Gyerekvállalás-alkalmassági

2008.10.01. 09:30

Belegondoltunk-e már valaha, hogy életünk során, ha bármi komolyabb dologba vágjuk a fejszénket – legyen az lakáshitel, autóvásárlás, telefon előfizetés, jogosítvány szerzés – ,szinte mindenhez igazolnunk kell magunkat. Bizonygatnunk kell, hogy hosszú éveken át vissza tudjuk fizetni a jó magas törlesztő részletünket, keresetigazolást kell bemutatnunk, orvoshoz kell mennünk, papírokat kell beszereznünk és lobogtatnunk különböző helyeken. Egyszerűen hitelesnek kell látszanunk/lennünk az adott hatóság előtt azért, hogy ők aztán majd eldöntsék, hogy ténylegesen alkalmasak vagyunk-e arra a valamire, amit szeretnénk elérni. Igen, ezek fontos dolgok, mert nehogy balesetet okozzunk – ha valaki alkalmatlan a vezetésre, ne legyen jogosítványa. Ha pedig valószínűsíthető, hogy az illető nem fog tudni fizetni, akkor bizony nem kap hitelt, ez van. 
Mégis van legalább egy ellenpélda erre: a gyermekvállalás – és most nem az örökbefogadásról beszélünk, hanem a természetes úton vállalt csemetéről. Ekkor ugyanis senki semmilyen bizonyítványt nem kér tőlünk. Nem kell bizottság elé állnunk, és egyenesen háttal, őszinte szívvel, magunkba nézve kijelentenünk, hogy „Igen, Tisztelt Hölgyem/Uram, én márpedig alkalmas vagyok szülőnek, mert szeretni fogom azt a kiskölyköt, és nem megkeseríteni akarom az életét, hanem tisztességgel felnevelni…”. Pedig sokkal fontosabb lenne az erre való rátermettségünket igazolni, mint bármi mást, hiszen mi lehet nagyobb dolog az életünkben, mint a saját utódunk? 
Hogy ezzel most kinek a gyermekvállalását firtatom, a sajátomat vagy másokét? – kérdezték már tőlem. Én azt mondom, hogy konkrétan senkiét! Csak általánosságban elgondolkodtam a kérdésen, és eszembe jutott, hogy milyen sok szülő van, akik láthatóan nem törődnek eleget a gyerekükkel, nincs se ölelés, se jó-éjt-puszi, se társasjáték, se őszinte beszélgetések – maximum a költőpénz, de csak ennyitől senkinek nem lesz boldog gyermekkora. Mint ahogy akkor sem, ha a szülők készek vállalni a gyermeket, egyénenként nagyon is szeretnék, csak éppen apa-anya külön imádják a porontyot, de amúgy meg csúnyán nem illenek össze, mégis erőltetik az együttlétet, és végül a gyerek sínyli meg az egészet.
És akkor még nem is szóltunk a másik oldalról, ahol még az elvárható minimális higiéniás körülmények sincsenek meg, és ilyen helyre érkezik tucatnyi baba. Hol vannak a határok? Vannak egyáltalán…? Viszont felvetődik rögvest pár kérdés: hogyan bizonyítjuk, hogy alkalmasak vagyunk szülőnek? Mi a mértékegysége ennek? És amikor azt mondjuk, hogy „normális életet akarok a gyerekemnek” akkor ki határozza meg, hogy mi a normális? 
Szeretném hinni, hogy minden nő, férfi és pár, aki tudatosan azt mondja, hogy „igen, én szeretnék gyereket”, azok elég rátermettek, hogy szülők legyenek, méghozzá jó szülők. Természetesen nem akarok általánosítani, szóval úgy vélem, hogy nem minden tudatosan vállalt kölyöknek vannak jó, és nem minden véletlen-babának vannak rossz szülei. 
Az viszont biztos, hogy bármikor is dönt úgy az ember, hogy belevág – akár tervezetten, akár váratlanul – ez egy hosszú távra szóló döntés, itt emberi élet a tét.
Egyébként még az is lehet, hogy korábban tévedtem, és az egész gondolat valamiféle személyes bizonytalanságból fakad, hogy vajon mikor én sorra kerülök, akkor majd hogy fogok helytállni, vajon én alkalmas leszek-e a feladatra a saját értékrendemmel mérve…?
 

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr88690229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meer 2008.10.01. 09:57:22

Valószínűnek tartom, hogy egy alapos vizsgálat esetén nagyon sokan lennének tuti alkalmatlanok. De most mindenki attól van beparázva, hogy elfogyunk ebben az országban, és ettől senki nem mer olyat tenni, amitől csökkene a gyerekvállalási kedv. Pedig csak ezt kellene átrendezni, hogy a gyerekvállalási kedv ott jelenjen meg, akik egy ilyen teszten átmennének.
Családi pótléknál is simán lehetne feltétel az egy főre jutó négyzetméterek száma.

The M 2008.10.01. 10:10:04

Nekem úgy tűnik, hogy egyre kevesebb az, aki alkalmas, de ettől még nem fogunk kihalni. Legfeljebb egy teljesen más társadalomban fogunk élni, amit cseppet sem fogunk élvezni. Sajnos a legerőssebb tényezőnek most azt látom, hogy a szülők egymást nyírják, mert egyáltalán nem illenek össze. Közben meg nem tudják, hogy a gyerek viselkedése miért olyan amilyen. Hiába a játék, hiába akarja a szülő még maga is elhinni, hogy jó az úgy apucival-anyucival, sajnos a gyerek érzi, hogy a két szülő ott legbelül valamivel küzd. Ő meg küzd majd azzal, hogy valamiért hülyén viselkedik.

movhu 2008.10.01. 10:38:11

Nehéz kérdés, mert a kérdés mindig objektív. Lásd Kína, akik a gyakorlatban megvalósították részben a Fortress által vizionált jövőt. Mégis azt mondom, hogy ez egy olyan kérdés, amiben az apróbb és demokratikus lépések is sokat segítenének.
Első körben azt kell megértenünk, hogy nem kell feltétlenül 10 millióan élnünk itt, lehet, hogy nem is ez az optimális létszám. A mostani szociálpolitika csak a nyers számokra gyúr, és a semmibe tolja a minőséget. Sőt, rá is tesz egy lapáttal. Ott van az óvodáztatási támogatás, ami csak annak jár, aki legfeljebb (igen nem tévedés, legfeljebb) 8 általános végzettséggel rendelkezik.
Sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy a valóban alkalmas emberek sokkal védettebb körülmények között mehessenek el szülni, törvényileg még inkább megtámogatva. Ha most ettől egyszer csak 9 millió magyar lesz, hát akkor ez van. De lehet, hogy az a 9 millió sokkal jobban érezné magát.
A morális kérdés már sokkal nehezebb, mert kívülről megítélni nagyon nehéz. Tele vagyunk önámító és önbecsapó emberekkel. Ők velük nehéz mit kezdeni, mert szerintük ők tökéletes szülők és minden szép és jó. Közben meg olyan viccesnek tűnő, ám sajnos elkeserítő „családokba” születnek gyerekek, ahol anyu-apu úgy utálja egymást, hogy már rég külön szobában alszanak. Vagy egyszerűen nem ismerik el, hogy utálják egymást, csak úgy külön alszanak. Itt elkészül a gyerek, és ő mit fog látni? (Ilyen tényleg van!)
Amúgy a gyakorlott pedagógus messziről kiszúrja, ha a mosolygó képmutató szülő mögött gáz háttér van. Én azt mondom, hogy nem az utcán látszólag boldog párt kell szemlélni. Meg kell nézni a gyereket, a viselkedését, ő sokkal többet fog a szülői mivoltról beszélni.
Végső soron sok eszköz volna az állam kezében,amivel formálhatná a társadalmat. Volna.

Már szülő 2008.10.01. 10:51:05

Nehéz a gyereknevelés, ez tény, főleg kiegyensúlyozottan. Pénzt is kellene keresni, és a gyerekekkel is foglalkozni kellene. Most ne menjünk el a szélsőségek irányába, és ne is nézzük a megélhetési gyerekvállalás kérdését.
A legtöbb ember ma erősen félreértelmezi, hogy mi a jó gyereknevelés. Nem modnom, hogy én tudom a jót. De olyan hibákat látok elkövetni, hogy néha azt hiszem, hogy oktatni kellene ezt is.
A műkapcsolatokkal csak egyet tudok érteni. Sok gyereket pont az tesz tönkre, hogy a szülőknek eleve nem szabadott volna együtt gyereket vállalni. Aztán viszik a pszichológushoz, aki megint nem tud vele mit kezdeni, mert amikor a családi életet kezdené feszegetni, akkor neki is hazudnak, mint a vízfolyás. Sajnos ilyen esetben az élet a gyereken keresztül bünteti a szülőt.

Sunmachine 2008.10.01. 10:53:44

A neander völgyieknek volt alkalmassági vizsga gyerekekhez...

Pistike 2008.10.01. 11:20:47

A mai szociális rendszer pont azt a folyamatot segíti elő, hogy ne működjön a neander-szelekció. Így nem feltétlenül a legalkalmasabbnak lesz a legtöbb gyereke, és nem feltétlenül a legjobbak bocsátják útjára a jövendő generációt. Kihalni azért nem fogunk :)

Bab 2008.10.01. 12:45:02

Én egyébként nő létemre mindig rosszul voltam az ilyen "szuperanyuktól", akik büszkén viselik a szült gyerekeiket, mint pántlikát... mondván, hogy ők betöltötték életük célját, és dagad a mellük, hogy ők mekkora hírók! Most bocs, hogy vulgáris leszek, de dugni az állatok is tudnak.

... és ne aggódj, ha már elgondolkodtál a fenti kérdésen, mert a többség bizony nem teszi. A gyerekvállalás a legtermészetesebb emberi (állati) ösztön. Nincs evvel baj, csak valóban nem lehet ezt jogosítványhoz kötni, na akkor lenne, azt hiszem, a parlament felgyújtva. :)

Destroy 2008.10.01. 13:19:04

Ha csak annak lenne gyereke, aki a fenti értelemben alkalmas rá, akkor a világ egyes részein kihalnának.
Kezdődne mindez a Kárpát-medencében. A szülőt amúgy a gyermek tökéletesen hitelesíti és minősíti. Megnézem a gyereket, és látom magam előtt a szüleit.

Bobby Newmark 2008.10.01. 15:19:46

Alpári náci üzemmód ON.
És mégis hogyan akarod ezt a törvényt betartatni, hm? Minden 13 éves cigánykurva mellé rendőrt állítunk? Sín, hírközlő kábel lopás is büntetendő, mégis ebből él jó részük, akkor egy ilyen törvényt, amit _kivétel_nélkül_mindegyik_ megszegne, hogyan tartatunk be?

Mondjuk ha a büntetési tétele a helyszíni kivégzés, és rögtönítélő bíróság dönthet, akkor az két légy egy csapásra, csak asszem ez a törvénytervezet nem tetszene az EUnak.

Szóval szerintem megvalósíthatatlan.

A bűnügyek felderítését kellene hatékonyabbá tenni, meg
megszüntetni azonnali hatállyal a szocpolt, családi pótlékot, segélyt, és akkor majd az fog gyereket csinálni, aki megteheti, nem az, aki ebből akar élni.

Alpári náci üzemmód OFF.

GGG 2008.10.01. 15:23:07

Árnyaltabb lennék egy kicsit, mint szélsőséges Bobby. Nem kell semmi tenni, csak annyit, amit a végén írtál. Meg kell szüntetni a rendszert, ahol megéri megélhetési gyerekgyárosnak lenni. Akkor a probléma is megszűnik ezzel együtt.

molnibalage 2008.10.01. 18:54:51

Az átalános választójog is hülyeség szeritem. A részeges, tudatlan alkesz Józsi szavazata is annyit ér mint az enyém, pedig ő megvezethető könnyedén vagy csak szimplán hülye.

Svájcban a nők csak asszem '70-es évektől szavazhattak!

Sziszamisza · http://sziszamisza.freeblog.hu/ 2008.10.02. 08:55:40

Örülök az egyetértő hozzászólásoknak, és örülök azoknak is, akik az ellenérzéseiknek adnak hangot, mert a bejegyzés így már elérte a célját: gondolatokat ébresztett.
Amint mondtam, én nem beleszólni akartam senkinek a dolgába, távol álljon tőlem a dirigálás, pusztán egy baráti beszélgetés tartalmát és elmélkedését akartam megosztani Veletek.
Szóval köszönöm a véleményeket, bármilyenek is :)

S.E: 2008.10.03. 08:06:36

Ahhoz a gondolathoz, hogy vajon Te alkalmas leszel-e a gyerekvállalásra, csak annyit tennék hozzá, hogy az a tény, hogy egyáltalán elgondolkoztál ezen (illetve hogy egyáltalán eszedbe jutott), számomra azt bizonyítja, hogy igen, alkalmas leszel, s nem hozol felelőtlen döntést. Avagy, ha uram bocsá véletlenül esik meg a dolog, akkor is ki tudod belőle hozni a legjobbat.

wolves 2008.10.03. 13:40:56

Egyrészt S.E-nek szerintem igaza van, ha már gondolkozol az alkalmasságodon valszeg azt jelenti, az vagy/lehetsz. Másrészt gya(ko)rló szülőként azt kell, hogy mondjam sajnos semmire nincs biztosíték. Állandóan változunk, a legjobb szándék ellenére is alakulhat úgy, hogy már nem vagy (annyira) alkalmas, mint korábban voltál; vagy mert a gyerek is változik - bizonyos korszakok (minden) baromi nehezek - meg a szülők is és ez még akkor is igaz ha a leendő szülők - rendkívüli előrelátásról téve tanúbizonyságot - előbb kipróbálják együtt magukat :-) és csak utána kötik egymásba a létüket.
Hajrá Sziszamisza!

load error 2008.10.20. 19:25:45

Érdekes elképzelés, csak akkor nevezzük már nevén a gyereket : EUGENIKA.
süti beállítások módosítása