Képzeljük el a történetet. Egyszeri EU állampolgár bemegy kedvenc autómárkájának szalonjába, kiválasztja a kiállított darabok és a katalógus alapján álmai modelljét. A kiválasztott extrákban csak a pénztárcája szab határt. Aztán szépen hazamegy, és néhány hétig vagy hónapig álmodozik róla, hogy milyen jó érzés lesz belesüppedni az ülésbe, nyomni a gázt, és élvezni a járművet. Fejében képek villannak át a katalógusból, látja maga előtt a külsőt, a kormánykereket, a műszerfalat. Egyszer csak hívják a szalonból, hogy megjött az autó, mehet érte. Odaérve rögtön lezuhan az álla. Ott virít egy lepukkant járgány, 4 helyett csak 3 kerék van benne, és bizony indulni is nehezen akar. A reklamációra közli vele a kereskedő, hogy kérem szépen, a kiállított járművek és a katalógus csak illusztrációkat tartalmaz, de hát ezt tudni kellett volna, hiszen ez teljesen megszokott. Nehogy már elképzelje a vevő, hogy a valóságba olyat kap.

Ugye milyen elképzelhetetlen, és nem csak egy EU kompatibilis országban, hanem bárhol a világon. Teljesen természetes lenne, hogy amikor el akarnak valamit adni nekünk, akkor azt kapjuk, amit megmutattak a képen. Ennek ellenére se szeri, se száma azoknak a példáknak, amikor nem így van. Több weboldal szakosodott arra, hogy ilyen példákat mutasson be akár katalógusból rendelt termékeknél, akár valamilyen boltban vásárolt árucikk alapján. A spektrum nagyon széles, ragadjunk hát meg egy példát a mirelit termékekből, azokból is az egyik legnépszerűbbet, a pizzát.

Itt van rögtön a Guseppe márkanevű pizza. Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy hol gyártották, mert ezt gondosan elrejti a forgalmazó, csupán az biztos, hogy az EU-ban készült. A felhasznált anyagok listája olyan, mint valamely gyógyszergyár vagy vegyi üzem leltári íve, tehát azok el se olvassák, akik iszonyodnak az ilyentől, mert akkor csak vegyvédelmi kesztyűben fognak csak hozzáérni. Szóval látható, hogy ennek ellenére a dobozon egy ínycsiklandó pizza van, és milyen dúsan megrakva feltéttel. A fél pizzát ábrázoló fotón legalább tíz kolbászkarika látható, a készítő ennek ellenére szalámisnak nevezte, de ennyi kolbász fejében ezt elnézzük neki. A doboz ugyan kicsit túlméretezettnek tűnik, mert erősen lötyög benne a kemény korong, de így legalább lassabban olvad az esetleges nyári hazaszállítás során.

Essünk neki, és bontsuk ki a dobozt. Most felvesszük a „soha nem bontottunk még ki pizzás dobozt” arcot, és rendkívüli módon meglepődünk. Az egész pizzán 6, azaz hat darab kolbászkarika van, és az is szemmel láthatóan nem az a minőség, ami a fényképen volt. A többi feltét hasonló módon nagyon szerény mennyiségű. Nem is csodálkozunk ezek után, hogy a pizza alapját képező paradicsomból készült krém csak nyomokban fedi a tésztát, jelentős méretű üres foltokat hagyva maga után. Megállapítjuk, hogy a fotó a dobozon annyiban igaz, hogy a feltét mennyisége majdnem pontosan annyi az egész pizzán, mint ott egyetlen szeleten.

Ezek után megjelenik bennünk a kérdés. Itt vagyunk Európában, legalábbis elvileg. Képviselőink olyan fontos közösségi kérdésekben döntenek, mint hogy milyen kifestőkönyvvel lehetne ösztönözni az óvodásokat arra, hogy környezettudatosabban álljanak a világhoz, vagy hogyan tudnak személy szerint hozzájárulni a gazdaság majdani fejlődéséhez. Eközben senkinek nem marad ideje arra, hogy a fogyasztóvédelem valódi kérdéseiben hathatósan lépjen fel, és mindezt időben kivitelezze. Igen, lehet arra hivatkozni, hogy aki mirelit pizzát eszik és még el is hiszi, hogy a fénykép valódi, az sikeres ember nem lehet. De a probléma nem csak a pizzára terjed ki, hanem amolyan általános technika lett a fogyasztónak fényképpel hazudni. Így majd otthon derül ki, hogy milyen a pizza, hogy a megrendelt óriásinak tűni kerti medence a gyerekeknek is kevés, vagy a konzervdoboz nem is azt rejti, ami rajta van. Pedig néhány nagyon egyszerű szabállyal elejét lehetne venni az egész problémának. Például a pizzás dobozon kötelező lenne olyan fotót elhelyezni, amelyen egy, a dobozban található pizza van megsütve. Természetesen ki kellene kötni, hogy ez ne legyen megkerülhető egy „a fotó csak illusztráció” mondattal. Nem lenne ez olyan óriási dolog. Igaz, a gyártók háborognának, hogy akkor nem fog úgy fogyni a termékük, mert a vásárló a csomagolás alapján választ, és amit ők árulnak, annak a fotójával senki nem fogja megvenni. Talán ez ösztönözné őket azonban arra, hogy valós minőséggel, és ne fotókkal érjék utol a potenciális vásárlót. Aki ezek után biztonsággal vásárolna, mert tudja, a fotó nem csak illusztráció.