vagyok a jobb"; „nem engedhetem, hogy hülyét csináljon belőlem a másik" stb. A licitálás közben tehát megváltozott a játékosok számára a játék értelme.

Amikor tudományos kutatók Johnson elnök 1964 és 1968 közötti, a vietnami háborúval kapcsolatos beszédeinek tartalmát elemezték, azt tapasztalták, hogy a háború kiszélesedése során az elnök érvrendszere alaposan megváltozott. Eleinte többnyire olyan fogalmakat hozott kapcsolatba a háború céljával, mint a demokrácia, a szabadság, az igazság. Később olyan fogalmak kerültek túlsúlyba, mint a becsület, a kommunizmus terjeszkedésének megakadályozása, az, hogy nem bizonyulhatunk gyengének, stb. A változás jellege kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan a dollárárveréses kísérlet alanyainak akarati mozgatórugói változtak a licitálás során. Azt mondhatjuk, hogy számtalan hétköznapi helyzet működik a dollárárverés-játék logikája szerint. A dollárárverés működési mechanizmusa tart sok embert egy rossz munkahelyen vagy egy rossz házasságban. Alapjában dollárárverés minden verekedés is; amelyik nem az, az nem verekedés, hanem verés. Egy bokszmeccsen a győztest is nagyon megverik.

Azaz bármennyire is magabiztosak vagyunk, és azt gondoljunk, hogy a legtöbb esetben ésszerűen viselkedünk, megváltoznak bennük a dolgok menet közben, és már csupán akár bizonyítási vágyból is, mondván, hogy azért is megmutatom, végigcsinálunk egy egyébként teljesen veszteséges és értelmetlen játékot. Megtesszük ezt akkor is, ha a végén még csak ezt sem sikerül bizonyítanunk, mert mintahogyan a dollárárverésben, mindig kell legyen olyan személy, akinek hamarabb fogy el a beinvesztálandó tőkéje. Miként tudnánk elkerülni, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk ? Nehéz kérdés. Úgy tűnik, hogy az embernek még abban az egyszerű esetben is nehéz felismerni egy helyzet fura voltát, mint az egydolláros esete. Talán azt mondhatjuk, hogy keressük meg az életben az egydolláros helyzeteket.

Az elmúlt héten is sok kereső kifejezés vezetett a blogomra, azaz különböző kereső site-okon az emberek ezeket írják be a keresendő kifejezések közé, és így a kereső valamilyen metódus alapján az én oldalamat is kiadja nekik. Lássuk ezekből a legjobbakat és lássuk a válaszaimat összefoglalva, ha netalán a fenti látogatók vagy hozzá hasonló gondolkodású emberek megint ide találnak. Természetesen érdemes végigolvasni a blogomat, mert nyilván bővebb válasz is lesz benne, de legyen itt rövidített verzióban.

- "vad+fruttik+torrent”

   Vad Fruttikat, ha mindenáron letölteni akarsz, akkor bármelyik nagyobb torrentsite-on találsz

- "fenekembe+injekciót+kapni"

   Ez nem túl jó dolog, de hidd el, milliók élték már túl

- "Sakura+Sasuke+erotikus+játékok"

   Ezt az összefüggést nem is értem, túl tiszta a fantáziám

- "torrent+dvd+filmek"

   Ugyanaz, keress valami jó torrent lelőhelyet, van belőle

- "pedofil+torrent"

   Ha ilyet keresel, akkor beteg vagy, javaslom inkább a "pedofilia+gyógyítása" kereső kifejezést

- "sobotta+torrent"

   Ez ügyben javaslom a Múzeum körúton a könyvesboltot, de aki keres, talál

- "paulo+coelho+piedra+folyó+partján+ültem+és+sírtam+download"

   Nagyon jó könyv, könyvtár felkeresése ajánlott

- "Film+letöltés+torrentes+helyről"

   Még mindig ott tartunk, hogy torrentet a torrentboltból

- "a+magyar+oktatás+felkészíti+a+diákot+a+nagybetűs+életre"

   A magyar oktatás sok mindenre felkészít, de a nagybetűs életre biztosan nem

- "a+leggyorsabb+torrent+oldalak"

   Nincs lassú és gyors torrent oldal. A sebessége attól függ, hogy éppen hány személytől tudod leszedni. Nézz utána a neten

- "tűt+fenekembe"

   A tű a fenekedbe még mindig nem jó dolog, de legalább hasznos

- "1989+október+28+milyen+napra+esett"

   Szombatra esett, a windows-od óráját vissza lehet odáig állítani, így egyfajta öröknaptár az is

- "szerzői+jogok+büntetési+tétel"

   Nagyon sok, méghozzá börtön is, sajnos több jár érte, mint gyilkosságért

- "aszfalt+torrent"

   Csak nem a bH-ra gondolsz ? :)

-"rengeteg+pénzt+költenek+karácsonyi+ajándékra+most+az+emberek+régen+meg+nem"

   Erről szól még a jövőben bejegyzésem, de ez így van

- "varjú+legidősebb"

   Olvasd el a posztot, annyit elárulhatok, hogy átlagosan nemhogy 100, de még 10 sem

A tegnapi poszt a várakozásaimat jelentősen felülmúló hozzászólás számot hozott, ami persze köszönhető az index.hu főoldalán történő szerepeltetésnek is, de ettől függetlenül a hozzászólások számából, és a látogatottság számából látható, hogy az embereket ez érintő és érdeklő téma. Ma egy kicsi tovább fűzném a történetet, némileg összefoglalva az előző poszt eseményeit és hozzászólásait, és még néhány tényszerű adattal egészítem ki a korábbiakat.

Sajnos a felett a tény felett, hogy folyamatosan nő a hitelállomány, egyszerűen nem lehet szemet hunyni, és emellett a felett sem, hogy a rossz adósokat gyűjtő BAR lista idén már 420.000 főre duzzadt, pedig nem is olyan egyszerű felkerülni, hiszen több hónapig kell tartozni hozzá, nem egy pillanatnyi elcsúszás rakja oda az embert. A listáról tudni kell, hogy a felkerült személy 5 évig fenn is marad, legfeljebb adóssága rendezése után passzív státuszba kerül. A lista növekvése mutatja, hogy a felelőtlen hitelfelvétel már nem új keletű jelenség, de hozzá kell tenni, hogy az utóbbi időben egyre gyorsabb a növekedés.

A másik terület, ahol még növekedést mutatunk, az a finanszírozásból visszavett autók száma. Tavaly kb. 40.000 autót vettek vissza, ebben az évben ez az első fél évben elérte a 25.000-ret, tehát ezt megtartva elérheti akár az 50.000-es számot, de pontos adatot év végén lehet csak mondani. Ez utóbbi tény is mutatja, hogy egy évben több tízezer olyan döntés születik, ami valószínűleg teljesen átgondolatlan, hiszen a hozzászólók által említett eset - miszerint valaki évekig fizeti, majd megszorul – a legritkább. A legtöbb esetben az első néhány hónap után kibukik a dolog, és nincs ez másként a többi hitel esetében sem.

Úgy érzem, hogy gyakorlatilag mindenki látta mire gondolok. Nem a megfontolt hitelfelvétellel van a bajom, nem is azzal, ha valaki ezzel kívánja megoldani átmeneti nehézségeit, hiszen amint én is kiemeltem, a hitelezésnek meg van a maga helye. De semmi értelme annak, hogy úgy vegyünk fel hitelt, hogy a felvétel pillanatában fogalmunk sincs arról, hogy miként fogjuk visszafizetni, és kilátásunk sincs rá, mert akkor a hiteltörlesztés csak tovább növeli a köztünk és a hitelmentesség közötti szakadékot. Érdekes megnyilvánulásnak tartottam, amikor valaki felismerően nyilatkozta, hogy egy kifejezetten szegény környéken alig lát olyat, aki ne cigarettával a szájában rohangálna állandóan. Továbbra is azt gondolom, miért is gondolnám másként, hogy még van mit megtalálni, ahol tovább lehet megoldásokat találni. Persze rendkívül nehéz, amikor egy fontos háztartási gép elromlik, és sürgősen kell helyette másik, de nem hiszem, hogy akkor, amikor fogalmunk sincs miből fogjuk visszafizetni, veszünk egy újat. Léteznek alternatív útvonalak, nekünk speciel fél évtizedig egy felújított Energomat volt a mosógép, mert éppen, akkor arra futotta csak. Még is életben maradtunk.

Mit is mondhatnék ezek után röviden ? A visszafizetetlen hitel a legrosszabb esetben sem lehet megoldás, tehát kézzel mosni, gázon melegíteni a kaját, vagy akár nem tévézni is jobb, mint aztán várni a végrehajtót. Úgy emlékszem volt korszak, amikor nem voltak ezek az eszközök nem léteztek, és az emberek akkor is éltek és léteztek. Csak ma a reklámok egészen mást sugallnak. Kivetítik a társadalmi különbséget, ezzel elhitetve, hogy már nem is vagy ember, ha ezekkel a dolgokkal nem rendelkezik. Pedig igazán egy esetben bizonyíthatja igazán az ember, hogy ember. Ha gondolkozik.

Some say you're crazy
Say that you're no good
Say your family's cursed with bad blood
I think you're cute and misunderstood
And I wouldn't change you if I could

Let'em talk you down
Call you names
My mind's made up
It ain't gonna change
I'm sure in my heart
Happy and free
You're the one you're the one
You're the one for me

Some say you're bitter
Think you're mean
Uncouth untamed and unrestrained
I think you're sensitive and sweet
Stay as you are don't change a thing

Let'em talk you down
Call you names
My mind's made up
It ain't gonna change
I'm sure in my heart
Happy and free
You're the one you're the one
You're the one for me

Some say you're bawdy
Wicked and wild
A restless useless juvenile
I think you're funny and I like your smile
Want to be with you want you to stay awhile

Let'em talk you down
Call you names
My mind's made up
It ain't gonna change
I'm sure in my heart
Happy and free
You're the one you're the one
You're the one for me

A no ‘count mixed up
Amount to nothing
A day away from a bum on the street
Some low class kind of royalty
That's what they say about you
When they're talking to me

Some say you're bad
A bad bad seed
You love to play with fire you love gambling
I know what you love and I know what you need
And I like it when you play with me

Let'em talk you down
Call you names
My mind's made up
It ain't gonna change
I'm sure in my heart
Happy and free
You're the one you're the one
You're the one for me

Meg kell hogy állapítsuk baj van. Méghozzá egyre nagyobb baj. Bárcsak azt mondhatnám úgy tűnik, de nem csak úgy tűnik, hanem úgy is van. A magyar emberek nem igazán akarnak szembesülni azzal, hogy bármilyen megszorítás végső végrehajtója nem más, mint ő maga, az állampolgár. Most ne is elemezgessük azt, hogy melyik megszorítás jó vagy rossz, illetve mennyi hatása van a gazdaságra. Egy biztos, hogy a fogyasztói árak növekedése mellett csökkenő támogatások és némileg növekvő adóterhek jelentős többletkiadást okoznak az egyéneknek és családoknak, végső soron a reáljövedelem jelentősen csökkent az utóbbi időben.

Mit lehet ilyenkor tenni ? Fogjuk a nadrágszíjat, és szűkebbre húzzuk otthon, legalábbis értelmes szinten nincs más megoldás. Nem hiszem, hogy van háztartás, ahol ne lehetne megtalálni azokat a csatornákat, ahol még mindig jelentős pénz áramlik ki olyan dolgokra, amit meg lehetne fogni. Azonban egy rendkívül sajnálatos tényt figyelhetünk meg ma Magyarországon. Azt kell mondjuk a magyar ember sajnos kicsit bután viselkedik, valahogy úgy, ahogyan egy gyerek nem akarja megérteni, hogy most miért van kevesebb a családban. Magyarországon nagyon sok nagy gyerek van, aki egyet tud csak a fejében tartani, hogy neki márpedig szüksége van arra, amit eddig megkapott. Mit tesz ilyenkor a magyar ? Lássuk a tényeket.

Az utóbbi egy évben a betéti állomány gyakorlatilag nem változott, miközben az amúgy is óriási hitelállomány 20 %-kal nőtt, és ami ebben talán még elszomorítóbb, hogy ezen belül is az általános felhasználású jelzáloghitelek aránya. Természetesen tovább duzzad a BAR – a nem fizető adósokat gyűjtő – lista. Ugyanis arról van szó, hogy Magyarországon a pénzügyi kultúra hiányában az emberek nem a szokásos módon használják a hitelt, ahogyan kellene. A hitelnek is meg volna a maga helye, hiszen egy kedvező hitel ingatlan vásárlásra fordítva valószínűleg többet hoz a tulajdonosának hosszú távon, mint amibe kerül. Ugyanilyen lehet egy vállalkozásban a gépjármű vagy eszközfinanszírozás, ahol a vállalkozás a hitel költségének többszörösét is kitermelheti. De itt nem erről van szó. Az emberek egyszerűen egy életszínvonalat biztosítanak maguknak a hitelekből, annak kilátása nélkül, hogy a hitelt valaha vissza tudják fizetni. Hiszen, ha eddig kevés volt a pénz az általuk kívánt megélhetési szint biztosítására, akkor mitől változna ez a jövőben ? Sőt, nyilvánvaló, hogy egy ideig még biztosan nehezebb lesz, tehát egyértelmű süllyesztő ez az adósságspirálban. Megkezdődött egy másik nagyon szomorú tendencia, ami azért is meglepő, mert még itt sincs a tél. Ez pedig nem más, mint a közüzemi befizetések elhanyagolása. A Díjbeszedő Zrt.-nek az utóbbi hónapokban ugrásszerűen megugrott a kintlévősége, ami szintén azt bizonyítja, hogy az emberek minden módszert igénybe vesznek azért, hogy valamilyen módon keresztfinanszírozzák azt, hogy nem szeretnének megszorítani otthon. Ne is beszéljünk arról, hogy mekkora lehet az egyéb irányba valamilyen módon felhalmozott adósságállomány, netalán a magánszemélyek irányába felgyűjtött tartozás. És még csak most jön az értelmetlen kiadások legnagyobb generálója, a karácsony.

Azt hiszem el kellene rugaszkodni attól a gyerekes állásponttól, amit ma a magyar társadalom gyakorol. Egyszerűen meg kellene próbálni szembesülni azzal a ténnyel, hogy vagy magasabb termeléssel finanszírozzuk a családok anyagi terheit vagy engedünk a megszokott életszínvonalból, de semmiképpen nem a valamilyen irányba fennálló adósságállományunk növelésével próbáljuk meg fenntartani az életünket. Ideje volna egy napnál vagy egy hétnél tovább gondolkozni, és valamiféle hosszú távú jövőperspektívát felállítani. Ahol nem csak a következő hónapra vannak terveink, de azt is tisztán látjuk, hogy hosszú távon mit szeretnénk tenni és hogyan fogjuk tovább csinálni. Hogy ne akkor kelljen kétségbeesetten sírni, amikor már késő lesz, és közben másokra mutogatni, meg mindenkit okolni, csak egy valakit nem. Magunkat, aki egyszer úgy döntött, hogy értelmetlenül oldja meg az életében felmerült problémákat. Mert egyben teljesen biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy ez ami most megy, az nem megoldás.

"Aki keveset gondolkodik, az sokat téved" - Leonardo Da Vinci

Elgondolkoztató Leonardonak ez a mondata, már akinek elgondolkoztató. Sokan menekülnek a nem gondolkozás csapdájába, hiszen a világnak meg van az a jellegzetessége, hogy akkor is történnek a dolgok, ha mi magunk nem veszünk róluk tudomást. Sőt, akarjuk vagy nem, részei vagyunk annak a mindennapi történésnek, ami körülöttünk zajlik, és egyáltalán nem léphetünk ki belőle. Ebben a világban márpedig szabályok vannak, és az egyik szabály a fenti: gondolkodóképességünk azért adományoztatott, hogy használjuk, mert a véletlenszerű és esendő dolgok sokkal kevesebb jót és általunk kívánatos dolgot hoznak, mint az általunk átgondolt és végrehajtott feladatok és cselekvésmódok. Ehhez a komplex működési rendszerhez mi, mint intelligens emberek úgy kapcsolódunk, hogy a különleges képességünk, amit gondolkozásnak hívunk, képes megváltoztatni dolgokat, eseményeket, történéseket körülöttünk. Képesek vagyunk saját világunk formálására. 

