Ó, hol vannak azok a békebeli idő, amikor legnagyobb tavunk partján nyálcsorgatva tekintettünk végig a parkolón, ahol az akkoriban elérhetetlennek számító nyugati verdák álldogáltak? Mindegy, hogy kétkerekű, négykerekű vagy több, ezek az álomvilágba engedtek betekintést a magyar szocreál környezetben tengődő népnek. A nyugatról beszivárgott mérgező termékekről, mint a hamburger és hot-dog, ne is beszéljünk. Ja, és egyeseknek már akkor volt szinte zsebméretű fekete-fehér tévéje, hogy a parton a feeling igazi legyen, például egy meccsnézéssel. A turizmus igazi, méretes iparág volt Magyarországon. Volt ez mindazért, mert létezett egy fal. Egyrészt egy igazi Berlinben, aminek a két oldalán élő emberek itt tudtak találkozni. A fal túlsó oldalán élőknek szabad volt idejönni, az innenső oldalán élőknek meg nem volt nagyon más választásuk. Volt azonban egy másik fal is, egy virtuális, ami megakadályozta, hogy mi magyarok annyira ugrándozzunk a külföldi utak irányába. Jól el is működtette ez a magyar turizmust, mígnem a falak leomlottak. Ekkor a németek már otthon is találkozhattak, a magyarok meg elnéztek más országokba, és kiderült, hogy az árak igencsak vonzóak, még az alulfizetett honi lakosság számára is.

A magyar turizmus részleges haldoklása indult meg, Szállodák és kempingek zártak be, és sok helyen már csak a régi betonépületek megkopott feliratai hirdetik a hajdani ifjúsági szállók dicsőségét. Sok területen nem tudtuk felvenni a harcot a határon túli konkurenciával. Ahol árban találkoztunk zsebpénzbarát ajánlattal, ott valahogy a minőség nem volt megfelelő. A megfelelő minőségért meg olyan árat kellett fizetnünk, ami már nem igazán volt baráti. Sőt, az igazi magyar párosítás is megérkezett, ahol drágán lehettek a lakótársaink a csótányok. Ez lett a magyar nyaralás kép, de sokak a mai napig ezt választják, ha egyáltalán tudják, lévén az itthoni pénzügyi helyzet igen érzékeny az árakra. A tendencia végül is fejlődhetett volna oda, hogy megtartjuk a magyar turizmus legkegyetlenebb ütőerejét, az olcsó árakat. Sajnos nem ezt történt.

Akár személyes tapasztalatokkal is erősíthetném azt a cikket, amit a Délmagyar jelentetett meg arról, hogy a szegedi árak viszonya milyen a hazai és külföldi árakhoz viszonyítva. Kiderült, hogy Szeged nem olcsó, ellenben igen drága. Azaz, a helyiek felmérése szerint máshol talán olcsóbban nyaralhatunk, mint Szegeden, és olcsóbban fogyaszthatjuk el a mások által főzött betevőt. A probléma nem Szeged specifikus, az összehasonlítást kiterjesztve a potenciálisan számba vehető turistacélpontokkal, a helyzet igen egysíkú képet mutat. Összehasonlítva a külföldi árakat és szolgáltatásokat a magyar célpontokkal, nem találunk olyan mértékű eltérést – beleszámolva az utazás költségeit is – ami nagyon nyomós érv lenne a magyar kikapcsolódás mellett. Ha csak nem speciálisan Tihanyra, Pécsre, Aggtelekre, a Hortobágyra vagy ki tudja, még mire vagyunk kíváncsiak, akkor a külföldi pénzköltés nagyon vonzónak tűnik. Itt most rögtön lehet hadakozni, hogy „de nem is így van”. Ugyanúgy, ahogyan a hálapénznél, a postán eltűnő csomagoknál, a turisták magyar kirablásánál rögtön hárítunk, itt is mindig vannak, akik jól rá tudnak mutatni, hogy mennyivel inkább jó itthon. Nyilván. Ha például arra gondolok, hogy a kis baráti csoportunknak a Sorrentói-félszigeten található Positanoban egy kis kávéra és üdítőre kifizettünk 50 eurót, és ebből hogy leihattuk volna magunkat egy itthoni késdobálóban, biztosan jó érv. Azonos szolgáltatási szintet feltételezve azonban messze nem olyan szélsőséges a helyzet. Egy népszerűbb tengerparton nem feltétlenül drágább a helyben fogyasztott étel és ital, mint itthon, a szállásárak pedig – főleg az erősen takarékoskodó és olcsó utáni kutató rétegnek – akár kedvezőbb képet is mutathatnak az itthoninál. A magyar piac talán máshogy látja.

Az lehet észrevenni, hogy a legapróbb fellendülés a fizetővendéglátásban a követező évre mentem áremelkedést idéz elő, méghozzá az indokoltnál sokkal nagyobbat. Eközben az interneten és újságokban olvashatjuk a horror történeteket, hogy ki milyen problémába szaladt bele, amikor arra adta a fejét, hogy itthon költse el a forintjait. Mit sem tudunk kezdeni azzal, hogy a mai napig egy rakás lehúzós szórakozóhely létezik Budapest belvárosában, akik sportszerűen túlszámláznak vagy egyéb trükkel vágják át a gyanútlan vendéget. Amerikai turista már amúgy is megszokta, hogy amennyiben ide, a balkánra érkezik, akkor nem árt kérni a nagykövetségtől egy listát, hogy mit érdemes elkerülni. Lassan egyébként is inkább a balkánnak ez az oldala lesz hírhedt, mintsem a másik. Ez azonban az érem egyik oldala. A másik, hogy ott sem feltétlenül érzi az ár/minőség arányt megfelelőnek az ember, ahol eredendően nem lehúzásból élnek. Ez ráadásul nem csak az amerikai, de a legpotenciálisabb ügyfélkör szempontjából is igaz. Mi magyarok is szeretjük, ha a nyaralást jó áron és komplikáció mentesen tudjuk kivitelezni.

Azt gondolom, újra át kellene gondolnia az ebben a szakmában dolgozóknak a helyzetet. Nem vagyunk mi annyira rossz célpont, volnának nagyszerű helyek itt is. Csak ne kellene azért sokat dolgozni, hogy végre megtehessük, hogy nem külföldre megyünk nyaralni, hanem itthon maradunk. És tehessük ezt úgy meg, hogy nem kell azon izgulnunk, hogy a szálloda apartmanná, az apartman meg garázzsá változik, mire azt sikerül elfoglalni. Meg az sem volna baj, ha a gyros nem kerülne többe, mint a görög tengerparton. Egyszerű, jól megfogalmazható igények, amik kicsit lendületbe hozhatnák ezt az iparágat is. Ma már nem segít sem a Fal, sem a kommunista blokk. Igazán csak a jó üzleti szellem adná meg a lendületet. Jól profitálhatnánk belőle. Csak ne akarnánk mindig és mindenből holnapra meggazdagodni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

movhu 2008.07.18. 14:28:17

Kicsit OFF, de a szöveg elolvasása után érthető lesz, hogy jön ide. Már csak azután olvastam a cikket, hogy ezt megírtam:

index.hu/gazdasag/magyar/lop180708/

A Postánál 10 tesztlevélből 7 érkezett csak meg...és a Posta természetesen kimagyarázza, hogy nem is úgy van az, és az ügyfél a h*lye.

Válasz erre 

Peter 2008.07.18. 14:30:39

Részemről rövid, tehát 1-2 nap pihenés itthon, de a többi a határon túl. Drága nekem ez az ország :)

Válasz erre 

Johnny336 2008.07.18. 15:11:39

Most nézegettünk külföldi utakat, nászút gyanánt.
Érdekes volt, mert 200 körül jött volna ki összesen, 1 hét, repülővel, félpanzióval.
Magyarországon nyaralunk mégis: 7 éjszaka, teljes ellátás, wellness-használat, 150 kettőnknek. Jobban megéri külföld...
Azért itthon nyaralunk, mert cafeteriaban kaptunk nagy mennyiségű üdülési csekket, amit csak "okoskodással" lehetne ellőni külföldre. ez sajnos nem jött nekünk össze, így marad a belföld. De nem bánom, mert biztos fantasztikusan jó lesz, majd jövőre kiugrunk Korfura, Rodoszra, vagy akárhova, ahova kedvünk tartja. Összegben annyi, mint itthon...

Válasz erre 

dupi 2008.07.18. 15:30:51

velence olcsó, szabadstrand, 70(!) Ft-os hosszúlépés strandon (nem faktoriális :) , és a -hmm- bor eredetét most ne firtassuk), állomásnál üveg dréher 270.

csak azért írom, mert nemrég voltam egy pár napot, és teljesen megdöbbentem az árakon - jó értelemben.

Válasz erre 

movhu 2008.07.18. 15:37:52

Kedvenc helyem Velence konkrétan ott, mert szabadstrand. De kint a strandon 350-400 egy üveg sör, igaz múltkor volt 250-ért csapolt Ászok akciósan. A kaja viszont vagy drága vagy nem jó. Ahol jó a lángos, hogy 450 vagy 500 egy tejfölös sajtos, a másik helyen növnyi zsíros sajtutánzat van rajta.
A hosszúlépést 70 forintból inkább ne firtassuk :)
Az üdülési csekk csak amolyan mesterséges besegítés az itthoni turizmusnak.

Válasz erre 

dupi 2008.07.18. 15:46:59

a vasútállomással szemben (az út másik oldalán) van egy kocsma (pénzbedobós internettel :)), ott van 270 körül a dréher. a kaját azt nem tudom, arra nem nagyon költöttem :)

Válasz erre 

Liberté__73 2008.07.19. 19:11:08

"Ó, hol vannak azok a békebeli idő .." wtf

ó hol van az a békebeli egyeztetés...

Válasz erre 

Perillustris 2008.07.20. 09:40:03

Thaiföld klasszikus példa: ha már megvan a repülőjegyed, minden egyes kint töltött nappal spórolsz. ;)

Válasz erre 

Liberté__73 2008.07.20. 22:28:27

Perillustris: így van, mert kb a feléből elvagy kint rezsit és mindent beleszámítva, mint itthon.

Válasz erre 

Sunmachine 2008.07.22. 10:55:15

Mint a régi vicc:
-Hova mentek nyaralni?
-Spanyolországba!
-Mi van, a Balatonra már nem futja?

Válasz erre 

2008.07.23. 13:00:58

Most voltam hétvégén a Balatonon, nem szeretem, de évfolyamtalálkozó volt, úgyhogy mentem. Hát ennyire egy szomorú, lehangoló helyet nem láttam még. Lepukkant épületek, szakadt sétálóutcák, bóvlival kufárkodó árusok rakásra, semmi hangulat. A nyaralók foszladozó harmincéves tákolmányok, vagy ízléstelen újgazdag ízlésficamok, az emberek kókadtan ténferegnek, a strandok a lehúzásra rendezkedtek be, a lélegzetért is pénzt kérne a hazánkfia szolgáltató/vendéglátós, ha tehetné (napon szikkadt kolbász 900-ért???). El se tudom mit lehet ott csinálni, ahogy hallom, a nagyobb szórakozóhelyek is falusi dizsi szinten nyomják (tavalyi sztori baráttól, Palace, külföldi dj, éjjel egyig nem lehetett kimenni(ha kiment volna, csak új jeggyel engedik be) légkondi lekapcsolva, mosdóban csak forró víz folyik, félliteres ásványvíz 600), jóforma kisvendéglő sehol, már nem is dühítő, egyszerűen szomorú, hogy a magyar mentalitás egy középerős potenciálú helyből egy szánalmas, enervált, depressziós, harmadosztályú nyaralóövezetet csinált. Ennyi zsozsóért, ilyen színvonal mellett akkor már tényleg külföld.

Válasz erre 

Catman 2008.07.24. 12:39:17

Mi most jottunk haza Koszegrol (egy het alatt bejartuk az Orseget, es Vas megye nagy reszet: jaki templom, +egyeb hires helyek), es mindenkinek csak ajanlani tudom azt a videket. Teljesen olyan, mintha mar nem is Magyarorszag volna (jo ertelemben)...

Válasz erre 

Islander 2008.07.28. 17:33:57

2006 végén néztem egy wellness szállló után egy hosszú végére. Olyan árak voltak hogy inkább bécs mellé mentem egybe. Ugyanannyi ha nem olcsóbb volt, mint itthon. Akár a benzinpénzzel együtt. Mediterrán országokban csúcsidőben 2-3 csillagos korrektebb szállodák napi árai annyiak mint itthon egy-egy ilyen létesítményé... nem kellene észrevennünk magunkat?

Válasz erre 

Fénytől védve tárolandó 2008.08.08. 15:23:31

Létezik nívós hazai turizmus, csak a közhelyes turistacsapdákat kell nagy ívben elkerülni (a Balatonnal az élen). Pl. kora nyáron voltunk Tatán. Kellemes, csendes város, sok fényképre illő épülettel és tájjal, séták a tóparton és az Angolparkban... a szállodánk (K******y) elsőrangú volt, tiszta, ízlésesen berendezett és kényelmes, a személyzet pedig kedves, közvetlen és segítőkész. Ugyanez mondható el a tataiakról. Találtunk elegáns éttermet és "olcsón jót" pizzériát egyaránt. Valahogy az egész városból sugárzott a természetesség: látszott, hogy nincsenek elájulva sem maguktól, sem a turistáktól.

Hasonló jókat tudok elmondani egyéb "második ötletes" üdülési célpontokról is, pl. Győrről, amiről egy régi ismerősöm mondotta, hogy mindenki csak másodjára szeret bele. :)

Vagyis én úgy tapasztaltam, hogy létezik színvonalas magyar idegenforgalom, és nem veszett ki a vendégszeretet sem, csak nem a Balaton partján kell keresni.

Ebben az országban Siófokon kívül van 3199 település...
(van tán több is, de ez jól hangzik :DD)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: