Kollektív Tánczos sajnálat
2008.01.14. 14:49
Nem hiszem, hogy ma, Magyarországon lehetne olyan ügyet találni, ami jobban bizonyítja a bulvármédia hatékonyságát, mint Tánczos Gábor ügye. Figyelem, egyesek számára felháborító szövegi hatások következnek!
Adott Tánczos Gábor, aki 1998 áprilisában brutális kegyetlenséggel végez egy 11 éves kislánnyal. Szemtanúként jelentkezik, ám egy héttel később beismerő vallomást tesz. Az első ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem hagyja helyben, végül 13 év letöltendővel végződik a tárgyalás. Ezt jó magaviseletért enyhítették, Tánczos Gábor 9 év 9 hónap után most szabadul január 20-án. A tény, hogy gyakorlatilag egyetlen tárgyi bizonyíték volt az ügyben, és ugye beismerő vallomás sem létezett a tárgyalás pillanatában. De a magyar jogrend, amiben bízni kellene, Tánczost bűnösnek találta, azért írtam az eseményekről tényként.
Az utóbbi napokban a média nagyon felkapta az ügyet, és tegnap a TV2 Napló című műsora már szinte kollektív Gábor sajnálatra hívta a magyart, bemutatva, hogy szegénnyel milyen csúnyán elbánt a magyar jogrend, és hogy várják már haza. Láthattunk mindent eszközt, ami a magyar ember megtöréséhez kell, hogy elhiggye, a magyar ítélkezés úgy ahogy van rossz, és Tánczos akkor sem bűnös. A témát több újság, on-line magazin, könyv meglovagolta, és nagyon sokan érveltek Tánczos bűnössége ellen. A tényszerű álláspontok megjelenése mellett azonban sokkal több volt mindegyikben a szubjektív hatás. A „gyámoltalan volt”, „félős gyerekként ismerték”, „saját pénzén vett a kis koszovói gyerekeknek lázcsillapítót”, és "várja otthon a milánói makaróni". Már majdnem kezdi az ember elhinni, és rögtön megkezdődik az összes magyar bíróság, a kormány, a szakértők, ügyészek gyalázása, hogy az ügy elsimítása valami másnak. Jönnek az összeesküvés elméletek. Én másként látom, engedtessék meg.
Az, hogy Tánczos ránézésre is magán visel néhány jegyet, ami a bíróság döntését hivatott bizonyítni, talán nem érv. Attól, hogy nekem nem szimpatikus, még nem bűnös. Arról viszont nem lehet nem tudomást venni, hogy egyszer beismerő vallomást tett. Persze erre is azt mondják, hogy kényszerből. Valami tárgyi bizonyíték még is akadt. Én mégis felhívnám a figyelmet arra, ami valahogy senkinek sem szúrt szemet. Amikor szakértő pszichológusok őszintén nyilatkoztak Tánczos viselkedéséről, vagy olyanok, akik már megéltek néhány tipikus gyerekgyilkost, akkor sokuk egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy előttük egy olyan személy képe van, aki igenis képes elkövetni ilyen tettet. Több interjút láttam Tánczossal, sokat olvastam arról, hogy miként látja magát és miként látja őt a környezete, és sajnos azt kell kijelentem, hogy magán hordozza a személyisége, a viselkedése, a gyerekkora mind azokat a tüneteket, ami alapján egy profi személyiségelemző Tánczos ismerete nélkül is pontos személyleírást adott volna róla. A média pedig most mindenkinek úgy állítja be, mint ártatlan, makarónievő kisfiút, akit a csúnya igazságszolgáltatás 10 évre kivont a forgalomból.
Egy biztos, a bíróság bűnösnek találta, és nem szabadna a médiának úgy beállítani ezt az egészet, hogy az egész ország sajnáljon valakit, aki talán elkövette ezt a tettet. Leülte a büntetését, ami sok vagy kevés, mindenki ítélje meg maga. A jogrendszerünk szerint azonban abban a tettben bűnös. Bár lehet, hogy túl sok pszichológia könyvet olvastam, vagy túl sok Discoveryt néztem. Jobb lett volna helyette a bulvármédiát bújnom, akkor most én is hinnék neki? Egy biztos. Van egy bő 11 éves lányom, és nem szeretném, ha Tánczos Ártatlan Gáborral összefutna a lépcsőházban. Te szeretnéd, ha találkozna a gyerekeddel egy eldugott helyen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Sunmachine 2008.01.15. 09:00:08
Azután nem bántana senkit.