Tegnap este ment a RTLKLUB legújabb tehetségkutató műsora, amelyet már jóval előtte hangoztatott ég és föld, többek között a kedvencem, az összes műsor alatt a harmadik sarkot is elfoglaló visszaszámlálás. Azonban a kívánt detonáció nem következett be, a műsor színvonala gyakorlatilag a rendkívül rossz és a nézhető kategória közé esik. Nem is értem, hogy miért újdonság az Magyarországon, ha valaki tisztán tud énekelni, anélkül, hogy hamis hangokkal csempészné tele a dalt. Én nem tudok, őszintén megmondom, de nem voltam ott tegnap a színpadon. Biztos sokat válogattak, ennek ellenére volt olyan produkció, ami nem nélkülözte a hamis hangokat, és sokkal inkább Hajós András Benne leszek a tévében produkciójában kellett volna fellépnie.

Nem is ez a legnagyobb baj ezzel az egész műsorral. Sajnos mind a nézők egy része, mind a dilettáns zsűri eltévedt. Mindenki azt hiszi, hogy ez egy sokadik Megasztár, pedig nem. Ez a műsor lett volna az, ami helyet ad azoknak is, akiknek valami másban van tehetségük. A zsűriről őszintén el lehet mondani, hogy a teljes hozzá nem értés hiányát mutatták fel, és jól fémjelzi a színvonalat, hogy Fábry volt a legnagyobb szakértő köztük, aki érezhetően néha nem akart kilógni, és csak azért pontozott félre, mert láthatóan érezte, hogy ez többet vagy kevesebbet érdemelne, mint amit társai ráróttak a produkcióra. Csupán kettő esetet emelnék ki, ahol a zsűri rettenetesen félrepontozott. Az egyik a Barbara Streisand Memory című számát választó versenyző, akinek a hangja jó esetben is csak átlagosnak nevezhető, akármennyire oda van magától. Ez a szám egyébként is kegyetlen választás egy első dalra, mert azt az érzelemvilágot, amit Barbara belevisz, szerintem senki nem adhatja vissza, és itt ez elvárásként jelenik meg. A zsűri még meg is dicsérte, hogy magyarul énekelte, holott tudjuk, hogy ezek a műfordítások olyan igénytelenséggel készülnek, hogy a magyar szöveg köszönő viszonyba sincs az eredeti angollal. De az indoklás szerint ez jó, mert jobban átadja az érzelmeket. Ez talán igaz, de olyan, mintha a We Are The World-ot lefordítanánk egy vidám szombat esti dallá, hogy mindenki örüljön milyen szép a világ. A másik pedig az Attraction előadása volt, ami nem csak, hogy újdonságot hozott, de egy rendkívül színvonalas előadás is volt a maga nemében. A mozgásszínház ezen változata nem elterjedt nálunk, és nem is igen lesz így. Még Stohl Buci is meglepődött, ahogy magyarosan mondanánk köpni, nyelni nem tudott, hogy a zsűri mennyire alulértékelte, itt is Fábry volt az, aki felismerte a benne rejlő komoly tehetséget. Egyszerűen érthetetlen volt, hogy a műsor egyik legszínvonalasabb produkcióját így kiütik a nyeregből.

Véleményem szerint inkább engedjük vissza Hajóst a műsorával, mert az több szórakozást nyújt, és egyszemélyes zsűrijével objektívebb és szakmailag megalapozottabb véleményt nyújt, mint amit itt láthattunk. Ha ez a magyar Kimittud, akkor sajnos meg kell hagyni: nagyon keveset tudunk. Azonban ekkor rögtön bevillan: lemezt csinálni, szórakoztatni vinni, és több zsák pénzt gyártani nem lehet, csak énekből, ezért a pénz világában ezt a versenyt is csak énekes nyerheti. De ezzel a hozzáállással szegényebbek lennénk jó néhány olyan személlyel, akiket még ma is jegyzenek a szórakoztató ipar vonalán, pedig már talán rég a szobrukat lopják, mint szegény Hofi Gézának. Vajon a tegnapi szereplőkről ki fogja tudni, akár csak 1 évtized múlva, hogy kik voltak ? Egyszóval nagyszerű ötlet ez, a lehető legrosszabban kivitelezve.

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr6217745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása