Annyira rossz ez az esős idő, úgy gondoltam megidézem a nyarat ezzel a szitakötővel. Ma már biztosan nem repkednek ott a Velencei-tó mellett, de nagyon jó perceket töltöttünk a fiammal, amint rájuk, vagyis a képükre vadásztunk a tónál. Úgy pihen ott, mint valamilyen nagy utasszállító repülőgép, ami vár arra, hogy újra felszálljon, és megcsillanjon a nap fénye a szárnyain. Mert nyár van, nem úgy, mint most :) Vigasztaló, hogy süt még majd újra a nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.