Ismerős mindannyiunk számára a vers, de olvassuk figyelmesen, mert olyan, mintha a vers születése óta, az elmúlt 160 év alatt semmit sem változott volna a gondolkodásmód. Levonhatjuk mi is a konzekvenciát, mint a költő tette :)

 

Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet.
Ha egy ifjú feleség...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj' isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Puszta a kert, e helyett a
Szántóföld szépen virít,
Termi bőven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Hát a mente, hát a nadrág,
Úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségből volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég...
Közbevágott Pató Pál úr:
"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
"Ej, ráérünk arra még!"

 

Régen volt már logikai feladat, nézzük egyik kedvencemet, ami nagyon jó iskolapéldája a formális logika erejének, illetve jól mutatja, mennyire vagyunk képesek tisztán formális logikai feladatokat megoldani. A példát megtaláljuk Mérő László egyik könyvében is, eredetileg két angol kutató P.C.Wason és P.NJohnson-Laird, aki megalkotta és sussexi pszichológus hallgatókkal mérték fel az eredményt. Ez utóbbi azért lényeges, mert ők ugyan teljesen értelmes embereket voltak, de nyilvánvaló, hogy a formális logika nem az erősségük. Lássuk akkor a példát, és a megoldás megtekintése előtt próbáljuk meg magunk megkeresni a lehetséges választ, méghozzá igyekezzünk rövid idő alatt megoldani a feladatot.

Négy kártya van előttünk az asztalon. Egyik oldalukon szám, a másikon betű. A kártyák felénk néző oldalain a követkőket látjuk

 

 

 

 

 

  

(Tehát egyik hátoldalán E, a másikon K...) Azt tudjuk, hogy vannak érvényes és érvénytelen kártyák. A melyik kártyán mássalhangzó van, eleve érvényes, de amelyiken magánhangzó, az csak akkor érvényes, ha a másik oldalán páros szám van. A feladat: döntsük el, hogy a négy kártya közül mindegyik érvényes-e. Természetesen a cél, hogy minél kevesebb kártyát fordítsunk meg. A kérdés nem csalás, de meglehetősen fogós a helyes válasz.

Nézzük a hallgatók eredményeit: 4%-uk találta meg a helyes megoldást, 17%-uk nem jutott megoldásra, a maradék 79% 46/33 arányban kétféle helytelen választ adott. Ezek után mi se keseredjünk el, ha nem találjuk meg elsőre a megoldást, sőt nem is gazán értjük. Nézzük a megoldási arányokat. 46% az, aki az E és 4 kártyákat fordította meg, 33% csak az E jelűt, és az a bizonyos 4% az E és 7 kártyákat fordította meg. Ha nem értjük a megoldást gondoljuk újra végig mi az eredeti feladat: mindegyik kártya érvényes-e ?

Miért nehéz ez a feladat ? Mert nem tudjuk kötni semmihez. A formális logikában jártas programozó matematikusoknak is mindössze fele adott 1-2 percen belül helyes választ. Úgy tűnik a következtetési formák még ebben az egyszerű esetben sem voltak egyértelműek. Ami egyértelművé vált ebből a feladatból, hogy azokban a feladatokban, amit nem tudunk a valósághoz kötni, könnyen kudarcot vallhatunk. Másrészt viszont a jó logikai feladat azt valósítja meg, mint korábban írtam, hogy annyira a valóságos sémáinkhoz köti a feladat pilléreit, hogy pontosan ezért nem találjuk meg a helyes megoldást. Később a tudósok megvizsgálták, hogy a fenti feladatot valamilyen gyakorlati példába beültetve, pl. banki csekkekről kell eldönteni, hogy jók és érvényesek-e, az emberek többsége gyorsan megtalálja a választ, pedig a feladat a formális logikai szintjén teljesen egy és ugyanaz volt. Érdekes, hogy gyakorlati példában az emberek a választ magától értetődőnek találják. Pedig a példák logikailag izomorfak. Hogy megértsük ennek a jelentőségét, ez olyan, mint ha a háromszöget a négyszögtől nem tudnánk megkülönböztetni, csak ha színes, mert még soha nem láttunk fehér alakzatokat. Később szinte sport lett a logikailag izomorf példák készítéséből, és olyan feladat párokat is készítettek, ahol 10-12 szeres időeltérés mutatkozott a két teljesen egyforma feladat megoldása között. Megmutatta ez az emberi gondolkodás egyik nagy csapdáját: az olyan életszituációkat és feladatokat is, amelyek teljesen logikusak volnának, nem a formális logika szabálya szerint oldjuk meg, hanem meglévő módszereinkben kutakodunk. A fenti példa ismét igazolja: legnehezebb logikai feladat mindig a bennünk lévő kész megoldási menetre épít, és nem hagyja, hogy gondolkozzunk. Amikor sikerül kilépni ebből, sokkal könnyebben találjuk meg, vagy egyáltalán meg fogjuk találni a megoldást. És persze nincs ez máshogy az életben sem. A legtöbb szituáció formális logikára egyszerűsíthető lenne, még az érzelmek és egyéniségek figyelembevételével is. Lenne, de ez az ahol nagyon sokszor kudarcot vallunk  :)

Sztrájk lesz megint. Vasutassztrájk. Mennyire jogos vagy mennyire nem, ezt ítéljék meg mások, nem választom feladatomul. Nyilván a szárnyvonalak bezárása kevés eredménnyel jár, ha közben a MÁV megtartja azokat a dolgozókat, akik itt láttak el feladatot, ilyenformán az egész dolog teljesen értelmetlen, valóban. Azonban én egy kicsit máshogy látom a MÁV helyzetképet, hiszen az évek során nem kevés kapcsolatom volt a MÁV-val. Ez a kapcsolat azonban csöppet sem nevezhető gyümölcsözőnek, sőt inkább nagyon is lehangolónak. Meg kellene találni a MÁV problémáinak valódi okát, az utasszámok furcsa alakulásának gyökerét, ez pedig nem más, mint a Kritikán Aluli Színvonal. Valaki megnézi a MÁV honlapját, akkor az itt látható idillikus képet látja. Valószínűleg a MÁV, mint megszemélyesített vállalat álmába tekintettek bele.

 

 

 

 

 

Már középiskolában minden héten utazhattam vonattal, nem is keveset, sőt kemény 4 hónapig naponta jártam fel Budapestre annak idején, egy 160 km-re lévő városból dolgozni, aztán meg családostól vonatoztam keresztbe kasul az országot. Mindez vezetett oda, hogy úgy döntöttem, én autóval fogok járni. Már akkoriban is elérte a MÁV, hogy a színvonalatlan utazás mindenféle kedvezménnyel is drágább legyen, mint autózni, ma meg már ez első látásra is nyilvánvaló. Egy 100 km-es teljesárú menetjegy egy irányba pontosan 1.500 Ft. Ezt megszorozva 4-el, ne zsúfolódjunk nagyon 6.000 Ft. Ez, akárhogy is számolom 60 Ft/km. Nem kevés, de nem is ezzel lenne a baj. Hanem az, hogy ezért jó esetben, amennyiben nem a végállomásról indulunk, éppen felférünk a zsúfolt peronra, ahol szépen végigállhatjuk az utat, mert a nem megszüntetendő vonalakon ilyen a helyzet. Hagyjuk a társaságot, hogy milyen, arról a MÁV nem tehet, hogy milyenek az utasai. De az igazán zavaró dolog csak most következik.

Az utóbbi időben a gyerekeimet, ha a nagyszülőkhöz akartak menni, a fentiekből okulva, inkább leviszem autóval, mint vonatozzanak valamelyik nagyszülővel vagy ilyesmi. De miért van az, hogy amikor még is vonatra szálltak, akkor a vonat EGYSZER SEM VOLT KÉPES IDŐBEN MEGÉRKEZNI ? Nekem pedig nagyon zavaró, hogy a másnap iskolába menő gyerekek eredetileg 19:20-ra beérő vonatja csak 20:30-ra érkezik meg, vagy netalán be kell ülnöm az autóba, mert a vonat egyszerűen megáll egy állomáson Budapesttől 50 km-re, és se szó, se beszéd nem indul tovább, és még a kalauz sem tudja megmondani, hogy mikor megy tovább, a családtagjaim meg ott ülhetnének éjszaka ki tudja meddig. Mindez persze rendszeresen és ismétlődően, csak valamilyen módon cifrázva.

Tehát el kellene gondolkozni azon, hogy miként lehetne megvalósítani azt, hogy az utas úgy érezze kapott is valamit a nem kevés pénzéért, és ne gondolkozzon azon, miből fog autót vásárolni, mert ez a továbbiakban tarthatatlan. Nem hiszem, hogy lehetetlen volna az, hogy ne késsenek a vonatok, ne legyenek koszosak a takarítás hiányától, mert látszik sok helyen, hogy egy hideg vizes áttörlés is csodákra volna képes. És nem hiszem, hogy erre nem gondol senki. Én, mint utas a továbbiakban is sztrájkolni fogok folyamatosan, és amíg megtehetem, nem fogok többé vonatra szállni, mindaddig, amíg ezen nem változtat a MÁV. Bár lassan már el is felejtem, hogy létezik a közlekedésnek ez az alternatív formája, mert ahányszor bepróbálkozom, mindig beleszaladok egy sokat késő, koszos, zsúfolt vonatba. Biztosan a véletlenek áldozata vagyok.

"A barát olyan, aki ismeri a szívedben rejlő dallamot, vissza tudja azt neked énekelni, akkor, ha te elfelejtetted" - A.A. Milne

Én pedig azt hiszem, hogy amikor valaki visszaénekli nekünk ezt a dallamot, úgy érezzük, soha nem felejtjük el többet ezt a hangsort, de őt magát, aki énekli nekünk, biztosan nem.

With that skill that was hers alone
She drove her clutches into me
I was dumbfounded
She was hungry
She required me entirely
All that's left is here to remain
It's a dull and cruel pain
That passes the ages unaltered
Her stamp is in my heart
I still feel disemboweled
I clearly retain
A blank
The void
The sore in my soul
The mark in my heart
Her acid reign
Hot sun, global fun
Needed action, start to run
And that voice that was hers alone
Still resounds in me
She left me dislocated
Disavowed
And twitching
Her rhythm is in my heart
She inspired in me
An acute sense of treachery

Vannak az országunkban jól működő dolgok. Folyton panaszkodunk, hogy hivatalaink lassúak, hónapok alatt nem lehet elintézni semmit, és amikor már sokadik alkalommal túllépi a hivatal a határidőt, akkor derül ki, hogy valami dokumentumot nem nyújtottunk be időbe. Ki ne tapasztalta volna ezt az életében ? Érdekes, hogy bármennyit korszerűsödik is az informatikai rendszer, valahogy a mi ügyintézésünk nem nagyon akar hatékonyabb lenni. Ekkor mondom én DE!!!

A forgalmi engedélyem szerint 2007 szeptember 4-én, ténylegesen szeptember 10-én forgalomba helyezett új autómmal kapcsolatban még nem jutottam el odáig, hogy ezt bejelentsem az önkormányzat felé, hogy becsületes állampolgárként fizessem rá a teljesítményadót a továbbiakban. Nincs is erre szükség. A hivatal rendkívül hatékonyan működik, már meg is érkezett a levél az adó kivetéséről szóló határozattal és a mellékelt csekkel. Ez rendkívül szép, hiszen másfél hónap alatt nem csak az derült ki az önkormányzat számára, hogy van új autóm, de időt és fáradtságot nem kímélve ki is vettették az adót, postázták a levelet, egyszóval csak gratulálni tudok.

Ilyenkor pedig elképzelek egy szép világot, amikor az állami hivatalokban akkor is ilyen gyorsan és körültekintően járnak el, amikor én szeretnék valamit elintézni, amikor esetleg nekem járna egy kis pénz vissza valamiféle már befizettet adóból és még lehetne sorolni. Azt is szeretném, ha az okmányirodából nem tessékelne ki 16:20-kor a biztonsági őr, hogy 18:00-kor zárás van, így mára már felejtsem el, és mivel olyan makacs vagyok, hogy azért is ottmaradok, erőteljesen hangot adva, hogy ez nekem nem mindegy, akkor kiderül, hogy 17:15-kor már el is hagyhattam ügyem intézése után az irodát. Mindannyian hatékony államigazgatást szeretnénk. Ezekután vajon biztos lehetek benne, hogy az én általam kezdeményezett ügyintézés is ilyen hatékony lesz ? Bizakodó vagyok. Tényleg. Az nem lehet, hogy a hatékonyság ne fejlődjön párhuzamosan.

The Revenge

A birodalmi csapatok a Galaktikus Tanács támogatásával látszólag nagy csapást mértek a lázadók kommunikációs vonalaira. A Galaktikus Tanács a befolyásoltságnak köszönhetően hatáskörét túllépve a lázadók olyan kommunikációs berendezéseit is elvitte, melyek a galaktikus jog szerint nem voltak támadhatóak, hiszen a nagy tanács korábban is vitt el olyan droidokat, melyekben nem talált olyan információt, ami alapján vádat emelhetett volna a lázadókkal szemben. A lázadók azonban nem hátráltak meg, erőiket újra felsorakoztatták, és az erő sötét oldala jól érzékelheti ezt a lázadók adatforgalmának ismételt növekedéséből.

 

 

 

 

 

 

 

 

Valószínűsíthetően a szolgálatban maradt droidok készséges felajánlásaiknak köszönhetően ismét tudnak adatot szállítani. Időközben az is kiderült, hogy a doridokon keresztül illegálisnak vélt adatforgalomba a Galaktikus Tanács és a birodalmi erők oldalán állók is részt vettek, furcsa ellentmondásos helyzetet teremtve. A harc tehát közel sem olyan tiszta és rendezett, ahogyan a Galaktikus Tanács azt elképzeli. Az elszállított droidok memória egységeiben pedig valószínűsíthetően olyan titkosított adathalmazok vannak, amiket a birodalmi erők nagy fájdalmára nem lehet értékelhető adathalmazzá alakítani, pedig ez jelentős erőt köt le a Galaktikus Tanács erőiből. Ez pedig a csillagrendszer további területein okoz fennakadásokat, mivel az erőforrások helytelen felosztása miatt kevesebb marad azokból a fontosabb galaktikus problémák kezelésére. A lázadók csapata nagy ütemben fejleszti megmaradt droidjainak kapacitását, hamarosan helyreállítva ezzel a korábbi adatmennyiség áramlást. Azt az adatmennyiség áramlást, ami jelentős adóbevételt eredményez a Galaktikus Tanács által felügyelt területen, hiszen az adatkommunikációs vonalak kiépítése és üzemeltetése során befolyt adó sokkal jelentősebb a lázadóknak köszönhetően.

A Galaktikus Tanács hamarosan bővebb tájékoztatást ad a harcról az ő nézőpontjából. A háború folytatódik…

UPDATE: Kicsit komolyan…Én azt hiszem, hogy akár hihetünk is a rendőrségi nyilatkozatnak, és befogadhatjuk azt az információt, hogy a cél a fizetős, ténylegesen törvényt sértő szerverek begyűjtése volt. Ebben az esetben viszont teljes mértékben érthetetlen, hogy olyan szervereket, amelyek bizonyíthatóan nem bűnösök, miért nem szolgáltat vissza a rendőrség mihamarabb. Annak idején nagy fogás volt az egyik DC szerver lefoglalása is, amely szerverrel kapcsolatos nyomozás - tudomásom szerint – a vádemelésig sem jutott el. Ebben a helyzetben a legtisztességesebb az volna, ha a szekértők nagyon gyorsan átrágnák magukat a témán, és igyekeznének azokat a szervereket visszaadni a tulajdonosaiknak, amiből nem igen lesz vádemelés. Tudom, hogy már adtak is vissza gépeket, de sokkal gyorsabban és sokkal körültekintőbben tehetnék ezt meg. Úgy látom az embereknek itt sem az a baja, hogy elfogták a rosszfiúk gépeit, hanem az, hogy megint túl sok volt az ártatlan áldozat, sőt e közé bekerült egy olyan gép is, ami sokaknak a szíve csücske volt, és tudvalévő, hogy nem fognak rajta illegális tartalmat találni.Remélem és bízok benne, hogy a rendőrség a jövőben körültekintőbben fog eljárni és még jobban felkészül jogból és végrehajtásból.

1918 november 12. - Ausztria hivatalos államformája köztársaság lesz

1990 november 13. - Tim Berners-Lee publikálja a World Wide Web-re vonatkozó ajánlását 12-én, és ezen a napon útjára indul a www

1922 november 14. - A BBC megkezdi rádió sugárzását az Egyesült Királyságban

1981 november 15. - Az Intel kiadja az első egy chipes mikroprocesszorát, a 4004-est

2000 november 16. - Bill Clinton ellátogat Vietnamba, elsőként az amerikai elnökök közül a háború után

1869 november 17. - Hivatalosan megnyitják a forgalom előtt a Suezi-csatornát

1926 november 18. - G.B.Shaw visszíutasítja a Nobel-díjáért járó pénzjutalmat

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek" - Coelho

Nem tudom kihagyni, hogy megemlékezzek az elmúlt nap legfontosabb történéséről: a rendőrség szervereket foglalt le, köztük persze legálisakat is nyilvánvalóan, de ez úgy is csak több éves vizsgálódás után fog kiderülni. Ráadásul vitték a BITHUMEN-t és más torrentszervereket is, ami már csak azért is értelmetlen, mert torrent oldal soha nem tartalmaz semmilyen illegális adatot, csak a p2p kapcsolatok felépítésében segítkezik, azaz abban, hogy a megfelő gépek töltsenek egymásról.

Az összes cikkíró hatalmas képzavarban van, amikor wareszerver lefoglalásásról beszél. UPDATE: Mi is az a torrent ? A wikipedia meghatározása kielégítő választ ad :

A BitTorrent informatikai protokoll, valamint e protokollt használó p2p alapú fájlcserélő szoftver. A szoftvert Bram Cohen írta Python nyelven, és a BitTorrent Open Source licenc alatt tette közzé.

A kliensek a fájlokat darabokban töltik le. Minden csomópont megkeresi a hiányzó részhez a lehető leggyorsabb kapcsolatot, miközben ő is letöltésre kínálja fel a már letöltött fájldarabokat. A módszer nagyon jól beválik nagyméretű fájloknál, például videók és nagyobb szoftverek esetében. Ennek az az oka, hogy az ilyen letöltéseknél a szűk keresztmetszetet általában a szerver sávszélessége jelenti. A BitTorrent esetében minél keresettebb egy fájl, annál többen vesznek részt az elosztásában, ezáltal az elosztása gyorsabban megtörténik, mintha mindenki egy központi helyről (szerverről) töltötte volna le. A fájlok darabolásából adódik, hogy a megszakadt letöltések könnyen folytathatóak. A torrent fájl nagy előnye, hogy könnyű másokkal megosztani, mert kicsi a mérete, ezért könnyedén felhelyezhető egy honlapra, vagy elküldhető e-mail mellékleteként.

Egy ilyen gyűjtőoldal volt a BITHUMEN, tehát csupán olyan fileokat tartalmazott, melyek segítségével felkutathatjuk azokat a klienseket, akiknek meg van osztva a file.

Persze, most lehet nagyon mellet verni, hiszen a BIX forgalom is visszaesett bő 10 Gigabitet.

 

 

 

 

 

 

 

 

De meddig ? Ez egy csata volt, amit megnyertek, de az Internet pont a szabdságra épül. Arra a szabadságra, amit nem lehet megsemmisíteni, mert független, akár még országunktól is. Persze, ami törvénytelen, az törvénytelen, de mindekit megütni egy tömegben, mert valaki bűnöző közöttük, az azért nem szép dolog. UPDATE: ASVA közlemény: "A hazai és nemzetközi felmérések összehasonlításából kiderül, hogy Magyarországon a legális tartalom-ipari veszteség 48,5%-a az interneten keletkezik, ezért a mostani akció nagy lépést jelent a kalózkodás elleni küzdelemben." Elárulom, hogy szerintem semmit nem jelent. A jól kiépült, ténylegesen ebből az iparágból élő kalózcsapatok, akik piacon, neten, meg mindehol árulják ezeket az anyagokat, na ők nem sok sérelmet szenvedtek el. Azt ugye nem gondolja senki komolyan, hogy ezek a maffiaszinten működő szervezetek a bithumenről szedik le az anyagot, hogy aztán piacra dobják. Nekik továbbra is magvannak a maguk beszerzési forrásai. Azt pedig végképp ne felejtsük el, hogy tök rossz a veszteségszámítási módszer, ugyanis ha valaki letölt 100 db 5000 Ft értékű DVD filmet, akkor nem okozott 500.000 Ft kárt, ugyanis(lásd a korábbi bejegyzésemet a szerzői jogról: http://mover.blog.hu/2007/10/26/szerzoi_jog_huzzunk_le_nem_letezo_bort_i), azt szerzői joggal terhelt médiára írja ki, másrészt pedig soha az életben nem vett volna meg 100 db 5.000 Ft értékű filmet, azon egyszerű oknál fogva, hogy a fizetéséből erre képtelen lett volna. Persze a lopásra nem ok az, ha nincs rá pénzem, de szeretném hangúlyozni: pontosan az Artisjus teszi legálissá a védett tartalmak kiírását azzal, hogy szerzői joggal terheli az üres adathordozókat.

A blog.hu-n ezerféle oldal található erről, én nem is fűzöm tovább a történetet. Én nem szeretem ezeket a híreket.

Milyen híreket szeretek: a jó híreket. Hogy legfoglaltak 20 db lopott autót, hogy lefoglalták egy betörésre szakosodott banda szerszámkészletét, vagy egy pedofil videó és képgyűjteményét, netalán egy pszichopata bombakészletét. Én ezeket a híreket szeretem.

Folytatás: http://mover.blog.hu/2007/11/12/torrent_wars_episode_ii

 

Aki ismer, az talán jól tudja, hogy egyik kedvenc pszichológia szemléltető eszközöm egy gyerekjáték. A kocka, amelyik oldalán különböző formájú lyukakba a megfelelő formát kell berakni, mert csak így lehet azt a kocka belsejébe juttatni. A csillag csak a csillag alakú lyukon, a holdacska, csak a hold alakún, stb. Ha jól van megcsinálva, akkor egyik tárgy sem tud, csak a neki megfelelő lyukon keresztül bejutni a helyére. Primitív játék mondhatnánk, és valóban, 2-3 éves kor felett már nem különösebb kihívás. Azonban figyeljünk meg egy kicsit gyereket miként küzd vele, és máris betekintést nyerhetünk az emberi gondolkozás mélyebb bugyraiba. Azt kijelenthetjük, hogy a játék fontos eleme fejlődésünknek, hozzá tartozik a mentális képességeink fejlődésének a folyamatához. Láthatjuk a döntéshozó mechanizmus és a kézügyesség fejlődését. Ez utóbbit nem lebecsülve, de kicsit háttérbe szorítva vizsgáljuk meg, hogy mi mit is tanulhatunk e játékból.

A gyermek kezdetben nem igazán tud mit kezdeni a problémával, meg kell neki mutatni, hogy mire is való ez az érdekes, színes dolog. Megmutatjuk neki, mi is a lényege a dolognak. Ő pedig bőszen próbálkozik. Korától függően kicsit ügyetlenül, de megpróbálja megtalálni a helyes megoldást. Azonban egy idő után rájön, hogy ez a téma nem is olyan egyszerű, mert valami nem stimmel. A nagy és erős apunak olyan jól ment, én meg nem értem, hogy miért van még mindig kívül ez a csillag. Itt jut eszembe egy rendőrvicc, és ezúton előre is elnézést kérek a rendőröktől, de ez tényleg egy rendőrvicc. A rendőröknek odaadják ezt a játékot. Mi derült ki belőle ? A rendőrök 10 %-a nagyon okos, 90 %-a nagyon erős :) Térjünk csak vissza e kicsi kitérő után a kisgyermekre. Egy ideig erőlteti a dolgot, aztán rájön, hogy ez így nem megy. Másoknak olyan jól megy, neki meg nem, hát egy kicsit feladja. Aztán, jobb dolga nem lévén, mint felfedezni a világot, újra nekifut. Kezdi érzékelni, hogy mi lehet a gond, felfedezi, hogy a kocka nem egyoldalú, meg kéne nézni a többit is. Persze összefüggést még nem ismer fel, csupán néha véletlenszerűen beletalál, hogy mi hova való. Sőt, meg kell értenie azt is, hogy attól, hogy most itt, a csillag alakú lyukon bement a csillag, attól még a többi itt nem fog bemenni. Aztán alakul a dolog, rájön, hogy mindennek meg van a maga helye. És meg kell értenie, hogy a nagy küszködések és több perces munka árán a csillag alakú lyukon félig betuszkolt kör az nem a tökéletes megoldás. Fel kell adni, és máshol kell próbálkozni, mert itt csak félig fog bemenni, nem stimmel valami. Aztán a gyermek felfedezi a teljes összefüggéshalmazt, és pillanatok alatt, gyorsabban, mint a nagy és erős apu, bedugdossa a 6 tárgyat a megfelelő lyukon.

Miért is érdekes ez nekünk ? Mert az életünk pont ilyen, és bármilyen furcsa, de az élet nagy kockáján napról napra játszunk. Persze az élet nem játék, hanem véresen komoly. Sőt nem is vicc, aki annak veszi, az gondoljon a poénra :) Egyszóval az életünkben megpróbáljuk a dolgokat a helyükre rakni, és megtalálni akár a mi helyünket, akár a dolgok helyét. Néha pedig jön a valami nincs rendbe érzés, mert a dolog nem akar bepattanni. Mit teszünk ilyenkor. Kisgyermek módjára forgatjuk, körbenézzük, és toljuk neki, ahogy tudjuk, mert nehogy már az élet szabályai gátoljanak minket. Aztán félig mindig eljutunk, de nem tovább, mert az élet csillaga akkor sem fog bemenni a kör alakú lyukon, ha mi nagyon erősek vagyunk. Az életben a megoldásokat ugyanígy meg kell keresnünk. Ha rossz területen kutakodunk, akkor folyton csak az ügyetlen kisgyermekhez hasonlítunk, aki még nem értette meg, hogy időnként a kocka egy másik oldalát is meg kell vizsgálnunk. Nem kötelező megtennünk, csak akkor azzal a fájdalmas ténnyel kell szembenéznünk, hogy nem nagyon halad az élet által reánk bízott feladat, még mindig ugyanott tartunk, és amikor körülnézünk, akkor kiderül, hogy évek alatt annyit haladtunk előre, hogy most már sokkal gyorsabban és ügyesebben jutunk el a holtpontra, ahol nincs tovább. Ekkor a kudarc hatására jön a pótcselekvések sorozata, ahogy a gyermeknél is. Csinálunk mi minden félét az életünkben, csak éppen azt nem, amit kellene. Talán van pillanat, amikor elhiszzük nincs is megoldás. Azonban látjuk, hogy még is csak van, hiszen mások túl vannak ugyanazon a kihíváson, amin mi még nem, ezért újra nekifutunk és kockázunk tovább. Ha jól csináljuk, akkor előbb utóbb megszületik a megoldás, ha nem, akkor ott lesz a feladat mindig a járókánkba, hogy ugyan rakjuk már helyükre a dolgokat.

Javaslatom szerint, ha valami nem nagyon akar beférni a lyukon, akkor forgassuk meg azt a kockát, lássuk a többi oldalát is, mert lehet, hogy a mi kis csillagunk olyan, de olyan jól passzol, csak nem oda, a kör alakú lyukba, hanem máshová. Vagy tologassuk csak tovább, küzdjünk, hiszen félig mindig olyan jól és gyorsan sikerül. És miért szeretem ezt a példát ? Mert olyan analóg, hogy bármire jó. Bármiben megmutatja, hogy tehetetlenségünk oka, hogy rossz dolgokat erőltetünk rossz helyre. Vagy tekintsük pozitívan. Sikerünk és boldogságunk egyetlen útja, ha életünknek és elemeinek megtaláljuk a megfelelő helyét.

Egymást érik az országban és a világon a környezetvédelmi konferenciák.. Ezek kiváló alkalmat adnak arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy a Földet nem örököltük, csupán kölcsön kaptuk jövő generációktól. A környezetszennyezés igen komoly probléma, nem véletlen, hogy az index.hu egyik fő cikke is foglalkozik a témával, méghozzá a környezetvédelem egy megfelelő oldalról történő megközelítésével. Ez pedig nem más, mint MI. Mi az emberek.

Lehet ám szidni és bántani a gyárakat és erőműveket, de néha valamit elfelejtünk. Ezekben a gyárakban nekünk termelnek eszközöket és az erőművekben nekünk termelnek elektromos áramot. Ebben a tekintetben pedig az emberek nem túl környezettudatosak. Figyeljük meg azokat a területeket, ahol javíthatnánk egy kicsit ezen. Nem is akarom kijelenteni, hogy a teljesség igényével nyilatkoznék itt meg, hiszen az lehetetlen, de érdemes dolgokra odafigyelni.

Végre beindult Magyarországon is a szelektív hulladékgyűjtés, jó volna megszokni. Igaz, egyes helyeken még a szelektív hulladék végül egy helyre kerül, de komoly segítséget jelenthet ezeknek az újra feldolgozható javaknak a körforgásba való visszahelyezése. Különben is, lehet a dobozos sör helyett üvegeset venni, mert kényelmetlenebb, de környezetkímélőbb. Én személy szerint ráadásul a szűretlen búzasört, azon belül leginkább az Edelweiss-t szeretem, az meg olyan furcsán nézni ki dobozban J. Ott a következő hiba, amiben még nemzetközi szinten fejlődésre van lehetőségünk. Ez pedig nem más, mint az, hogy Magyarországon államilag támogatjuk a pazarlást. Ahelyett, hogy korszerűsítésre, hőszigetelésre adna pénzt az állambácsi, inkább a gáz és távhő árát támogatja, pazarlásra ösztönözve ezzel az embereket. Pedig egy korszerű lakás nagyságrendekkel kevesebb energiát fogyaszt, mint a hagyományos panelmodell. Csak egy igen szélsőséges saját példát említve: új építésű lakásunk (ami közel sem extra anyagokból épült) fűtés és melegvíz ellátását egy kombinált gázkazán szolgáltatja. A gázóránk, így pont a 4. itt töltött év végén 2400 köbmétert mutat. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent egy panellakás egy évi távhődíjából évekig fűteni. Persze ne felejtsük el az elektromos áramot sem. Ott van a sok pazarló készülék. Nehogy már fel kelljen kelni a TV-t bekapcsolni, marad „standby” állapotban, hogy a távirányító gombja legyen a maximális fáradtság. 5-10 W energiát dobtunk ki óránként, természetesen készülékenként. Ha további zenei illetve képeszköz van a lakásban, akkor azokat is bevehetjük a pazarlók közé. A számítógép bekapcsolva fogyaszt, de rendesen ám kikapcsolva is, ha nem választjuk le teljesen a hálózatról, pl kapcsolható elosztóval, akkor óránként újabb 15 W energiától szabadítja meg a világot. Lehetne a végtelenségig sorolni, a légkondicionálót már nem is bántom. Aztán ott van a korszerűtlen autópark. Sokaknak nem jelent problémát, hogy az autójuk már rég nem kapna hivatalosan zöldkártáyát, meg lehet azt feketén is szerezni, hozzátéve, hogy ezek az autók, ha megfelelnek is a környezetvédelmi előírásoknak, akkor is 10-20 korszerű autónyi szennyezőanyaggal szennyezik a környezetet. Azonban szegény ember vízzel főz, ez a magyar helyzet. De azért az még is túlzás, hogy az olyan autóba, ami a benzinnel megegyező mennyiségű olajt fogyaszt, az emberek bőszen töltik be a TESCO gazdaságos kőolajat, hadd szenvedjen a világ.

Egyszóval nézzünk magunkba, legyünk őszinték, de IGAZÁN, és lássuk be: mi magunk is felelősek vagyunk a környezetünkért, hiszen mi vagyunk a végfelhasználók, akikért mindaz az infrastruktúra létezik, ami szennyezi a környezetet. És ne azt keressük, hogy mi az, amit már megtettünk a környezetért, hanem azt, hogy mi az, amit még nem. Hol van az, ahol mi még személy szerint levegőbe engedjük az energiát, elégetlen szénhidrogéneket pöfögünk a levegőnkbe vagy esetleg más módon szennyezzük a környezetet, mert az a kényelmes vagy mert azt egyfajta megélhetési bűnözésnek tekintjük. Nem szájat jártatni, nem ujjal mutogatni, tenni. Ez az egy dolog: TENNI. 

Elég rohanós volt az elmúlt napom, úgyhogy a mai frissítés lehet elmarad vagy legalábbis várat magára. A szokásos előre megírt cikkeim otthon maradtak. Napközben meg ügyes-bajos dolgaim miatt (igen, én is dolgozom valahol :) ) nem igazán van időm írogatni, legfeljebb egy copy-paste-ra futja. Majd ha hazaérek...

Johann Wolfgang Goethe

 

Rád gondolok

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!

Habár a neten található leírás, de én még is sokak kérésére leírom, hogy én hogyan készítem a Limoncellot, persze szokásos kerettörténetes előadásban.

A Limoncello tipikusan dél-olasz ital, sokat lehetne keresni az eredeti helyét. Ez nem annyira egyértelmű, mint a Mozarella di Bufala vagy egyáltalán maga a mozarella, ami tagadhatatlanul Battipagliából származik. A bufala, ahogyan a nevéből kitűnik, bivalytejből készül. Biztosan állíthatom, hogy összekeverhetetlenül finomabb. Szóval a Limoncello talán a Sorrentoi-félszigethez köthető leginkább, és most kérem a Sziciliából származókat ne lőjenek le :) A Sorrentoi-félsziget látványra maga az álom. Igazi 1 autónyi szerpentin, színes városok, hatalmas citromligetek az út mentén, és gyönyörű városok. A katedrális Amalfiban kiemelkedő, nem csoda, hiszen Amalfi valaha önálló tengeri királyság volt. Positano pedig, a kicsi színes város lenyűgöző forgatagával olyan, amiről az amerikai filmekben álmodoznak az emberek. Itt fejlesztették tökéjre a Limoncello készítést, kiaknázva a citrom rendkívüli aromáját. Nápoly környékén citromból éppen kerítést nem készítenek(jut eszembe a fákból azt is), de rengeteg ételnek alapja. Az út mentén kaphatunk óriási sárgadinnye méretű citromokat is, ami inkább díszítő jellegű, mintsem gyakorlati értékkel bíró darab. Ennyit a Limoncello kerettörténetéről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sajnos az alapanyagok Magyarországon rendkívül nehezen beszerezhetőek. Kezdjük az egyik nehéz dologgal, a kezeletlen héjú citrommal. Nálunk sem beszerezhetetlen, amolyan biocitromként forgalmaznak ilyet, de nem túl sok helyen. Sajnos a nagy hipermarketekben kapható citromok egészségügyi okokból utókezeltek, így héjuk, ha nem is alkalmatlan, de kevésbé alkalmas a feladatra. Legjobb, ha mi szedjük :) A másik nehéz téma a tisztaszesz, tehát mondjuk 95 %-os alkohol. Gyógyszertárban méregdrága, csak receptre, azt is 1 dl-t, családi összefogással lehetne csak megfelelő mennyiséghez jutni, ez felejtős. Legendák szóltak róla, hogy a METRO-ban lehetett kapni. Én őszinte leszek: külföldről hozom be, vagy eleve ott gyártom a limoncellot. Olaszországban boltban 10-12 EUR egy liter, legutóbb a piacon Marina di Camerotában a sajtárus bácsinál rövid üzletelés után 25 EUR-ért kaptam 3 litert. Meglátszik, hogy nem nápolyi, mert azoknál fél eurót se lehetett volna alkudni. Persze szigorúan zárjegyeset. Magyarországon még így is talán törvényt sértek, mert az otthoni alkohol átalakítás bűncselekmény, úgyhogy egyszer limoncello készítés közben el fog vinni a VPOP. Ez a törvény is legalább olyan egyedi és értelmetlen, mint a petárda betiltása. Esztergomban még tilos, a híd túloldalán meg Sturovoban(Párkány) éppen válról indítható rakétát nem lehet kapni a PyroPanda-nál, de azon kívül mindent, és ha azt akarja a vásárló, még ott helyben fel is lőheti, mégsincs tele Szlovákia leszakadt kezű emberekkel. Tételezzük fel meg van mindenünk, fogjunk hát hozzá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A citrom héját le kell vágnunk, méghozzá úgy, hogy minél több jöjjön le, de ne legyen rajta fehérje. Ez két okból is fontos: egyrészt kesernyés lesz tőle, másrészt jobb a kioldódás, ha arról az oldaláról is éri alkohol. 1 liter alkohol birtokában kb 1-1.5 kg citromra lesz szükség, amiben nem baj, ha van 1-2 darab enyhén zöldes. Ha lehámoztuk a héját, akkor apró darabokban bele egy zárható üvegbe, és rá az alkohol. Több nézőpont van meddig hagyjuk benne, 4 naptól négy hétig bármi lehet, egy biztos, hogy minél tovább, annál jobb. Biztosan állíthatom a 4 napos is kiváló eredményt mutat. Ezután leszűrjük, és ne csodálkozzunk, hogy nem mutatja a szokásos limoncello képet, mert csupán nagyon enyhén sárgás. Fogjuk a 80 dkg, esetleg 1 kg cukrot, és vízben szírupot keverünk belőle 1-1.5 liter vízből, amit az határoz meg, hogy mennyire erős végeredményt szeretnénk. Nagyjából 1.5 liter víz esetén kapunk 3 liter limoncellot, így az alkoholtartalma kb. 32 % lesz, talán itt a legfinomabb. Én ásványvizet használok a jobb eredmény érdekében, de ez nem kötött. Melegíteni nem tanácsos, mert vissza kell hagyni hűlni. Ha kész a szirup, akkor beleöntjük az alkoholt, és már kész is az anyag. A kevergetés közben opálosra zavarosodik, megadva a tökéletes limoncello színt. Mivel igen magas a cukortartalma, így a hasonnló italoknak megfelelően hidegen, hideg pohárban fogyasszuk. Nyugodtan lehet a mélyhűtőben tárolni, magas alkoholtartalma miatt nem fog megfagyni. Amikor belekortyolunk, akkor egy pillanatra elrepít bennünket a csodálatos Sorrentói tájakra, és érezzük a mediterrán életérzést.

Boun appetit ! :)

2012-ben nem lesz olimpia Magyarországon, de valamiben ezért megrendezhetnénk, legalább ebben az aprócska számban. Egyes országok azzal vonultak be a köztudatba, hogy az adózók paradicsoma lettek, megteremtve a tisztességes vállalkozás egyik fontos peremfeltételét. Ami nálunk biztosan nincs így, az ez. Nem csak az a probléma, hogy az adókulcsaink magasak, de azok hipp-hopp évközben is jelentősen megváltozhatnak, lásd a tavalyi évközbeni EVA kulcs 10 %-os emelését és azzal ezzel párhuzamos minimális járulékfizetési határ megduplázását a teljes vállalkozói spektrumra. Azonban valamiben nagyon jók vagyunk: nálunk nagyban nagyon megéri adót csalni. Lássuk a tényeket, milyen adatokkal van esélye az indulóknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarországon egy "első emelet öt" alatt működő cég évekig tud adót csalni, úgy, hogy eközben 6 milliárd forintnyi adóhátralékot halmoz fel, és senkinek sem tűnik fel évekig a tevékenysége, miszerint amit ő kiszámláz, azután mások szorgalmasan igénylik vissza az ÁFA-t, közben ő maga fizetni soha nem fizet, de még mérleget sem nyújt be. A következő versenyző a listán már csak 1 milliárd forintot üt meg. A hazai adócsaló versenyben 1 milliárd forint alatt csak éppen lehetünk, ha még dobogós helyre pályázunk. Magánszemélyként az aranyérem 170 milliót kóstál, húzzunk bele, mert a 2. helyért tolonganak a 50 millió körüliek.

Jó, ez van, kevéssé hatékony a felderítés, de aki szorgalmasan nézegeti a listát, annak feltűnik valami. A 100 milliót forint feletti futók listáján neves magyar cégek is vannak, akár a gépgyártás, akár a számítástechnika palettáját nézzük. A szeptember 30.-ai lista utolsó versenyzője aki igazán beint a magyar adórendszernek. Üzletét, a mai napig azon a helyen üzemelteti, ahol az adóhiánnyal érintett cég székelt, a cég nevén sem sokat változtatott. De ez a magyar jogrend, hiszen jogilag az még is csak egy másik cég volt. Van aki már nem ennyire pofátlan, a nevet ugyan alig változtatta meg, hiszen egy bevezetett üzletláncot üzemeltet, de legalább a régi székhelyen már nincsenek ott. Széles a paletta, erős a verseny, de igen jók a feltételek, azért egy kisebb érmet gyorsan összehoz egy leleményes induló.

Mi ebben az egészben a szomorú. A számok. A számok, melyeket mi fizetünk meg. Két nagy lista van. Az egyiken a 10 millió forintnál nagyobb adóhiánnyal érintett magánszemélyek, a másikon a 100 milliónál nagyobb hiánnyal érintett vállalkozások. És hányan vannak rajta. 10-en, 20-an, 100-an ? NEM. Az elsőn 1897 személy, a másodikon 724 vállalkozás van. Osszunk, szorozzunk, és naivan feltételezzük, hogy a legkisebb határösszeggel vannak a listán a versenyzők. Ez akkor is közel 100 MILLIÁRD FORINT. Ennyi a magyar olimpia összdíjazása.

Mire volna ez elég ? Ezt mindenkinek a saját fantáziájára bízom, de szerintem egy adóhatóság rendbetételére biztosan.

1979 november 5. Khomeini Ayatollah az Egyesült Államokat kikiáltja a nagy Sátánnak

1944 november 6. Először állítanak elő plutóniumot, melyet később a Japánra dobott bombákban használtak fel először

1917 november 7. Az Orosz forradalom legnagyobb napja

1977 november 8. Manolis Andronikos, a Thessaloniki Egyetem professzora felfedezi Vergina-ban Macedóniai II. Fülöp(Nagy Sándor apja) sírját, ami az egyik legnagyobb archeológiai felfedezés a XX. században. A sírban rengeteg tárgyat találtak, és a temetkezési tárgyak mellett csodálatos arany ékszereket láthatunk kiállítva. A helyet Görögországban az A1-es autópályát Kozani-val összekötő autópálya mellett találjuk, a Thessalloniki-Katerini szakaszon kb. félúton van a lehajtó. Ezután Veroia-nál kell lejönni az autópályáról, ettől kezdve már tábla jelzi, nem lehet eltévedni. Vergina főutcáján figyeljünk, mert a sír a föld alatt van ugyebár, tehát a díszes kapun kívül semmilyen tekintetben nem lóg ki az átlagos görög faluból. A faluban nagyon kedvesek a görög emberek. Turisták által ritkán látogatott, inkább tipikusan görög zarándokhely. Fényképezni belül sajnos tilos, de legalább hűvös van. A kirándulást célszerű egybekötni egy Edessai kiruccanással, ahol nagyon szép vízeséseket láthatunk a hegyoldalba épült város szélén. Amikor itt jártunk legutóbb, akkor vitték éppen arra az olimpiai lángot, így a város még marasztalt egy kicsit. A vízeséseknél görög jellegzetességeket lehet kapni, az édességeket ne hagyjuk ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1921 november 9. Albert Einstein megkapja a Nobel-díjat a fotoelektromos-effektus felfedezéséért

1928 november 10. Megkoronázzák Hirohito császárt

1926 november 11. Elkezdik a híres 66-os utat Az USA-ban. A Chicago-Los Angeles út összesen 3940 km.

Egyik kedvenc szerzőm Mérő László, aki ugyan eredetileg matematikus, de sokkal inkább foglalkozik a mesterséges intelligencia kutatással, és többek között gondolkodás- és döntéspszichológiát tanít. Elemzéseiben nem csak a szintetikus matematika felől közelíti meg az egyes élethelyzetekben hozott döntéseinket, de gondolkodásunk gyakorlati hasznaira és buktatóira is felhívja a figyelmet. Lássuk most, kicsit az ő gondolatmenetét is követve, hogy általában hol rontjuk el, amikor logikai feladványokat oldunk meg, és a gondolkodásunk mely korlátait kell leküzdenünk, ha jó problémamegoldók akarunk lenni, akár a papír mellett, akár az életben felmerült kérdésekkel kapcsolatban. Lássuk azt az idézetet, amit ő maga is idéz, amikor a megismerés logikáját bevezeti:

„Úgy tűnik, hogy az állatok mindig olyan módon viselkednek, hogy az őket megfigyelő ember filozófiájának igazságát bizonyítsák” Bertrand Russel

Ahhoz, hogy megértsük észlelésünk és problémamegoldásunk menetét, lássunk egy kísérletet 1949-ből. A kísérleti személyeknek a francia kártya lapjait mutatják. A lapok többsége teljesen rendben volt, de volt egy-két darab, ami kilógott a sorból. Pl. piros pikk hatos, ami ugye eredetileg fekete, vagy egy fekete kőr négyes, ami eredetileg ugye piros. Mikor gyors egymásutánban mutatták az embereknek a lapokat, akkor az emberek ezeket a hibás lapokat is gondolkodás nélkül besorolták valahová, méghozzá oda, ahová a formaviláguk alapján tartoztak. Tehát a színbeli különbség fel sem tűnt, egyszerűen észre sem vették, hogy valami nem stimmel. Amikor növelték a kártyák felmutatásának idejét, akkor a kísérleti személyek egyre inkább észlelték, hogy valami nincs rendben, de még nem tudták megmondani, hogy mi. Egy bizonyos ponton a zavar akkora volt az alanyoknál, hogy már egyes formákban sem voltak biztosak. Ezután letisztázódott a kép, és a legérdekesebb rész itt következi. Amikor egy kísérleti alanynak sikerült néhány alkalommal azonosítania a hibás kártyát, akkor már az eredeti rövid idő is elég volt neki teljes magabiztossággal dönteni a kártyákról. Fejükben megjelent az a séma, ami képes volt azonosítani ezeket a kártyákat.

