Juhász Gyula

 

Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

…2 kiloparsecre, azaz 6500 fényévnyire a Naprendszer Föld nevű bolygójától létezett egy csodálatos látvány, a Teremetés Oszlopai. A Hubble űrtávcső legendás képei között az egyik első, amely bejárta a világot, hiszen az űr soha nem látott mélységei mellett annak végtelen szépségét is bemutatta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ma már nem a Hubble az egyetlen űrtávcső, hanem ott a Spitzer, melynek kutatói hasonló felvételekkel kápráztatják el a téma iránt érdeklődőket. A projectben résztvevő tudósok ez év elején készült felvételükben megmutatták, hogy e szép látvány hamarosan átformálódik, és a teremtés oszlopai már nem is léteznek. A távolságból adódik, hogy a most létható események már 6500 évvel ezelőtt megtörténtek, ezért jelenthetjük ki ezt ilyen bizonyossággal. Nem kell megijednünk, az esemény várhatóan 1000 év alatt megy végbe, melyet egy közeli csillag halála, azaz szupernóvaként történő megsemmisülése okozott. A lökéshullámok már most elérték az oszlopokat. Maga a Spitzer több hullámhosszon dolgozik, így nem csak messzebbre lát, mint az emberi szem által látható világegyetem, de át is tud tekinteni rajta. Az oszlopok felett ott tornyosul a vég, az a hatalmas forró gáz és porfelhő, amely biztosan átrendezi a teremtés oszlopainak képét. Az ég azonban továbbra is megőrzi szépségét, és végtelen látnivalót tartogat az embereknek, akik néha nem is tudják, mikro feltekintenek az égre, hogy valójában a sok csillagnak vélt fényes pont egy jelentős része egy távoli galaxis, ahol csillagok születnek és halnak meg.

Az RTLKLUB-on megint ment a Szikla című film. Persze most sem néztem, ahogy nem is fogom ott soha. Miért ? Miért nem igazán nézek egyáltalán a TV-ben filmet ?

Lehetne sok okot felsorolni. Pl. zavar, hogy lassan minden sarokban van valami a film alatt, mert TVLogo, Korhatárkarika, meg egy visszaszámlálás lassan standard. A reklámok olyan sűrűek és olyan hosszúak, hogy elfelejtem a filmet is, mire újra kezdődik. Mert a film képtelen akkor elkezdődni és akkor befejeződni, amikor az jelezve van. Mégsem ezeket teszem első számú ellenségemmé, mert akkor jön rögtön a magyarázat: ez kereskedelmi csatorna, és ezekből a reklámokból vetítik nekem a filmet. Irtózatos haszonnal.

De nem erről van itt szó, hanem arról, hogy különböző médiatörvényeknek köszönhetően nem lehet a Szikla című filmet leadni 21:00 előtt, csak akkor, ha az belefér a 12-es korhatárba. Márpedig az egyetlen lehetséges megoldás, ha eltűntetik belőle azokat a jeleneteket, melyek nem valók a 16 év alatti korosztálynak. Azonban így nem az alkotót eredeti gondolatmenetét látjuk végigvonulni, hanem valamiféle újravágott verziót, ami egy Szikla című film esetében gyakorlatilag félig-meddig érthetetlenné teszi a filmet, mert egy csomó, az újravágó által erőszakosnak ítélt jelenet hiányzik. Most - állítólag, én nem láttam - már jelezve volt, hogy a néző itt vágott verziót fog látni. Sok esetben azonban ez nem történik meg, és a néző nem is tudja, hogy messze nem azt a filmet látja, ami elé leült, hanem egy újravágott verziót. Vágni márpedig kell. Így bekerülhet az erőszakos rajzfilm és film is főműsoridőbe, mert úgy már építő jellegűvé változik. Persze felháborodottságnak nem csak nekünk lehet okunk, mert a hülyeség őshazájában, az Egyesült Államokban is hasonlóan szigorú és nevetséges a szabályozás. A Született Feleségek alkotócsapata az első évadból okulva kénytelen volt Teri Hatchert megkérni, hogy viseljen vastagabb felsőrészt, mert nem győzik pénzzel, hogy utólag kell kiretusálni digitálisan a mellbimbóit a kész filmből, mert azok nem nyomhatják ki a pólót az amerikai cenzúra szerint. Bezzeg a valóságshowk és Győzike az olyan társadalomépítők, hogy az emberek értelmetlen ketrecbezárása vagy Beaasszony és Győzike műbalhéi simán lemehetnek este főműsoridőben, mert ők még is csak kevésbé veszélyesek, mint az atropin injekció a szívbe, amit a Sziklából kivágtak. Hiszen ott nem folyik vér. Csak a hülyeség, de az mérhetelenül. Azonban magyar embernek nem jár atropin és az erőszak. A magyar vészhelyzetben felhangzik a felkiáltás: Győzikét neki, mert megáll a szíve !

Milyen jó is az emberi fantázia. Megteremti a gondolkodás képességével azt a lehetőséget, hogy tetszőlegesen alakítsuk a jövőt, ami előttünk áll, sőt, magunkba feledkezve néha a múltat is alakítjuk vele. Képzeletben bárhová eljuthatunk, és egyszemélyes mindenhatóként mindenkivel és mindennel az történik, amit mi szeretnénk. A gonosz elnyeri méltó büntetését a jók pedig méltó jutalmukat, az emberek meg folyton azt teszik, amit mi szeretnénk. Az ember belead mindent, és álmaiban ott vannak valós életcéljai és minden amit eddig keresett a világon. Azonban egy pillanat után, melyet rendkívül nehéz felfedezni, ez az álom veszélyessé és veszedelmessé válik.

Leülünk magunkkal szembe, beletekintünk szemeinkbe, és elhitetjük magunkkal azokat a hazugságokat, amelyeket más sose nyelne be nekünk, bármilyen hihetően tálaljuk is. Belemenekülünk saját személyes álmainkba a valósággal való szembesülés helyett. Ha másoknak mesélnénk, akkor vagy látná a szemeinkben csillogó hazugságot vagy azt a csillogást, ahogyan magunk is elhiszzük a nyilvánvalóan hamis dolgokat. Már-már kényelmetlenül éreznénk magunkat, ha tudnánk, hogy a velünk szemben ülő keresztüllát rajtunk, de ilyenkor magunkat csapjuk be, ő pedig olyan hiszékeny. Ekkor pedig önkéntelenül és tehetetlenül a valóságot tesszük tönkre tetteinkkel. Álmaink és a valóság összemosódnak, és elhiszzük azt a hazugságot is, hogy semmi de semmi dolgunk nincs a való életben, mert az olyan és úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk. Persze ki is szeretne szembesülni a valósággal, amikor az messze nem olyan, mint amit álmainkban láttunk. Vagy kit tudja, már nem is tudjuk milyen a valóság, mert annyira távol kerültünk tőle.

Inkább tovább hazudunk magunknak, látszólag büntetlenül, mert észre sem vesszük, hogy közben a valóság száguldó gyorsvonatként halad előre, és nem húzhatjuk meg a vészféket. A valóságban nem csak vészfék nincs, de szünet, visszaút lehetőség sincs. Persze mindenki addig hazudik magának, ameddig csak akar. Senki sem tudja azt mondani, hogy itt a vége fuss el véle, vagy nem hangzik fel a legendás „welcome to the real world” mondat. Nem. Önnön hazugságaink rengetegéből kizárólag mi vagyunk képesek kiszakítani magunkat. Csak mi vagyunk képesek szembesíteni magunkat azzal, hogy álmodozó képességünk nem azért van, hogy abban éljük le életünket, hanem azért, hogy legyen lehetőségünk valahol megélni a valóság és a jövő lehetséges opcióit. Azért, hogy utána kiválasztva a megfelelőt, azt adoptáljuk a valóságba. A valóságba, ahol valódi dolgok várnak.

Nagy csata van kilátásban. Úgy döntöttem megküzd egymással a mesevilág néhány szereplője.

Az egyik oldalon Naruto Uzumaki, Sakura Haruno, Sasuke Uchiha és a csapat vezetője Kakashi Hatake áll. A másik oldalon Csipkerózsika, Hamupipőke, Hófehérke és a csapat vezetője Babszem Jankó áll. Miért kell csatába indulniuk ?

Hétvégén, mert az egy napos volt, nagy rohanásban voltam. Bevásárlás, sütés-főzés meg miegymás, szóval nem sok időm maradt egyéb dolgokra. Elgondolkoztam azonban azon, hogy az utóbbi időben nem nagyon került elő a diavetítő. Ez az én hibám is, így gondoltam segíteni kellene a helyzeten, és elkezdtem összeszedni az erőmet, hogy beszéljek már nem túl kicsi gyermekeimmel, hogy újra bevezetnénk ezt a jó szokást, a diavetítést. Most talán azt gondolhatná valaki, hogy milyen kegyetlen, konzervatív és csak magamat büntető szülő vagyok, hagyjam már békén a gyerekeimet, hadd nézzék Akira-t a Cowboy Bepop-ot vagy netalán a Naruto-t, amiből ez utóbbi még a TV-ben is elérhető, nem kell más források után kutatni. Azonban, mikor betekintek ezekbe a filmekbe, akkor vegyes érzelmekkel tekintek a képsorokra, mert ugye az anime stílusú rajzfilmek egy része tényleg gyerekeknek készült, de alapvetően japánban ezek nem gyerekeknek szánt rajzfilmek. A magyar wikipédia meghatározása szerint „Az anime nem egyetlen stílus vagy műfaj, hanem a japán rajzfilmek összefoglaló neve. Így az elterjedt tévhit ellenére nem csak (sőt, többnyire nem) gyerekek számára készülnek, léteznek könnyű akció, dráma, romantikus, vígjáték-humoros és erotikus, pornográf vagy erőszakos tartalmú animék is, illetve ezek kombinációi, akárcsak az élőszereplős filmek esetében.” Ezúton kérek engedélyt elborzadni, ha pl. belenézek egy Elfen Lied epizódba, amitől csak a sokat átkozott ORTT, és kevéssé ismertsége óvja meg a magyar lakosság fiatal generációjának jelentős részét. Én, otthoni egyszemélyes NET és TV felügyelőként ez utóbbit a „következő film megtekintése senkinek sem ajánlott, ezért tilos” kategóriába helyeztem.

Szóval harc lesz, döntöttem. Mi volt a legmeglepőbb abban, amikor gyermekeim számára feltártam, hogy bizony ismét lesz diavetítés művelődési célból ? Itt dicsérném meg korábbi önmagamat, mert a gyerekek lelkesedéssel fogadták, hogy újra használjuk a családi hangulat megteremtésének eme bensőséges eszközét. Korábban azt hittem, hogy csak az én gyerekkoromból magammal hozott élményeim táplálják ezt a hangulatot, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Igaz, én már akkor vittem a Varázsfuvolára a gyerekeket, amikor még azért kellett az oldalpáholyba ülni az Erkel-ben, hogy mögöttünk ne legyen senki, mert a lányom kizárólag a szék karfájára ülve látott ki megfelelően. Azóta is folyamatosan nyögöm ezen bűnöm fizettségét, mert nem csak nekem kell vinnem őket, de egyetlen ilyen iskolai programnál sem merül fel bennük a kétség, hogy márpedig a színházba menni kell, apu pénztárcája majd csak túléli valahogy. És ahogyan a színháznak, az élő zenének, egy hangversenynek, az Operettszínháznak és a többinek meg van a maga varázsa, bizony a diavetítésnek is. Az élő hang, az emberi közelség, a félhomály…mind, mind megteremtik azt a hangulatot, ami magát a diavetítést jelenti.

Szóval csata lesz, a diavetítő összecsap a TV-vel, és mindent megteszek azért, hogy győztesként a jó öreg mesefigurák kerüljenek ki. Persze nem akarok én végső,megsemmisítő győzelmet aratni a TV felett, mert akkor kidobnám a harmadikról. Csupán továbbra is használni azokat az eszközöket, melyek segítenek a gyerekeknek, hogy a hagyományos, sokkal értékesebb dolgok is ott legyenek bennük. Miért fontos ez ? Egy mondás azt mondja: amikor gyermekedet tanítod, az ő gyermekét is tanítod.

1956 október 29. - Megkezdődik a Suezi-válság. Az izraeli csapatok lerohanják a Sínai-félszigetet és visszaszorítják az Egyiptomi erőket.

1938 október 30.- Orson Welles rádiójátékát, melyet H.G.Wells A Világok Háborúja címá regénye alapján ír, leadják a rádióban ,melyet az emberek olyan komolya vesznek, hogy tényleg elhiszik támadnak a földönkívüliek, világméretű pánikot idézve ezzel elő

1961 október 31. - Sztálin holttestét elviszik a Lenin mauzóleumból

1941 november 1. - Ansel Adams elkészíti a fotótörténet egyik leghíresebb képét, amint az Új-Mexikói Hernandez fellett felkel a Hold.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1868 november 2. - Új-Zéland hivatalosan is elfogadja a nemzetközi időzóna felosztást

1913 november 3. - Az USA bevezeti a jövedelemadót

1945 november 4. - Megalakul az UNESCO

- Jó napot! - mondta.
Virágzó rózsakert előtt állt.

- Jó napot! - mondták a rózsák.
A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.
- Kik vagytok? - kérdezte meghökkenten.
- Rózsák vagyunk - felelték a rózsák.
- Ó! - mondta a kis herceg.
És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!

.

.

.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

A mostani rövid hétvégénket 1 órával toldja meg a hétvégi óraátállítás. Hajnali 3 órakor ismét csak 2 óra lesz. Gondolom nem meglepő, hogy nem fogok felkelni átállítani az órát, ezt inkább már este meg szoktam tenni, a számítógép meg megteszi magától. Sőt, ahány fajta windows van a gépen, az mind meg fogja tenni, nem tudva a másik akciójáról.

 

 

 

 

 

 

 

 

  

A képen kékkel jelzett országok használják, a narancssárgák használták, de éppen nem, a pirosak sohasem használták eme módszert. (A kép a wikipediaról származik)

Egy biztos, energia megtakarítást jelent az átállítás, még akkor is, ha sokan ezt cáfolni igyekeznek. Sok számítás van szabadon, de talán az igazsághoz a 2.5-3 milliárd forintnyi villamos energia áll a legközelebb. Itt pedig nem szabd elfelejtenünk, hogy az energia több, mint pénz. A gyerekeimnek szoktam mondogatni, amikor valamilyen pazarláson kapom őket, hogy most vágnak ki éppen egy fát az esőerdőkben az ő felelőtlenségük miatt. Persze a másik oldalon ott van az érv, hogy ilyenkor megugrik a baleset száma, amely ténnyel nehezen lehetne vitatkozni.

A gondolat, hogy órát kellene állítgatni, először Benjamin Franklinben merült fel, de ötletét csak 1973-ban vezeték be általánosan. Miért ekkor ? Mert az olajválság végre rádöbbentette az embereket, hogy energia forrásaink nem végtelenek, és ahol tudunk, ott takarékoskodni kell. Egy jó ideig nagy összevisszaság volt abban, hogy ki mikor állított órát, ám az EU-nak itt legalább sikerült összehangolni az átállítás napját és időpontját. Tehát ma már minden ország március első, és október utolsó vasárnapján állít órát.

Amikor pedig ez rosszul esik, vagy éppen óvatosabban kell vezetnünk, gondoljunk a környezetünkre, mert ezzel az apró lépéssel is arra a Földre vigyázunk, ami otthona ennek a bő 6 milliárd embernek.

Hol volt hol nem volt, a vasfüggöny néha határain innen, a nagy tengeren túl egy kicsi királyság. A királyságban egyszer, amikor egyre több lett az Internet szolgáltató, egyre több kérdés merült fel. A kis szolgáltatók össze-vissza kapcsolódtak össze, hogy a jó alattvalók adatai - akik mégis valamiért más szolgáltatónál voltak - cserélődni tudjanak. Egy ideig még működött is a módszer, hogy mindenki kapcsolódik, ahogy tud, de látható volt: kellene egy közös hely. Ezt a helyet a királyság fővárosában, annak XIII. kerületében, a Victor Hugo utcában jelölték ki, hogy miért ott, az már egy hosszú történet. És az adatcsomagok ezután boldogan továbbítódtak ezen a ponton keresztül, amíg le nem járt a csomag életideje.

Igen, valahogy így lett a BIX, a Budapest Internet Exchange, ahová minden szolgáltató a megfelelő díj ellenében csatlakozhat, és az adatforgalma, ami az oda csatlakozott szolgáltatók felé irányul vagy onnét jön, az nem kell, hogy kalandos utakon bejárja az országot, netán Európát. A BIX névvel annyira összeforrt az épület, hogy ma már mindenki úgy ismeri az épületet, hogy a BIX, pedig ténylegesen a BIX mindössze egy kicsiny helyiséget birtokol az épületben, pontosabban egy kicsiny körülhatárolt részt egy nagy helyiségben. Maga a BIX igyekszik szolgáltató független maradni, képzeljük el mi lenne, ha ezt is a T csoport birtokolná. Pedig felröppent hírek szerint a T csoport többször ki akart lépni, és csak azok forgalmát fogadni, akik önálló szerződést kötnek vele, és bár lehet, hogy ez csak felvetés szinten fogalmazódott meg, de biztosan nem Urban Legend, hogy megfogalmazódott. Az épület egy normál irodaház, van ott mindenféle cég. Persze abból adódóan, hogy a BIX itt van, sok szolgáltató itt vásárol nemzetközi kilépési pontot is, amelyet más szolgáltatók hoznak ide, vagy itt tárolja létfontosságú szervereit.

