Decemberben, a Nemzeti Színház igazgatói székének eredményhirdetése után megjelentek az indulatok, mert volt aki úgy vélte, ő méltóbb lett volna a helyre. Végül Alföldi Róbert kapta meg a megtisztelő kinevezést, aminek a helyességén vagy helytelenségén most éppen felesleges vitatkozni. Alföldi majd megmutatja, a döntés milyenségét, amikor elfoglalja a széket. Az egyik olyan személy, aki nagyon nem értett egyet a döntéssel, Balikó Tamás volt, aki jelen pillanatban a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, és ezek szerint az is marad. Balikó reakciójában azonban, amit akkor mondott, nagyon furcsa gondolatok rejtőztek el. Aki nem ismerné a mondatot, annak íme a rövid idézet:

„ötvenéves evangélikus adófizető polgárként, háromdiplomás heteroszexuális színházigazgató férfiként pedig úgy ítélem meg, hogy a csalás, az bűn”

Tiszta sor. Szerinte Alföldi ateista, nem fizet adót, képzetlen és mellékesen buzi is, és nem érdemli meg a posztot, tehát egyértelműen csalt az egész bizottság. Csak éppen nem ezt mondta ki. Alföldi nem reagált a mondatra, mindenkinek boldog karácsonyt kívánt. Vajon mi lehet a valóság? Nem tudhatjuk, ne is menjünk bele Alföldi nemi identitásának elemzésébe, mert a pályázati kiírásban nem szerepelt, ettől kezdve igaz vagy nem, a bizottság nem vehette volna figyelembe, hogy éppen milyen a pályázó beállítottsága. Balikó ezen kijelentésétől egyébként a héten a Magyar Színházi Társaság is elhatárolódott. Ő persze megint teljesen meg van sértődve, és most, a döntés után kijelentette:

„Megdöbbent, hogy az a mondat, amellyel csupán magamat akartam identifikálni, ekkora felháborodást kelt. Én magamról beszéltem”

Egyúttal elnézést is kért azoktól, akiket megbántott, ő szerinte nem erre gondolt. Külön nehezményezi, hogy a Magyar Színházi Társaság a távollétében hozott döntést az elhatárolódásról. Csak azt nem tudom, hogy mit gondolt ebben a mondatában Balikó? Ha ott lett volna, akkor biztosan lebeszéli őket arról, hogy elhatárolódjanak, ugyanazzal a szöveggel, amit most előadott. Ma pontosan olyan sértődöttséggel beszél a mondatának elemzőiről és a helyzetről, mint amilyen sértődöttséggel beszélt akkor arról, hogy nem ő lehet az igazgató. Olyan egy csúnya szokás ez, és annyira jellemzően magyar mentalitás a mentegetőzés és sértődöttség ilyen vegyes keveréke. Szerinte ő csak önmagát akarta definiálni, és nem másokat sértegetni. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy bemegyek az önkormányzathoz segélyt kérni, és elutasítják, mert meglátják a jövedelemigazolásomat, és rögtön virít, hogy másnak sokkal inkább szüksége van arra a segélyre. Ekkor én elkiáltom magam, hogy nem értem, hogy fehér ember miért nem kaphat segélyt. Aztán meg magyarázkodok, hogy ez bizony nem arra utalt, hogy kik kapnak segélyt, csak önmagamat definiáltam.

Ezen kívül nincs semmi bajom Balikóval. Amit csinál, biztosan jól csinálja, de most nem ő kapta meg a lehetőséget, hogy megmutassa. Meg kell érteni, hogy nagyon sok döntés mögött nincs politika, nincs pártszimpátia, sőt vallási megkülönböztetés sem, csupán egyszerű gazdasági vagy társadalmi érdekek húzódnak meg mögöttük. Ennyi, és nem több. Pillanatnyilag a testület bizalmat szavazott Alföldi Róbertnek, mi pedig sok sikert kívánunk hozzá, hogy legyen egy jó Nemzeti Színházunk. Sikerül vagy sem? Ennek bizonyítása most az ő dolga.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.