Hol volt hol nem volt, a vasfüggöny néha határain innen, a nagy tengeren túl egy kicsi királyság. A királyságban egyszer, amikor egyre több lett az Internet szolgáltató, egyre több kérdés merült fel. A kis szolgáltatók össze-vissza kapcsolódtak össze, hogy a jó alattvalók adatai - akik mégis valamiért más szolgáltatónál voltak - cserélődni tudjanak. Egy ideig még működött is a módszer, hogy mindenki kapcsolódik, ahogy tud, de látható volt: kellene egy közös hely. Ezt a helyet a királyság fővárosában, annak XIII. kerületében, a Victor Hugo utcában jelölték ki, hogy miért ott, az már egy hosszú történet. És az adatcsomagok ezután boldogan továbbítódtak ezen a ponton keresztül, amíg le nem járt a csomag életideje.

Igen, valahogy így lett a BIX, a Budapest Internet Exchange, ahová minden szolgáltató a megfelelő díj ellenében csatlakozhat, és az adatforgalma, ami az oda csatlakozott szolgáltatók felé irányul vagy onnét jön, az nem kell, hogy kalandos utakon bejárja az országot, netán Európát. A BIX névvel annyira összeforrt az épület, hogy ma már mindenki úgy ismeri az épületet, hogy a BIX, pedig ténylegesen a BIX mindössze egy kicsiny helyiséget birtokol az épületben, pontosabban egy kicsiny körülhatárolt részt egy nagy helyiségben. Maga a BIX igyekszik szolgáltató független maradni, képzeljük el mi lenne, ha ezt is a T csoport birtokolná. Pedig felröppent hírek szerint a T csoport többször ki akart lépni, és csak azok forgalmát fogadni, akik önálló szerződést kötnek vele, és bár lehet, hogy ez csak felvetés szinten fogalmazódott meg, de biztosan nem Urban Legend, hogy megfogalmazódott. Az épület egy normál irodaház, van ott mindenféle cég. Persze abból adódóan, hogy a BIX itt van, sok szolgáltató itt vásárol nemzetközi kilépési pontot is, amelyet más szolgáltatók hoznak ide, vagy itt tárolja létfontosságú szervereit.

Még alig múlt el szeptember 6., amikor az adatcserélő központ forgalma átlépte az 50 Gigabitet, a héten már a 60 Gigabitet is túllépte, és ez nem csak azért érdekes, mert ezzel Kelet-Európa legnagyobb forgalmát értük el, de Európában is az 5.-ek vagyunk. Az igazságoz hozzá tartozik, hogy nem kizárólag Magyarországra megy itt a forgalom, mert pl. az RCS-RDS Romániából 1.6 Gigabitnyi csúcsforgalmat szállít bele, de ez akkor is országunkba irányuló forgalom. Viszont ne felejtsük el, hogy a szolgáltatók a saját hálózatukon belül lévő forgalmat nem szállítják ide, ami a T csoport esetében nyilván sokkal nagyobb, mint az itt átfolyó forgalmuk, ne is beszéljünk azokról az összeköttetésekről, melyek ezt megkerülve két szolgáltató között vannak. Mennyi is ez a 60 Gigabit ? Elvileg ez ugye 7.5 Gigabyte/másodperc lenne, azonban a csomagokat címezni kell, ki hová menjen, de biztosan kijelenthetjük, hogy van benne 7 Gigabyte/másodperc tiszta forgalom. Húúú. Pont húúúú J Mire is elég ez ? Ez 10 db 700 MB-os CD lemez másodpercenként, azaz ennyi adat halad át itt. Vagy egy szinte teljes Dual-Layer DVD. Egy perc alatt már tele is írhatnánk egy 420 Gigabyteos merevlemezt, ha az tudna olyan gyorsan írni. Félelmetes adatmennyiség. Csak gondolja mindenki végig, hogy a teljes otthoni CD és DVD archívumát milyen rövid idő alatt lehetne ilyen sebességgel átáramoltatni a rendszeren. És milyen adat áramlik ilyen hatalmas sebességgel itt ? Weboldalak, levelek, és…mindenkinek a saját fantáziájára bízom a továbbiakat.

A forgalom további növekedése várható, hiszen egyre többen kapcsolódnak rá a világhálóra Magyarországon is, és a szolgáltatók a bevételeik megvédése érdekében inkább sávszélességet fognak növelni, mint árat csökkenteni. Ilyen módon remélhetőleg további csúcsokat láthatunk kicsi országunk forgalmában, felzárkózva ezzel informatikailag Európához.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.