Sztrájk lesz megint. Vasutassztrájk. Mennyire jogos vagy mennyire nem, ezt ítéljék meg mások, nem választom feladatomul. Nyilván a szárnyvonalak bezárása kevés eredménnyel jár, ha közben a MÁV megtartja azokat a dolgozókat, akik itt láttak el feladatot, ilyenformán az egész dolog teljesen értelmetlen, valóban. Azonban én egy kicsit máshogy látom a MÁV helyzetképet, hiszen az évek során nem kevés kapcsolatom volt a MÁV-val. Ez a kapcsolat azonban csöppet sem nevezhető gyümölcsözőnek, sőt inkább nagyon is lehangolónak. Meg kellene találni a MÁV problémáinak valódi okát, az utasszámok furcsa alakulásának gyökerét, ez pedig nem más, mint a Kritikán Aluli Színvonal. Valaki megnézi a MÁV honlapját, akkor az itt látható idillikus képet látja. Valószínűleg a MÁV, mint megszemélyesített vállalat álmába tekintettek bele.

Már középiskolában minden héten utazhattam vonattal, nem is keveset, sőt kemény 4 hónapig naponta jártam fel Budapestre annak idején, egy 160 km-re lévő városból dolgozni, aztán meg családostól vonatoztam keresztbe kasul az országot. Mindez vezetett oda, hogy úgy döntöttem, én autóval fogok járni. Már akkoriban is elérte a MÁV, hogy a színvonalatlan utazás mindenféle kedvezménnyel is drágább legyen, mint autózni, ma meg már ez első látásra is nyilvánvaló. Egy 100 km-es teljesárú menetjegy egy irányba pontosan 1.500 Ft. Ezt megszorozva 4-el, ne zsúfolódjunk nagyon 6.000 Ft. Ez, akárhogy is számolom 60 Ft/km. Nem kevés, de nem is ezzel lenne a baj. Hanem az, hogy ezért jó esetben, amennyiben nem a végállomásról indulunk, éppen felférünk a zsúfolt peronra, ahol szépen végigállhatjuk az utat, mert a nem megszüntetendő vonalakon ilyen a helyzet. Hagyjuk a társaságot, hogy milyen, arról a MÁV nem tehet, hogy milyenek az utasai. De az igazán zavaró dolog csak most következik.

Az utóbbi időben a gyerekeimet, ha a nagyszülőkhöz akartak menni, a fentiekből okulva, inkább leviszem autóval, mint vonatozzanak valamelyik nagyszülővel vagy ilyesmi. De miért van az, hogy amikor még is vonatra szálltak, akkor a vonat EGYSZER SEM VOLT KÉPES IDŐBEN MEGÉRKEZNI ? Nekem pedig nagyon zavaró, hogy a másnap iskolába menő gyerekek eredetileg 19:20-ra beérő vonatja csak 20:30-ra érkezik meg, vagy netalán be kell ülnöm az autóba, mert a vonat egyszerűen megáll egy állomáson Budapesttől 50 km-re, és se szó, se beszéd nem indul tovább, és még a kalauz sem tudja megmondani, hogy mikor megy tovább, a családtagjaim meg ott ülhetnének éjszaka ki tudja meddig. Mindez persze rendszeresen és ismétlődően, csak valamilyen módon cifrázva.

Tehát el kellene gondolkozni azon, hogy miként lehetne megvalósítani azt, hogy az utas úgy érezze kapott is valamit a nem kevés pénzéért, és ne gondolkozzon azon, miből fog autót vásárolni, mert ez a továbbiakban tarthatatlan. Nem hiszem, hogy lehetetlen volna az, hogy ne késsenek a vonatok, ne legyenek koszosak a takarítás hiányától, mert látszik sok helyen, hogy egy hideg vizes áttörlés is csodákra volna képes. És nem hiszem, hogy erre nem gondol senki. Én, mint utas a továbbiakban is sztrájkolni fogok folyamatosan, és amíg megtehetem, nem fogok többé vonatra szállni, mindaddig, amíg ezen nem változtat a MÁV. Bár lassan már el is felejtem, hogy létezik a közlekedésnek ez az alternatív formája, mert ahányszor bepróbálkozom, mindig beleszaladok egy sokat késő, koszos, zsúfolt vonatba. Biztosan a véletlenek áldozata vagyok.