Azt fogjuk tapasztalni, hogy amikor gondolkozunk, sokat fogunk tévedni, nem szabad azonban elkeserednünk. Higgyük el, a legtöbbet akkor tévedünk, ha nem gondolkozunk. Gondoljuk csak át ! :)

Lássuk mit hozott a hétfő, a napos, kellemes, néha havas esővel tarkított reggelen. Bő kettő hét telt el a nagy lefoglalások óta, és amint az borítékolható volt, az egész razzia igen jó reklám volt a filecserélő közösségnek. A BIX forgalom 3 nap után a korábbi magasságokba csúszott vissza, és az el nem szállított tracker gyűjtemények újra virágkorukat éli. A Jedi társadalom elég sok új vállalkozót gyűjtött be a Birodalom támadására, egyre másra tűnnek fel a hírek az új közösségekről, akik jobb híján egyelőre ingyenes regisztrációt kínálnak. Sokak bosszúságára az aszfalt-szilárdító alapanyag nevéhez kísértetiesen hasonlító rendszerről csak egy néhány hónappal korábbi adatbázis volt meg, így az azóta regisztrálók sajnos kénytelenek új meghívó után nézni, ami talán nem is olyan nagy baj, sőt néha azt érzem, jobban meg kellene egyelni a közösséget. Természetesen a korábbi trackerek nem működnek, ezért azokat nyugodtan törölhetjük is, mert ha nem szedtük le, már nem is fogjuk, ha pedig leszedtük, akkor nem fogja az arányunkat javítani. Természetesen rögtön elérhetőek a legfrissebbek sorozatok, amiről lemaradtak a rajongóik, vagy esetleg a legújabb IHM epizód, amiről egyéb irányú elfoglaltságaim(utazni is kell valamikor :) ) miatt én is lemaradtam.

Egyszóval a kezdeti pánik után a BIX újra a korábbi teljes gőzzel forgalmazza a gépek között az információkat, és amint előre látható volt, minden olyan megmozdulás, ami valahol az emberek adott jogait sérti, az nem jár hosszú távú sikerrel. Persze az illegális, anyagi haszonszerzésre irányuló megosztások továbbra sem lehetnek nyugodtak, de a fájlcserét nem hiszem, hogy bármely szerver lefoglalásával meg lehetne állítani, mert amint látható, elég egy nagyot kiemelni, kockáztatva azt, hogy ráadásul nem is találnak illegális tartalmat, az történik, mint a mesében. A sárkány levágott feje helyébe 7 másik fog nőni. Ha nem több. Ilyenkor a kicsik rögtön előre törnek, és jól láthatóan ugyanarra a kezelői felületre építve gombamód szaporodnak azok a site-ok, akik különböző célközönség felhasználóinak kínálnak helyet az adatcserére. Érdekes, hogy megjelentek a magyar tematikus site-ok is, HD vagy zenei tartalmat kínálva, tovább bővítve ezzel a szelektív műsorválasztékot. Felesleges tovább fűzni a történetet, a lényeg: oszd meg és öööö nem is tudom...Uralkodj magadon, hogy be ne teljen a vinyód :)

1778 november 26. - James Cook, mint az első európai, kiköt Mauin, a Hawaii-szigeteknél

1971 november 27. - A Mars 2, a szovjet Mars-program részeként eléri a Marsot.

1895 november 28. - Az első amerikai autóverseny a Chicago-Evanston közötti 54 mérföldön. A nyeretes közel 10 óra alatt tette meg a távot :)

1922 november 29. - Howard Carter megnyitja a nagyközönség számára Tutankhamun fáraó sírját

1936 november 30. - Leég a londoni Crystal Palace

1835 december 1. - Hans Christian Andersen kiadja mesésköteteinek első részét

1976 december 2. - Fidel Castro Cuba elnöke lesz

-Ha éhes vagy, nyalogass sót, attól szomjas leszel!

-Mindenki színes bőrű, különben nem látszana

-Ha az idegenek olyan okosak, hogy tudnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?

-Ha olyan remek dolog a munka, akkor miért fizetnek érte?

-Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig.

-Valaha döntésképtelen voltam, ma már nem vagyok biztos benne.

-Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másnap meg szintén.

-Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?!

-Ha te nem mész el mások temetésére, ők sem jönnek el a tiedére!

-Naná, hogy normális vagyok. A hangok is megmondták.

-Semmi kifogásom az ellen, hogy az emberek az órájukra nézzenek, amikor beszélek. De azt nem tűröm, amikor rázni kezdik, hogy nem állt-e meg.

-Az egyetlen baj az egoistákkal, hogy saját maguk jobban érdekli őket, mint én.

-Bundád első tulajdonosa meghalt benne.

-Ne győzködd az agyadat! A hiba a valóságban van.

Előre látom, ez nem fog osztatlan sikert aratni. Kicsit olyan lesz ez, mint homoszexualáitás ellen gyűlést szervezni a Kék Osztriga bárba.

„Légy az a változás, amit a világban is látni akarsz.” – Gandhi

Kicsit drasztikus és kiélezett leszek. Nem szoktam pedig, de ma ilyen nap van. Olyan érdekesek az emberek. Változást szeretnének mindenben, szeretnék, ha jobb lenne a világ, de ők maguk sokszor vajmi keveset tesznek ezért. Persze, sokan felhördülhetnek ezen a ponton, hogy én igenis sokat teszek érte, és talán ez így is van, de sajnos nagyon sokan csupán műcselekedetek hálójában vergődve mondogatják, hogy tesznek valamit, miközben teszik a nagy semmit.

Mit is szeretnének a legtöbben pl. Magyarországon ? Szeretnének erősebb szociális hálót, jobb egészségügyet, magasabb szintű oktatást, meg még nagyon sok mindent, amit az állam adhatna az embereknek. Készségesen szolidaritást is vállalnak azokkal, aki-e nemes cél érdekében munkabeszüntetést tartanak, kifekszenek a hídra vagy büszkén hirdetik elveiket a Turul-madárról. Egy valamiben azonban rendkívül nehezen vállalnak szolidaritást. Senki sem akar e nemes célokért áldozni önmagából. Mert jól tudjuk, hogy ezeket a célokat egyetlen dologból lehet megvalósítani, az pedig nem más, mint a pénz. Az a pénz, amit mindenkinek be kellene adni a közösbe. Márpedig nálunk az adócsalás a sport, a szórakozás és egyéb tevékenységek körében tartozik. Mindenki csinálja, mert miért is ne csinálná, hiszen mindenki ezt teszi. Minek is a munka után megfizetni a járulékokat, azok olyan magasak. Sokkal kényelmesebb, ha feketén mozognak a pénzek, hiszen nincs még könyvelés sem. Sőt, sokkal kifizetődőbb feketén felvenni a pénzt a munkáért, mert mondván mindenki jól jár, mindenkinek több marad. Persze néha, lelkiismeretünk nyugtatása végett jön a kamu szöveg magunknak, hogy ez csak olyan kiegészítő alkalmi munka, minek is ezt papírozással bonyolítani. Meg különben is, nekem ez a megélhetéshez kell, nem luxuscikkekre. Azonban mit szólunk akkor, amikor betörnek hozzánk vagy ellopják az autónkat ? Valakinek bizony az is a megélhetés egyik formája, csak éppen ő éppen nem közvetlenül az államot, hanem minket lop meg. Az a helyzet, hogy vannak törvények, amiben nem csak az van benne, hogy nem szabad autót lopni, hanem az is, hogy adózni is rendesen kellene. Itt szokott jönni a következő indok, hogy a vezetők is lopnak és csalnak. De kérdem én, a mások bűnözése indok a mi bűnözésünkre ? Cigányozunk, amikor ellopják valahol a kábeleket, pedig az a cigány csak egyfajta módszert választott az állam meglopására, amikor a MÁV kábeleit viszi magával. Mint mi, amikor úgy döntünk, jobb az a pénz nem hivatalos úton.

Azt mondhatom csúnya szóval és durván, hogy mindaddig, amíg mi magunk nem teszünk a változás irányába, addig csak pofázás az egész, amit teszünk. Addig nem fog jutni jobb egészségügyre, és az orvosok nem lesznek elégedettek, túlhajszoltak lesznek, és az ő áldozataikat nyugodtan felírhatjuk a saját halállistánkra, mert igen, a mi hibánk is. Nem fog jutni jobb oktatásra, jobb szociális hálóra és semmi jobbra. Sőt, nem fog jutni semmi olyan beruházásra sem, amivel korszerűsíteni lehetne az utakat, erőműveket, meg minden olyan dolgot, ami hozzájárulna ahhoz, hogy egy kicsit jobb, élhetőbb és tisztább legyen az országunk a bolygó. Pedig lehet, hogy csak azt a pénzt kellene bedobni a közösbe, amit éppenséggel az emberek elfüstölnek cigaretta formájában példának okáért. Persze nem támogatom én sem azt a demagóg reklámot, amit most láthatunk a TV-ben, hogy adjon nyugtát. Az emberek ettől nem fognak nyugtát adni és kapni.

Egyszóval én azt gondolom, hogy az országon sokat segítene egy óriási szolidaritási akció. Szolidaritásból végre mindenki adózhatna rendesen. Sokkal többet érne, mint egy fél napos közlekedési akció. Sokkal, de sokkal többet.

Persze ez csupán utópia. Utópia, mert úgy is lesz mindig indok, hogy mi miért vagyunk kivételek. Mert éppen, most, itt, sajnos nincs lehetőségünk szolidaritást vállalni ott, ahol kell. Mert éppen kivételek vagyunk, mert olyan speciális az esetünk. Olyan egyedi a helyzetünk, hogy éppen itt és ebben sajnos nem tudunk szolidaritást vállalni. Továbbra is tartjuk markunkat a támogatásért, a jobb egészségügyért meg a többi juttatásokért. De szorítjuk a markunkat össze, amelyikben ott van az éppen feketén átvett kis pénz. Erősen szorítjuk, mert ott már nem szeretnénk, ha egy szolidáris társadalomban élnénk.

Az egész mindig bosszantott és foglalkoztatott, ma pedig úgy jutott eszembe, hogy olvasgattam Tóta W. blogját (http://w.blog.hu/2007/11/22/kepzelt_riport_a_magyar_szolidaritasrol) és tetszett az írás.

Mégsem erről akarok most beszélni, hanem arról, ami szóba került a hozzászólásokban a magyar oktatásról, méghozzá a PISA jelentés. Nem kell rosszra gondolni, ez egy szerencsétlen elnevezés, és még véletlenül sem valamelyik olimpikonunk vizelési problémájával foglalkozik, hanem a tanulók egyes területen felmutatott képességeit méri az OECD országaiban. Ahogyan a hozzászólók is megemlítik, sajnos a jelentés nem túl sok visszhangot kapott Magyarországon, megy a maszatolás és az eredmények magyarázása, de az igazság az, hogy bizony letűnt a magyar dicsőség, jórészt a hátsó sorokban kullogunk sok területen. „Pedig mennyi jó szakembert és tudóst adott az ország ennek a világnak”, mondhatná valaki, és valóban igaza is lenne. Akkor még is miért ez a probléma, miért teljesítenek alul diákjaink ? Nem akarom elemezni, hogy nálunk nagyon sokat jelent a szülői háttér, mert miközben egyes országokban szinte semmit nem jelent a szülő egzisztenciája, a gyerekek egyforma eséllyel indulnak, nálunk sajnos szakadéknyi különbséget okoznak egyes dolgok. Azonban ez a probléma egyik fele. Tekintsünk inkább bele a magyar oktatásba egy kicsit. Nem kívánok arról sem beszélni, hogy milyen nehéz a pedagógusok helyzete, és nem kívánok arról sem vitatkozni, hogy most jó-e vagy rossz tanítani. Inkább a módszerek, azokkal van az én bajom.

Sajnos az igazság az, hogy rosszul, rosszat, rosszkor oktatunk ma Magyarországon, és az oktatási rendszerünk egy akkora reformra szorulna, hogy bele se merek gondolni mivel járna ez. Van ugyanis egy óriási probléma, ez pedig nem más, mint az, hogy a diákoknak annyi mindent próbálunk megtanítani, hogy így valójában semmit sem fognak megtanulni. Növekszik a tananyag mennyisége és ez komolyan a minőség rovására megy a kisiskolást gyerekektől az egyetemekig. Igen, az egyetemeken sincs más helyzet. Az általános iskolás gyerek lehet rendkívül művelt lesz sok területen, de közben nincs idő megtanítani normálisan olvasni és számolni. Ebben hibás természetesen korunk média kultúrája is, de nem lehet egyértelműen ráfogni. Sok a felesleges ismeret, és ezt állíthatom, mint gyakorló szülő. Mellesleg a tanároknak fel kellene fogni, és egyesek meg is teszik, hogy a tanárképzés egyik ága a pedagógiai képzés, és az általános iskola nem egyetem, ahol bemegy, megtartja az előadást, majd megy haza. Itt még szükség volna arra, hogy a gyerekek egyfajta tanulási módszertant, meg sok egyéb olyan dolgot kapjanak, ami felkészíti őket a nagybetűs életre.

És még akkor jön csak a felsőoktatás, ami az igazi rákfenéje sok társadalmi problémának. Miért kell az, hogy egy orvos egyúttal professzionális számítógép guru legyen, mert ezt is besajtolják a fejébe az egyetemen ? Miért kell az informatikusnak egyúttal közgazdásznak lenni, az agrármérnöknek meg matematikusnak és informatikusnak egyszerre ? Mert a helyzet az, hogy óvatos becslések szerint is - ha első kézből megkérdezzük a felsőoktatás hallgatóit – a tantárgyak 30-40 %-a teljesen felesleges, a szakmához egyáltalán nem kapcsolható. Persze, én elhiszem, hogy meg lehet ezeket magyarázni, el lehet bárkivel hitetni, hogy az gyógytornász éhen fog halni, ha az Excellben nem tud bonyolult mátrixokat számolni, vagy az informatikus el fog vérezni, ha nem kap pszichológiai vagy közgazdaságtani ismereteket. De ez nem igaz. Az igazság az, hogy a magyar főiskolák 4 éve alatt jó, ha 2 évnyi hasznos ismeretet átadnak, és valójában ezért képeznek életképtelen szakembereket. Mindenki értsen a saját területéhez, ha hobbyból mást akar csinálni, akkor majd elmegy a könyvtárba vagy leül a net elé, és elolvassa az őt érdeklő területet vagy az orvos majd megküzd az Excell-el.

Igen, igen, csupán szemezgettem és belecsíptem a témába, hiszen lehetne még sorolni. Azonban tudjuk, országunk olyan makacs, hogy akkor is ragaszkodni fog a nem működő módszerekhez, ha azok a PISA lista utolsó helyére taszítanak.

Mit gondolok én ?A kisdiák az általános iskolában kapjon sokkal több pedagógiát és sokkal kevesebb ismeretet. A szakember-jelölt a felsőoktatásban pedig olyan szakismeretet, ami tényleg a szakmájához kapcsolódik. Nem fog belehalni, ha nem tudja mi az a Kuala Lumpur, és az Excelel is csupán alapvető feladatokat tud megcsinálni. De akkor komoly hátrányba kerül, ha nem tud olvasni és tanulni. Aki pedig életben marad, és felnő hazánkban, a legkiválóbb kvízjátékos lesz. Mert ismerettel elhalmozta a magyar oktatás. Sok felesleges ismerettel.

UPDATE: Az egész írás egy beszélgetésből származik, a kiindulási pontja az Észak-Koreai helyzet és fenyegetés volt. Természetesen még véletlenül sem irányul arra, hogy egyes emberek hitét és vallásos nézeteit támadja. Sőt. A vallás nézőpontom szerint meggyőződésen is alapulhat, sőt ma már sok embernél azon alapul...de ez már tényleg külön téma. A lényeg a nyitottság, és egy vallásos ember még lehet nyitott, attól, hogy hite van. De a személyi kultuszban imádat tárgyává tenni egy embert és annak törekvéseit az még is csak más. Bár a Koreában lévő dolog is lehet egyfajta vallásosság, de a baj pontosan az, hogy az embereknél ez nem meggyőződésen alapul, hanem a diktatúra által teremtett félelemből nőtte ki magát.

Nagyon sok szó esik Észak-Koreáról az utóbbi időben, főleg az atomfegyverkezési programja miatt. Önmagában mutatja az emberiség másokhoz való hozzáállását, hogy egy ország belső problémája csak akkor kezd el minket érdekelni, ha abból az országból a mi életünk felé jön a fenyegetés. Pedig Észak-Koreában a 90-es években becslések szerint 3 millió ember halt meg az élelmiszerhiány következtében, mai mutatja, hogy ott már korábban is jelentős problémák voltak. Most azonban ahelyett, hogy belemennék a helyzet hidegháborús elemzésébe vagy abba, hogy mekkora veszélyt jelent Korea a világ számára, inkább a helyzet pszichológia elemzését kívánom előtérbe hozni. Mert a látható dolgok mögött óriási pszichológia húzódik meg. Tudjuk, hogy minden diktatúra tisztában vele, hogy a tömeget meg kell győzni a dolgok helyességéről, és a többség számára olyan ideológiát kell elültetnie, ami a diktatúra érdekeit szolgálja.

Észak-Korea esetében sem működik ez másképp. A teljesen ellenőrzött információ áramlás, az, hogy csak a kívánt hírek juthatnak el az emberekhez, és egyébként folyamatosan a meghatározott ideológia sugárzódik az emberekhez minden csatornán keresztül, megteszi a maga hatását. Aki pedig még is önálló gondolkozó lény próbál maradni, annak ott vannak a munkatáborok, ahová a „lázadók” családjukkal együtt költöznek. Ez rosszabb, mint kint, gyakorlatilag a kint nem létező emberi jogok itt végképp eltűnnek. Riportfilmben láthattam azt, amikor valaki elmondta, hogy volt, akit azért lőttek le, mert az éhezés hatására megette az elfogott élő egereket, márpedig ott ehhez sincs joga. Teljes személyi kultusz van, a vezető imádata alkotmányosan kötelező a halála után is, képének minden szobát díszíteni kell, szobrai átjárják az egész országot. Külföldi segítséget nem igazán fogadnak el, pedig orvosi ellátásuk gyakorlatilag nem létezik, szaktudásukat az 50-es években kint járt magyar orvosoktól kapták, gondolhatjuk milyen lehet a színvonal. Amikor még is elfogadnak valami segítséget, akkor az ebből létrejövő eredményt az egész nép a nagy vezetőnek tulajdonítja. És itt áll meg az ember egy pillanatra…

Bizony Észak-Korea, és a benne élő emberek esetében már rég nem a megfélemlítés működteti a rendszert, az legfeljebb az emberek kisebb részénél hatásos. Nagyobb részénél sikerült elérni, hogy elhiggyék a lehetetlent, méghozzá azt, hogy ez így ahogy van a legjobb, és még a pofonok, a katonai rendszer, a munkatáborok is mind-mind az ő érdeküket szolgálják. Tehát a megfélemlítés is csupán egy eszköz volt e sokkal magasabb rendű diktatórikus állapot kialakításában. A kormány, vagyis nevezzük inkább uralomnak, jól megvalósította azt, hogy az emberek a külvilágtól valamilyen módon elzárt közössége úgy éljen, ahogyan azt ők meghatározzák, és minden olyan segítséget, ami külföldről jön, gyanúsan és ellenségesen kezeljenek. Nem, nem azt jelenti ez, hogy ők jól érzik magukat ebben a környezetben, csak egyszerűen elhiszik, hogy nem is létezhet jobb, hiszen az istenített vezetők részükre csak a legjobbat akarhatják. Amikor valaki megpróbálja ezt a rendszert bármilyen módon megdönteni, akkor teljesen helyes az, hogy őt elviszik valahová, ahol nem zavarja a társadalom „békés” működését. Ezért nem is lehet arra számítani, hogy ezeket az embereket bármilyen módon meg lehetne győzni arról, hogy létezik jobb, hiszen bármilyen külső segítség csak a kormányukat igazolja. Ha pedig nem kapnak segítséget, az megint csak, mert lám-lám a legtökéletesebb uralkodó még is csak ott van, másokat meg nem is érdeklünk.

Óriási emberi hiba, és amiért oda kell erre figyelnünk az nem is azért érdekes, mert ők éppen atomfegyvert gyártanak zárt közösségük védelmére. Inkább az, hogy az ott megnyilvánult ideológiát befolyásoló alap ott van minden társadalomban. Nem kell más, mint elültetni az ideológiai alapokat, kicsit rábírni az embereket, hogy sarkítottan tekintsék a dolgokat, elfogadják azt, hogy egy adott dolog képes biztosítani számukra a legjobbat. Ettől kezdve, ahogyan Bertrand Russel jól rávilágított, minden ezt fogja igazolni a környezetükben, függetlenül attól, hogy mit is akar az valójában mondani. Ahogyan Koreában, a rossz dolgok is képesek lesznek igazolni valami teljesen mást. Jelképesen szólva, olyan ez, mintha örülnénk, hogy ellopták a biciklinket, mert valószínűsítjük, hogy ezzel egy balesettől kívántak megóvni. Megfigyelhettük már talán saját beszélgetéseink során is, hogy az emberek mennyire képesek egy csodálatos dologra: nem becsukni a szemüket, hanem annál sokkal többre, nyitott szemmel másnak látni a dolgokat, mint amilyenek valójában. Mondhatnánk jó példaként, hogy a részeges Pista bácsinak nincs más dolga, mint ezekkel eszközzel meggyőzni Mariska nénit, hogy ez a legjobb számára, és ettől kezdve, amikor Pista bácsi részegen hazamegy, és megveri Mariska nénit, az is csak Pista bácsi szeretetét és törődését fogja igazolni. Ezt a társadalom legkisebb egységétől az olyan nagy országokig megfigyelhetjük, mint Észak-Korea. Miért jó, ha ezt tudjuk ? Mert még időben oda tudunk figyelni arra, hogy az életünket ne hamis ideológiák, hamis berögződések határozzák meg, mert akkor egy idő után már nem is keressük az igazságot, hiszen látszólag minden, ezt a hamis ideológiát fogja igazolni, függetlenül attól, hogy a megfélemlítés vagy meggyőződés eszközével érték azt el nálunk. Ekkor pedig már nem leszünk nyitottak az igazságra, talán soha többet. Jó lesz nekünk a kis magunk Észak-Koreájában, hiszen minden ezt igazolja, még akkor is, ha mások mást mondanak. De nem is mondanak mást. Az ő mondataik is csak minket igazolnak. Ugyanúgy, ahogyan Észak-Koreában minden a vezetés sikerességét bizonyítja.

A Computerworldben megjelent egy cikk (http://computerworld.hu/mdf-bsa-apeh.html) , amelyben hosszasan tárgyalja a CW, miszerint végre valaki foglalkozik azzal, hogy a BSA nevű, magát hatóságnak feltűntető délutáni teaegyesület országunk legnagyobb hatóságával, az APEH-al fenyegetőzik, ráadásul teljesen jogtalanul. Ez kb. olyan, mintha nekem tartozna Virág Boglárka magánszemély, és mivel nem akarná megadni, ezért én fenyegetném, hogy az APEH utána fog nézni, vajon tényleg nem tudja-e kifizetni az összeget. A BSA reagálása mutatja azt, hogy mekkora beképzeltség húzódik meg mögöttük. Megjegyezném, hogy az ilyen hozzáállásért már az ovi homokozójában is egy füles járt a kislapáttal:

"Az ügyben megkerestük a BSA-t. Sarlós Gábor, a Pepper PR munkatársa, a BSA sajtószóvivője a következőket nyilatkozta: "Mivel az APEH - BSA megállapodás politikai síkra helyeződött, ezért az MDF közleményét a BSA semmilyen módon nem kívánja kommentálni.""

Miféle politikai ügyről van szó ? Miért lesz Magyarországon mindenből politikai ügy ? Kit érdekel, hogy ki szólít fel valakit arra, hogy szüntessen be egy jogsértést. Egyáltalán nem vagyok MDF szimpatizáns, egyszerűen arról van szó, hogy a jogsértés az jogsértés. Tételezzük fel, hogy a rendőr, aki történetesen a szomszédom és tudom, hogy Fideszes és ő meg tudja a másik szomszédról, hogy az MSZPS, és megbünteti, mert ittasan vezetett, akkor az politikai ügy ? El kellene felejteni már ezt a vagdalkozást, hogy mindent politikai ügynek tüntetünk fel, és ilyen módon nem akarunk róla beszélni, mert nem akarunk politizálni. Sok minden lehet politikai ügy, de ott, ahol nem törvényi értelmezésről van szó, hanem egy olyan törvény áthágásáról, amit mindkét politikai párt a mai napig elfogad, akkor az nem politikai ügy.

Szögezzük tehát le: a BSA csak egy szervezet, akinek sikerült elérnie egyfajta állami támogatást, de semmivel sem bír több joggal, mint a Greenpeace, a World Wildlife Found, vagy a Veresegyházi Asszonykórus. Ezért jó volna, ha akkor, amikor a fenyegetőzései miatti jogsértésekről kérik számon, akkor legalább válaszolna. Mindemellett megjegyzem: igenis nem értek vele egyet, hogy egyesek profitot termelnek a lopott software-ekkel, de ez nem jelenti azt, hogy akkor más pedig jogszerűtlenül harcolhat ellenük. Ezt itt Magyarország, elvileg egy jogállam, és legalább aki a jog oldalán állónak vallja magát, az csináljon is úgy !

1990 november 19. - a Milli Vanili-től visszaveszik a Grammy Díjat, mivel kiderül, hogy a nyertes albumukon nem ők énekelnek

1985 november 20. - A Microsoft kiadja a Windows 1.0-át

1877 november 21. - Thomas Edison bemutatja az általa fejlesztett fonográfot, mint az első hangrögzítő eszközt

1963 november 22. - A J.F.Kennedy elleni merénylet Dallasban

1936 november 23. - A Life magazin első számának kiadása

1991 november 24. - Meghal Freddie Mercury, a Queen együttes frontembere

1867 november 25. - Alfred Nobel szabadalmaztatja a dinamitot

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz - Henry Ford

Beszélgettem valakivel, és leszögeztük, hogy a jövő nem egy olyan dolog, amire nem volna semmi befolyásunk. Talán sok minden rögzített, és tény az, hogy az események globális alakulását nem tudjuk személy szerint túlságosan befolyásolni. De az, hogy mi egyének hol helyezkedünk el ebben a forgatagban és hová fogunk kerülni, az bizony rajtunk múlik. Bármennyire is szeretnénk néha az ellenkezőjét hinni és állítani, az egyik legnagyobb igazság az, hogy a sorsunk közel sem előre rögzített. Ebből pedig következik az, hogy ugyan kidobhatjuk a döntés felelősségét a nyakunkból és mondhatjuk azt, hogy sajnos a világ, a körülmények meg még ki tudja minek az áldozatai vagyunk, de valójában be kell vallanunk: nem létezik nem döntés. A fenti mondat mutatja, hogy mi magunk határozzuk meg azt, hogy miként fognak alakulni a dolgok, és amikor úgy gondoljuk, hogy adott helyzetben nem vállalunk fel egy döntést, akkor egy másik mellett rakjuk le a voksunkat. Általános, közhellyé vált mondat, hogy "olyan még nem volt, hogy sehogy sem lett volna". Ebből következik az, hogy valami mindenféleképpen történni fog az életünkben, és mi nagyon is jól tudjuk, hogy egy döntés nem meghozatala pontosan mit is fog jelenteni az életünkbe. Néha azonban nem jó ezzel szembesülni. Nem szeretünk azzal szembesülni, hogy bizony a helyzet és amiben vagyunk, nagyrészt egyetlen dolog következménye: saját döntésünké. Nem, ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy csak annak a következménye. Azonban túlságosan nagy felelősséget tulajdonítunk a körülményeknek, a szerencsének és még sok minden másnak, miközben nap mint nap ott van előttünk a választás szabadsága és annak a lehetősége, hogy megválasszuk miben hiszünk. Könnyű, ám végső soron fájdalmas a dolgokat lehetetlennek feltüntetni, mert akkor valóban annak is fognak bizonyulni. Azok a dolgok lehetetlenek, amiket mi megbélyegzünk ezzel a pecséttel. Lehetséges, hogy víznél sűrűbb anyagból készült tárgy ússzon a vízen ? Lehetséges, hogy az ember repülő szerkezeteket állítson elő ? Lehetséges, hogy léteznek korunk technikai csodái ? A kérdésre nyilván nagyon máshogy válaszoltak volna az emberek néhány száz évvel ezelőtt.

Tehát a legtöbb dolog csupán rajtunk múlik, rajtunk, mert azzal a képességgel teremtettünk, amit nagyon kell értékelnünk: képesek vagyunk dönteni.