Teli van a sajtó a váratlan hírrel: Albert Györgyi meghalt. Én magam is megdöbbentem, mikor a rádióban hallottam munka közben. Mi van? Hisz még tegnap… meg egyáltalán. Csak így nem lehet meghalni.

Nem titok, hogy az újságíró már jó ideje nem önmaga volt. Évek óta súlyos depresszióban szenvedett, emellett alkoholproblémái is voltak. Már ez a két dolog elég ahhoz, hogy az ember személyisége negatív irányba változzon, így nem csoda, hogy az utóbbi időkben már szinte csak a botrányairól lehetett hallani. A Miért pont én? című könyvében a depressziójával foglalkozik, a Miért pont ők? – ben pedig kapcsolatainak hátterét tálalja ki kíméletlen őszinteséggel. Ez utóbbi nagy port kavart a magyar könyvpiacon. Ő úgy nyilatkozott, nem botránykönyvnek készült, mégis úgy érzi, aki olvasta, hogy a figyelem felkeltése volt az elsődleges célja. Azután hallhattunk be nem teljesedett x- edik házasságáról, és utoljára a Hal a tortán szereplőjeként tűnt fel. Ez utóbbi volt talán a végjáték. Csak hallottam, hogy szánalmasan szét volt esve a forgatáson, kiváló csemegét biztosítva ezzel a bulvárnak. Lehetett csámcsogni azon, mennyit iszik, kinek az ágyába heveredik bele.
Nem akartam nagyon figyelni ezekre, mert egyszerűen láttam… egyértelmű lehetett bárkinek, aki régről ismerte őt, hogy ez már nem az a nő, aki annak idején feltűnt a sajtóban. Az az Albert Györgyi okos volt, tájékozott, bárkivel kiváló interjúkat készített- jó volt őt hallgatni, olvasni. Dolgozott a Magyar Televízióban, riportokat készített a Stúdió magazinnak, szerkesztette a Mozi Top 10- et, szerkesztő műsorvezetője volt Nap- keltének, és a Múzsa című műsoroknak. Rendszeresen tudósított az Oscar gáláról, volt szóvivője a Nemzeti Színháznak. Emellett olyan sztárokkal készített interjúkat, mint Gregory Peck, Joseph Heller, Paul Simon, Glenn Clos és John Travolta.
Hozzáteszem, ha beütöm a nevét a google- ba, leginkább a balhéiról szóló írások jönnek ki, de nagyon örülök annak, hogy most azért a halála miatt több helyen olvasok méltató cikkeket is. Vagy legalább csak tárgyilagos beszámolókat arról, hogy miket is ügyködött ő valaha. És hogy a történet vége már a betegsége miatt volt ennyire szomorú.

Nekem valahogy tanulságos ez az egész, ami vele történt.
Volt egy nő. Szép, okos, intelligens. Volt azután egy csúnya, alattomos betegség, egy fura énkép, egy csomó elcsúszott emberi kapcsolat. Lett azután "segítség", ami szenvedéllyé nőtte ki magát, és ami elpusztította mindazt, ami ez a nő volt, ami lehetett volna. Végül egy szomorú, hirtelen halál egy szörnyű helyen. Rémisztő lehet nyilvánosan, egy taxiban átlépni a küszöböt, kiszolgáltatottan a szájtátó tömegnek. Senki nem érdemel ilyet. Senkinek nem kellene így végezni. De bárki kaphat ilyet. Lehet szépséges, okos, érdekes, izgalmas… ezzel még nem vált helyjegyet az első osztályra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

movhu 2008.10.04. 17:05:29

Albert Györgyi halála sajnálatos példája annak, hogy a kifelé mutatott kép és valójában belül megélt élet konfliktusa mennyire korán képes végezni egy emberrel...

Válasz erre 

The M 2008.10.04. 19:51:46

Nagyon sajnálom őt. Nem csak a riportokat és a többit adta emlékül, hanem a példát. Rossz példája a legjobb figyelmeztetés azoknak, akik ott tartanak, ahol Györgyi évekkel ezelőtt. Ideje változtatni! Szerintem a végén már ezt ő is tudta. Tanuljuk meg tőle ezt is.

Válasz erre 

Meer 2008.10.04. 20:26:22

Csatlakozom az előttem szólókhoz. Szerettem Györgyit, és nagyon értékelem amit tett. De szívesen néztük volna még évtizedekeig. Legyen egy figyelmeztetés. Nekünk.

Válasz erre 

GGG 2008.10.05. 12:06:15

A média feláldozta őt a saját oltárán. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire végletekig kihasználták. A végén már a betegségét nézhettük, amint szórakoznak rajta a többiek. Szánalmas a média.

Válasz erre 

Loge · http://bloge.blog.hu/ 2008.10.05. 12:31:31

Emberek!
Nehogy már boldoggá avassátok! "A média feláldozta őt a saját oltárán." Ugyan már. Szabad országban élünk. Senki nem szabta meg neki, hogy csak a médiában érvényesülhessen. Ha nem bírta, kellett volna keresnie másik állást.
Persze könnyebb alkoholba/depresszióba menekülni, vállalni azt, hogy röhögjön/szánakozzon/felháborodjon rajta az egész ország (lásd: Hal a tortán), mint felvállalni azt, hogy egy másfajta (átlagosabb( munkával tizedannyit keressen, mint előtte.

Sajnálom, mert magára maradt a gondjaival. Ám erről töbségében magunk tehetünk.

Nyugodjék békéb(b)en.

Válasz erre 

movhu 2008.10.05. 12:39:06

Volt választása, mindenkinek volt választása. Ő 10 éve is jól tudta, hogy hiába a látszólagos siker, belül már akkor is saját magát élte fel. De ha akkor odament volna hozzá Dr.Csernus, és kiosztja annak rendje-módja szerint, akkor ő vérig lett volna sértve, az ellenkezőjét bizonygatja, és Csernus lesz a rohadék.
Ezt csak ezért tudom, mert az emberek ezt csinálják bárhol, legyenek bármilyen kicsi emberek. Ahelyett, hogy változtatásokat tennének az életükben, inkább álcázzák a rosszat. A végén csodálkozunk, hogy átlagéletkorunk olyan amilye. És erről sajnos nem a pacalpörkölt tehet, hanem az, hogy egy ilyen képmutató nép vagyunk.

Válasz erre 

Prinzessin Erbsen (törölt) 2008.10.05. 15:48:37

valojaban szeretre vagyott, en egyszer elmentem egy part rendezvenyre, de csak miatta, es ezt meg is mondtam neki, mert kedveltem a hülyesegeivel együtt, kar hogy ez a kepmutato vilag nem ertette öt, pedig nagyjavol az övehez hasonlo gondokkal küzd a fel orszäg, csak nem illik beszelni rola, mert kepmutatoak az emberek, csak azt tudom mondani rola, hogy "mig erenye sajatja, büne a kore mely szülte öt"

Válasz erre 

Sunmachine 2008.10.06. 11:25:54

Szerintem nem volt szép, és csak mérsékelten volt okos. Az meg hogy tudunk a bajairól nekem nem a "példa" szó jut az eszembe, hanem a "magamutogatás".
Ám halottakról jót vagy semmit, inkább csendben maradok, de amíg élt, nem sikerült belopnia magát a kedvenceim közé.
De még az elviselhetőek közé sem...

Válasz erre 

Baszkurátor 2008.10.11. 19:40:14

Sunmachine 2008.10.06. 11:25:54

+1

Válasz erre 

tojgli 2008.10.18. 14:25:59

Amig az ember, a nő fiatal, hajlamos azt hinni, hogy övé a világ. Aztán eltelik 20-25 év és egy szép napon ráébred, hogy magányos, elvesztegette az életét és nagyon rossz alapokat rakott. Vagy eszeveszetten gyereket akar 40 felett, vagy...
Nekem ez jut eszembe róla.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: