Menő hülyének lenni

2008.10.06. 11:30

Hallja az ember a hírt, hogy egy ózdi szakiskolában osztálytársai már egy éve folyamatosan bántalmaznak egy lányt. Az ok nemes egyszerűséggel az, hogy a lány nem kíván csatlakozni ahhoz a mozgalomhoz, akik szerint a tanulás eredendő bűn, és olyan, mit ezért kerülni kell. Ő azért van ott az iskolában, amire az való, és igyekszik tenni azért, hogy számára ne a melegedés helye legyen csak az iskola négy fala. Ezért meg is kapja méltó jutalmát, és folyamatosa fizikai és lelki terrorban részesül, ami ellen az iskola tehetetlen vagy nem akar tenni. A feljelentés hatástalan, illetve csak rosszabb tőle a helyzet, hiszen nincsenek valós eszközök a diákok megbüntetésére. Az egyetlen alternatíva azok számára, akik ilyen helyzetben tanulni akarnak az, hogy másik iskolát keresnek. Az oktatási ombudsman tud róla, beszél is róla, de mint megannyi más területen, itt sem történik semmi.
Jól tudjuk, hogy van korszak a gyerekek életében, amikor valamiért kijön az a vágy, hogy a fiatal megmutassa milyen erős is ő. Ebbe beletartozhat az, hogy szívesen hangoztatja mennyire is nem tanul ő, és mennyire tojik a nagybetűs életre, majd lesz az valahogy. Aztán amikor jön a nagy dolgozat, akkor rögtön visszahúzódik egy kicsit, és bizony a nagy szájhősök jelentős része szépen leül a könyv mellé szenvedni, mert tudja, hogy a tudás máshogy nem lesz az övé. A vagányság aztán szépen csitul az évek alatt, és lassan eljön a pont, amikor már kimondva talán nem, de azért irigylik azokat, akik jó eredményeket produkálnak. Az, hogy ez mikor következik be és miként, az erősen a környezet függvénye. Úgy tűnik, hogy egyes iskolákban ez nem túl korán történik meg. Mondhatjuk, hogy itt volna szükséges megfelelő eszközöket bevetni annak érdekében, hogy valahogy érezzék a diákok, tanulni az jó dolog, de legfőképpen nagyon sok kellemetlenségtől óv meg, nem csak a jövőben, de már most is. Ma a tanárok kezében legfeljebb legyező van, de semmiképpen nem erős eszköz. Nem lehet valakit csak úgy kirakni, másik iskolát kell keresni neki, és nem kell mondanunk, hogy mennyire szívesen fogadja őt a másik intézmény. Ezért azt az egyszerűbb módszert választják, hogy nem választanak semmit. Megy minden a maga medrében, és a tanárok nem tesznek semmit. Legyen az egyszerű nem tanulástól kezdve a durva beavatási szertarásokig, az ügyek a falak között maradnak. A tanárok úgy nyilatkoznak, hogy a közösség épüljön magától az iskolában, ők nem kívánnak beleavatkozni az ilyen ügyekbe. A folyamat ettől pedig csak erősödik.
Persze vannak más tényezők is. A munka egyre kevesebb megbecsülést kap, és sok mikrokörnyezetben valóban úgy tűnhet, hogy nem éri meg tanulni. A mai rendszer sok kisebb településen valóban azt támasztja alá, hogy a legrosszabbul azok járnak, akik dolgozni kívánnak. Őket ugyanis az élet az iskola után tovább „szívatja”, hiszen miközben mások ásítva sétálnak ki a postáshoz a kapuba, mert meghozta a segélyt, őket már korán reggel valami utolsó melóval bízta meg a főnök, amiért nem visznek haza többet, mint az előbb említett postás által hozott összeg. Ilyen környezetben nehéz hitelesen beszélni arról, hogy milyen jó is tanulni.
Látjuk, a dolog ismét sokszínű, de még sokkal színesebb, mint amennyire gondolnánk. A tanulásra nincs motiváció, a motiválatlan diákokat a tanárok sem motiválhatják, de igazából nem is akarják, mert neki is egyszerűbb azt választani, hogy széttárt kézzel annyi mondanak: nincs eszköz a kezünkben. Közben tovább figyeljük a híreket, és már el is siklik a fülünk mellett egy olyan hír, hogy megvertek egy óvónőt, tanárt, diákot vagy akárkit. Mindennapjaink részévé válik a pedagógiai szférában az erőszak, mert egyszerűen ugyanaz történik az ezzel kapcsolatos törvényhozásban is, mint bárhol máshol. Nem történik semmi. Idézzük csak emlékezetünkbe. Fél éve volt a nagy felháborodást kiváltó tanárverős videó esete. Milyen érdemi lépés is történt azóta? Továbbra is menő hülyének lenni.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr23698581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meer 2008.10.06. 11:47:50

Olyan jó kis demokratikus eszözök volnának. A szülő is rögtön jobban figyelne, ha némi pénzbüntetést kiszabásának terhe mellett neki kellene másik iskolát kereseni a csemetéjnek 30 napon belül, majd esetleg fájdalomdíjként fél évig egy jelképes tandíjat is fizetne. Rögtön érdekesebb lenne számára, hogy mit csinál a gyerek. Most kit érdekel alapon oda se figyel, mert tudja, a tanár úgy sem tehet semmi.
Aki pedig tanárt ver, azt azonnal bekaszlizni, nem szabad lábon hagyni.

Pistike 2008.10.06. 12:10:03

Amelyik nem tudja, hogy mikor legyen vagyány és mikor tanuljon, annak meg kell tanítani. Végre valaki adhatna eszközöket és törvényt ez alá, mert így kezd olyan anarchikus lenni az egész.

XSun (törölt) 2008.10.06. 12:22:33

Jópár éve figyelhető meg ez a folyamat.
Az oktatás szépen szétzüllik.
Ha az összeesküvés elméletek híve lennék akkor azt mondanám hogy direkt csinálják, mert nincs szükség igazán okos és művelt emberekre (lásd régen ha valaki elvégzett egy főiskolát vagy egyetemet arra felnéztek az már jelentett valamit, ma meg lassan a diploma kevesebbet ér mint régen az érettségi).
A pénzes elitnek meg úgyis megvan a pénze rá hogy a csemetéjét pénzes magánsuliban vagy külföldön tanítassa.

XSun (törölt) 2008.10.06. 12:25:17

Mondhatnánk azt is hogy itt osztályharc van csak más eszközökkel.
Mert lássuk be, nem tartana semmiből sem olyan törvényeket hozni hogy lehessen fegyelmet tartani az iskolában. Ha nem akar tanulni a gyerek és a szülő sem tud hatni rá, rúgják ki a francba oszt jónapot.
Most valami rosszul értelmezett liberalizmus miatt néhány bunkó képes szétcseszni a többi normális életesélyeit is.

Tengertánc (törölt) 2008.10.06. 12:34:03

Én speciel soha nem voltam egy kifejezett éltanuló, de valahogy mégsem zavart, ha valaki az osztályból az...persze irígykedtem a jó jegyekre, de valahogy nem bírtam magolni. Aztán késöbb megbékéltem ezzel és megpróbáltam alkalmazkodni. Viszont azt sosem értettem, hogy egy gyereket miért irritál az, ha valaki a tökvakarás helyett pl. a tanulással foglalkozik. Talán az irígység...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.10.06. 12:41:09

tanulni (vö. elfogadni, hogy teljesíteni kell) minden korokban ciki volt. általános iskolában még tudni is, pedig ez nem zsákfalu.
amikor azok, akik fegyelmezéssel próbálják eszesebb diáktársuknak felhívni a figyelmét, hogy ne kepesszen, mert akkor nekik is kell, és semmi kedvük hozzá, szóval amikor a kis boxbajnokok felnőnek, akkor nem irigyelni fogják a stréber kiscsajt, hanem utálni, mert zsidó, és ezen a tényen az se változtat, hogy egyrészt nem az, másrészt irreleváns volna, ha az lenne.
a kukaborogatást nem lehet elég korán tanulni.

XSun (törölt) 2008.10.06. 12:41:53

Blazzo 2008.10.06. 12:34:03
Én sem voltam éltanuló valahol a közepes - jó környékén mászkáltam.
De az nem volt kérdés hogy az iskolában tanulni kell oszt jónapot.

A másik érdekes dolog amit észrevettem, pl. a keresztlányomék iskolájában (sima iskola és gimnázium) az osztály 99% -a négyes ötös tanuló. A többi iskolában szintúgy.
Amikor én jártam suliba akkor ott működött a Gauss görbe az osztály túlnyomó többsége közepes volt és felfelé - lefelé viszonylag kevés volt a szórás.
Egy 33 fős osztályban mondjuk volt 2 színjeles tanuló, meg olyan 4-5 aki 4-5 környékén volt a többség kb ott ahol én.
Most akkor a mai gyerekek egytől egyik zsenik, vagy a követelményrendszer alakult át.

Sunmachine 2008.10.06. 13:10:53

Iskolája válogatja.

Babarum · http://babarum.hu 2008.10.06. 15:16:04

Emlékszem, hetedikes lehettem, amikor pingpongedzésen először szembesültem ezzel a problémával. Amikor kiderült, hogy négyes átlagom van (nem voltam igazán jó tanuló), és nem köpök hatalmas turhákat az ütőmre, hogy jobban húzzon, onnantól kezdve akadtak nehézségeim a beilleszkedéssel. Mit mondjak, nehezen tudnám elfelejteni.

Egy korábbi (a tanárverésekkel kapcsolatos) blogbejegyzésemből kiemelnék itt egy részletet, mert idevág:

Munka közben, rengeteg pályakezdővel együtt dolgozva tapasztaltam, hogy sokuk otthon szinte semmi nevelést nem kapott, apuka anyuka dolgozott, ő az utcán és a tévé előtt nőtt fel. Amennyit hagyott, annyit faragott rajta az iskola, több-kevesebb sikerrel. Ezeknek a fiataloknak a nagy része a munkahelyén szembesül először azzal, hogy mi is az a fegyelem, és hogy bizonyos szabályokat minden körülmények között be kell tartaniuk. Sokan el is véreznek ezen. Lassan elérünk oda, hogy a fiatalok nevelését részben a munkahely veszi át. Ezek után nem csodálom, ha az iskolákban így viselkednek.

GGG 2008.10.06. 15:46:24

De minek kell várni a munkehelyig? Olyan szabályokat kell hozni, hogy sokkal korábban megtanulja a gyerek, hogy szabályok vannak, és ez akkor is a nagy büdös valóság. Nehogymár a fene nagy liberalizmusban mindent elénzzünk. Nem kell itt verni én is azt modnom. Szívjon a szülő, de keményen. Majd akkor megteszi, amit addig elfelejtett.

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2008.10.06. 15:55:20

Ismét a probléma gyökere sikkad el: a szülői felelősség. Beszélhetünk akármennyit arról, hogy rossz az iskolarendszer, gyengék a tanárok, rosszak a törvények, mert nem ez a lényeg.

Én, ha kaptam az iskolában egy pofont (tanártól, igazgatótól egyaránt kijárt néha) nem mondtam el otthon, mert kaptam volna a párját. Mert a szülőm nevelt. Arra, hogy nem csak jogok, hanem kötelességek is vannak. Meg arra, hogy bizonyos helyzetekben NEM LEHET igazam. (Pl. rendőri igazoltatás esetében: ha akar, megbüntet úgy is, stb.) Félre ne értsen senki, a legkevésbé sem tartom magam birkának, s általában nonkonformista vagyok.
A szülő a felelős az egészért. Tehát ő, te és én.

A szankcionálásnak ebből következően nyilvánvalóan a szülőre kellene irányulnia. Akár pénz, akár más jellegű legyen. DE LEGYEN!

murcicomp 2008.10.06. 15:59:05

Itt páran leírták a lényeget, ha otthon nem nevelnek akkor azt már más nem fogja tudni kijavítani, ne akarjuk rátolni a felelősséget rátolni a sulira. Nem az iskola csinálta azt a gyereket, felnevelnie se neki kell, vagy ha mégis akkor azt internátusnak és állami gondozásnak hívják...

Manó 2008.10.06. 17:06:33

Loge · bloge.blog.hu/ 2008.10.06. 15:55:20
Ha tudomásomra jutna, hogy a gyerekemet a tanára, igazgatója néha-néha pofozgatja, én bizony nem a gyerekemnek adnám a párját...

Ami ma Magyarországon liberális oktatásnak neveznek az minden, csak nem liberális.

St4rk · http://hamburger.blog.hu/ 2008.10.06. 17:41:11

A pofozkodást én sem támogatom, de tény, hogy a szülőké a legnagyobb felelősség. Ha megfigyel az ember egy két ilyen gyereket és a szüleit, akkor általában rögtön egyértelmű, hogy honnan ered a viselkedési minta, amit követ.

Dr. Stein (törölt) 2008.10.06. 18:57:34

Én saját kezembe venném a dolgot:
A jogos felháborodás szülte önbíráskodás módszertani útmutatójával szembesülhet kedves olvasó, ha veszi a bátorságot továbblapozni. Az aljas és immorális fertő szülte tippsorozat kizárólag inkognitójukat megőrizni kívánó, ám bosszúszomjas apák részére készült. Igyekszik méltó választ az iskolai erőszakot megállítani képtelen kormányzat tehetetlenségére és vendettát ülni gyermeke zaklatóin.
futoblog.wordpress.com/2008/10/06/a-kicseszes-kezikonyve-lanyos-apaknak/

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2008.10.06. 20:30:30

Manó: Ha a gyerekem olyan dolgot követ el, amiért megérdemli a pofont, akkor nekem nincs gondom a fenyítéssel.
Valószínűleg nem fogunk megegyezni ebben a kérdésben. Én azt vallom, inkább tőlem kapja meg a pofonokat, mint az élettől. Előbb-utóbb mindenkinek rá kell jönnie, hogy vannak kötelességek, vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ha másként nem megy, pofonokkal szoktatom le a gyerekemet arról, hogy elvegye a másét. Ellenkező esetben előbb-utóbb börtönbe kerül. Aztán pisloghatok, mi lesz belőle, amikor kijön.

Kicsit zavartan, tömören, mérgesen ennyi.

Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2008.10.06. 21:08:04

A gyerekem nagyon eleven. Folyton pofázik. A tanítónő rendszeresen szóba hozza, hogy nem tud tőle tanítani, csináljak valamit. Mondtam neki: küldd ki, vagy állítsd sarokba! Regulázd meg! Én itthon elintézem vele, néha lelki duma, máskor bünti- tudom kezelni, de ha a suliban elfogy a türelme, itthon már hiába magyarázom. Ott, helyben kellene szankcionálni a rosszalkodást. Azt mondta, hiába, nem tehet semmit. Egy sarokba állítás már megszégyenítésnek számít, és az állásába kerülhet. Hát normális dolog ez? Én meg négy órával később agyaljak a gyereknek. Azt mondja, tudja ő, hogy nem kéne, de nem bírja megállni. Egy- két kiállítás után tutira megállná. Nevetséges, ahogy most mennek a dolgok az iskolákban.

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2008.10.06. 22:17:29

Ez igaz.
Ha mondjuk ordít a gyerek az órán, dobálózik, vagy labdával dekázik, a tanár nem küldheti ki.
Ha a gyerek feláll, és kimegy, a tanár nem tarthatja bent.

Valaki szidja még itt a pedagógusokat?

A 18 év feletti gyerek igazolhatja magának a hiányzásait, a szülői keret terhére. (Azt hiszem, 3 nap.)
A 18 év feletti gyerek jegyeit a naplóban a szülő csak a gyerek írásos hozzájárulásával nézheti meg.

Na ezekre varrjatok gombot. Azt, aki ezeket kitalálta, életfogytiglani tanításra kárhoztatnám.

Zap 2008.11.24. 12:15:47

A szülői tudatlanság a legfőbb probléma. A szülők nagy részének gőze sincs, hogy hogyan kellene nevelni egy gyereket. Ezt is meg kell(ene) tanulni. Enélkül a tanár mozgástere jelentősen beszűkül.

A mai szabályok olyanok, hogy vita esetén az iskola nem fog kiállni a tanár mellett. Tehát a tanárok túlélésre játszanak. Inkább nem szólnak, stb. Tudom, hogy ez rossz, de ez van. Nem a tanárok tehetnek róla, ők csak alkalmazkodnak.
süti beállítások módosítása