 

 

  

 

 

 

 

 

Még alig múlt el szeptember 6., amikor az adatcserélő központ forgalma átlépte az 50 Gigabitet, a héten már a 60 Gigabitet is túllépte, és ez nem csak azért érdekes, mert ezzel Kelet-Európa legnagyobb forgalmát értük el, de Európában is az 5.-ek vagyunk. Az igazságoz hozzá tartozik, hogy nem kizárólag Magyarországra megy itt a forgalom, mert pl. az RCS-RDS Romániából 1.6 Gigabitnyi csúcsforgalmat szállít bele, de ez akkor is országunkba irányuló forgalom. Viszont ne felejtsük el, hogy a szolgáltatók a saját hálózatukon belül lévő forgalmat nem szállítják ide, ami a T csoport esetében nyilván sokkal nagyobb, mint az itt átfolyó forgalmuk, ne is beszéljünk azokról az összeköttetésekről, melyek ezt megkerülve két szolgáltató között vannak. Mennyi is ez a 60 Gigabit ? Elvileg ez ugye 7.5 Gigabyte/másodperc lenne, azonban a csomagokat címezni kell, ki hová menjen, de biztosan kijelenthetjük, hogy van benne 7 Gigabyte/másodperc tiszta forgalom. Húúú. Pont húúúú J Mire is elég ez ? Ez 10 db 700 MB-os CD lemez másodpercenként, azaz ennyi adat halad át itt. Vagy egy szinte teljes Dual-Layer DVD. Egy perc alatt már tele is írhatnánk egy 420 Gigabyteos merevlemezt, ha az tudna olyan gyorsan írni. Félelmetes adatmennyiség. Csak gondolja mindenki végig, hogy a teljes otthoni CD és DVD archívumát milyen rövid idő alatt lehetne ilyen sebességgel átáramoltatni a rendszeren. És milyen adat áramlik ilyen hatalmas sebességgel itt ? Weboldalak, levelek, és…mindenkinek a saját fantáziájára bízom a továbbiakat.

A forgalom további növekedése várható, hiszen egyre többen kapcsolódnak rá a világhálóra Magyarországon is, és a szolgáltatók a bevételeik megvédése érdekében inkább sávszélességet fognak növelni, mint árat csökkenteni. Ilyen módon remélhetőleg további csúcsokat láthatunk kicsi országunk forgalmában, felzárkózva ezzel informatikailag Európához.

Ki emlékszik már a New Times zenekarra, akik Hódmezővásárhelyen a 90-es évek elején meglehetősen színvonalas elektronikus zenét játszottak ? Pedig Lányi Lajos, azaz a Lányi Lala ott kezdte. Az ő egyik daluk visszhangzik a fülembe, mikor néha az emberi butaság bizonyos formáival találkozom. Nyúljunk azonban még a New Times-nál is nagyobb szövegíróhoz, és ha már az elmúlt héten olyan sokat idéztem tőle, ma is ezt teszem:

"Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek" - Coelho
Mi lenne, ha egyszer az életben az embereket nem az érdekelné, hogy mit gondol a szomszéd, a szülő, a testvér és nem ez alapján ítélnénk meg egy tett helyességét vagy helytelenségét. Bármilyen furcsa is rádöbbeni, a dolgok jóságát egy kicsit sem határozza az meg, hogy hányan teszik azt, vagy mennyien ítélik el azt a cselekedetet. Mi lenne, ha egyszer nekifutnánk a dolgoknak, elmondanánk a SAJÁT véleményünket, és annak megfelelően is cselekednénk. Az élet megannyi területét kusza pókhálóként szövi át a kötődés mások véleményéhez. Amikor visszagondolok elmúlt életemre, akkor küzdelmeket látok, amikor más emberek meg próbálják megmagyarázni, hogy miért nem jó úgy, ahogy én gondolom, és legfőbb indokként soha nem valami értelmes tűnik fel. Mindig megjelenik benne az emberek véleményétől való függőség. Amikor már nem olyan formában, hogy mi a véleménye erről X.Y-nak, akkor jön az, hogy ez mennyire nem általános, hogyan gondolják mások, meg mennyire más az általánosság. Ilyenkor pedig előveszem az általam kreált 3 éves szabályt. Beszéljünk róla 3 év múlva, lássuk vajon mi volt a jobb. Persze nem állítom, soha nem is állítottam, hogy ez mindig 100 százalékos siker, de minden esetben 100 százalékos elégedettség. Elégedettség, mert nem a divat mondja meg, hogy ki vagyok, hanem én. Én ÉN tudtam maradni, nem más, nem bábu, nem az akit a tömeg vagy a tömegtől való félelme irányít. És ez mindig is kifizetődő volt.

If you wait for me
then I'll come for you
Although I've traveled far
I always hold a place for you in my heart

If you think of me
If you miss me once in awhile
Then I'll return to you
I'll return and fill that space in your heart

Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I'll find my way back to you
If you'll be waiting

If you dream of me
L like I dream of you
In a place that's warm and dark
In a place where I can feel the beating of your heart

Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I'll find my way back to you
If you'll be waiting

I've longed for you
And I have desired
To see your face your smile
To be with you wherever you are

Remembering
Your touch
Your kiss
Your warm embrace
I'll find my way back to you
Please say you'll be waiting

Together again
It would feel so good to be
In your arms
Where all my journeys end
If you can make a promise
If it's one that you can keep
I vow to come for you
If you wait for me

And say you'll hold
A place for me
I in your heart.

A képen látható kártya megvásárlása 1.500 Ft büntetést von maga után, mert bűnöző vagy !

Bezárt az OINK, a 180.000 felhasználót tömörítő, elsősorban veszteségmentes hanganyagokat megosztó filecserélő hálózat. Ez az eset nyilván nagyon sokat dob a Brit és Holland rendőrség felderítési statisztikáján, és a feledés homályába tolja egy pillanatra a lényeges ügyeket.

Én magam annak a híve vagyok, hogy mindenki kapja meg a munkájáért a pénzét, legyen az gyári munkás vagy zeneszerző. Nincs is ezzel semmi gond, az ő érdekeiket is védeni kell valakinek. Az sajnálatos törvényi hiba, hogy ma a legtöbb európai országban több börtönbüntetést kaphat valaki szerzői jog megsértésért, mint gyilkosságért, sőt egyes települések azért vezetik a bűnözői statisztikát, mert ott valamilyen nagy kalózbanda bukott le. Természetesen azt a felét a dolognak, hogy valaki ezen akar meggazdagodni, én is elítélem.

De, itt jön a nagy de. Szerző jog címén számtalan helyen lehúznak minket pénzzel, nem is kevéssel. Az Artisjus, aki Magyarországon elvileg hivatott védeni a szerzői jogokat, gyakorlatilag egy törvényileg megtámogatott Don Corleone család, aki, ha kitalálja, hogy neki fizetni kell, akkor fizetni kell, függetlenül attól, hogy az éppen jogszerű vagy nem. Lássuk az extrém példákat az üres hang- és képhordozók díjában. A törvény eleve feltételezi, hogy bűnöző vagy, és amikor a boltban ilyet vásárolsz, azon lopott hang- és képtartalmakat fogsz tárolni. És, mint elsőszámú közellenség, fizetsz is rendesen. Persze nincs ráírva, hogy bűnözési díj X forint, inkább csak a kis hologramos matrica árulkodik róla, hogy ezt a terméket bűnözők vásárolják. Mekkorák a büntetési tételek ? Egy írható CD 44 Ft, egy DVD 114 Ft, egy tetszőleges típusú 1 GB-os memóriakártya 800 Ft. Szép számok. És ki részesül ezekből és mekkora mértékben ? Azt a tényleges eladási statisztikák(meg még egy két dolog) határozza meg. Ilyen módon, ha éppen Galambos Lajos honfitársunk sok Dáridó CD-t ad el, akkor bizony vastagon fogjuk támogatni őt az üres hanghordozó vásárlással, akkor is, ha egyébként azt sem tudjuk, hogy ki ő. (UPDATE: Az utóbbi időben a Megasztárból kikerült emberek viszik az összeg nagy részét, illetve a kiadójuk,a legrosszabb év talán a 2003-as volt, ahol Márió, Matyi és a Hegedűs, Nagy Mulatós lemez, Teknő és Majka papa nevek fémjelezték a hazai eladási élvonalat. Akkor inkább Megasztár)

Mi ebben a nagyon csúnya ? Otthon, az asztalomon sorakoznak kapszulában a DVD-k, melyeken nem a legújabb filmek, sőt nem is zenék, hanem adatok vannak. Ingyenes programok, Linux disztribúciók, és a saját fényképeim, amit én saját kezűleg fotóztam. 8 MP gyorsan eszi a tárhelyet…Igen, miközben fotóztam, akkor egy olyan memóriakártya volt a gépben, melyre szintén meg kellett fizetnem a jogdíjat, pedig a kártyákon soha más adat nem tartózkodott, mint fényképek, az én fényképeim. (Ezúton kérem az Artisjust, hogy adakozzon az általam megjelölt bejegyzett vallási szervezetnek, mert Isten teremtésművét fotóztam, és valamilyen módon Ő is kapjon már vissza a jogdíjból) Mégis, bűnözőként a vásárláskor kifizettem a büntetési tételt.

A java azonban még csak most jön. Otthon fogom magam, és nagyszerű zenét csinálok, melyet a saját népszerűsítésem érdekében ki akarok adni 10.000 példányban, CD-n, és a Szigeten szétosztani ingyen, vigye a magyar, mert én így akarok betörni a magyar piacra. Sajnos ez szép és jó, de sajnos a kiadás jogdíjköteles, igen ez is. Méghozzá egy CD esetében 214 Ft jogdíjat be kell fizetnem, különben a fenti cselekményem bűncselekménnyé fajul. (UPDATE, UPDATE. A kommentek alapján korrektnek tartom ideírni, hogy létezik "szerzői kiadás", amely után csak 10 Ft+ÁFA a díj mértéke, de a bejelentési kötelezettség és papírok kitöltése, matrica átvétele procedúráktól nem ment meg ez sem) Már el sem akarok jutni a nyomtatók árába épített reprodukciós díjhoz. Mindezek után csodálkozunk, ha gyakorlatilag halott a magyar CD és DVD piac, mert mindenki a szomszédos Szlovákiából importál hang- és képhordozót(nem kevés adóbevétellel segítve a szlovák gazdaságot), amelyet Budapestre még ingyen házhoz is szállítanak, és nincs rajta az EBV matrica. EleveBűnözőVagy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Annyira rossz ez az esős idő, úgy gondoltam megidézem a nyarat ezzel a szitakötővel. Ma már biztosan nem repkednek ott a Velencei-tó mellett, de nagyon jó perceket töltöttünk a fiammal, amint rájuk, vagyis a képükre vadásztunk a tónál. Úgy pihen ott, mint valamilyen nagy utasszállító repülőgép, ami vár arra, hogy újra felszálljon, és megcsillanjon a nap fénye a szárnyain. Mert nyár van, nem úgy, mint most :) Vigasztaló, hogy süt még majd újra a nap.

Manapság, amikor már valaki kvalifikáltabb szakmában keres állást, akkor ne is álmodjon róla, hogy a fizetését majd a munkaadó fogja megmondani, sokkal inkább tőle fogják megkérdezni. Magam is ültem már azon az oldalon, ahol a kényelmesebb ülni egy állásinterjúnál, persze azért ott sem mindig jó ülni, mert bizony az egybefutós interjú után nekem kellett közölni a többi versenyzővel, hogy itt sajna nincs második hely. Itt árulom el, hogy a legtöbb munkaadó és interjú készítő be is húz egy mínusz jelet, ha a fizetési igényt nettóban adjuk elő, erősen kerülendő. Nem túl bonyolult kiszámolni, a neten is találunk programokat erre, és inkább így fussunk neki a történetnek. Ennek alapvető oka, hogy a munkaszerződésbe úgy is ez kerül, és a későbbi vitákat is jobban elkerülheti a munkaadó, mint ha utólag kell vitatkozni. Sajnos tudni kell, hogy Magyarországon igen magasak a járulékok, és a hivatalos fizetéshez – ami milyen jó volna, ha természetes lenne – jelentős anyagi vonzatok kötődnek. Csak példaként kiemelek egy-két példát, hogy mindenki lássa. Lássuk, hogy egyes kifizetett összegekhez mekkora tényleges munkavállalói költség kötődik:

75.000(~300 EUR) – 135.000

125.000 (~500 EUR) – 288.000

250.000 (~1000 EUR) – 642.000

Már csak azért sem volna lehetséges a munkaszerződésben nettó összeget rögzíteni, mert kicsi országunk adópolitikájában éppen a visszamenőleges módosítás még nem jelent meg, de jól látható, hogy évközben minden további nélkül lehet változás a járulékokban és adókban, tehát az egész rendszer borul, lehetne újra írni a munkaszerződést. Itt lehet bírálni a drasztikus állami sarcot, ami viszont egy öngerjesztő folyamat. Egyrészt nyilvánvalóan ésszerűtlenül magas, és ez további jövedelmet tol a feketegazdaságba, a másik viszont az, hogy azért magas, mert nagyon kevesen fizetnek normális járulékot, és be kell valljuk, hogy kicsi országunk az adócsalók hazája és egyben paradicsoma is, mert miközben a kormányok egyre több terhet raknak az adózó polgárokra, szinte semmi érdemi előrehaladás nincs a feketefoglalkoztatás felszámolására, és nevetségesen kicsi a kockázat/nyeremény viszony. Kinek ne lenne ismerőse, aki feketén dolgozik, minimálbér+zsebbe típusú fizetése van, sőt teljesen megszokott a munkanélküli+feketemunkás vagy már munkanélküli sem+feketemunkás viszony. Ezt lehet persze egyfajta megélhetési bűnözésnek tekinteni, ennek megítélését az olvasóra bízom.

A lényeg, hogy a fenti számokat látva meg kell érteni a munkavállalókat, amikor nettó 10.000 forinton megy az alkudozás, hiszen valójában nem 10.000, hanem 25.700 forintról megy az alku.

"Az emberi fajnak két nagy problémája van. Az első: eltalálni azt a pillanatot, amikor valamit el kell kezdeni. A második: eltalálni azt a pillanatot, amikor abba kell hagyni" - Coelho

"Ám ha ránk ront a szenvedés, gyakran egy csapásra megváltoznak a viszonyok. Akkor kutató szemmel néz szét az ember: merre van kiút, s kezd elgondolkozni az élet értelmén és megrendítő tapasztalatain, s mindazon, ami ezekkel együtt jár" - Carl Gustav Jung

Biztosan sokan ismerik a régi viccet:

Öreg bácsi elmegy az állatkertbe, majd megáll a zsiráf karámja előtt, és elkezdi méregetni a zsiráfot le és föl, nézi a hosszú nyakát, a bőrét, majd kijelenti: - Márpedig ilyen állat nincs ! J

Hasonló állat a kelet-ázsiai selyemtyúk is, amely nevével ellentétben nem kelet-ázsiai, sőt nem is japán, ahogyan sokan ismerik, hanem indiai származású. A tollaiknak gyakorlatilag nincs hagyományos értelemben vett gerincük, így olyan, mintha szőrös lenne eme kis jószág. Hogyan és hol is láthattam ezeket az állatokat ? Annak külön története van. Nyáron elhatároztam, hogy a sógornőmnek, aki mellékesen 10 éves J megmutatom a Margitszigetet. Jöttek a gyermekeim is, akik már rutinosak a belvárosi dzsungelben. A Jászai Mari tér közelében le is parkoltunk a délutáni standard dugóban való araszolás után. Tudni kell, hogy a kislány kisvárosban él, számára teljesen szokatlan a budapesti látkép. Rögtön hajléktalanok rohantak meg, ki csak kéregetve, ki különböző újságokat felkínálva, de leküzdöttük az akadályt. Ekkor jött az aluljáró. Külön kaland, akár New Yorkban is érezhettük magunkat, ugyanis különös kinézetű fiatalok zenére meglepő ügyességgel mutatták be a breakdance formációkat, az aluljáró szinte kézzel fogható hangulatot teremtett hozzá. Ezután már meg sem lepődtünk a szökőkútnál négykézláb kutyát utánzó és ugató emberen, aki csak a „talán hajléktalan” minősítést kapta, inkább csak átlagos alkoholtúlfogyasztónak néztem. Még egy rendőrök által éppen elővezetett, öngyilkossági szándékát hangoztató hölgy mellett elhaladva eljutottunk a selyemtyúkhoz. Sok más állat mellett még is ez volt a legkülönlegesebb. A szigeten a tóig sétálva ott megnézhettük a kicsi, még éppen kikelt kacsákat, és a tavirózsákat. Egyébként Budapest nem is ilyen, de a velünk lévő vidéki kislány kedvéért megmutatta főváros ezer arcát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogy mennyi lehet beszélni a selyemtyúkról J

Elgondolkozott-e már valaki a háborgások közepette, hogy miért haldoklik a magyar beteg, becsületes nevén a Magyar Gazdaság. Mert betegsége nyilvánvaló mindenki előtt. Ez azon szerencsés téma ráadásul, amin politikai függetlenséggel lehet merengeni, mert az összes kormány sorozatosan követett el különböző szarvashibákat.

Kicsit olyan ez, mint kicsiben, az átlagember életében. Nem véletlen, hiszen a politikus is csak átlagember, ő is hasonlóan gondolkozik, és bizony maguk az emberek emelték őt a döntéshozó helyre, azok ez emberek, akik szintén hasonlóan gondolkoznak. Ilyenkor szokták azonban mondani, hogy helyzet van. Helyzet, melyben lehetünk mi nagyon okosak, láthatunk mi ezer dolgot jaj de jó megoldásnak, azonban a megoldás az, amit az élet szeretne. Mégis akkor miért nincs megoldás ? Ebbe óvatosságból sem megyek bele, mert meg szeretném őrizni politikai függetlenségemet, és nem akarom egyik párt híveit sem magamra haragítani vagy ide édesgetni, mindenki tartsa meg önálló nézőpontját.

Ami talán még is jó volna ebben a helyzetben, ha egyszerűen megnézzük mi történik máshol, mit figyeltek meg a közgazdászok, mert a világ már csak ilyen analóg. Amikor elkezdünk szembe menni az analógiákkal, akkor pedig jönnek a nagy sikertelenségtől jövő pofonok. Most azonban ne a pszichológia tankönyvet vegyük elő, mert nem lelkünk gyógyítására vagy életünk megjavítására keresünk megoldást. A könyv, amelyre szükségünk volna, az nem más, mint a Közgazdaságtan. És elkezdhetjük vizsgálni a kérdéseket. Vajon helyes-e egy adózást elkerülő országban a fogyasztási adó csökkentése ? Vajon jó-e tényleges gazdasági teljesítmény növekedése nélkül emelni a minimálbért, amelyről köztudott, mert már Richard Burkhauser, Kenneth Couch és David Wittenberg is megírta, hogy munkanélküliség növelő, és sokkal inkább a középső szinten lévő munkaerő helyzetét javítja, mintsem a lenti szociális rétegét.. Egyik kormány sem tett semmit a módszerváltás (Copyright Fábry J ) óta, hogy eltűnjön a teljesen igazságtalan közalkalmazotti és köztisztviselői bérrendszer, amely aztán végképp ellentmond, nem csak a piacgazdaság által meghatározott gazdasági normatíváknak is, de a munka, a teljesítmény tényleges megbecsülésének is, nem is beszélve arról, hogy kvótáival megint csak ellenkező hatást ér el, hiszen több helyről kiszorul a diplomás, nagy gyakorlattal rendelkező munkaerő, mert ott van helyette az, aki fiatal, és kevesebbet kell neki fizetni. Persze legyünk korrektek, pl. a minimálbér esetében komoly EU-s nyomás nehezedik ránk, azt nem követni a bajuszösszekötés esete lenne, pedig ott nem szeretnénk kihúzni a gyufát. Lehet oda is osztani kellene tankönyveket ? Mindenesetre egy érdekes ország vagyunk, mert nálunk igen sokan dolgoznak minimálbéren. Persze sokan papírron csak. Azután meg megy a sírás, ha netalán a szociális juttatásokat és a nyugdíjat ehhez merik mérni. És mielőtt azt gondolnánk kis cégekről van csak szó. A nagyoknál éppen így előfordul. Vajon a magyar biztosítóknak hány főállású, nem vállalkozóként dolgozó munkavállalója van ? Meglepő eredmény születne. Ráadásul a biztosítók tulajdonképpen az üzleti kockázatot hárítják az ügynökeikre azzal, hogy bérük szinte teljes részét valamilyen olyan teljesítményhez kötik, amelyet a „munkavállaló” (alias rabszolga) némileg tőle független tényezők mellett kell, hogy teljesítsen. Szeretném elkerülni a mindenki h*lye és senki sem ért a szakmájához hozzáállást, hiszen sok probléma nehezen orvosolható, és túl komplex ahhoz, hogy bármit is lehessen tenni egyetlen apró intézkedéssel. Mégis nem szabadna figyelmen kívül hagyni: a világ analóg, és szükségszerűen ismétlődik benne minden, aminek ugyanazok az alapkövei.

A legnagyobb probléma mégis a magyar hozzáállás, amely a tényekkel való szembenézés helyett választja a fej homokba dugását. Apropó, a strucc nem is dugja homokba a fejét, mert megfulladna J Ez is csak egy urban legend. De valahogy mindennel úgy vagyunk, mint a hálapénz kérdéssel: amikor véletlen egy weboldal beszélni mert róla mindent tagadott a magyar orvostársadalom. Egyszóval tényleg azt gondolom, hogy komoly erőfeszítéssel és szaktudással is nehezen lehetne rendet teremteni itt. És elsősorban őszinteséggel. Őszinteséggel, melyben először elismerjük, hogy tényleg nagy gáz van, és elfogadjuk, hogy a megoldások már csak olyan analóg dolgok, melyeket már kikísérleteztek előttünk, és nagyszerű könyvekben leírtak. És még csak ekkor jön a nagyobb része a dolognak, bár talán a legnehezebben túl vagyunk: legalább elismertük, hogy probléma van.

Természetesen nem elfelejtve 1956 október 23.-át, de azzal mindenki tisztában van.

 

1797 október 22. André-Jacques Garnerin kb. 1 km magasságból végrehajtja az első dokumentált ejtőernyős ugrást

1989 október 23. A forradalom évfordulóján Szűrös Mátyás kikiáltja a Magyar Köztársaságot, amely felváltja a Magyar Népköztársaságot

2003 október 24. A Concorde utolsó hivatalos repülése, amellyel egy időre lezáródik a szuperszónikus személyszállítás kora

2001 október 25. A Microsoft kiadja a Windows XP-t

1936 október 26. A Hoover-gátnál beindítják az első generátort. A Hoover gát megépítése átrajzolta Az USA térképét, megzabolázva a Colorado folyót és új tavat hozva mögötte létre. A magyaországi villamosenergia termelés 40 %-át adó Paksi Atomerőműnél nagyobb kapacitással rendelkező vizierőmű

1904 október 27. Nex Yorkban megnyitják az első metróvonalat

1868 október 28. Thomas Edison benyújtja első szabadalmát, egy elektronikus szavazatszámlálót

Egy öreg háromszög

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte nullára redukálásának idejét, igy szólt szögeihez: "Menjetek szögeim számegyenest látni."
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsuzott tölük. Ök meg fejükbe nyomták hatványkitevöiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvüen interpoláltak. Egyszercsak elébük toppant egy kis piros sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ök azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus elörántotta törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sen volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezös alakokon kersztül, mig egy sötét, dölt sikban lévö koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört irt le hatalmas köriveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették öt a számlálóban, majd a nevezöben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörü, aranyos gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg polinom igy szólt: "Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália, Beáta és Cecilia kezét". Lett nagy öröm, átrendezés, hét perioduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, mig a fiatalok közös nevezöre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták öket.

Megmászhatod a világ összes hegycsúcsát, felfedezheted a tenger összes mélységét, megismerheted az összes erdőt és mezőt, majd regényt írhatsz róluk és lefestheted őket, de rá kell jönnöd: a kincs, amit igazán keresel, az ott lakik egy másik embertársadban.

Amikor pedig rátaláltál, már minden hegycsúcs, tenger, erdő, mező, regény és festmény csak erről a kincsről mesél neked...

Közel az éjfél
Veszélyes zónához értél
A csengő felsikít
A repülő elrepít
Mint az álom
Nehezen érkezel
S ha jön a reggel
Tudom menni kell
Te se létezel

Csak egy éjszakát,
csak egy éjszakát,
Amíg a hadsereg menetel
a szívemen át
Keményen csattan a lábuk
a testemen
Ahogy a szerelem átvonul
a szereteten.

És a tenyered befogja
a szemeimet
De én a szívemmel látom
az igazi neved
Itt az Élet határán,
a másik oldalon
Enyém a Világ de
Tiéd a Hatalom.

Nézd, ma tiszta az ég
Isten ma rád néz fentről
Hogy lássa, élsz e még
Hogy bírod e még?

Az a nap még sajnos messze van
Mikor hátradőlhetek boldogan
Hideg napok jönnek
Szemedre fagynak a könnyek

Kemény kegyetlen lesz a tél
és lesz majd, akinek véget ér
De neked élni kell, élni kell
A szabadságot sohasem érheted el

OFFLINE Weekend. Este gyerekek a hátsó ülésre, és irány el a nagyvárosból. Még nem teljesítettem a havi kilóméterkvótámat és elvonási tüneteim vannak :) Félig-meddig az autómban lakom, ez visz dolgozni, nyaralni meg...mindenhová. Szeretek utazni, szeretek látni, és soha nem unom meg a tájat. Apropó, pont most népszerűsítem itt Dévaványát, ahol fogok járni hétvégén, és mit látok a TV2-n tegnap este ? Többször levetítésre került a Túzokrezervátumot népszerűsítő film. Végre felhívják az emberek figyelmét természeti értékeinkre. Tényleg nagy kár, de sajnos szükséges, hogy a rezervátum jelentős része szigorúan védett tájvédelmi körzet, így oda csak engedéllyel lehet bemmeni. Meg gyalog(Nem mondatam semmit :) ) Tényleg vigyázzunk természeti értékeinkre !

Mi sem illene ide jobban, mint a Madness-től I like driving in my car:

 

I've been driving in my car, it's not quite a Jaguar
I bought it in Primrose Hill from a bloke from Brazil
It was made in fifty-nine in a factory by the Tyne
It says Morris on the door, the G.P.O. owned it before
I drive in it for my job, the governor calls me a slob
But I don't really care, give me some gas and the open air

It's a bit old but it's mine, I mend it in my spare time
Just last week I changed the oil, the rocker valves and the coil
Just last week I changed the oil
Last week it went round the clock, I also had a little knock
I dented somebody's fender, he learnt not to park on a bender, ha ha ha

I've been driving in my car, it don't look much but I've been far
I drive up to Muswell Hill, I've even been to Selsey Bill
I drove along the A45, I had her up to 58
This copper stopped me the other day, you're mistaken what could I say
The tyres were a little worn, they were O.K., I could have sworn
I like driving in my car, I'm satisfied I've got this far

I like driving in my car, it don't look much but I've been far
I like driving in my car, even with a flat tyre
I like driving in my car, it's not quite a Jaguar
I like driving in my car, I'm satisfied I've got this far

Nagyon virtuális ez a pénteki nap. Milyen péntek már, amikor szombaton dolgozni kell ? :) Igazán kaphatnánk annyi törvényváltoztatás ajándékot, hogy ilyenkor nem munkanap áthelyezés lenne, hanem munkanap szabadnappá minősítés. Nem ez tenné tönkre a nemzetgazdaságot és vetné vissza a GDP-t :)