Wake up

2007.10.29. 15:03

Milyen jó is az emberi fantázia. Megteremti a gondolkodás képességével azt a lehetőséget, hogy tetszőlegesen alakítsuk a jövőt, ami előttünk áll, sőt, magunkba feledkezve néha a múltat is alakítjuk vele. Képzeletben bárhová eljuthatunk, és egyszemélyes mindenhatóként mindenkivel és mindennel az történik, amit mi szeretnénk. A gonosz elnyeri méltó büntetését a jók pedig méltó jutalmukat, az emberek meg folyton azt teszik, amit mi szeretnénk. Az ember belead mindent, és álmaiban ott vannak valós életcéljai és minden amit eddig keresett a világon. Azonban egy pillanat után, melyet rendkívül nehéz felfedezni, ez az álom veszélyessé és veszedelmessé válik.

Leülünk magunkkal szembe, beletekintünk szemeinkbe, és elhitetjük magunkkal azokat a hazugságokat, amelyeket más sose nyelne be nekünk, bármilyen hihetően tálaljuk is. Belemenekülünk saját személyes álmainkba a valósággal való szembesülés helyett. Ha másoknak mesélnénk, akkor vagy látná a szemeinkben csillogó hazugságot vagy azt a csillogást, ahogyan magunk is elhiszzük a nyilvánvalóan hamis dolgokat. Már-már kényelmetlenül éreznénk magunkat, ha tudnánk, hogy a velünk szemben ülő keresztüllát rajtunk, de ilyenkor magunkat csapjuk be, ő pedig olyan hiszékeny. Ekkor pedig önkéntelenül és tehetetlenül a valóságot tesszük tönkre tetteinkkel. Álmaink és a valóság összemosódnak, és elhiszzük azt a hazugságot is, hogy semmi de semmi dolgunk nincs a való életben, mert az olyan és úgy alakul, ahogyan mi szeretnénk. Persze ki is szeretne szembesülni a valósággal, amikor az messze nem olyan, mint amit álmainkban láttunk. Vagy kit tudja, már nem is tudjuk milyen a valóság, mert annyira távol kerültünk tőle.

Inkább tovább hazudunk magunknak, látszólag büntetlenül, mert észre sem vesszük, hogy közben a valóság száguldó gyorsvonatként halad előre, és nem húzhatjuk meg a vészféket. A valóságban nem csak vészfék nincs, de szünet, visszaút lehetőség sincs. Persze mindenki addig hazudik magának, ameddig csak akar. Senki sem tudja azt mondani, hogy itt a vége fuss el véle, vagy nem hangzik fel a legendás „welcome to the real world” mondat. Nem. Önnön hazugságaink rengetegéből kizárólag mi vagyunk képesek kiszakítani magunkat. Csak mi vagyunk képesek szembesíteni magunkat azzal, hogy álmodozó képességünk nem azért van, hogy abban éljük le életünket, hanem azért, hogy legyen lehetőségünk valahol megélni a valóság és a jövő lehetséges opcióit. Azért, hogy utána kiválasztva a megfelelőt, azt adoptáljuk a valóságba. A valóságba, ahol valódi dolgok várnak.

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr45211939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása