Már csak napok kérdése, és menthetetlenül 2009 lesz. Ebből az alkalomból egy kicsit visszatekintünk a 2008-as évre, mivel is sokkolta a magyar lakosság önmagát, mivel tömte meg a média a fejeket, és milyen és az élet itt, a Balkánon innen, miközben úgy érezzük, hogy inkább azon túl élünk.

A véletlenek különös játéka, hogy ebben az évben pontosan 365 post született eddig :) Lássuk akkor, hogy a munka ünnepétől nyár végéig mit is tudhattunk meg. A linkekre kattintva a cikkek teljes terjedelemben olvashatóak, és természetesen a hozzá tartozó nagyon sok kommenttel együtt.

Rögtön májusban megtudhattuk, hogy a közpénz az kicsi országunkban könnyen válik magántulajdonná, csak hozzáállás kérdése. Így történhetett meg, hogy Dömös önkormányzata megépítette a köz pénzén az utakat a településen, majd egyszer csak úgy döntött, hogy zavaró ez a sok turista arrafelé. Így nagy ötlettől vezérelve lezárta a település utcáit, oda csak a helyiek hajthatnak be, mivel a sorompó az sorompó. Hogy fokozzák a „nincs itt helyed idegen” életérzést a látogatókban, a lenti parkoló ezzel együtt fizetőssé tették. A parkolóba történő behajtás kedvcsinálása végett pedig a maradék útvonalakat megállni tilos táblákkal díszítették ki. Ezzel megnyerték részemről a legkreténebb magyar település címet. Mindezt törvényesen megtámogatva.

A Népszabadság objektivitásáról mindig is voltak kétségeim, de az internetre kivetendő új adóval kapcsolatban végképp megmutatták, hogy csak az a statisztika igaz, amit ők hamisítanak meg. Miközben az internetes fórumok tele vannak ellenséges hangokkal, és nincs is támogató szó, a fent említett lap felmérése bebizonyította, hogy a magyar emberek szeretnék, ha a netszolgáltatásukra extra adót vetnének ki.

Az autó - főleg állami pénzen - nagyon jó dolog. Ekkor nem bánik a jövendőbeli használó csínján az extrákkal. Így történhetett meg, hogy Nagykanizsa polgármestere egy sportos járgányt rendelt meg egy vagyonért. Megtudhattuk, hogy óriási felnik és brutális sportos motor nélkül már nem lehet tárgyalásra menni, és a sílécnek való hely is szériatartozék egy városatya autójában. Mindezt a mi zsebünkből.

Az év nagy szerzői jogi áttörése, hogy az Egon és Dönci alkotói a teljes filmet legálisan letölthetővé tették, a mobiltelefonon nézhető verziótól kezdve a HD változatokig. Nagyon üdvözölendő cselekedet, hogy végre az szélmalomharc helyett valaki az értelmes irányba indult el.

Örök téma, hogy az állam sokat költ segélyekre. Ezen túl még többet szeretne, és szeretné, ha országunk iskolázatlan ingyenélőkkel lenne tele. Ennek a nem túl örömteli folyamatnak a kezdeteként kitaláltak olyan támogatást, ami csak olyan szülőknek jár, akik nem végeztek 8 általánosnál többet. Én sajnos bőven lecsúsztam, így csak nemtetszésemet tudom kifejezésre juttatni.

Apropó film. Sírnak a mozik és a multiplexek, mert kevés a néző. Mindenki okolnak, csak gondolkozni ne kelljen. Például azon, hogy mennyi család engedheti meg magának, hogy megnézzen együtt bő 5000 forintért egy filmet. Egyszerűbb azt mondani, hogy ha nem lenne letöltés, akkor minden milyen szép lenne. Azt biztosan komolyan gondolják, hogy ekkor hirtelen leesne valahonnét az a havi 10.000, amiből elmehet a család havonta 2 filmet megnézni. Ahelyett, hogy például csak egyszer az életben kipróbálnák, hogy a harmadáig feltöltött nézőtér nem lenne-e tele, ha mondjuk feleznék a jegyárakat.

Van, amiben eljön az igazság pillanata. Végre a bíróság kimondta, hogy nem frankó embereket azzal zaklatni, hogy 4 éve és 11 hónapja tényleg ott parkoltak-e valahol, és meg van-e még nekik a parkolójegy. Ezen túl csak 1 évre visszamenőleg lehet ilyet benyújtani, és a folyamatban lévő tízezres nagyságrendű bírósági ügyet lezárták. A parkoltató cégek sírnak, mi meg örülünk, mert egyszer 2008-ban jogállamban érezhettük magunkat.

Azért nem megy minden ilyen egyszerűen. Cett barátunk megpróbált valamit elintézni a hivatalban úgy, hogy az utánajárás miatt ne kelljen neki átutazni az országon, és kivennie egy hét szabadságot. Elég naiv volt, amikor először neki futott, hogy túlessen azon a szokásos procedúrán, amikor is Magyarországon 1-2 évente valami hülye indokkal ki kell cserélni egy okmányt. Végül sikerrel járt, de nem volt egyszerű eset.

Kiderült, hogy populista politikusaink akár nyomtatnának is pénzt, csak azért, hogy többet lehessen adni az embereknek. Igaz, hogy a nyomtatás helyett egyszerűbben el sem vennék, például úgy, hogy megfeleznék az áfát. Hogy mi lenne mindennek a fedezete? Kuss! Magyar ember nem kérdez, csak örül, amikor adnak. Majd hitelből fedezzük, ahogy eddig. És jöhetnek okosok tényleges csomagokkal, amivel tényleg milliárdokat lehetne előteremteni, ők erről legfeljebb előadásokat tarthatnak. Ugyanis ezek a csomagok nem populisták, hanem realisták. Ez pedig nem kell a magyar embernek, ő feltétlenül államcsődig szeretné húzni. Inkább kihúzta magát büszkén Gyöngyös, hogy elűzte a külföldi tőkét haza. Minek oda gyár, az emberek úgy sem akarnak dolgozni, hiszen ők alapvetően jobban szeretik a segélyt. Azt a segélyt, ami játékgépben, kocsmában vagy a másik végletben a luxuslimuzin tankjában végzi. Mert a magyar állam olyan gazdag, hogy eme kiadásokat is készséggel támogatja.

Nem baj, legalább van idő munka helyett színesfémet keresni, és azt vinni a gyűjtőhelyre. Magyarországon itt végzik a vasúti sínek, köztéri szobrok, telefonkábelek és társaik. Szerencsére egyre több az összehangolt akció, így sikerült ebben is egy picit előbbre lépni. A megoldást majd csak az év vége hozta meg, de erről majd következő alkalommal.