Ez is megmutatja, hogy környezetünkből akár a hibás dolgokat sem vagyunk képesek észlelni, ha arra nincs kialakult sémánk. Egy idő után talán megjelenik a nem stimmel érzés, de még mindig nehézségben vagyunk. A kísérleti alanyok fejében ott állt a paradigma: a pikk szükségszerűen fekete, a kőr piros. Hiába állítaná a szemem az ellenkezőjét, az agyam valami mást lát, csupán annyit, amennyit sémája lehetővé tesz. Azonban a megjelenő új paradigma, hogy létezik piros pikk is, beépült a gondolkodási sémák közé, és az agy ezt hatékonyan használta tovább. Bármilyen érdekes, de a gyakorlati életben a tudományos kutatásokat pontosan ilyen paradigmák vezérlik, éppen ezért sikerül nehezen megoldásra jutni. A több szem többet lát vezérlőelv ezért bizonyul hasznosnak, hiszen az alanyok sémáik sokaságát rakják össze a feladat megoldására. A gyakorlati életben pedig a problémák megoldásában pont az akadályoz bennünket, hogy csupán a létező, általunk megismert dolgokat fogadjuk el létezőnek. A jó logikai feladat tehát nem csinál mást, mint az élet nehéz kérdései, szigorúan rátelepszik valamelyik sémánkra, és ezáltal köti az ebet a karóhoz, vagy netalán olyan új sémát képez, ami alapján a megoldást csak egy, teljesen helytelen úton keressük.

Ismét visszakanyarodtunk tehát a feladatok megoldásának alapvető szabályához: SEMMI ALAPFELTÉTEL nem létezik. Mihelyst hagyjuk, hogy a feladat meghatározzon valamit a fejünkben vagy egy meglévő gondolkodásmódra ráüljön, akkor buktuk a megoldást. A legjobb, ha elfelejtünk mindent, amit át akar adni a feladat, és tisztán az új felépítésben gondolkozunk. Tehát elmondhatjuk, hogy életünk legnagyobb tévedéseit mindig akkor tesszük, amikor valamely magunkkal hozott gondolkodási forma és peremfeltétel miatt az egyes megoldási típusokat önkéntelenül kizárjuk. Lássunk tehát egy befejező feladatot, ami ismét önmagában is iskolapélda arra, mennyire befolyásolható a gondolkodásunk:

„Egy rendőrtiszt meséli: Van egy édes öcsém, aki szintén rendőrtiszti pályára készül. Ami a legérdekesebb a dologban: neki viszont nincs bátyja. Hogy lehetséges ez ?” Jó GONDOLKOZÁST J

„A laikus fejében sok lehetőség kínálkozik, a mesterében kevés” – Shunryu Suzuki

Midnight
Not a sound from the pavement
Has the moon lost her memory
She is smiling alone
In the lamplight
The withered leaves collect at my feet
And the wind begins to moan
Memory
All alone in the moonlight
I can smile happy your days ( I can dream of the old days)
Life was beautiful then
I remember the time I knew what happiness was
Let the memory live again
Every street lamp seems to beat
A fatalistic warning
Someone mutters and the street lamp gutters
And soon it will be morning
Daylight
I must wait for the sunrise
I must think of a new life
And I mustn’t give in
When the dawn comes
Tonight will be a memory too
And a new day will begin

Burnt out ends of smoky days
The still cold smell of morning
A street lamp dies ,another night is over
Another day is dawning
Touch me,
It is so easy to leave me
All alone with the memory
Of my days in the sun
If you touch me,
You’ll understand what happiness is
Look, a new day has begun...

Tegnap este ment a RTLKLUB legújabb tehetségkutató műsora, amelyet már jóval előtte hangoztatott ég és föld, többek között a kedvencem, az összes műsor alatt a harmadik sarkot is elfoglaló visszaszámlálás. Azonban a kívánt detonáció nem következett be, a műsor színvonala gyakorlatilag a rendkívül rossz és a nézhető kategória közé esik. Nem is értem, hogy miért újdonság az Magyarországon, ha valaki tisztán tud énekelni, anélkül, hogy hamis hangokkal csempészné tele a dalt. Én nem tudok, őszintén megmondom, de nem voltam ott tegnap a színpadon. Biztos sokat válogattak, ennek ellenére volt olyan produkció, ami nem nélkülözte a hamis hangokat, és sokkal inkább Hajós András Benne leszek a tévében produkciójában kellett volna fellépnie.

Nem is ez a legnagyobb baj ezzel az egész műsorral. Sajnos mind a nézők egy része, mind a dilettáns zsűri eltévedt. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy sokadik Megasztár, pedig nem. Ez a műsor lett volna az, ami helyet ad azoknak is, akiknek valami másban van tehetségük. A zsűriről őszintén el lehet mondani, hogy a teljes hozzá nem értés hiányát mutatták fel, és jól fémjelzi a színvonalat, hogy Fábry volt a legnagyobb szakértő köztük, aki érezhetően néha nem akart kilógni, és csak azért pontozott félre, mert láthatóan érezte, hogy ez többet vagy kevesebbet érdemelne, mint amit társai ráróttak a produkcióra. Csupán kettő esetet emelnék ki, ahol a zsűri rettenetesen félrepontozott. Az egyik a Barbara Streisand Memory című számát választó versenyző, akinek a hangja jó esetben is csak átlagosnak nevezhető, akármennyire oda van magától. Ez a szám egyébként is kegyetlen választás egy első dalra, mert azt az érzelemvilágot, amit Barbara belevisz, szerintem senki nem adhatja vissza, és itt ez elvárásként jelenik meg. A zsűri még meg is dicsérte, hogy magyarul énekelte, holott tudjuk, hogy ezek a műfordítások olyan igénytelenséggel készülnek, hogy a magyar szöveg köszönő viszonyba sincs az eredeti angollal. De az indoklás szerint ez jó, mert jobban átadja az érzelmeket. Ez talán igaz, de olyan, mintha a We Are The World-ot lefordítanánk egy vidám szombat esti dallá, hogy mindenki örüljön milyen szép a világ. A másik pedig az Attraction előadása volt, ami nem csak, hogy újdonságot hozott, de egy rendkívül színvonalas előadás is volt a maga nemében. A mozgásszínház ezen változata nem elterjedt nálunk, és nem is igen lesz így. Még Stohl Buci is meglepődött, ahogy magyarosan mondanánk köpni, nyelni nem tudott, hogy a zsűri mennyire alulértékelte, itt is Fábry volt az, aki felismerte a benne rejlő komoly tehetséget. Egyszerűen érthetetlen volt, hogy a műsor egyik legszínvonalasabb produkcióját így kiütik a nyeregből.

Véleményem szerint inkább engedjük vissza Hajóst a műsorával, mert az több szórakozást nyújt, és egyszemélyes zsűrijével objektívebb és szakmailag megalapozottabb véleményt nyújt, mint amit itt láthattunk. Ha ez a magyar Kimittud, akkor sajnos meg kell hagyni: nagyon keveset tudunk. Azonban ekkor rögtön bevillan: lemezt csinálni, szórakoztatni vinni, és több zsák pénzt gyártani nem lehet, csak énekből, ezért a pénz világában ezt a versenyt is csak énekes nyerheti. De ezzel a hozzáállással szegényebbek lennénk jó néhány olyan személlyel, akiket még ma is jegyzenek a szórakoztató ipar vonalán, pedig már talán rég a szobrukat lopják, mint szegény Hofi Gézának. Vajon a tegnapi szereplőkről ki fogja tudni, akár csak 1 évtized múlva, hogy kik voltak ? Egyszóval nagyszerű ötlet ez, a lehető legrosszabban kivitelezve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma, ugyan fájó lábbal, de még is összejött az Alcsúti Arborétumba történő kirándulás, és az idő is szép napos volt. Útközben megmutattam a fiamnak a biatorbágyi viaduktot, amit Matuska Szilveszter 1931 szeptember 13-ra virradó éjszaka 0 óra 20 perckor levegőbe röpített, amikor odaért a Bécsbe tartó nemzetközi gyors, ezzel 22 ember halálát okozva, és további 17 személy súlyos sérülését. Az emléküket mai napig emléktábla őrzi. Bár akkoriban Matuska megpróbálta a tettet a kommunistáknak tulajdonítani, csupán az ő őrült ötlete volt, és mint később kiderült, nem is az első ilyen tette volt.

