Magyarország a szenvedélybetegségek tekintetében eléggé vezető pozíciót tölt be a világranglistán. Alkohol, cigaretta, szerencsejáték, drog és egyéb testi és lelki függőségek, amelyekről csak becsléseink lehetnek, mekkora népcsoportot érintenek. Ráadásul a fent említett függőségek első három kategóriája nem csak mindenki számra elérhető, de azokon az államnak óriási haszna van. A végső egyenleget tekintve már másként nézhet kis a helyzet, sokan úgy gondolják, hogy a függőségek kezelése több pénzt vesz ki az államkasszából, mint amennyit oda berak. Ennek ellenére születnek olyan megmosolyogtató dolgok, amiket jobban átgondolva komolyan kell vennünk, mint a hollandiai példa, ahol van olyan biztosító, aki dohányzó ügyfeleinek magasabb nyugdíjat fizet. A morbid, de logikus. A dohányzó ügyfél bizonyítottan kevesebb ideig fog nyugdíjat kapni. A magyar állam máshol látja a takarékoskodási lépéseket, ugyanis a „Lipót” megszüntetése után most bezárja az Országos Addiktológiai Intézetet. Feladatait más intézmények veszik át, ami aggályokat vet fel a Lipót példájára emlékezve, ahol a betegek egyszerűen elkallódtak valahol a rendszerben, és most kezeletlen skizofrén és egyéb komoly problémával küzdő emberek járnak közöttünk.

Az indoklásban az van, hogy túl kevés beteget látott el. Sok más dolog nem is húzódhat meg mögötte, mert nem rendelkeznek értékes ingatlannal, ami megindokolhatná más módon a döntés hátterét. Az intézet feladata azonban nem merült ki abban, hogy gyógyítással foglalkozott, hanem a témában szakmai műhelyként és koordinátorként is tevékenykedett. Országos szinten dolgozta ki a szenvedélybetegek kezelését, és szakmailag koordinálta a gyógyítás folyamatát. Az utóbbi időben viszont egyre csökkent a támogatások, a végén már az eredeti összeg negyedéből kellett megoldaniuk a feladatik végzését. Őszintén bevallották, hogy már eddig is csak úgy tudták eltartani a rendszert, hogy fedődiagnózisokat állítottak fel, mert a kezelés költségeinek megállapítása annyira rossz rendszerben történik, hogy gyakorlatilag minimális pénz jár csak az intézménynek ezért, amiből papírforma szerint is lehetetlen ellátni a betegeket. Ilyen fedődiagnózisok lehetnek a másodlagos tünetek és betegségek, hiszen a szenvedélybetegnek hamar lesznek belső szervi problémái.

Az intézmény bezárása azért is gond, mert ezek az emberek kezelés nélkül egyre lejjebb csúsznak. A mostani dolgozó, de kezelés alatt álló beteg munkanélkülivé válhat, a munkanélküli még lejjebb kerülhet, egyesek pedig ilyen módon a hajléktalanok táborát fogják gazdagítani. Ennek a végén pedig ezek az emberek – ugyan részben önhibájukból – valószínűleg korai halállal végzik. A háziorvosok felkészítése évek óta folyik, de még közel sem állnak ott, hogy az ilyen módon rájuk szakadt teherrel foglakozni, az időigényességről nem is beszélve. Ezek a beteg a pszichés betegekhez hasonlóan el fognak kallódni. Ezen kívül még értékes szakemberek is veszendőbe mennek. Az orvosok és szakemberek ugyanis komoly szakértelemmel bírnak, és vannak olyan társadalmi rendszerek nyugatra vagy északra elindulva, akik szívesen várják őket, hogy segítsenek a betegeken. Jó munkát kívánunk nekik, mi meg majd csak kihalunk itt lassan, és nem lesz többé szükség orvosokra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.