Elgurult érmek
2008.08.25. 11:00
Olimpia volt. A mostani teljesítményünk számszerűleg nem lett valami magas. Nyersen az éremszámokat nézve azt látjuk, hogy több rendszerváltáson keresztül nem sikerült eddig ennyire alacsony teljesítményt nyújtani. Igaz, lehet más szemszögből nézni a helyzetünket, hiszen alig maradtunk le a huszadik helyről, de fényes eredménynek semmiképpen sem lehet nevezni, legfeljebb nem rosszabb, mint sok más ország által mutatott teljesítmény. Végülis Albánia, Málta, Ciprus, Bosznia-Hercegovina és még sokan mások egyetlen érmet sem szereztek. Természetes ilyenkor, hogy beindul a mutogatás, ki is a hibás a mostani kudarcért és azért, hogy még az óvatos várakozásoknak sem felelt meg a válogatott. Valójában igen nehéz, sőt lehetetlen egyetlen bűnöst kikiáltani. A sport egyszerűen nincs a helyén, már akkor, ha egyáltalán akarunk nemzetközi szinten is szerepelni. Ez tény, és nem is az utóbbi évek termése, hanem egy folyamat. Megpróbálhatnánk megnézni, hogy mi a helyzet ott, ahol kicsit jobban az élet része a sport.
Az Egyesült Államokban vagy más nálunk sikeresebb országokban sincs kolbászból a kerítés, bármennyire is úgy tűnik kívülről. De nézzük meg, hogy náluk miből áll a sportra nevelés. Hirtelen beugrott egy gondolat, amikor megjelentek egy amerikai filmben a szinte nélkülözhetetlen pompomlányok. Hol van a sport jelen a mai magyar utánpótlás életében? Most biztosan tudnak sok olyan klubbot mondani, ahová a városokban el lehet vinni a gyerekeket, és ott ambícióinknak megfelelően fejlődni tudnak az adott sportágban. De vajon mennyire szembesül a sporttal magával a fiatal, amikor az iskolába jár? Nézzük a gyermek korai éveit, amikor először találkozik azzal, hogy szabályozott keretek között kell neki testmozgást végezni. Nagyon sok iskolában kimerül abban a testnevelés, hogy „na, fussatok itt 10 kört az iskola körül, addig én elszívok két cigit a tanár nénivel, mert éppen fűzöm”. Konkrétan itt ki is merül a mozgás iránti igény kielégítése. Arról ne is beszéljünk, hogy mennyire jellemző itthon, hogy egy iskolának – legyen az általános- vagy középiskola, felsőoktatási intézmény – saját csapata vagy sportszakosztálya van valamelyik sportágban, sőt ezek időnként versenyre kelnek egymással? Ettől aztán nincs is igazi motiváció arra, hogy valaki a sport területén érjen el eredményeket. A fenti tények miatt a lelkesítő erő olyan szinten hiányzik, hogy sok esetleges tehetségnek eszébe sem jut, hogy erre is lenne lehetőség. Marad az otthoni sport, némi lövöldözős-üldözős-kalandos játék a gép előtt. Ebben egész jó eredményeket szoktunk elérni nemzetközi szinten is. Igen ám, de rögtön lehet kérdezni, hogy miből, mikor és hol? A helyzet ugyanis az, hogy fel sem vagyunk készülve arra, hogy a sport vissza tudjon térni a fiatalok életébe.
Most sajnos egyik feltétel sem teljesen adott. Vitatott az is, hogy az államnak mennyiben feladata pénzügyileg támogatni a sportot, és mennyire befektetés ez az egyén és a szülők részéről, és ez vita is fog maradni. A sportolók megbecsülésével gondok biztosan vannak. Sajnos nálunk a sportkarrier hamar véget érhet, és akkor ott van az egyén, aki nem igazán tud mit kezdeni addig, míg el nem éri a nyugdíjkorhatárt. Főleg így van ez, ha a tanulmányai helyett a sportra áldozta fiatalabb éveit. Kivételt képez ez alól, ha esetleg felkarolja valamelyik bulvármédia, ahol ideig-óráig el tudja adni a magánéletét. A gondok mégsem itt kezdődnek, mert idáig a legtöbben el sem jutnak. Vegyünk alapul egy olyan középiskolást, egyetemistát vagy főiskolást, aki nem valamelyik „gyógy” szakra jár, tehát a sport mellett azért szeretné kicsit bebiztosítani az életét. Teszi ezt azért, hogy amikor esetleg állam bácsi megfeledkezik róla, akkor is legyen mit enni. Ki tudja, mit hoz a jövő. Neki legfeljebb álom lehet a tanulás mellett, hogy közben aktívan sportoljon. Egyszerűen sem ideje, sem energiája nem marad erre. Mindez nem azért van, hogy ő olyan jó szakember legyen. A „magyar a világ agya” korszaknak már leáldozott, és talán nem is volt soha. Igaz, hogy nálunk az ápolónő is informatikus szinten kezeli az Excelt, az informatikus egyúttal profi közgazdász, a gépészmérnök profi informatikából, a kereskedő álmában is integrál. De nézze meg valaki az iskolai tantárgylistáját, aki már egy ideje dolgozik, és vallja be őszintén magának, hogy mekkora azoknak a tárgyaknak a mennyisége, amire várhatóan soha életében nem lesz szüksége. Ennyivel biztosan bentebb van az USA. Lehet, hogy úgy hülyék ahhoz, ami nem a szakmájuk, mint annak a rendje, de marad idejük arra, amire szeretnék. Mert mindenre az életben úgy sincs idő. Vagy ez, vagy az. Az említett tételek elhagyásával ráadásul egy kis pénzmag is maradna a jó sportra, és nem kellene a sportlövőnek azon cidrizni, hogy miből fizeti ki azt a pénzt, amit a repülőgépen cipelt plusz lőszerek súlya miatt kell neki leszurkolni. De az azért ne felejtsük el, hogy a probléma nem itt kezdődik.
Valahol nagyon korán el kellene kezdeni egy ésszerű mozgásra nevelést, ami túlmutat azon, hogy lefuttatunk a gyerekekkel minden testnevelés órán annyit, hogy végképp megutálják a testmozgást. A sport szeretetére történő nevelés, az ehhez tartozó ambíciók kialakítása ennél sokkal több szakértelmet kíván. Ha mindez meglenne, akkor talán a pénz lenne a legkisebb probléma, az majd megoldódna magától, ha hiszen a szponzorok is nagyobb lehetőséget látnának talán a magyar sportban. Akkor talán a tendencia is megfordul, hogy a Ferencváros csapatát lassan nem lehet megkülönböztetni egy afrikai ország válogatottjától. Nem mintha nem szeretnénk őket, de talán volna ebben az országban is elég utánpótlás. Csak ők most elvesznek az egymásra mutogató kezek sűrűjében. Amely kezek hagyják, hogy az aranyak tovább guruljanak oda, ahol a sport megfelelően van kezelve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Peter 2008.08.25. 12:28:14
giulia 2008.08.25. 12:36:39
A 21. hely kicsit kudarc. Igaz vannak utánunk más EU országok is, de ők más területen legalább mutatnak valamit. A baj az, hogy mi sehol sem vagyunk semmiben.
Ezvanna 2008.08.25. 12:45:51
movhu 2008.08.25. 12:55:33
Zolika 2008.08.25. 12:58:53
Voltak akikben picit csalódtam, pl a vívóink. De általában inkábbb a szépre emlékezem majd ebből is:) Vajdára,Kozmannékra, Janics Natasára, ahogy sírva énekelte a Himnuszt, Cseh Laci örömittas arcára...és persze a pólós fiúkra. Titkon reménykedtem a kézilbadában...és a női pólóban. E két sportág miatt vagyok kicsit elkenődve, mert főleg a pólós hölgyek érdemelték volna meg az érmet...na nembaj irány London
Zolika 2008.08.25. 13:01:50
georg 48 2008.08.25. 13:03:27
as 2008.08.25. 13:03:39
ebben biztos hogy világelsők vagyunk!
Dr Kangörény 2008.08.25. 13:11:47
És azon elgondolkodott már valaki, hogy a focira milyen iszonyatos pénzek mennek el, teljesen feleslegesen?
Zolika 2008.08.25. 13:26:14
Elnézést a kitérésért
Szurkapiszka 2008.08.25. 13:29:54
Tedd hozzá azt is hogy a MOB elnöke sem "pártsemleges".
Ő is csak a saját pecsenyéjét sütögeti a sportban.
Apropó politika:
Miért van az ,hogy az olimpiára kétszer annyi "sportdiplomata" ment ki, mint sportoló???
Miért szólja meg a politikus a sportolót, ha az éppen az első osztályú repülőn utazik (éppen oda rakták)????
Miért a politikus megy első osztályon, miért nem a sportoló?
Miért nem telik egy világklasszis edzésére megfelelő orvosi hátteret biztosítani (KOLÓ)???!
Addig, amíg ilyen (mocskos) szinten van a sportban a politika, addig nem is lesz máshogy.
..
1984-ben apámmal a saját betonkeverőnket használva mentünk sportpályát építeni. Az idén adták el, mert kellett az önkormányzatnak a pénz. A tömegsport ott kezdődött nálunk. Magunknak csináltuk a pályát. Ha a kosárpalánk eltört, megcsináltuk. A salakot fellocsoltuk. Minden hétvégén kint rúgtuk a focit, aki vesztett, az hozta a vizet az utcai kútról.
Ma is meg lenne az "alulról jövő kezdeményezés", csak ha az nem esik egybe választással, vagy valamelyik helyi kiskirály érdekével, semmit sem ér.
Egyébiránt gratulálok a magyar olimpikonoknak a sikerekhez!!!
Szeretnék én 6,5 milliárd emberből a 2. 3. 14. lenni valamely sportágban.
Külön elismerésem a vízilabdásoknak, a zsinórban 3. olimpiai aranyhoz.
rivera 2008.08.25. 13:30:48
Elfogadni el lehet, viszont torekedni kell ra hogy legkozelebb ne igy legyen. Az igazi sportolo hogy gyozni akar. A gyozelem halala a megalkuvas.
Zolika 2008.08.25. 13:31:51
zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2008.08.25. 13:31:55
Nálunk is ez kellene, több száz csapatni középiskolai kosár vagy focicsapat mennyi tehetséget tudna kinevelni? És meglenne hozzá a körítés, bajnokság, szurkolók ...
Lunchtime 2008.08.25. 13:32:07
Az egyik fő probléma pedig nem az, hogy bár ígényünk van arra, hogy a sportolóink a versenyeken jól szerepeljenek - dehogy is igény, elvárás ez -, ugyanakkor a tömegek otthon korhadnak a gagyitévé előtt és nézik, hogy mások futkároznak. Ez nem csak azért probléma, mert így, mi magyarok, elhízunk, betegeskedünk, korán halunk, stb.
Ez közvetlenül a sportot is érinti. Mivel kicsit az általános érdeklődés a sportok iránt, kisebb a sporteszközök forgalma - itt most ne keverjük össze az utcai Pumát a sporteszközökkel -, mindez megmutatkozik a boltok kínálatában is: például egy sportboltban tizedannyi futófelszerelést tartanak mint egy Berlini üzletben. Kis piac, kevés szponzori pénz. Ez ügye 1szerű.
Ha családban a kedves apuka vagy anyuka is sportos életet él, természetesen adódik, hogy a gyerek is sportolni fog (nagy eséllyel). Nálunk azonban apu iszik, anyu főz és mindenki az iskolától meg a testnevelő tanároktól várja a csodát. Az volt a benyomásom, hogy talán a kedves szerző is. No comment.
Nem mintha a feltételek sokkal jobbak lennének. Nem tudom hányan sportoltok, vagy akár a kedves szerző, bármilyen hobbi szinten és hogy mit tapasztaltok, de elmondom én mit tapasztalok. Ha valaki hobbisportra adja a fejét, mint én (úszás, futás, kerékpár) akkor azt tapasztalja:
úszás: uszoda nincs, ha van drága és nincs nyitva, edzések miatt foglalt, úszásoktatás van, az öltöző igénytelen, mocskos, lopnak, rendszeresen feltörik a szekrényeket, ellopják a kerékpárt az uszoda elől, de alapvető élmény, hogy csak akkor tudsz úszni normálisan, ha munkanélküli vagy és délután 1-kor próbálkozol (hajnalban tömeg van, este zárva). Ez van. Elmegy tőle az ember kedve.
Futás: menj a Margit-szigetre - mivel GyF is ott fut - végre a teljes körön lehet már futni (egy pár éve), tömeg van, kerülgesd a sétálókat, babakocsikat, részegeket, akármit - nem mondom, hogy nem szeretem a szigetet, de mivel ez az egyetlen elérhető, normális hely, mindenki itt próbálkozik és gyakoriak a dugók, mondjuk itt még nem ment el a kedvem, de volt már, hogy egy-két busznyi szembesétáló túristacsoport miatt inkább hazamentem.
Kerékpár: ennek kérem külön fórumai, blogjai vannak, hogyan lehet Pesten kerékpározni: leginkább sehogy.
Hogy vidéken mi van? Talán közelebb a határ a rét, menj oda, szaladgálj.
Mi meg várjuk az olimpiai aranyakat.
A sport ugyan már nem része a kultúránknak, de az aranyvárás még igen. Majd leszokunk erről is.
Creative 2008.08.25. 13:35:43
Creative 2008.08.25. 13:36:57
movhu 2008.08.25. 13:39:09
Azért az FTC-t hoztam fel, mert az jutott eszembe, és az emberek legnagyobb résza talán őket ismeri a legjobban...semmi célzottság nincs benne. Igen, lehetne sok más csapatunkat is megemlíteni, nem felsorolást akartam, csak rávilágítani arra, hogy kicsit furcsán néz ki a dolog.
the real 2008.08.25. 13:46:03
georg 48 2008.08.25. 13:54:17
blah 2008.08.25. 14:01:17
qwerty 2008.08.25. 14:11:57
Felmerül bennem pár kérdés:
Mire alapozza a szerző ezt a rettentő negatív véleményét az iskolai testnevelésről?
Miből gondolja, hogy az iskolákban nem működnek sportcsapatok?
Miből gondolja, hogy egy felsőoktatási intézmény hallgatójának nincs ideje szabadidős sport tevékenységre?
(persze sörözni van ideje...)
a "magyar a világ agya" az valóban hülyeség, legalább annyira, mint hogy sportnemzet meg lovasnemzet vagyunk.
Azzal nem erősítjük a pozícióinkat semmilyen szinten, hogy tovább csökkentjük a felsőoktatásban elvárt tudásszintet. Így is elég sz.rul állunk. 10 évvel ezelött nekem 34-36 órám volt, most 24-26 van ugyan azon a szakon.
ladislaus 2008.08.25. 14:15:56
Schmitt Pál igen a Fidesz tagja. EU parlamenti képviselo. a NOB tagja. Sokan fikázzák, de igenis ez nagy szo! Volt aki vhol más forumom gyárfást emlegette hogy miért nem engedi át a helyét neki. Meg hogyne! gyárfás kozelébe sem kerulne a NOB-nak!!! És S.P. Jol végzi munkáját, mert nekik a NOB és az Olimpiai Mozgalom képviselete a fo feladata Magyarországon. Nem a magyar sportirányitás és a támogatások elosztása. Ott javaslattétellel élhetnek csak. Errol ennyit.
Otthon a versenysportra szánt pénz elosztásán van a gond. Vhol már leirtam egy m'sik forumon hogy a 4 éves olimpiai ciklus alatt vannak EB-k VB-k és ott megy ez eredmény hajhászás!!! Ha nincs eredmény akkor nincs pénz a sportolonak, egyesuletnek, edzonek, és dögöljön éhen. A 4.évre az olimpiára meg tessék, itt van, kiégnek, nem megy be az a tus, nem adják meg, amit megadtak 1 éve a VB-n ahol nyert az adott sportolo. Tehát a finanszirozás felhasználása a gond. Véleményem szerint.
Aztán emlithetnénk a sportiskolai rendszert. Az nincs! A kormány meg? Épp ok akarják csokkenteni az orák számát.
Amugy meglepo hogy sok nemzet nem ugy szerepelt ahogy elvárhato lett volna toluk. Ez betudhato egyfajta hide'háborunak is ami Kina és USA kozt halad a sportban. Rogge meg aszisztál hozzá.
movhu 2008.08.25. 14:17:17
A szerzőnek gyerekei vannak, akik több budapesti általános iskolába jártak. Nem szeretném részletezni az iskolák sportéletét(0). A szerző járt felsőoktatási intézménybe, és a felesége is. A tapsztalat az, hogy vagy a szétszabdalt órarend miatt lehetetlen (például 2 óránként 2 óra szünet) vagy azért, mert ténylegesen reggel 7-től este 6-ig van valami óra, aminek kétharmada a szakma szempontjából lényegtelen töltelék.
Ariaden 2008.08.25. 14:18:16
Futás: Igaz, hogy ott a zöld mező. Az erdei utakon térdig érő gazzal... Még ha azzal meg is birkózom, remek benne a kullancsveszély.
Úszás: Hol? A legközelebbi uszoda 50 km-re. Munka után kinek van még kedve két órát vezetni egy óra úszásért?
Kerékpár: Az rendben, bár bicikliút sehol. Tekerhetsz a sokadrendű utak végén, vidék lévén traktorok és kombájnok között.
Fiúknak foci: Az egyetlen kis pályát épp kaszálónak használja az egyik helyi gazda. Gyerekkorom óta nem rúgta a labdát senki rajta. Pedig már 15 éve voltam gyerek.
Mindemellé a helyi gyerekek csellengenek. Bicikliznek fel és alá az utcákon, s nem is tudják jól eltölteni az idejüket. Próbálkoznak a kavicsos utakon görkorcsolyával, járnak évente két hetet úszásoktatásra, dobnak kislabdával, kettesével állnak egy bordásfalhoz (mert kevés van), gerendát csak középiskolában látnak. Tudom, mert én is így nőttem fel itt, s azóta sem változott semmi.
Most már sportolnék én is, de megtalálni azt is külön macera. Azt mondják a gyerekek közül már 5-10 éves kora között el kell kezdeni az élsportra nevelést. Mire innen kikerül és lát mást is, addigra elmúlik 14. Nem lát sem jeget, sem vizet, sem rendes focipályát. Akkor mit is lát? Olimpiát a tv-ben felnőttként. S ha szerencséje van és tanult (mert ahhoz is külön szerencse kellett) akkor talán elgondolkodik, hogy nem jó ez így. Szóval azt hiszem, hogy mi huszonévesek tudunk változtatni először. No nem magunkon. A gyerekeinken...
Ariaden 2008.08.25. 14:20:23
dean23 2008.08.25. 14:24:41
Főleg a belvárosi iskoláknak nehéz, ahol beépített területen állnak közel száz éves épületek. Bár maguk az intézmények okatás szempontjából nívósak is lehetnek, de normális tornaterem építése még fizikailag is lehetetlen. Ha van is az egy kis picike terem hozzá meg 20-30 éves felszerelések, omladozó vakolat. Ez a saját tapasztalatom. :)
qwerty 2008.08.25. 14:38:35
Ne általánosíts a rossz tapasztalataid miatt.
Nekem jó tapasztalataim vannak.
Egyébként meg mindenre van idő és pénz amire akarunk.
(persze valami rovására)
Dr. Greene 2008.08.25. 14:38:51
Tulajdonképp szívemből szóltál...
Nem azon kellene keseregni, hogy mi volt, mit miért és hogyan sikerült elb@szni vagy sem, és hogy ki a hibás és miért - hanem hogy _hogyan lehetne kimászni a szószból_ inkább.
Felelős úgysem lesz / lenne, hanem inkább tényleg koncentráljunk arra, hogy legközelebb jobban menjen.
Ja, nagyon hülyeség lenne erről a sportolókat megkérdezni - amolyan szűkkörű népszavazás alapon?
(Mármint, hogy mit tart elengedhetetlenül fontosnak a jó szerepléshez.)
Utána megadni nekik _ÉS_ hagyni őket szépen felkészülni, nem balhézni meg hatalmi játszmákat rendezni a fejük felett.