Az arborétum  a 811-es úton, az Alcsútdobozt Székesfehérvárral összekötő út mentén helyezkedik el. A belépőárak kedvezőek, ráadásul a pénztár amolyan becsületkassza szerűen működik az ellenőrzés nem létezik, mi azért precízen belépőt váltottunk barátainkkal.

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A park továbbra is azt az élményt nyújtja, amit korábban. Az év tetszőleges szakába gyönyörű, többórás élményt nyújt, mindig valami újdonsággal. Ez ebben az évben a leveli béka mellett a jégmadarak vadászata volt. A víz fölött repkedve e csodálatos színű madarak nagyon szép akrobatikus mutatványokat kiviteleznek. Tudni kell, hogy a szemük természetes polárszűrőt tartalmaz, aminek köszönhetően a szemük nem látja a vízen a tükröződést, kizárólag a víz alatt mozgó táplálékot. A színek és illatok csodálatos kavalkádja, a tiszta levegő olyan élmény, amit mindenkinek szeretnénk megmutatni. A kis patak, a tó, a kacsák a tavon, és minden, olyan ősi meséket mond el, melyek továbbra is elvarázsolják a látogatót.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nézzük a park történetét címszavakban: József Antal János főherceg, II. Lipót magyar király kilencedik gyermekeként született. Már gyermekkorában igen nagy érdeklődést mutatott a kertészet iránt. Tudására jellemző, hogy hatezernél több növényt felismert, és a latin nevüket is tudta.  A park építése 1825-ben kezdődött meg a nádor segítségével. Ez az úgynevezett platánkor ideje volt. Megfigyelhetjük ezt egy gyönyörű platánsoron is, ha Etyek felöl közelítjük meg az arborétumot . A keleti platán tarkalevelű változatát maga József nádor hozta Olaszországból, és ültette el Margit-szigeti kertjébe 1828-ban. Az alcsúti példányok valószínűleg egyidősek ezzel. Akkor még ritkaságnak számító növények is kerültek ide, mint pl. tulipánfa, kanadai nyár, vasfa, japánakác, fekete dió, amerikai kőris, törökmogyoró, vérbükk, lepényfa. "Töltelékfának" azonban sok hazai fafajt is betelepítettek. Ebben az időszakban (1819 és 1827 között), itt épült fel az egyik legszebb klasszicista vidéki kastélyunk, amelynek tervezője Pollack Mihály volt. József nádor 1847-es halálával le is zárult a kert első korszaka. Ezután a nádor nyolcadszülött fia, József Károly Lajos főherceg vette birtokba a területet. Nagy szenvedéllyel gondozta az arborétumot. 1871-72-ben Ybl Miklós tervei alapján elkészült a pálmaház, amelyben trópusi, és szubtrópusi növények kaptak helyet. 1876-ban vízvezetéket építettek ki, a közelben található artézi vizeket kiaknázva. Kibővítették a tavat is, és elkészültek a kőhidak. 1880-tól Zednik Pál lett az arborétum főkertésze Alcsúton, aki különféle fenyőket telepített a területre. A kastély építési munkálatai is tovább folytatódtak. 1845-ben Vajda János is az uradalom alkalmazottja volt.  1882-83-ban állatkert, medveház is épült. Jókai leírása szerint barnamedve, saskeselyű is élt ott. Megépült a lovarda is. A főherceg 1905-ös halála után az első fiúgyermeke, József Ágost örökölte az arborétumot, aki sajnos nem igazán törődött az örökségével. Korabeli útikönyv szerint ebben az időben a park igen elhanyagolt állapotban volt. 1941-ben az Országos Környezetvédelmi Tanács védetté nyilvánította. 1976-77-ig folyamatos leromlás volt tapasztalható, a szovjet hadsereg itt állomásozott, a helyi lakosság pedig széthordta az építőköveket, a kápolna födéme is beomlott. De szerencsére a növényzet pótlása folyamatosan történt. Jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága a védett terület kezelője.

Ha erre jársz, márpedig járj erre, ne hagyd ki ezt a nagyszerű élményt. Ezek után az mondhatod, amit a fiam: köszönöm, hogy elhoztál ide. J

 

Mintha nem volna elég bajom…

Az igazi tényfeltárás csak akkor valósulhat meg, ha szemtől szembe találjuk magunkat a problémával. Most kórházi tényfeltáráson voltam.Tegnap este elég későn értem haza, készülődtem a gyerekeknek enni adni majd lassan az ágyba beesni, amikor egy hirtelen mozdulat erős szúró fájdalmat okozott a jobb lábam ujján. A zoknit levéve nem igazán láttam az okát elsőre, de rögtön feltűnt a probléma oka, mert mindössze egy cérnaszál lógott már ki az ujjamból, ugyanis - az akkor még csak feltételezhetően tű típusú tárgyat  - teljesen elnyelte. Elő a szerszámos ládát, Rambo üzemmód bekapcsol, fogó és tapétavágó kés beüzemel, de sajnos a fájdalom erősebb volt, és különben is olyan mélyen volt, hogy a végét csak mélyen benyúlva alig értem el. Nincs mese, szakszerű segítségre van szükség. Mint a jó zsidó átadtam a gyerekeknek a fő titkokat, miszerint szőlőből is lehet bort csinálni, és elmeséltem hogyan főzhetik meg maguknak a virslit. Telefonon felderítettem, hogy éppen a Péterfy Sándor utcai baleseti ambulancia az ügyeletes, úgyhogy a tűvel a lábam mélyében irány oda. Tiszta sor, hogy a legkönnyebb az eset, ha kalandként fogjuk fel, így ezek után így szemlétem a dolgokat.

Kedves portás igazít útba, azonban az üvegajtó után kicsit lehetne erősebb a kommunikáció a falakon, mert elég kalandos felfedezőtúra megtalálni a baleseti sebészetet. Természetesen sor áll, nehéz nap van. A falakon a backdoor kommunikáció minden eleme, vizitdíj, rendeletek, figyelmeztetések, stílusosan ragtapasszal kiragasztva. Az egyetlen színes plakát a REHAB legújabb tolókocsijait reklámozó plakátja, szép jövőkilátásokat helyezve a betegek elé. Van itt mindenki és mindenféle ember, teljes spektrumát bemutatva társadalomnak. Idős néni, aki a a temetőben elesett, költöztetés közben sérült, két rab egy büntetés végrehajtási intézetből, megfelelő kísérettel, lány, akit egyáltalán nem lep meg, hogy a TAJ száma nem stimmel, egy-két megvert fiatal...meg én. Az helyzet eleve ciki, hogy egy idegen test van a lábam ujjában, és ezt előadni, nem is lepődöm meg, hogy kis mosoly kíséri a történetemet. Ekkora balekot, hogy úgy lép tűbe, hogy azt a lábaujja el is nyeli...Megkérdezik vérzett-e, amiről később kiderül lényeges kérdés volt, mert ha vérzett, akkor nincs vizitdíj. Éljen, 300 Ft-al beljebb vagyok, ha már magam szállítottam be magam csak járjon ennyi diszkont. A körülmények itt, kívül a váróban félelmetesek Kitört lábú asztal, koszos, néhol véres padló, hát nem egy Amerika. A mellékhelyiségről határozottan hiányolom a biohazard matricát, mert elkélne rá. Kilincsek rég nincsenek, a sok csapból egyen van gomb, inkább csak a csurgó vizet használom. Kis várakozás, és szólítanak, belül már sokkal kellemesebb, mert ugyan eléggé szoci feeling, de legalább rend és tisztaság. Itt már peregnek az események, röntgen, fertőtlenítés és a nagy kérdés: mikor kapott utoljára tetanusz injekciót. Szemeim előtt lebeg a fenekembe szúródó tű, ha a régen választ adom, de sajnos a tetanusz okozta hosszú álom nem pillangó formájában, hanem erős izomgörcsként jön, tehát marad az ésszerűség, kimondom és már villan is a tű. Orvos jön, és közli, hogy a tű a lehető leginkább bent és rossz helyen van, irány a műtő. Azonban továbbra is mindenki kedves. Felfekszem a műtőasztalra, paraván, fertőtlenítés felkészülés a vágásra. Orvos jön, teljesen poénos, pedig már közel az éjfél. Jót elbeszélgetünk, jön a legkellemetlenebb rész, az érzéstelenítő, ami a lábujj satuba fogásához hasonlít. Ezek után pillantok alatt megvagyunk, közben megbeszéljük, hogy nehéz nap volt ez nekik, mert sokan jártak ma arra. Még egy viccet is kapok tőle útravalónak, miközben megölti a ujjamat, mert sajnos csak ekkora vágással lehetett hozzáférni. Kis félelem az ellenőrző röntgentől, mert a tű törött, reménykedem, hogy a darabja otthon van. És igen, otthon maradt. Pontosan ezért fért el az ujjamban keresztben. Kedvesen elbúcsúzunk, megkapom az ablaknál a zárójelentést, és nem kívánunk viszontlátást.

Alapvetően pozitívan csalódtam. Én nagyon félős vagyok, ha nekem kell oda feküdni, orvoshoz csak akkor megyek, ha a számítógépét javítom. Azonban tegnap mindenki precízen és jól végezte a feladatát. Már csak a külső várót kellene kicsit szebbé tenni. Most gyógyul a lábam, mert bizony az érzéstelenítő hatása elmúlt és így annyira nem kellemes. De akkor is nagy kaland volt :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen érdekes egyszerűség, s egyszersmind olyan lenyűgöző látvány

Bárhol feltekintesz az ezüstös Holdra, tiéd ugyanez az ármány

Mert távolabb van ez égi csoda, mint bármi, mit ismerhetsz a Földön

Látványa mégis oly közel hoz embereket, éljenek azok bármely földön

3333, itt tartunk. Azaz sikerült ennyi kilométert megtennünk együtt kedves kis autómmal az elmúlt 7 hét alatt. Nem túl sok, mert még kirándulni is a közelbe mentem, de azért elég volt arra, hogy jobban összebarátkozzunk. Mire volt elég ez a 3333 km ? Ez pontosan elég lett volna egy Budapest-Caprioli(IT)-Budapest távolságra, de jó is lett volna, azonban ez tisztán Magyarország volt most. És sajnos nem esett közbe egy kiadós nyaralás sem, bizony dolgozni kellett. Lássuk a tapasztalatokat és a kezdetet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az autó vásárlásnál elég meghatározó volt az ár, meg még néhány peremfeltétel. Casco ne legyen drága, nem is azért kell, mert töröm agyba-főbe, hanem mert csillaggarázsban lakik, és legalább egy kis kárenyhítés jól jön, ha egyszer még sem találom ott. Azonban, ha mégis saját hibából törném, akkor sem mindegy, ugyanis egy újabb típusnál több százezer forintos kár mellett még az autó menetképes marad, szóval nem kell nagyon törni hozzá. Egyszer a Suzukimat megtörték rendesen, 480.000 Ft volta kár, és simán lehetett vele járni. Normális méretű csomagtartó, tehát Combi vagy Sedan, amiből az első kiesik, mert azt drágábban mérik bármely más típusból is, mint a lélektani és pénztárcabeli határ, amivel rendelkeztem a nézelődéskor. Ebből egyértelműen kategóriájában a City a nyerő 500 literes csomagterével. Természetesen légkondicionáló az feltétlenül kell, amikor ez kérdésként merül föl, akkor mindig a jó öreg légkondicionáló nélküli Suzuki Sedanomra és Athénra gondolok, máris eloszlanak a kételyeim J Ezután jöhetnek a kevésbé létszükségletű dolgok, amiben azért a City bővelkedik. 4 elektromos ablakemelő, könnyűfém keréktárcsák, hátul is tárcsafék, elektromos szervókormány, blokkolásgátló, elektronikus fékerőelosztó, stb, stb. Az elektromos szervó már csak azért is lényeges, mert kevesebb energiát vesz fel, mint a hagyományos, ráadásul karakterisztikája a sebességhez igazodó. De hagyjuk az unalmas technikai részleteket, meg a magas kompresszióviszonyt, meg a hengerenkénti 2 gyújtógyertyát, lássuk a nyers tényeket. Azt hagyjuk, hogy mennyi jobb autó van. Csak azok a fránya anyagiak ne lennének. Az ára jó volt, bár a listaárból sehol sem engedtek, kivéve egy helyen, ahol megvettem. A többiek meg okuljanak. J

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kényelmes, határozottan, és még hátul sem panaszkodnak a gyerekek. Az ülés alatt nagy hely marad, mert a benzintank átkerült a középső rész alá, illetve az eredetileg Jazz alvázban is ott volt.(Mert ugye ez egy Jazz alvázra épülő autó). Kifejezetten komfortos, a légkondi jól hűt, a páralecsapódást is tökéletesen kivédi esőben. Érzem, hogy hosszabb távon is kényelmes érzetet adna az autó. A szokásos újautó feeling itt is megvolt, az első néhány száz kilométeren nehez él a motor, a sebességváltón is érződik, hogy új. Legendás fogyasztásáról én is jókat tudok mondani, bár nagyon használatfüggő. Valószínűleg igazak a valahol 4.8l/100 km-es fogyasztási adatok, de az egy személy és 90 km/h-ás folyamatos átlag esetén jöhet ki. Nálam eddig 6.5-nél tartunk, aminek egy jelentős része Budapest dugóinak köszönhető, az országúti ennek azért alatta van, még akkor is, ha én az az előzgetős típus vagyok. Ez egy közel 1100 kg önsúlyú autótól jó eredménynek tekinthető. Más benzines autók ebben a kategóriában elég horror fogyasztást képesek produkálni. Természetesen nem a fogyasztásmérőből származnak az adatok, ezeket a konkrét tankolásokból származtatom, de a fogyasztásmérője is pontos. Azt lehet mondani, hogy Budapesten 6.5-6.7, országúton 5.5-6-ból ki lehet jönni kicsit sportosabb tempóval is. Persze, mint minden autó, a City is érdekesen reagál a vadállat üzemmódra, szóval pörgetve ez is nyeli a benzint, vigyázni kell a lábra. Rossz hír a nagyon sportosoknak, ez egy kis autó, a fordulatszámmérőn 6000-nél kezdődik a piros. A kárpit a világos színéhez képest jól bírja, a gyerekeimet pedig nehéz foltok nélkül túlélni. A gyári hifi cucc nagyon jó benne, 4 hangszóró, amiből a hátsó kettő elég játék, azt ki fogom cserélni. Azonban így is simán meghallom bennem a lossless/mp3 különbséget, egyszóval szól, de rendesen.

Egyszóval jó kis autó ez. Hibalista 0, semmi meglepetést nem okozott eddig. 3 év garancia, teljes európai assistance szolgáltatás, a Hondának megfelelő szervízhálózat. Meglátjuk mi lesz tovább.

Végsebesség teszt még nem volt J

 

Vannak kedvenc helyeim ahová bármikor, bármennyiszer visszanéznék, ezek közé tartozik a Fővárosi Állat és Növénykert, mait nemes egyszerűséggel Állatkertnek szokás nevezni, mivel itt az állatoké a főszerep, pedig rengeteg érdekes növényt találunk itt, ha kicsit kinyitjuk a szemünket, pl az állandó bonsai kiállításon vagy a Pálmaházban, ahol teljes, a helyes jellegzetességeknek megfelelő esőerdő részleteket találhatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rengeteg hasznos információt találunk a honlapjukon (www.zoobudapest.hu), ami a megszokottal ellentétben egy használható honlap. Javaslom, hogy ne kössük össze Vidámparki látogatással, mert az Állatkert futólagos megnézése is kitesz egy egész napos programot, és feleslegesen rohannánk, hogy mindkettő beleférjen. Nagyon jó a Vidámpark is, de azt inkább külön.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miért jó az Állatkert ? Azért mert felnőtt és gyermek egyaránt olyan élvezetet találhat itt, amit semmi más nem pótolhat. Az állatok viselkedésének megfigyelése ilyen közelségből igazi kiváltság és kellemes szórakozás. Ráadásul a gyerekekben építi a természet iránti vonzalmat, amit nagyon kevés dolog ad meg mai modern társadalmunkban. Persze rögtön a kerítésre ki lehetne írni, hogy Homo Sapiens, mert még az emberek viselkedésének megfigyelése is külön élvezetet jelent J Mindezek mellett nem kell nagyon mélyen a pénztárcánkba nyúlni akkor sem, ha családilag megyünk, mert 2 felnőtt és 2 gyerek részére a családi jegy 5.000 Ft, ami ma már sajnos máshol nem sok mindenre elég, csupán egy családi mozizás ára ez. Erre még kaphatunk T-Mobile aranykártyás előfizetőként kedvezményt, kivéve, ha a rendkívül sötét pénztárossal nem tudjuk megértetni, hogy a kártya lejárati dátuma nem év/hó, hanem hó/év alakú. Legfutóbb nem küzdöttem érte, mert hiába a vadiújan kiküldött aranykártya, ha a pénztáros fejébe nem lehet bejuttatni az információt erről, inkább fizettem teljes árú jegyet, nem haltam bele. (Antireklám a reklámban J )

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végre kikerült a rendszerből a Pálmaháznál külön belépő rendszere, értelmetlen volt külön pénztárat üzemeltetni ott, gondolom az eladási adatokból rájöttek, hogy a látogatók jelentős része úgy is bemegy oda is. Pontosan a zárt helyek teszik lehetővé, hogy télen is jó szórakozást nyújtson a kert. Nyáron pedig, ha már meguntuk a sétát, a gyerekek meg még rohannának, akkor elvihetjük őket a rendkívül színvonalas játszótérre, ahol a maradék energiát levezethetik. Amikor pedig még mindig maradt a lurkókban energy, akkor irány az állatsimogató, ott majd a kezükben lévő ételért kergetőzve eltűnik az is.. Lassan a felújításokon is túl lesz egyszer az intézmény, így nem kell folyton abba beleszaladnunk, hogy egyik kedvenc helyünk éppen zárva tart.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom, ha bármikor, az év bármely napján szeretne valami értelmes, mondom ÉRTELEMES programot. Ha már nem elégít ki a nyüzsgés, ha már eljutottál arra a szellemi szintre, hogy a zenés szórakozóhelyek nem érdekelnek, és szeretnéd, ha a gyereked meg el sem jutna oda, hogy ilyen helyen keresse a szórakozást, akkor irány az Állatkert.