Nem véletlen, hogy a legutóbbi post pont a magyar turizmusról szólt, ugyanis éppen kéthetes személyes tapasztalatgyűjtésen veszek részt. Tényfeltáró utazás a magyar turizmus berkeibe. Lássuk milyen is a magyar valóság azok számára, akik a Balatont választják célpontként. Az időjárás viszontagságaitól most tekintsünk el, az olyan sajátosság, ami olyan, amilyen. Lássuk a többit.

Az utazáshoz elvileg alternatívaként létezne a 7-es számú főútvonal, ám ezen - tapasztalatok szerint - soha nem fogunk leérni a Balatonra. Külterületen a 70-el haladó joyrideolók kerülgetése megakadályozza a gyorsabb haladást. Belterületen korunk legújabb önkényuralmi jelképe, a 40-es tábla fogja vissza haladásunkat. Egyrészt biztosan kellemetlen, ha egyszámjegyű főútvonal halad át egy településen, másrészt ezért mégsem a legjobb dolog ezt megbosszulni korlátozásokkal. Marad az autópálya. Elvileg itt gyorsabban lehet haladni, de ez egy átlagos szombati délelőtt igen érdekesen alakul. A külső sávban 90-el haladókat – ami nem feltétlenül teherautó – előzgetik a belső sávban 100-al „száguldók”, és ez az állapot nagyjából a Balaton keleti partjáig megmarad, nagyobb csomópontoknál jelentős belassulással. Nagyon kevés helyen lehet elérni a megengedett sebességet, az autó végsebességét garantáltan nem ekkor, és nem ezen a szakaszon tudjuk kipróbálni. A tó déli partján a helyzet megszűnik, itt már jól lehet tovább haladni.

Megérkezve a parti utakon történő haladás nem volna rossz, ha egyes önkormányzatok nem akarnák azzal megmutatni hatalmukat itt is, hogy egyébként nem túl forgalmas csomópontjukba is lámpát raknak. Rögtön ki tud alakulni több kilométeres autósor. Nem is értjük, hogy miért jobb ezt az araszoló tömeget figyelni, mintsem a gyorsan haladó autókat. Lassan eljuthatunk a strandokig, ahol nagyjából érezhetjük a kartellbe tömörülést az árak és kedvezményes időszakok tekintetében. Itt kezdjük először érezni, hogy van olyan szolgáltatás, amiért fizetünk, de éppen nem sok mindent kapunk. A legtöbb szabadstrand is biztosítja a kulturált helyet, és a wc-t, szóval itt kezdenénk keresni a plusz lehetőségeket, de mindhiába. Esetleg egy-két szocreál forgó és mászóka a gyerekeknek, de ennél többet már csak a jobb helyeken, és ott is extra költségen kapunk. A legjobban azonban a zuhanyzó, pontosabban abból az egyik fajta víz hiányzik. A meleg. Ami jó, hogy már az illúziót sem kapjuk meg, hogy valaha volt. Egyszerűen egy darab csap van, kétség se férjen hozzá, hogy itt hidegebb folyik, mint a Balaton. Eszünkbe jut sokféle megoldás az olcsó vízmelegítésre, talán a belépő árába bele is férne, de ez itt nem az a hely. A parti étkezés a büfékben sok szót nem érdemel. Az árakban nem nagy szórás van, már a hipermarket két és félszeres áraiért van sör és üdítő. Az teljesen érthetetlen, hogy a gyros mitől kerül majdnem kétszer annyiba, mint például egy görög tengerparton, de ott a lángos. A lángos az örök megunhatatlan, aminél már csak azt a kényelmetlen kérdést kell feltenni érzékenyebbeknek, hogy ugye ezért az árért legalább valami normális sajt van rajta, és nem a növényi zsírból készült „sajtjellegű” készítmény. Az azért csak furcsán nézne ki kiírva, hogy „sajtjellegű készítményes-tejfölös lángos”. A környék legdurvább árait Hévíz produkálta, ahol a tónál 550 Ft egy félliteres üdítő, és 790 Ft egy sör. Sokan nem vásárolnak, de nem is számít. Megélnek az úszógumi kölcsönzésből is, mert sokaknak ott jön a megdöbbenés, hogy a tó 2 méteres mélységgel indít, és kényelmetlen lesz órákig úszni. Itt tessék megkapaszkodni, az kölcsönözhető úszógumi szinte korlátlanul áll rendelkezésre, igaz 500 Ft/napért, de a leglényegesebb, hogy miből készült. Kérem szépen ez egy szimpla motorgumi belső. Ellenben így sokkal tartósabb biztosan, mint a kínai gagyi.

Lássuk a szórakozásokat. Jó is Magyarországon nyaralni, mert itt az üdülési csekk. Még jó, hogy sokan fizetnek vele, így nem mi vagyunk az egyetlenek, akinek a hosszú sor elején be kell diktálnia az összes adatát, vagy számítógép hiányában megvárni, hogy kiadják a kötelező áfás számlát. Ez még a jobbik eset, mert sajnos az elfogadó helyek száma még messze alulmarad a kívánttól. Érthetetlen, hogy miközben profitorientált vállalkozásoknál ott díszeleg a logo, más állami tulajdonban lévő helyeken nem fogadják el, miközben ugyanott lehet valamilyen kultúra utalvánnyal fizetni. Visszatérve egy kicsit Hévízre, ott elfogadják. Igaz, hogy a legnagyobb csúcs idején a 8 helyett 2 üzemelő pénztárból az egyik hölgy ebédelni távozik, és így az addig sem rövid sor hamar százas nagyságrendűre duzzad. Nem baj, mire sorra kerülünk, addigra vissza is ér. Most vagy mi álltunk sokat sorba, vagy ő evett rövid ideig. A tömeghangulatot és az órát figyelve inkább az előbbi. A szórakoztató helyek áraiban is ott vagyunk az EU élbolyban, és a parkolási díjakra sem lehet panasz, ráadásul szinte mindenhol fizetnünk kell. Legérdekesebb a Kányavári-sziget a Kis-Balatonnál, ahol még elvileg normális wc is volna a parkolási díjért, igaz ezen egy kézzel írt felirat hirdeti – kizárólag magyarul – hogy nem üzemel, a parkoló végében van fabódé. A fabódé tulajdonképpen a klasszikus gravitációs energiával működő, biofeldolgozású szerkezet. Olyan jól sikerült, hogy az idő rövid idő alatt elfogyasztotta, így ki lehetne írni, hogy belépés csak saját felelősségre.

A végére álljon itt egy dicséret, és ez nem mást illet, mint a Veszprémi Állatkertet. Nem csak nagyon rendezett, de az évek során nagyon sokat fejlődött és bővült. Igaz, a családi belépő ára nagyjából a budapestivel egyező, főleg ha két gyerek és két felnőtt a család, ugyanis a budapestivel ellentétben náluk csak két felnőtt és egy gyerek, a többi pluszban fizetendő. Korunknak megfelelően lehetne egy felnőtt és két gyerek családi belépő is. Szóval az állatkert jó, elfogadnak üdülési csekket, mindenféle utalványt, és bankkártyával is lehet fizetni. Igaz, az utóbbi csak elvi lehetőség, mert szépen nyomtatott transzparens hirdeti számunkra, hogy ez technikai okok miatt átmenetileg nem lehetséges. De ennyi élmény után már ettől az apró kis hibától igazán el tudunk tekinteni. Itthon lenni jó, de van még min dolgozni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.