A modor romlása
2008.04.13. 16:00
Sokak szerint már a századfordulón rossz útra tért a modor és az etikett. A XIX. század végén, és a XX. század elején az etikett megtartása nem csak szórakozásnak minősült, de a nők számára egyenesen hivatásnak tekintették. A magasabb társadalmi rétegben forgolódók nem is engedték közel magukhoz azokat a személyeket, akik ezekben a formaságokban járatlannak bizonyultak. Mondanom sem kell, hogy ez abszolút összehasonlíthatatlan azzal, amit jelenleg tapasztalhatunk ezen a területen.
Ha tudnánk, hogy hogyan legyünk készségesek, előzékenyek, kellemesek, és udvariasak, az nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy elviselhetőbbé tegyük mind a családi életünket, mind a mindennapi kapcsolatainkat. Az olyan hétköznapi kifejezések, mint a „köszönöm”, a „légy szíves”, a „bocsáss meg”, és a „sajnálom”, sokat segítene, hogy kiküszöböljük a súrlódásokat a kapcsolatainkban. Mindenki képes rá, hogy kimondja ezeket a szavakat. Semmibe sem kerülnek, és rengeteg kellemetlenséget elkerülhetünk velük. Ha minden nap gyakorolnánk ezt, akkor az ajtónkon kívül is képesek lennénk arra, hogy használjuk. Ki ne szeretné, hogy tisztelettel, és megbecsüléssel bánjanak vele?! A modor azonban szemmel láthatóan súlyos kudarcot szenved. Az előzékenységen úgy tűnik az individualizmus lett úrrá. Olybá tűnik, hogy az önzés leplezésére használjuk pusztán az udvariasságot. Sokan azt hiszik, hogy az „udvariasság” egyenlő a „gyengeség”-gel, és mások előtérbe helyezése pipogyaság. A probléma elérte azt a szintet, ahol az alapvető illemszabályok többé nem nevezhetők alapvetőnek.
Ha járnak gyermekeitek óvodába, akkor ti is tudjátok, hogy már az ötéves gyermekek is harciasak, nem tisztelik a többiek tulajdonát, sem a felnőtteket, és ocsmányul beszélnek. A tanárok többsége úgy érzi, hogy a szülők elkényeztetik a gyermekeiket, és ez az oka a társadalom számára nem elfogadható viselkedés egyre rohamosabb fokozódásának. Egy felmérésben megkérdezett tanárok 90%-ka gondolja úgy, hogy a gyermekek otthonában nincsenek világosan meghatározott szabályok, és irányadó mértékek. Határozottan úgy tűnik, hogy a szülői példa hiánya a bűnös. Tönkrement otthonok, válás, élettársi kapcsolatok, túl sok tévénézés, hiány a fegyelmezés területén – mindezek a dolgok képezik a család pusztulásának főbb okait.
Az iskolás gyerekeket nem érdekli, ha megalázzák velük egykorú társaikat, vagy ha megbántják a felnőtteket.(És akkor még finoman fogalmaztam) A tiszteletlenséget kimutató magatartásformáknak igen széles repertoárját láthatjuk nap, mint nap. Egyes otthonokból származó gyerekek viszont hajlandók tisztelni másokat. Nem feltétlenül ők a tanárok álmai, de tisztelettudóan tudnak viselkedni másokkal szemben. Tudnak várni a sorura, amíg mások előretolakodnak. Nyilvánvaló, hogy belenevelték-e ezt a gyerekbe vagy nem. Természetesen senkit nem akarok megbántani. Vannak olyan gyerekek, akik a szüleik legnagyobb erőfeszítése ellenére sem hajlandók betartani a szociális normákat, egyéb külső, vagy belső tényezők hatására. Nem is róluk van szó. De lássuk be, ha otthon a szülők egymásnak sem adják meg a kellő tiszteletet, ordibálnak az autóból a többi autósnak nem éppen válogatott szavakat használva, miközben gyermeküket az iskolába viszik, otthon a földig pocskondiázzák munkatársaikat, vagy feletteseiket, akiknek négyszemközt, kulturáltan nincs merszük megmondani a véleményüket, akkor nincs min csodálkozniuk, amikor behívatja őket az igazgató. Tehát a gyerek ebből nem éppen azt tanulja meg, hogyan tiszteljen másokat. Jobb esetben frankón képmutató lesz, és csak egy nagyobb szemétségnél derül majd ki fantasztikus belső egyénisége. Sajnos személyesen is tapasztalom, hogy a gyerekek kipécézik a gyengébb gyerekeket, vagy azokat, akik nem a megfelelő márkájú edzőcipőt vagy farmert viselik. Utánuk mennek, gúnyolják őket, vérlázító, amit tesznek. Úgy tűnik, hogy mindez megakadályozhatatlan. Sok szülő abban látja a megoldást, hogy gyermekét úgymond erősnek, ellenállónak, keménynek neveli. Azonban az igazság az, hogy ez csak még tovább mérgesíti a helyzetet.
Az utakon is könyörtelen vérontás van. A probléma itt is a neveletlen viselkedés. Az előzékenység, a figyelmesség, a béketűrés, a tolerancia, és a civilizáció részét képező emberi jogok tiszteletben tartása botrányosan hiányzik. Sztorik: A mentő egy súlyos beteghez igyekezett. Az egyik autót vezető férfi nem akarta szabaddá tenni az utat a mentőautó előtt, amely egy akut szívelégtelenséghez sietett. A mentős szerint vagánykodni próbált, és azon igyekezett, hogy ne térjen ki az útból, ám amikor a házhoz érkezett, rájött, hogy milyen ostoba volt. Az anyjának volt szívinfarktusa, és a mentőautó hozzá igyekezett eljutni. Érdekes tanulság… Az anyuka ölében négyéves kisgyermekével utazott a buszon. Velük szemben idős hölgy ült, mellettük egy fiatal fiú állt hosszú hajjal, piercing-gel, nem túl bizalomgerjesztő külsővel, valamint egy középkorú jólöltözött úr. A kisgyermek látható élvezettel rugdosta a vele szemben ülő néni lábszárát. Az anyuka egy szót sem szólt, a néni időnként fájdalmasan felszisszent, a fiú rágózott, a jól öltözött úr pedig egyre növekvő felháborodással szemlélte az eseményeket. Végül a férfi nem bírta tovább, és odaszólt a szülőnek: - Miért nem szól rá a kisfiúra hogy ne rugdossa a hölgyet?! - Nem szeretném megnyomorítani a gyereket az egészséges fejlődésben, és visszaszorítani az éppen kibontakozó egyéniségét. – válaszolta az anya. A busz fékezett a megálló előtt. A hosszú hajú srác kivette a rágót a szájából, és az anya homlokára ragasztotta, mire az kikelve magából azt kérdezte:- Ezt meg miért csinálta?! A srác csak annyit válaszolt: - Engem is így neveltek. Azzal leszállt a buszról. Nos szülők, csak óvatosan a nevelési tanácsadókkal!
A televízió is jelentősen hozzájárul a modor lepusztulásához, különösen a gyermekek, és a tizenévesek tekintetében Megtanítja az embereknek, hogy hogyan öltözzenek, hogyan beszéljenek, hogyan kezeljék az emberi kapcsolatokat. Ha mi és a gyermekeink folyton a képzelt felszínes programokat nézzük, végül a mi modorunk is azoknak a szereplőknek a pimasz, tiszteletlen és gúnyos magatartását fogja visszatükrözni, akiket nézünk. Vigyázat! A szülőket gyakran együgyűeknek, a gyerekeket pedig okosnak, és ügyesnek festik le. Számos ember megelégedést talál a szájhősködésben, mások félbeszakításában, fennhéjázó, és pökhendi viselkedésben. Mindamellett egy mondás szerint: A tapintatlanság az, amikor a gyenge színleli, hogy erős.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr22422997
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Harcos szerzet... 2008.04.18. 20:49:43
Netikett és való világ
Net modor címmel találtam egy bejegyzést Pazzonál, akit pedig Mover írása ihletett meg a Modor romlása címmel. Elolvastam mindkét bejegyzést és mivel elég sok időt töltök mostanság a világhálón így magam is tapa…
Trackback: Harcos szerzet... 2008.04.18. 20:40:42
Net modor címmel találtam egy bejegyzést Pazzonál, akit pedig Mover írása ihletett meg a Modor romlása címmel. Elolvastam mindkét bejegyzést és mivel elég sok időt töltök mostanság a világhálón így magam is tapasztalom ezeket a dolgokat, méghozzá ekép...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rebca 2008.04.13. 18:18:31
Ömm, a cikk nagyjából jó, de két urban-legend beszúrása igazi sztoriként kicsit átlátszó. Nekem még az sérti nagyon az igazságérzetemet, hogy ha egy tanárral tiszteletteljesen beszélek, akkor miért kezel úgy, mint egy húgyagyú kretént? Ezt mondja meg valaki. Illetve ha a felnőttekkel illemtudóan kell beszélni, akkor a 18. életévét betöltött hivatalosan felnőtt diákokat miért alázhatják meg a tanárok? Ezt tapasztalom mostanság a környezetemben.
degerely 2008.04.13. 18:22:05
Hejj, de jó is volt régen... Na persze.
Mert ugye akkoriban csak földrészeket foglaltak el emberek, kiírtva akit esetleg ott találtak, gyerekek dolgoztak a gyárakban, a nők neve kuss volt, az öregasszonyok állkapcsa leszakadt a foszfortól a gyufagyárban, a tolerancia kifejezés ismeretlen volt a többség szótárában és a többi, és a többi...
De legalább mindezt udvariasan tették.
Mert ugye akkoriban csak földrészeket foglaltak el emberek, kiírtva akit esetleg ott találtak, gyerekek dolgoztak a gyárakban, a nők neve kuss volt, az öregasszonyok állkapcsa leszakadt a foszfortól a gyufagyárban, a tolerancia kifejezés ismeretlen volt a többség szótárában és a többi, és a többi...
De legalább mindezt udvariasan tették.
KoenBp 2008.04.13. 18:23:27
Tanár az nem tartozik az ember kategóriába. Nem lehet rájuk haragudni. Kis büdösek ők.
Rebca 2008.04.13. 18:27:02
Manapság se sokkal jobb a helyzet. Akkor is, sok a tahó-bunkó ember. Tudni kell kezelni őket. Megváltozni nem sokan fognak.
A tanárok, hát... vannak normálisak, és vannak akiknek nyugdíjba kéne menni, esetleg más szakmát választani. De azt nem lehet kijelenteni, hogy mind szemétláda. Csak túl sok.
A tanárok, hát... vannak normálisak, és vannak akiknek nyugdíjba kéne menni, esetleg más szakmát választani. De azt nem lehet kijelenteni, hogy mind szemétláda. Csak túl sok.
Pet 2008.04.13. 18:29:34
A mentős történet nem UL, valami nagy amerikai lapban is olvastam online...
Arról meg ne pofázzon már itt senki, hogy szegény diákokat miként alázzák meg a tanárok. Mintha nem ezeket a történeteket hallanánk manapság a híradóban. Egy kis pofánvágás nem ártana a gyerekeknek ma sem. Nem mondom, hogy középkort vissza, de ami most van, az tuti nem jó.
Arról meg ne pofázzon már itt senki, hogy szegény diákokat miként alázzák meg a tanárok. Mintha nem ezeket a történeteket hallanánk manapság a híradóban. Egy kis pofánvágás nem ártana a gyerekeknek ma sem. Nem mondom, hogy középkort vissza, de ami most van, az tuti nem jó.
forumuser 2008.04.13. 18:29:38
"Az olyan hétköznapi kifejezések, mint a „köszönöm”, a „légy szíves”, a „bocsáss meg”, és a „sajnálom”, sokat segítene, hogy kiküszöböljük a súrlódásokat a kapcsolatainkban.(...) A modor azonban szemmel láthatóan súlyos kudarcot szenved."
Rég rossz, ha a "köszönömöt" az illem mondatja az emberrel... Nyilván ennél is rosszabb, ha még az se. De az illemszabályok nem helyettesítik a belső késztetést.
(Másrészt van egy csomó illemszabály, mely mára értelmét vesztette, ezektől én megkímélném a társadalmat. Persze tudom, te nem ezekről beszélsz, csak eszembe jutott.)
Nem sírom vissza a tekintélyelvet, a hideg futkároz tőle a hátamon, de nyilvánvaló, hogy a mai liberálisnak nevezett gyereknevelés módszere - köszönhetően pár elmeroggyant pszichológusnak, aki szerint a gyermek lelke sérül, ha rászólnak - szintén járhatatlan út.
Rég rossz, ha a "köszönömöt" az illem mondatja az emberrel... Nyilván ennél is rosszabb, ha még az se. De az illemszabályok nem helyettesítik a belső késztetést.
(Másrészt van egy csomó illemszabály, mely mára értelmét vesztette, ezektől én megkímélném a társadalmat. Persze tudom, te nem ezekről beszélsz, csak eszembe jutott.)
Nem sírom vissza a tekintélyelvet, a hideg futkároz tőle a hátamon, de nyilvánvaló, hogy a mai liberálisnak nevezett gyereknevelés módszere - köszönhetően pár elmeroggyant pszichológusnak, aki szerint a gyermek lelke sérül, ha rászólnak - szintén járhatatlan út.
movhu 2008.04.13. 18:46:50
Én nem látom a középkort az írásban, és senki sem kívánja vissza azt, hogy embereket égessenek el, mert elfelejtettek köszönni. A probléma az, hogy a most felnőtt generáció már annyira liberális a gyerekeivel, hogy még a szülő védi meg a gyereket, ha az megveri a tanárt. Az olyan dolgokról, mint a minimális tisztelet, ne is beszéljünk.
Igen, jó volna, ha alapvető lenne, de nem az. Ez pedig nagyon is köszönthető az általam sokat bírált médiának. A gyerekek azt látják, hogy olyan "sztárok", akik a tévében minősíthetetlenül viselkednek, ebből jól megélnek és ismertek. Lásd a Tereskova féle művészetnek nevezett valami. És akkor ne kezdjem a felsorolást...
Igen, jó volna, ha alapvető lenne, de nem az. Ez pedig nagyon is köszönthető az általam sokat bírált médiának. A gyerekek azt látják, hogy olyan "sztárok", akik a tévében minősíthetetlenül viselkednek, ebből jól megélnek és ismertek. Lásd a Tereskova féle művészetnek nevezett valami. És akkor ne kezdjem a felsorolást...
Rebca 2008.04.13. 18:47:59
Pet, a mentős lehet hogy nem, de a msáikat elég sokfelé-sokféleképp hallani...
Figyelj, azért mert épp azt hallod a híradóból, hogy egy hülyegyerek elfelejtette, hogy nem otthon van, azért még nem szent minden tanár. Csak azt nyilván nem adják le a híradóban, hogy a kisfaszú tanár hogyan talál kielégülést abban, hogy mások felett gyakorolhatja a hatalmát. Csak annyit kéne felfogni, hogy vannak kezelhetetlen, minősíthetetlenül viselkedő féreg diákok, de tanárból is akad, nem egy. Csak ezt nem szeretik hangoztatni. Érted? Tehát nem védek itt egy diákot sem, csak más szemszögből sem ártana megnézni a dolgot.
Lekeverni meg szintén nem kell, de mondjuk ha önvédelem, akkor simán. Jönne felém a srác a csapteleppel, nagyon megbánná. Sajnos ezt ma még nem lehet megtenni. De nem kell a ló túloldalára átesni.
Figyelj, azért mert épp azt hallod a híradóból, hogy egy hülyegyerek elfelejtette, hogy nem otthon van, azért még nem szent minden tanár. Csak azt nyilván nem adják le a híradóban, hogy a kisfaszú tanár hogyan talál kielégülést abban, hogy mások felett gyakorolhatja a hatalmát. Csak annyit kéne felfogni, hogy vannak kezelhetetlen, minősíthetetlenül viselkedő féreg diákok, de tanárból is akad, nem egy. Csak ezt nem szeretik hangoztatni. Érted? Tehát nem védek itt egy diákot sem, csak más szemszögből sem ártana megnézni a dolgot.
Lekeverni meg szintén nem kell, de mondjuk ha önvédelem, akkor simán. Jönne felém a srác a csapteleppel, nagyon megbánná. Sajnos ezt ma még nem lehet megtenni. De nem kell a ló túloldalára átesni.
movhu 2008.04.13. 18:55:38
A tanárokról is lehetne mesélni. Pont az íróval történt, hogy a főiskolán a perverz tanár az alapján osztályozott, hogy ki mennyire kivágott blúzban érkezett, és mennyire nyalizott a tanárnak. Persze aki nem csinálta ezt, annak bukás vagy legfeljebb kettes. Mindenki tudta róla az iskolában, mégsem tett senki semmit. Egy ilyen vizsga után írásbeli panasz a suliba, vizsga külön bizottság előtt, azóta a tanár a többiekkel sem meri ezt csinálni.
A baj tehát az, hogy akár gyerek, akár felnőtt, de meg van tűrve a jelenség. Mindekinek javaslom, hogy bármely helyzetben azonnal lépjen!
És utoljára egy eset. Elsős gyerekkel fajtalankodott néhány nagyobb gyerek. Az igazgatónő volt, aki lépéseket tett az ügy elkenése érdekében :( És ez sem UL, mert a kisvárosban lakótól hallottam, akinek a gyereke abba a suliba járt, ő meg mellékesen tanítónő, csak éppen nem tanít ott már. Bővebben:
mover.blog.hu/2008/02/14/fajtalankodas_tanari_jovahagyassal
Szóval nem védem annyira a tanárokat sem, de az is felháborító, hogy azokkal a gyerekekkel sem tudnak mit csinálni, akik terrorizálnak.
A baj tehát az, hogy akár gyerek, akár felnőtt, de meg van tűrve a jelenség. Mindekinek javaslom, hogy bármely helyzetben azonnal lépjen!
És utoljára egy eset. Elsős gyerekkel fajtalankodott néhány nagyobb gyerek. Az igazgatónő volt, aki lépéseket tett az ügy elkenése érdekében :( És ez sem UL, mert a kisvárosban lakótól hallottam, akinek a gyereke abba a suliba járt, ő meg mellékesen tanítónő, csak éppen nem tanít ott már. Bővebben:
mover.blog.hu/2008/02/14/fajtalankodas_tanari_jovahagyassal
Szóval nem védem annyira a tanárokat sem, de az is felháborító, hogy azokkal a gyerekekkel sem tudnak mit csinálni, akik terrorizálnak.
Gepember · http://blog.gepember.com 2008.04.13. 19:00:39
@fortisszimafingusz
nem tudom honnan veszed, hogy a pszichológusok azt mondják nem lehet hozzányúlni a gyerekhez mert lelkileg sérülnek. egyik elismert pszichológus sem mond ilyet max azt hogy megverni nem lehet a gyereket, de remélem az azért neked sem jutna eszedbe
nem tudom honnan veszed, hogy a pszichológusok azt mondják nem lehet hozzányúlni a gyerekhez mert lelkileg sérülnek. egyik elismert pszichológus sem mond ilyet max azt hogy megverni nem lehet a gyereket, de remélem az azért neked sem jutna eszedbe
Rebca 2008.04.13. 19:03:28
movhu, de azt is meg kell nézni, hogy milyen családból való az a diák, aki megveri a tanárát... Persze, hogy megvédi a kölkét, mert nekik sincs több eszük. Ezektől az emberektől nem várhatunk el sokat, számtalan szülő van, aki nem bírja elfogadni, hogy a kicsi gyermekük milyen valójában.
Én mondjuk szívesen vettem volna, ha kiskoroban megtanítják nekem az etikettet. Oké, a lightos verzióját, de mégis. Nem sokat törődtek a nevelésemmel, tehát magamtól kellett mindent megtanulni, de örülök, hogy sikerült. Sokakat nem nevelnek, és maguktól sem jön össze nekik sajna.
Én mondjuk szívesen vettem volna, ha kiskoroban megtanítják nekem az etikettet. Oké, a lightos verzióját, de mégis. Nem sokat törődtek a nevelésemmel, tehát magamtól kellett mindent megtanulni, de örülök, hogy sikerült. Sokakat nem nevelnek, és maguktól sem jön össze nekik sajna.
kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.04.13. 19:04:18
A boldog békeévek romantikája...
Azt ménem írod meg, hogy akkoriban gyakorlatilag kasztrendszer volt, és kalapot levetve hajbókoltak az alantasok az uraknak, akik foghegyről beszéltek a pórnéppel?
Az a polgári idill, amit lefestesz nem létezett.
"Ha járnak gyermekeitek óvodába, akkor ti is tudjátok, hogy már az ötéves gyermekek is harciasak, nem tisztelik a többiek tulajdonát, sem a felnőtteket, és ocsmányul beszélnek."
Igen, ettől ötévesek.
Csúnyán beszélnek, és a tulajdon, mint kategória felfoghatatlan számukra.
Neked is az volt, csak már nem emlékszel rá.
Te is csúnyán beszéltél, de lehet, hogy leszoktál róla.
"Egy felmérésben megkérdezett tanárok 90%-ka gondolja úgy, hogy a gyermekek otthonában nincsenek világosan meghatározott szabályok, és irányadó mértékek. "
És? Van felmérés arról, hogy a tanárok véleménye mennyiben felel meg a _valóságnak_?
"Határozottan úgy tűnik, hogy a szülői példa hiánya a bűnös. Tönkrement otthonok, válás, élettársi kapcsolatok, túl sok tévénézés, hiány a fegyelmezés területén – mindezek a dolgok képezik a család pusztulásának főbb okait."
Ezt a következtetést honnan szedted? Miből vontad le?
Abból, hogy a tanárok véleménye szerint nincsenek irányadó mértékek, miért következik az, hogy a válás, meg az élettársi kapcsolatok a család pusztulásának a főbb okai?
A család felbomlásának a válás mellesleg annyiban az oka, mint az élet végének a a halál.
"Az iskolás gyerekeket nem érdekli, ha megalázzák velük egykorú társaikat, vagy ha megbántják a felnőtteket."
Ebben mi az újdonság? Iskola a határon című művet olvasd el, oszt csodálkozz.
Száz éve is ez ment, most is ez megy.
A csendes-rendes anális kálvinisták 30 év felett keletkeznek.
"Egyes otthonokból származó gyerekek viszont hajlandók tisztelni másokat. Nem feltétlenül ők a tanárok álmai, de tisztelettudóan tudnak viselkedni másokkal szemben. Tudnak várni a sorura, amíg mások előretolakodnak. Nyilvánvaló, hogy belenevelték-e ezt a gyerekbe vagy nem."
Ezekbe a gyerekekbe a szüleik félelmet neveltek, meg önnálótlanságot, nem pedig jómodort.
Ha egy gyerek nem ismeri fel a szociális tér változását, vagy ha fel is ismeri, nem próbál meg alkalmazkodni hozzá (ragaszkodik a megszokott rituáléihoz), az önmagában nem erény.
Egy gyerek, aki mindig vesztes pozícióban van, mindent megmondanak neki az okos felnőttek, pont úgy viselkedik, ahogy leírtad.
Csendes, rendes, és a többiek által halálba szopatott álmában bepisilő.
"Sajnos személyesen is tapasztalom, hogy a gyerekek kipécézik a gyengébb gyerekeket, vagy azokat, akik nem a megfelelő márkájú edzőcipőt vagy farmert viselik."
Ezt rosszul látod.
Nem a gyengébbet, vagy teszkófarmeros gyereket pécézik ki, hanem azt, akit lehet.
Akinek nincs bátorsága visszaütni, aki elsírja magát, ha kritizálják, aki szeretetteljesnek látszó, ám tökéletesen hideg családi légkörből megy egy _valódi_ környezetbe.
Az ilyet lehet szopatni, és szopatják is.
"Az utakon is könyörtelen vérontás van. A probléma itt is a neveletlen viselkedés."
Te paranoiás vagy. Az utakon nincs vérontás, ez az egyik fele, a másik pedig az, hogy nem az udvariasság a balesetmentes közlekedés záloga, hanem a leírt szabályok betartása.
"A tapintatlanság az, amikor a gyenge színleli, hogy erős."
A tapintatlanság az, ha valaki olyan igazságot mond, ami rosszul esik Neked.
Pl. megmondja a partnered, hogy gyenge közepes vagy az ágyban.
Az a nagy igazság, amit ki akartál hozni ebből az egészből egy blődli lett. Főleg ezzel a befejezéssel.
Magyarán buta vagyol, de okoskocc.
Azt ménem írod meg, hogy akkoriban gyakorlatilag kasztrendszer volt, és kalapot levetve hajbókoltak az alantasok az uraknak, akik foghegyről beszéltek a pórnéppel?
Az a polgári idill, amit lefestesz nem létezett.
"Ha járnak gyermekeitek óvodába, akkor ti is tudjátok, hogy már az ötéves gyermekek is harciasak, nem tisztelik a többiek tulajdonát, sem a felnőtteket, és ocsmányul beszélnek."
Igen, ettől ötévesek.
Csúnyán beszélnek, és a tulajdon, mint kategória felfoghatatlan számukra.
Neked is az volt, csak már nem emlékszel rá.
Te is csúnyán beszéltél, de lehet, hogy leszoktál róla.
"Egy felmérésben megkérdezett tanárok 90%-ka gondolja úgy, hogy a gyermekek otthonában nincsenek világosan meghatározott szabályok, és irányadó mértékek. "
És? Van felmérés arról, hogy a tanárok véleménye mennyiben felel meg a _valóságnak_?
"Határozottan úgy tűnik, hogy a szülői példa hiánya a bűnös. Tönkrement otthonok, válás, élettársi kapcsolatok, túl sok tévénézés, hiány a fegyelmezés területén – mindezek a dolgok képezik a család pusztulásának főbb okait."
Ezt a következtetést honnan szedted? Miből vontad le?
Abból, hogy a tanárok véleménye szerint nincsenek irányadó mértékek, miért következik az, hogy a válás, meg az élettársi kapcsolatok a család pusztulásának a főbb okai?
A család felbomlásának a válás mellesleg annyiban az oka, mint az élet végének a a halál.
"Az iskolás gyerekeket nem érdekli, ha megalázzák velük egykorú társaikat, vagy ha megbántják a felnőtteket."
Ebben mi az újdonság? Iskola a határon című művet olvasd el, oszt csodálkozz.
Száz éve is ez ment, most is ez megy.
A csendes-rendes anális kálvinisták 30 év felett keletkeznek.
"Egyes otthonokból származó gyerekek viszont hajlandók tisztelni másokat. Nem feltétlenül ők a tanárok álmai, de tisztelettudóan tudnak viselkedni másokkal szemben. Tudnak várni a sorura, amíg mások előretolakodnak. Nyilvánvaló, hogy belenevelték-e ezt a gyerekbe vagy nem."
Ezekbe a gyerekekbe a szüleik félelmet neveltek, meg önnálótlanságot, nem pedig jómodort.
Ha egy gyerek nem ismeri fel a szociális tér változását, vagy ha fel is ismeri, nem próbál meg alkalmazkodni hozzá (ragaszkodik a megszokott rituáléihoz), az önmagában nem erény.
Egy gyerek, aki mindig vesztes pozícióban van, mindent megmondanak neki az okos felnőttek, pont úgy viselkedik, ahogy leírtad.
Csendes, rendes, és a többiek által halálba szopatott álmában bepisilő.
"Sajnos személyesen is tapasztalom, hogy a gyerekek kipécézik a gyengébb gyerekeket, vagy azokat, akik nem a megfelelő márkájú edzőcipőt vagy farmert viselik."
Ezt rosszul látod.
Nem a gyengébbet, vagy teszkófarmeros gyereket pécézik ki, hanem azt, akit lehet.
Akinek nincs bátorsága visszaütni, aki elsírja magát, ha kritizálják, aki szeretetteljesnek látszó, ám tökéletesen hideg családi légkörből megy egy _valódi_ környezetbe.
Az ilyet lehet szopatni, és szopatják is.
"Az utakon is könyörtelen vérontás van. A probléma itt is a neveletlen viselkedés."
Te paranoiás vagy. Az utakon nincs vérontás, ez az egyik fele, a másik pedig az, hogy nem az udvariasság a balesetmentes közlekedés záloga, hanem a leírt szabályok betartása.
"A tapintatlanság az, amikor a gyenge színleli, hogy erős."
A tapintatlanság az, ha valaki olyan igazságot mond, ami rosszul esik Neked.
Pl. megmondja a partnered, hogy gyenge közepes vagy az ágyban.
Az a nagy igazság, amit ki akartál hozni ebből az egészből egy blődli lett. Főleg ezzel a befejezéssel.
Magyarán buta vagyol, de okoskocc.
Destroy 2008.04.13. 19:15:02
kolbászoszsömle, nem elemezném a hozzászólásodat, de több észt kívánok neked!
Pont te vagy az, akinek a gyerekek megüti a tanárt, diáktársát, vagy ha nincs gyereked, akkor meg fogja ütni. Te biztosan nyomod neki a szöveget, hogy ne legyél nyámnyila, védd meg magad, rúgd szét a fejét. Remélhetőleg hamarosan megpakol a sötétben néhány ilyen liberális, ütésre nevelt gyerek.
sejk 2008.04.13. 19:24:32
Tudom, hogy amit most irok valószínűleg sokakat felháborít, de ettől még ez a véleményem.
1. a postban leírt és hiányolt "modor" egy formalitás, sőt, undorító képmutatás. Azonnal eszembe jut egy operett címe, "a mosoly országa". Nekem ettől felfordul a gyomrom: nem a szavainkkal kell megadni a tiszteletet, hanem a tetteinkkel! Szerintem éppenhogy pozitív jelenség, ha az emberek nem fojtják vissza az indulataikat, hanem azonnal levezetik. A baj pont az, hogy erre a többi ember rosszul reagál. Tehát nem ezek az udvariassági körök hiányoznak, hanem az, hogy az emberek a másikat helyesen tudják megítélni és helyesen tudjanak reagálni. Én egy nyílt és őszinte társadalmat szeretnék, még akkor is, ha az igazság a legtöbb esetben fájdalmas.
2. A gyereknevelésről: szerintem az, hogy megverik néha néha a gyereket, az egyáltalán nem baj. Sőt. Kétlem, hogy az az ember, aki a gyerek verését ellenzi, az sikeresen felnevelt volna már akár egy gyereket is. Természetesen a pofonnak nem szabad napi rutinná válnia, mert ahol az, ott valamit nagyon elrontottak. De néha egy két, jó időben jó helyre adott ütés használ a későbbi felnőttnek.
1. a postban leírt és hiányolt "modor" egy formalitás, sőt, undorító képmutatás. Azonnal eszembe jut egy operett címe, "a mosoly országa". Nekem ettől felfordul a gyomrom: nem a szavainkkal kell megadni a tiszteletet, hanem a tetteinkkel! Szerintem éppenhogy pozitív jelenség, ha az emberek nem fojtják vissza az indulataikat, hanem azonnal levezetik. A baj pont az, hogy erre a többi ember rosszul reagál. Tehát nem ezek az udvariassági körök hiányoznak, hanem az, hogy az emberek a másikat helyesen tudják megítélni és helyesen tudjanak reagálni. Én egy nyílt és őszinte társadalmat szeretnék, még akkor is, ha az igazság a legtöbb esetben fájdalmas.
2. A gyereknevelésről: szerintem az, hogy megverik néha néha a gyereket, az egyáltalán nem baj. Sőt. Kétlem, hogy az az ember, aki a gyerek verését ellenzi, az sikeresen felnevelt volna már akár egy gyereket is. Természetesen a pofonnak nem szabad napi rutinná válnia, mert ahol az, ott valamit nagyon elrontottak. De néha egy két, jó időben jó helyre adott ütés használ a későbbi felnőttnek.
kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.04.13. 19:26:57
Destroy
Pont Te vagy az, aki nem veszi a fáradságot és nem alkalmazza a konzervatív jó modort akkor, amikor a megszólító személyes névmást kisbetűvel írod.
A jó modort számon kérni és liberálisozni ilyen formában kicsit hipokrita dolog.
Én elemeztem az írásomban, rámutattam azokra az anomáliákra, amik miatt nem tudok egyetérteni a fenti szösszenettel, Te pedig erre nem vagy hajlandó, csak egy kinyilatkoztatásra, hogy én milyen ember vagyok, és, hogy hogyan nevelem gyermekem.
Roppant meggyőző.
Nemmellesleg egy több paraméteres dolog -miért olyanok a gyerekek, amilyenek- egyetlen paraméterére ráfogni, hogy nah, ezért, a butaság csimborasszója.
Jól meg lett hóbelevancolva a düzni, de ez van.
Nem várhatok el mindenkitől sem jó modort, sem átgondolt véleményt.
Ezt már megtanultam életem során.
Pont Te vagy az, aki nem veszi a fáradságot és nem alkalmazza a konzervatív jó modort akkor, amikor a megszólító személyes névmást kisbetűvel írod.
A jó modort számon kérni és liberálisozni ilyen formában kicsit hipokrita dolog.
Én elemeztem az írásomban, rámutattam azokra az anomáliákra, amik miatt nem tudok egyetérteni a fenti szösszenettel, Te pedig erre nem vagy hajlandó, csak egy kinyilatkoztatásra, hogy én milyen ember vagyok, és, hogy hogyan nevelem gyermekem.
Roppant meggyőző.
Nemmellesleg egy több paraméteres dolog -miért olyanok a gyerekek, amilyenek- egyetlen paraméterére ráfogni, hogy nah, ezért, a butaság csimborasszója.
Jól meg lett hóbelevancolva a düzni, de ez van.
Nem várhatok el mindenkitől sem jó modort, sem átgondolt véleményt.
Ezt már megtanultam életem során.
vacskamati 2008.04.13. 19:29:26
azért ne keverjük össze a liberális nevelést a nevelés teljes hiányával. engem liberális szellemben neveltek, pont ezért szoktam köszönni és megpróbálni nem zavarni az embereket. de látom az utcánkban lakó gyerekeket, akiknek a szülei a middleclass tagjai, komoly konzervatív, polgárinak nevezett kennelekből, és valahogy egyik gyereknek sem jut eszébe köszönni a szüleimnek.
blügy-blügy 2008.04.13. 20:03:10
A vasuton volt egy olyan sztori, hogy egy nő csesztetett egy nyugdíjas nőt(összekoszolta a cipőjével), és a többi utas közül az egyik a rágóját bele nyomta a nő hajába. De ez még a szociban volt, és a pontos történet is csak úgy rémlik... (?)
svarc enegger 2008.04.13. 20:11:48
Kolbászoszsömlének teljesen igaza van.
Rendre azt tapasztalom, hogy az ilyen erkölcsi felemlegetéseket és síránkozásokat olyan emberek adják elő, akik kutyába vesznek másokat.
Ez talán még mindig a kádár rendszer öröksége, hogy ennyire népszerű a szemforgató, ájtatatos rizsázás.
Rendre azt tapasztalom, hogy az ilyen erkölcsi felemlegetéseket és síránkozásokat olyan emberek adják elő, akik kutyába vesznek másokat.
Ez talán még mindig a kádár rendszer öröksége, hogy ennyire népszerű a szemforgató, ájtatatos rizsázás.
józan' 2008.04.13. 20:14:43
Hankiss Elemér foglalja össze remekül a
-hungaricumnak is erősen nevezhető- jelenséget.
jovonk.hu/index.php?Rovat=3#
kedvencem:"ahol nincs egy kialakult értékrend,ott az erősebb fog győzni."
ez a mondat mindent lefed.
-hungaricumnak is erősen nevezhető- jelenséget.
jovonk.hu/index.php?Rovat=3#
kedvencem:"ahol nincs egy kialakult értékrend,ott az erősebb fog győzni."
ez a mondat mindent lefed.
Joaquin 2008.04.13. 20:22:20
Magamban már előre örültem, hogy jól szétszedhetek egy ilyen demagóg marhaságot de látom kolbászoszsömle megtette :)
Már csak egy-két dolgot tennék hozzá: ha ráerőltetsz fölösleges szabályokat a gyerekedre, akkor azt is levonhatja tanulságként, hogy a kisebbre bármikor rá lehet erőltetni szabályokat, csak mert nekem úgy esik jól. A nevelést sem elhanyagolni, sem túlzásba vinni nem szabad.
Más részt, én mindig is úgy gondoltam, hogy a tisztelet nem alanyi jogon jár: ki kell érdemelni. Ez érvényes szülőre, tanárra, bármelyik emberre. (Nem, lenézni sem kell automatikusan senkit...azt is ki kell érdemelni :))
Már csak egy-két dolgot tennék hozzá: ha ráerőltetsz fölösleges szabályokat a gyerekedre, akkor azt is levonhatja tanulságként, hogy a kisebbre bármikor rá lehet erőltetni szabályokat, csak mert nekem úgy esik jól. A nevelést sem elhanyagolni, sem túlzásba vinni nem szabad.
Más részt, én mindig is úgy gondoltam, hogy a tisztelet nem alanyi jogon jár: ki kell érdemelni. Ez érvényes szülőre, tanárra, bármelyik emberre. (Nem, lenézni sem kell automatikusan senkit...azt is ki kell érdemelni :))
pistike 2008.04.13. 20:29:25
Van egy ország, ahol a jómodort hirdetni demagógia. Érdemes ebben az országban szétnézni egy nemzeti ünnep esi óráiban, vagy esetleg egy jegyiroda előtt egy bizonyos péntek délután.
Ennyit arról, hogy vajon demagóg-e bármilyen népnevelő célzattal beszélni.
Ennyit arról, hogy vajon demagóg-e bármilyen népnevelő célzattal beszélni.
Az igazi Svarc Enegger · https://www.youtube.com/watch?v=Ik9qunsZZtY&index=21&list=RDJVoyWQSNr8I 2008.04.13. 20:36:21
Népnevelő célzattal mindig demagóg beszélni.
Példát mutatni lenne erkölcsös.
Példát mutatni lenne erkölcsös.
Rebca 2008.04.13. 20:36:47
sejk, az első ponttal egyetértek, ezen én is sokat filóztam illetve sokat beszélgettünk már társaságban ilyesmiről. Rosszabb napjaimon rendesen fel tudom húzni magam ezen és a hasonló témákon. :)
A második pedig, hogy a verés erős kifejezés 20 év alatt kiosztott 2 pofonra. Az még oké, de több nem. Én is kaptam, de már fogalmam nincs miért. Annyira emlékszem, hogy korántsem nevelő szándékú volt, tehát inkább betett nekem, mint használt volna. De mindegy, a lényeg hogy akkor sem kötelező ezt a módszert alkalmazni, csak ha nagyon-nagyon muszáj.
A második pedig, hogy a verés erős kifejezés 20 év alatt kiosztott 2 pofonra. Az még oké, de több nem. Én is kaptam, de már fogalmam nincs miért. Annyira emlékszem, hogy korántsem nevelő szándékú volt, tehát inkább betett nekem, mint használt volna. De mindegy, a lényeg hogy akkor sem kötelező ezt a módszert alkalmazni, csak ha nagyon-nagyon muszáj.
degerely 2008.04.13. 20:46:35
Igen és van több olyan ország is, ahol lila köddel fátyolozott tekintettel szokás révedezni az olyan önmagukban értelmetlen kifejezések hallatán, mint például a jómodor... Mert a világ csak hullik bele a szennybe, a morális emésztőgödörbe, meg amúgyis régen minden olyan jó volt, az emberek tiszták, jószaguak, nem volt háború, cúúnya gyülölet és az egerek hozták a búzát a malomba a picike szájukkal...
Hát hol itt a demagógia kéremszépen?
Hát hol itt a demagógia kéremszépen?
forumuser 2008.04.13. 20:54:23
"a tisztelet nem alanyi jogon jár: ki kell érdemelni"
Pontosan.
Pontosan.
forumuser 2008.04.13. 20:57:56
degerely
O tempora, o mores! No igen... Kétezer évvel ezelőtt is neveletlennek tartották a fiatalokat, és most is. Mégse látom, hogy akkoriban annyival jobbak lettek volna az emberek.
Persze, a tanárverés, meg a többi. Igen, létezik, és meg kell keresni az okát, de ez nagy valószínűséggel nem az lesz, hogy "ah, elkorcsosul a világ, úgy en bloc", meg "régebben erkölcsösebbek voltak az emberek" (napersze).
O tempora, o mores! No igen... Kétezer évvel ezelőtt is neveletlennek tartották a fiatalokat, és most is. Mégse látom, hogy akkoriban annyival jobbak lettek volna az emberek.
Persze, a tanárverés, meg a többi. Igen, létezik, és meg kell keresni az okát, de ez nagy valószínűséggel nem az lesz, hogy "ah, elkorcsosul a világ, úgy en bloc", meg "régebben erkölcsösebbek voltak az emberek" (napersze).
Dr Milton 2008.04.13. 21:01:43
Örülök, hogy valaki legalább foglalkozik ilyen dolgokkal. Én - többekkel ellentétben - hiszek a tekitélyelvben és az sem volt ördögtől való amikor 'kalapot levetve hajbókoltak az alantasok az uraknak, akik foghegyről beszéltek a pórnéppel.'
'Ha csúnyán írtam annak idején az iskolában, kaptam egy körmöst, aztán egy óra múlva szépen írtam. Most elviszik pszichiáterhez. Tehát itt elképesztő helyzet van.'
'Ha csúnyán írtam annak idején az iskolában, kaptam egy körmöst, aztán egy óra múlva szépen írtam. Most elviszik pszichiáterhez. Tehát itt elképesztő helyzet van.'
Wannabe 2008.04.13. 21:04:09
Az a baj, hogy ha erkölcsösnek és tisztelettudónak nevelem a gyerekem, akkor lemarad az életben a sok törtető taposógép közt.
T. Georgina 2008.04.13. 21:08:21
Engem is nagyon szabadon neveltek.Egyszer kezet emelte anyámra a nyga szabadságban.Fater ugy megvert hogy azóta is fáj.Mondom egyszer(!).Na azóta elég jól nevelt gyerek vagyok így 25felé.Szerintem is egy erőteljesebb hatékonyabb otthoni nevelés hiányzik de nagyon.De hoygan is nevelhetne az aki ugyancsak nem kapott jó nevellést?A tanár meg nem nevelhet ert feljelntik vagy megverik:(
(Amugy az én anyámék is közép osztály ultrakonzervatítv de mindenkivel udvarias vagyok.)
NA szép estt nektek
(Amugy az én anyámék is közép osztály ultrakonzervatítv de mindenkivel udvarias vagyok.)
NA szép estt nektek
Maddness69 2008.04.13. 21:09:08
Tisztelet kell. Szerintem ez egyértelmű. Viszont most A LÉT A TÉT! Ilyen luxus, mint tisztelet, becsület, empátia, stb nem megengedhető. Egyértelmű gyengeség.
Túlélni a vadkapitalizmust + liberalizmust! Előre a 7 millás lakosú Mo-ért! 2 milla open-minded és 5 milla szolga. Sok sikert!
Túlélni a vadkapitalizmust + liberalizmust! Előre a 7 millás lakosú Mo-ért! 2 milla open-minded és 5 milla szolga. Sok sikert!
Maresz 2008.04.13. 21:09:32
Egyrészt, bármilyen furcsa hallani ezt egyeseknek, más volt a világ száz évvel ezelőtt. Én az utóbbi 10-15 évet áttekintve is igen rossz változásokat látok.
Azt pedig ne felejtsük el, hogy az állatvilágtól az választ el, és emelt ki onnét, hogy az egymás gyilkolás törvénye helyett valami mást tettünk. Mi ebben az országban egyre inkább visszasüllyedünk az állati szintre, ott is tart azt ország.
Jó, ne is foglalkozzunk, öljük egymást, legalább elfogyunk lassan.
Azt pedig ne felejtsük el, hogy az állatvilágtól az választ el, és emelt ki onnét, hogy az egymás gyilkolás törvénye helyett valami mást tettünk. Mi ebben az országban egyre inkább visszasüllyedünk az állati szintre, ott is tart azt ország.
Jó, ne is foglalkozzunk, öljük egymást, legalább elfogyunk lassan.
kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.04.13. 21:21:44
Dr Milton
Te valószínűleg nem az alantas helyzetéből szemléled a múltat, amikor kijelented azt, hogy nem volt "ördögtől való" amikor kalapot levetve hajbókoltak az alantasok az uraknak, akik foghegyről beszéltek a pórnéppel.
Nézd meg a Tarzan a majomember 1932-es filmet, és gondolkozz el azon a miliőn, amit az sugároz!
Azt a tekintélyt, amit elfogadsz, egészen más tisztelni, mint azt, amit rád kényszerítenek.
A körmös-szépírás kapcsolatáról pedig az jut az eszembe, hogy régen, még más rendszerben oktatták az írást.
Amikor én jártam iskolába, még akkor sem kellett karácsonyra írni, amikor pedig apám, akkor húsvétra sem.
A szóképes olvasás, és a finommozgás erőltetése a magyar nyelv és a fejletlen idegrendszer esetében kiélezi azokat a különbségeket, amik életkori sajátosságként vannak az 5-8 éves gyerekek között.
Ám ennek a megoldása nem a nádpálca, hanem az életkori és nyelvi! sajátosságokat figyelembevevő oktatás lenne.
Te valószínűleg nem az alantas helyzetéből szemléled a múltat, amikor kijelented azt, hogy nem volt "ördögtől való" amikor kalapot levetve hajbókoltak az alantasok az uraknak, akik foghegyről beszéltek a pórnéppel.
Nézd meg a Tarzan a majomember 1932-es filmet, és gondolkozz el azon a miliőn, amit az sugároz!
Azt a tekintélyt, amit elfogadsz, egészen más tisztelni, mint azt, amit rád kényszerítenek.
A körmös-szépírás kapcsolatáról pedig az jut az eszembe, hogy régen, még más rendszerben oktatták az írást.
Amikor én jártam iskolába, még akkor sem kellett karácsonyra írni, amikor pedig apám, akkor húsvétra sem.
A szóképes olvasás, és a finommozgás erőltetése a magyar nyelv és a fejletlen idegrendszer esetében kiélezi azokat a különbségeket, amik életkori sajátosságként vannak az 5-8 éves gyerekek között.
Ám ennek a megoldása nem a nádpálca, hanem az életkori és nyelvi! sajátosságokat figyelembevevő oktatás lenne.
degerely 2008.04.13. 21:23:57
Maresz
Tényleg más volt a világ száz éve, ez tény.
Jobb lett volna? Kétlem.
Picit nézz utána az akkori történelmi eseményeknek, életkörülményeknek, statisztikáknak.
Ajánlom az alábbi címszavak keresését: világháború, iparosodás, gyarmati politika, emberi jogok, analfabetizmus, munkakörülmények, munkásosztály, faji egyenlőség.
Ha ez megvan, akkor képzeld el, hogy egy átlagos munkáscsaládban felnövő gyerek milyen nevelést kaphatott. Verés megvolt, alázatot tanúlt..., ez lenne olyan piszok jó?
Tényleg más volt a világ száz éve, ez tény.
Jobb lett volna? Kétlem.
Picit nézz utána az akkori történelmi eseményeknek, életkörülményeknek, statisztikáknak.
Ajánlom az alábbi címszavak keresését: világháború, iparosodás, gyarmati politika, emberi jogok, analfabetizmus, munkakörülmények, munkásosztály, faji egyenlőség.
Ha ez megvan, akkor képzeld el, hogy egy átlagos munkáscsaládban felnövő gyerek milyen nevelést kaphatott. Verés megvolt, alázatot tanúlt..., ez lenne olyan piszok jó?
Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2008.04.13. 21:29:49
Sokan összetévesztik a liberális nevelést, a nevelés hiányával.
Manapság (nem ma kezdődött ugyan, hanem az első világháború idején) a szülőnek nem igen van ideje és türelme a gyerekkel foglalkozni. Lepasszolja hát az óvodába, csakhogy az óvodában sem foglalkozik vele senki. Aztán bekerül az iskolába, ahol megint csak. A gyerek egymást nevelik...
A szülő azon ritka alkalmakkor, amikor mégis a gyerekével van agyontutujgatja azt, anyagi javakkal próbálja megvásárolni a tiszteletét és szeretetét. Ez nem müködik. A gyermek gyenge erkölcsi érzékét a saját következetlenségével alapozza meg.
Mellesleg a tanárokra ugyanez igaz. Vannak tanárok, akiknél rosszak a gyerekek, vannak akiknél jók, pedig ugyanaz az osztály, pedig egyik se pofozkodik. Fellépés, következetesség, empátia stb...
Manapság (nem ma kezdődött ugyan, hanem az első világháború idején) a szülőnek nem igen van ideje és türelme a gyerekkel foglalkozni. Lepasszolja hát az óvodába, csakhogy az óvodában sem foglalkozik vele senki. Aztán bekerül az iskolába, ahol megint csak. A gyerek egymást nevelik...
A szülő azon ritka alkalmakkor, amikor mégis a gyerekével van agyontutujgatja azt, anyagi javakkal próbálja megvásárolni a tiszteletét és szeretetét. Ez nem müködik. A gyermek gyenge erkölcsi érzékét a saját következetlenségével alapozza meg.
Mellesleg a tanárokra ugyanez igaz. Vannak tanárok, akiknél rosszak a gyerekek, vannak akiknél jók, pedig ugyanaz az osztály, pedig egyik se pofozkodik. Fellépés, következetesség, empátia stb...
forumuser 2008.04.13. 22:32:30
"Ha csúnyán írtam annak idején az iskolában, kaptam egy körmöst, aztán egy óra múlva szépen írtam. Most elviszik pszichiáterhez."
A félelem szülte tisztelet nagyon egészséges, tényleg... :/ Persze mondhatod, hogy "dehát mi sem haltunk bele", és valóban nem, de biztos vagy benne, hogy a jólidomítottság a cél? Nem inkább az arany középút, ahol helye van a (kiérdemelt!) tiszteletnek, de az egyéni gondolatoknak is? (Ajánlott mű: Holt költők társasága)
Herótom van a mondvacsinált pszichológiai-pszichiátriai bajoktól, meg a végletekig megengedő, erőtlen ún. nevelési módszerektől, csakúgy, mint neked; de a ló másik oldala sem jó...
A félelem szülte tisztelet nagyon egészséges, tényleg... :/ Persze mondhatod, hogy "dehát mi sem haltunk bele", és valóban nem, de biztos vagy benne, hogy a jólidomítottság a cél? Nem inkább az arany középút, ahol helye van a (kiérdemelt!) tiszteletnek, de az egyéni gondolatoknak is? (Ajánlott mű: Holt költők társasága)
Herótom van a mondvacsinált pszichológiai-pszichiátriai bajoktól, meg a végletekig megengedő, erőtlen ún. nevelési módszerektől, csakúgy, mint neked; de a ló másik oldala sem jó...
vidor 2008.04.13. 22:42:53
kolbászoszsömle 2008.04.13. 19:26:57
"Pont Te vagy az, aki nem veszi a fáradságot és nem alkalmazza a konzervatív jó modort akkor, amikor a megszólító személyes névmást kisbetűvel írod."
Okádnom kell a nagybetűvel írt megszólító személyes névmásoktól, különösen egy "Magyarán buta vagyol, de okoskocc" befejezésű irományban. Mintha a nyakamba lihegné valaki, hogy "Neked, Kedves Barátom, bizony a büdös kurv@ anyádat".
"Pont Te vagy az, aki nem veszi a fáradságot és nem alkalmazza a konzervatív jó modort akkor, amikor a megszólító személyes névmást kisbetűvel írod."
Okádnom kell a nagybetűvel írt megszólító személyes névmásoktól, különösen egy "Magyarán buta vagyol, de okoskocc" befejezésű irományban. Mintha a nyakamba lihegné valaki, hogy "Neked, Kedves Barátom, bizony a büdös kurv@ anyádat".
vidéki suttyó 2008.04.13. 23:36:18
A modor az erkölccsel együtt romlik, és ez a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan. A felelösöket mindenki ismeri: szülö, tanár, média, a világ megváltozott értékítélete. Akiben erös a belsö tartás, az szembe tud szállni ezekkel a tendenciákkal, akiben meg gyenge, az növelni fogja a modortalanok egyre nagyobb táborát.
vacskamati 2008.04.13. 23:37:54
"Okádnom kell a nagybetűvel írt megszólító személyes névmásoktól"
nekem is: különösen, amikor a rendőségen felvett jegyzőkönyvben a tolvajt tisztelik meg vele.
nekem is: különösen, amikor a rendőségen felvett jegyzőkönyvben a tolvajt tisztelik meg vele.
kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.04.13. 23:40:34
Kedves vidor!
Ha én küldök el valakit a kurva anyjába, a alig várja, hogy indulhasson!
A jó modor pontosan arról szól, hogy tartjuk a kereteket.
A megszólítás írásban nagybetű, az pl. keret.
Lehet tőle hányni, meg bizonyára jobban esne a lelkednek, ha elsiklanék egy ilyen dolog felett egy a modorral foglalkozó irományban, és ha magam vétnék valami hasonló hibát bizonyára a földhöz is vernéd a segged örömödben.
Ám én meglehetősen jólnevelt, konszolidált fiatalember vagyok, aki figyel az efféle formákra, mindamellett, hogy képes vagyok sarkosan kifejteni a véleményem.
Tapintatlanság a formában.
Ez a védjegyem!
A Tied micsoda?
Tényleg az ami kilátszik?
Ha én küldök el valakit a kurva anyjába, a alig várja, hogy indulhasson!
A jó modor pontosan arról szól, hogy tartjuk a kereteket.
A megszólítás írásban nagybetű, az pl. keret.
Lehet tőle hányni, meg bizonyára jobban esne a lelkednek, ha elsiklanék egy ilyen dolog felett egy a modorral foglalkozó irományban, és ha magam vétnék valami hasonló hibát bizonyára a földhöz is vernéd a segged örömödben.
Ám én meglehetősen jólnevelt, konszolidált fiatalember vagyok, aki figyel az efféle formákra, mindamellett, hogy képes vagyok sarkosan kifejteni a véleményem.
Tapintatlanság a formában.
Ez a védjegyem!
A Tied micsoda?
Tényleg az ami kilátszik?
forumuser 2008.04.13. 23:50:10
"A modor az erkölccsel együtt romlik, és ez a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan."
Hm. Mihez képest? Erkölcsösebb lett volna a mai embereknél - például - Caligula? Néró? A rabszolgatartók? A bordélyház-látogató pápák? Az első éjszaka jogának gyakorlói?
Hm. Mihez képest? Erkölcsösebb lett volna a mai embereknél - például - Caligula? Néró? A rabszolgatartók? A bordélyház-látogató pápák? Az első éjszaka jogának gyakorlói?
elnézéstkérek · http://gecibebazmeg.hu 2008.04.14. 03:01:37
kedves mindenki
elolvastam ezt a sok hülyeséget, rosszul lettem, hányingerbazmeggeci
remélem mihamarább eltünök ebböl az országból..
hát ti bazmeg wikidézetröl másolgató angliában vállalati igazgató bazmegek vagytok, egyetek szart
elolvastam ezt a sok hülyeséget, rosszul lettem, hányingerbazmeggeci
remélem mihamarább eltünök ebböl az országból..
hát ti bazmeg wikidézetröl másolgató angliában vállalati igazgató bazmegek vagytok, egyetek szart
Doris · http://doris.blog.hu 2008.04.14. 06:23:03
Néhány apróság: Ha mész egy folyosón, vagy egy ajtón ki vagy be szeretnél lépni, és szembe veled egy gyerek közeledik, tízből kilencszer neked kell félreállnod, különben elsodorna. Ha a saját gyereked félreállítod, mert egy idősebb jön rá szemközt, nem egyszer a felnőtt szól (kioktatva téged), hogy nem kell, hadd menjen csak előre az a gyerek.
Ugyanez a tegezés- magázás. A gyerek köszön, ahogy tanítottad, a felnőtt meg rászól, hogy őt ugyan ne magázza. Röhej. Aszt ugyan miért ne? Attól fiatalabb lesz, ha lebratyizik a kicsivel? A fiam harmadikos osztályában 4- 5 gyerek magázza a tanárt, a többiek nem. Nyúlkálnak az asztalán a holmijai közé- én ezen kiakadok. Ha beszélsz egy gyerekkel, amikor elunja, otthagy a picsába. Vagy beléd beszél.
Ha elmegyek a bnőmhöz (vagy bárhová), amíg a felnőttek éppen aktuális problémáikat beszélik meg, a gy. ott tátja a száját, hallgatózik, vagy épp ő osztja az észt.
Mire föl?
Nem is érti a felét annak, amit hall.
Elmennek valahová, és a gy. diktálja, hogy meddig lehet maradni. Ha elunja magát, nyafog, követelőzik, lehetetlenné teszi a társalgást, végül a szülő feladja, és elmennek...
Aztán azt várják tőlük, hogy mikor felpendülnek, egycsapásra udvarias, előzékeny kamaszok legyenek. Hogyan? Mikor tanulták volna meg, mikor egész addig semmi ilyen elvárás nem volt.
Ugyanez a tegezés- magázás. A gyerek köszön, ahogy tanítottad, a felnőtt meg rászól, hogy őt ugyan ne magázza. Röhej. Aszt ugyan miért ne? Attól fiatalabb lesz, ha lebratyizik a kicsivel? A fiam harmadikos osztályában 4- 5 gyerek magázza a tanárt, a többiek nem. Nyúlkálnak az asztalán a holmijai közé- én ezen kiakadok. Ha beszélsz egy gyerekkel, amikor elunja, otthagy a picsába. Vagy beléd beszél.
Ha elmegyek a bnőmhöz (vagy bárhová), amíg a felnőttek éppen aktuális problémáikat beszélik meg, a gy. ott tátja a száját, hallgatózik, vagy épp ő osztja az észt.
Mire föl?
Nem is érti a felét annak, amit hall.
Elmennek valahová, és a gy. diktálja, hogy meddig lehet maradni. Ha elunja magát, nyafog, követelőzik, lehetetlenné teszi a társalgást, végül a szülő feladja, és elmennek...
Aztán azt várják tőlük, hogy mikor felpendülnek, egycsapásra udvarias, előzékeny kamaszok legyenek. Hogyan? Mikor tanulták volna meg, mikor egész addig semmi ilyen elvárás nem volt.
Pelthar 2008.04.14. 06:32:36
Kedves kolbászoszsömle!
Az eddig általad beírtak közül több dolog is szúrja a szemem, de arra nincs időm, hogy mindre reagáljak, ezért csak pár részletet ragadnék ki:
"Igen, ettől ötévesek.
Csúnyán beszélnek, és a tulajdon, mint kategória felfoghatatlan számukra.
Neked is az volt, csak már nem emlékszel rá.
Te is csúnyán beszéltél, de lehet, hogy leszoktál róla."
Ez egyszerűen nem igaz, illetve csak a gyerekek egy kis részére. Bármikor mutatok neked akármennyi ellenpéldát - olyan ötéves gyerekeket, akik nem beszélnek csúnyán, és tudják, hogy mit jelent az "érték" szó. Ami konkrétan engem illet, én 5 évesen Dékány Andrást, meg Verne-t olvastam fel az óvodás társaimnak, imádtam a híres felfedezések történetét, vidéki focimeccsekre jártam a nagyapámmal...
Ő azért káromkodott néha, de ez egyáltalán nem tűnt viccesnek, és eszembe nem jutott volna utánozni. (Ez azért változott az évek alatt, de most már elmúltam 30, így annyira talán nem vészes a helyzet, pláne, hogy nem viszem túlzásba.)
A lényeg, hogy általánosnak tekinted a rossz példát, mintha csak ez a véglet létezne, és éppen ezért elfogadhatónak tartod. Ez hiba. Van jobb módszer, a környezetem tele van az élő példákkal.
"Ezekbe a gyerekekbe a szüleik félelmet neveltek, meg önnálótlanságot, nem pedig jómodort.
Ha egy gyerek nem ismeri fel a szociális tér változását, vagy ha fel is ismeri, nem próbál meg alkalmazkodni hozzá (ragaszkodik a megszokott rituáléihoz), az önmagában nem erény.
Egy gyerek, aki mindig vesztes pozícióban van, mindent megmondanak neki az okos felnőttek, pont úgy viselkedik, ahogy leírtad.
Csendes, rendes, és a többiek által halálba szopatott álmában bepisilő."
Ezek alapján pl nekem egy csendes, rendes, halálba szopatott, álmomban bepisilős lúzernek, örök vesztesnek kellett volna lennem. Sőt, az öcsémnek is, a barátnőm öccsének is, és jóformán minden gyereknek az ismerettségi körömben. Én ezt valahogy nem tapasztalom magunkon.
Egyáltalán nincs SEMMILYEN összefüggés a tulajdon tisztelete, és a "csendesség" mértéke közt (a bepisilésről nem is beszélve). Láttál életed során pár rossz példát, és megint ezek alapján általánosítasz.
Korábban még azt is hozzátetted, hogy a nyerő módszer az, ha törtető, senkit sem tisztelő karrieristát csinálunk a gyerekünkből. (Aki majd bedug minket egy intézetbe, ha az útjában leszünk.) Erősen kétlem, hogy ennél ne tudnék most azonnal jobbat mondani. Hagyni, hogy a gyerek a saját apró hibáival és sikereivel saját magának alakítsa ki a neki megfelelő morális szabályokat, a szülőnek csak annyi a dolga, hogy körülvegye a gyereket lehetőségekkel, és megszabja a határokat, amelyek közt a gyerek teljesen önállóan dönthet.
Végül, ha már demagógia, én hiszem, hogy nem kell minden gyereknek sikeresnek lenni. Ám az olyanok miatt, akik mindenkin átlépve akkor is tolják a gyereküket, ha a kölyök a nevét se tudja normálisan kimondani, szép lassan teljesen felhígul a szakmai színvonal a legtöbb munkahelyen. Előszor a művészetek mennek tönkre, de már érezni a hatást a hagyományosabb pályákon is. A szülő meg alkalmasint észre se veszi, hogy a gyerek csak küszködik a képességeihez mérten túl nagy feladattal, és nem érti, hogy miért nem fogadják el a kollégiái, miért megy tönkre a magánélete, stb, stb.
Egy szélsőséget propagálsz mint követendő módszer, pedig pont az a legnagyobb probléma, hogy milyen sokan nézik már így is fekete-fehérben a világot. Például megnézek egy közepeske filmet, és kiváncsi vagyok mit gondolnak róla mások, ezért felmegyek mondjuk az imdb.com-ra. Az emberek fele 10-esre, a másik fele egyesre értékeli ugyanazt a filmet, 2-3-4-5-6-7-8-9-es értékelés nincs. Vagy csúcsszuper a film, vagy szar. Alig néhányan képesek árnyaltabban véleményt mondani, és alapjában véve gyengébb produkciókban is értéket felfedezni, vagy remekművekben az apróbb hibákat kiszúrni. Ez lenne a helyes irány? Te is elolvasod majd a hozzászólásomat, és valószínűleg vagy az egészet elfogadod és értekeled, vagy az egészet elveted.
Az eddig általad beírtak közül több dolog is szúrja a szemem, de arra nincs időm, hogy mindre reagáljak, ezért csak pár részletet ragadnék ki:
"Igen, ettől ötévesek.
Csúnyán beszélnek, és a tulajdon, mint kategória felfoghatatlan számukra.
Neked is az volt, csak már nem emlékszel rá.
Te is csúnyán beszéltél, de lehet, hogy leszoktál róla."
Ez egyszerűen nem igaz, illetve csak a gyerekek egy kis részére. Bármikor mutatok neked akármennyi ellenpéldát - olyan ötéves gyerekeket, akik nem beszélnek csúnyán, és tudják, hogy mit jelent az "érték" szó. Ami konkrétan engem illet, én 5 évesen Dékány Andrást, meg Verne-t olvastam fel az óvodás társaimnak, imádtam a híres felfedezések történetét, vidéki focimeccsekre jártam a nagyapámmal...
Ő azért káromkodott néha, de ez egyáltalán nem tűnt viccesnek, és eszembe nem jutott volna utánozni. (Ez azért változott az évek alatt, de most már elmúltam 30, így annyira talán nem vészes a helyzet, pláne, hogy nem viszem túlzásba.)
A lényeg, hogy általánosnak tekinted a rossz példát, mintha csak ez a véglet létezne, és éppen ezért elfogadhatónak tartod. Ez hiba. Van jobb módszer, a környezetem tele van az élő példákkal.
"Ezekbe a gyerekekbe a szüleik félelmet neveltek, meg önnálótlanságot, nem pedig jómodort.
Ha egy gyerek nem ismeri fel a szociális tér változását, vagy ha fel is ismeri, nem próbál meg alkalmazkodni hozzá (ragaszkodik a megszokott rituáléihoz), az önmagában nem erény.
Egy gyerek, aki mindig vesztes pozícióban van, mindent megmondanak neki az okos felnőttek, pont úgy viselkedik, ahogy leírtad.
Csendes, rendes, és a többiek által halálba szopatott álmában bepisilő."
Ezek alapján pl nekem egy csendes, rendes, halálba szopatott, álmomban bepisilős lúzernek, örök vesztesnek kellett volna lennem. Sőt, az öcsémnek is, a barátnőm öccsének is, és jóformán minden gyereknek az ismerettségi körömben. Én ezt valahogy nem tapasztalom magunkon.
Egyáltalán nincs SEMMILYEN összefüggés a tulajdon tisztelete, és a "csendesség" mértéke közt (a bepisilésről nem is beszélve). Láttál életed során pár rossz példát, és megint ezek alapján általánosítasz.
Korábban még azt is hozzátetted, hogy a nyerő módszer az, ha törtető, senkit sem tisztelő karrieristát csinálunk a gyerekünkből. (Aki majd bedug minket egy intézetbe, ha az útjában leszünk.) Erősen kétlem, hogy ennél ne tudnék most azonnal jobbat mondani. Hagyni, hogy a gyerek a saját apró hibáival és sikereivel saját magának alakítsa ki a neki megfelelő morális szabályokat, a szülőnek csak annyi a dolga, hogy körülvegye a gyereket lehetőségekkel, és megszabja a határokat, amelyek közt a gyerek teljesen önállóan dönthet.
Végül, ha már demagógia, én hiszem, hogy nem kell minden gyereknek sikeresnek lenni. Ám az olyanok miatt, akik mindenkin átlépve akkor is tolják a gyereküket, ha a kölyök a nevét se tudja normálisan kimondani, szép lassan teljesen felhígul a szakmai színvonal a legtöbb munkahelyen. Előszor a művészetek mennek tönkre, de már érezni a hatást a hagyományosabb pályákon is. A szülő meg alkalmasint észre se veszi, hogy a gyerek csak küszködik a képességeihez mérten túl nagy feladattal, és nem érti, hogy miért nem fogadják el a kollégiái, miért megy tönkre a magánélete, stb, stb.
Egy szélsőséget propagálsz mint követendő módszer, pedig pont az a legnagyobb probléma, hogy milyen sokan nézik már így is fekete-fehérben a világot. Például megnézek egy közepeske filmet, és kiváncsi vagyok mit gondolnak róla mások, ezért felmegyek mondjuk az imdb.com-ra. Az emberek fele 10-esre, a másik fele egyesre értékeli ugyanazt a filmet, 2-3-4-5-6-7-8-9-es értékelés nincs. Vagy csúcsszuper a film, vagy szar. Alig néhányan képesek árnyaltabban véleményt mondani, és alapjában véve gyengébb produkciókban is értéket felfedezni, vagy remekművekben az apróbb hibákat kiszúrni. Ez lenne a helyes irány? Te is elolvasod majd a hozzászólásomat, és valószínűleg vagy az egészet elfogadod és értekeled, vagy az egészet elveted.
kolbászoszsömle · http://limerik.blog.hu/ 2008.04.14. 07:23:15
Pelthar
Te egy zseni vagy aki zsenik közé járt óvodába!
Öt évesen Verne-ét olvasni kúl dolog, olyan minőségben felolvasni, hogy azt értékelje a többi gyerek, pedig még kúlabb, öt évesen olyan társaságban lenni, amelyik képes értékelni egy lassú történetvezetést, napokig semmi nem történést viszont egyszerűen elképesztő!
Nekem olyan 2 évre volt szükségem ahhoz, hogy minőségi (nem csak a a szüleim által hallgatható) felolvasást tudjak tartani, és 9-10 éves korom előtt nem igazán tudtam mit kezdeni Verne munkásságával!
Gratulálok!
Le a kalappal!
Az olyan ember véleményét, ki képes erre (és családja, ismerősei is hasonló kvalitásokkal rendelkeznek, szal nem lonestar) piedesztára kell emelni!
Vagy esetleg szándékosan tévedsz az időponttal kapcsolatban?
Te egy zseni vagy aki zsenik közé járt óvodába!
Öt évesen Verne-ét olvasni kúl dolog, olyan minőségben felolvasni, hogy azt értékelje a többi gyerek, pedig még kúlabb, öt évesen olyan társaságban lenni, amelyik képes értékelni egy lassú történetvezetést, napokig semmi nem történést viszont egyszerűen elképesztő!
Nekem olyan 2 évre volt szükségem ahhoz, hogy minőségi (nem csak a a szüleim által hallgatható) felolvasást tudjak tartani, és 9-10 éves korom előtt nem igazán tudtam mit kezdeni Verne munkásságával!
Gratulálok!
Le a kalappal!
Az olyan ember véleményét, ki képes erre (és családja, ismerősei is hasonló kvalitásokkal rendelkeznek, szal nem lonestar) piedesztára kell emelni!
Vagy esetleg szándékosan tévedsz az időponttal kapcsolatban?
bloodhound 2008.04.14. 07:48:48
nagy kár ezért a postért, elég semmitmondó, és álszent, olyasmit kér számon, ami véleményem szerint sosem létezett, vagy legalábbis sosem úgy létezett, ahogy a cikk beállítja. Az ember mindig is individualista és önző volt, semmi változás sem történt, nem lett rosszabb a helyzet (max. inkább jobb, egyetértk a régi tarzan-film példaként való felhozásával valamelyik kommentben), az az "aranykor", aminek elmúltát ez a post fájlalja, sosem létezett, így az írás hamis, és az urban legend villamosos/buszos sztori még tovább ront az egész hitelén és értelmén. :(
Pelthar 2008.04.14. 08:15:27
kolbászzsömle
Köszönöm az "őszinte" elismerést, de felesleges a cinizmus, ez nem egy urban legend. 4 évesen tanultam meg írni és olvasni, lényegében azért, mert utáltam, hogy nem tudom megnézni a műsorújságban, hogy mikor lesznek sportközvetítések, én meg imádtam mindent, ami sport. A felolvasást egyébként jobban értékelték az óvónők, mert amíg én olvasgattam, addig ők nyugodtan kávézgattak meg cseverésztek a sarokban.
Megjegyzem még, hogy engem lekötöttek a regények, természetesen a többi ovisért nem vállalok garanciát.
Fontosabb valamivel, hogy a mondandóm szempontjából lényegtelenek az én vagy a környezetem képességei. Ha úgy vesszük, akkor az én példám is egy szélsőség, de mint élő cáfolat, máris itt vagyok, és igazolom, hogy nem minden 5 éves kölyök olyan elvetemült gonosztevő, ahogy azt te megállapítottad, valamint nem is lesz mindegyik normális gyerekből lúzer.
Köszönöm az "őszinte" elismerést, de felesleges a cinizmus, ez nem egy urban legend. 4 évesen tanultam meg írni és olvasni, lényegében azért, mert utáltam, hogy nem tudom megnézni a műsorújságban, hogy mikor lesznek sportközvetítések, én meg imádtam mindent, ami sport. A felolvasást egyébként jobban értékelték az óvónők, mert amíg én olvasgattam, addig ők nyugodtan kávézgattak meg cseverésztek a sarokban.
Megjegyzem még, hogy engem lekötöttek a regények, természetesen a többi ovisért nem vállalok garanciát.
Fontosabb valamivel, hogy a mondandóm szempontjából lényegtelenek az én vagy a környezetem képességei. Ha úgy vesszük, akkor az én példám is egy szélsőség, de mint élő cáfolat, máris itt vagyok, és igazolom, hogy nem minden 5 éves kölyök olyan elvetemült gonosztevő, ahogy azt te megállapítottad, valamint nem is lesz mindegyik normális gyerekből lúzer.
forumuser 2008.04.14. 10:45:52
Tegyük hozzá, hogy az az ötéves, aki rajzolgat meg játszik naphosszat, ugyanúgy értékes gyerek (majd ember) lehet, mint a Vernét olvasó. (Én is tudtam olvasni ötévesen, na és.)
Doris · http://doris.blog.hu 2008.04.14. 14:16:50
Szerintem meg nem az olvasáson van a hangsúly, hanem hogy a trágárság ömlik- e a száján kifelé, vagy valami értékelhető esetleg? Akár öt évesen, akár később. Hogy tudja- e megadni az alapvető tiszteletet embertársainak, vagy sem.
A blogon kommentelés (esetenként anyázás) elég jól mutatja egyébként az általános morált és jó modort.
A blogon kommentelés (esetenként anyázás) elég jól mutatja egyébként az általános morált és jó modort.
bloodhound v2.0 2008.04.14. 14:53:18
a morálnak általábansemmi köze ahoz, hogy anyázol esetleg. persze ez sem igaz mindig.
Pelthar 2008.04.14. 15:28:38
fortisszima, nyilván sejted, hogy nem saját magam fényezése volt a cél, és természetesen teljesen igazad van. Ahogy Doris is jelezte, kicsit leakadtatok ezen a ponton, a hozzászólásnak messze nem ez volt a legfontosabb pontja.
Én úgy gondolom, hogy semmi baj nincs azzal, ha a gyerekek filmeket néznek, FPS-ekkel játszanak, vagy a haverokkal ökörködnek, stb, stb, feltéve, hogy az érdeklődésük nem merül ki ezekben. Az ifjúsági regények hősei arra tanítanak, hogy küzdj a saját érdekeidért, de sose feledd mi a fair play, és tiszteld a másét. Hasonló hatása van, mint mondjuk a sportoknak, pl Cseh Laci se húz be kettőt a mellette lévő pályán úszónak, ha az meg akarja előzni, hanem inkább kettőzött erővel küzd, és lám, van is eredménye. Győzni akar, de nem minden áron, és megbecsüli a bronzot is, ha megtett mindent és mégis "csak" az jut.
A rajzolással sincs gond, hisz az alkotás szeretetére tanít. A legfontosabb, hogy a gyereknek mindig ott legyen a lehetőség a választásra, a legtöbb kissrác hihetetlenül aktív és kiváncsi, játszva tanulnak és élvezik is, de a személyiségfejlődés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mit tanulhatnak. Verne hősei klasszikus alapeszmékért küzdenek, családért, szeretetért, becsületért, tudományért, stb. Kell, hogy a gyerekek találkozzanak ilyesmivel, amit mondjuk a Postal 2-ben nem találnak meg. (Persze itt most nyilvánvalóan nem 5, hanem inkább 12-14 éves gyerekekről van már szó.)
Manapság a netes fórumok tele vannak olyan fiatalokkal, akik trollként csak azzal foglalkoznak, hogy a mások által elért és alkotott értékeket fikázzák, mert szerintük ez - valamint egy-két felháborodott fórumozó reakciója vicces. Nem egy-két emberről van szó, hanem rengetegről. Eleinte csak a Kiszel Tündéken röhögtek, mostanra viszont már mindegy ki van a képernyőn, és nem számít, hogy értékes-e amit csinál. Szerintem ez nem jó irány. A szülőknek óriási a felelőssége abban, hogy ne csináljanak szűk látókörű "fogyasztó zombit" a gyerekből, márpedig ez pont a szélsőségek hozománya lehet.
Írok még egy példát a saját életemből, hogy engem hogyan igyekeztek a helyes irányba kormányozni anno. Kb. 12 évesen úgy éreztem, hogy apámék igazságtalanul elhanyagolják az én igényeimet, és miközben a legtöbb velem egykorú kölyök zsebpénzt kap, hogy a Mekiben kajáljon (illetve a City Grillben, akkor még nem volt itthon Meki), fagyizzon, moziba járjon, stb, stb, erre nekem egy fityinget sem adnak. Fogtam magam, és elvettem egy ezrest anyám tárcájából, majd elmentem a haverjaimmal és betoltunk pár hamburgert. Persze lebuktam, kiderült a dolog, én kaptam pár tisztességes atyai taslit, ami nem feltétlenül javított a helyzeten. Néhány héttel később viszont karácsonyra megkaptam azt a számítógépet, amire annyira vágytam. Abban a pillanatban értettem meg, hogy mekkora marha voltam, és rájöttem, hogy én ezt az ajándékot nem igazán érdemlem meg. Megértettem, hogy ez egyszeri alkalom volt, megelőlegezett bizalom, és ha szeretném, hogy más vágyaim is teljesüljenek, akkor jobban meg kell becsülnöm azt amim van.
Én úgy gondolom, hogy semmi baj nincs azzal, ha a gyerekek filmeket néznek, FPS-ekkel játszanak, vagy a haverokkal ökörködnek, stb, stb, feltéve, hogy az érdeklődésük nem merül ki ezekben. Az ifjúsági regények hősei arra tanítanak, hogy küzdj a saját érdekeidért, de sose feledd mi a fair play, és tiszteld a másét. Hasonló hatása van, mint mondjuk a sportoknak, pl Cseh Laci se húz be kettőt a mellette lévő pályán úszónak, ha az meg akarja előzni, hanem inkább kettőzött erővel küzd, és lám, van is eredménye. Győzni akar, de nem minden áron, és megbecsüli a bronzot is, ha megtett mindent és mégis "csak" az jut.
A rajzolással sincs gond, hisz az alkotás szeretetére tanít. A legfontosabb, hogy a gyereknek mindig ott legyen a lehetőség a választásra, a legtöbb kissrác hihetetlenül aktív és kiváncsi, játszva tanulnak és élvezik is, de a személyiségfejlődés szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mit tanulhatnak. Verne hősei klasszikus alapeszmékért küzdenek, családért, szeretetért, becsületért, tudományért, stb. Kell, hogy a gyerekek találkozzanak ilyesmivel, amit mondjuk a Postal 2-ben nem találnak meg. (Persze itt most nyilvánvalóan nem 5, hanem inkább 12-14 éves gyerekekről van már szó.)
Manapság a netes fórumok tele vannak olyan fiatalokkal, akik trollként csak azzal foglalkoznak, hogy a mások által elért és alkotott értékeket fikázzák, mert szerintük ez - valamint egy-két felháborodott fórumozó reakciója vicces. Nem egy-két emberről van szó, hanem rengetegről. Eleinte csak a Kiszel Tündéken röhögtek, mostanra viszont már mindegy ki van a képernyőn, és nem számít, hogy értékes-e amit csinál. Szerintem ez nem jó irány. A szülőknek óriási a felelőssége abban, hogy ne csináljanak szűk látókörű "fogyasztó zombit" a gyerekből, márpedig ez pont a szélsőségek hozománya lehet.
Írok még egy példát a saját életemből, hogy engem hogyan igyekeztek a helyes irányba kormányozni anno. Kb. 12 évesen úgy éreztem, hogy apámék igazságtalanul elhanyagolják az én igényeimet, és miközben a legtöbb velem egykorú kölyök zsebpénzt kap, hogy a Mekiben kajáljon (illetve a City Grillben, akkor még nem volt itthon Meki), fagyizzon, moziba járjon, stb, stb, erre nekem egy fityinget sem adnak. Fogtam magam, és elvettem egy ezrest anyám tárcájából, majd elmentem a haverjaimmal és betoltunk pár hamburgert. Persze lebuktam, kiderült a dolog, én kaptam pár tisztességes atyai taslit, ami nem feltétlenül javított a helyzeten. Néhány héttel később viszont karácsonyra megkaptam azt a számítógépet, amire annyira vágytam. Abban a pillanatban értettem meg, hogy mekkora marha voltam, és rájöttem, hogy én ezt az ajándékot nem igazán érdemlem meg. Megértettem, hogy ez egyszeri alkalom volt, megelőlegezett bizalom, és ha szeretném, hogy más vágyaim is teljesüljenek, akkor jobban meg kell becsülnöm azt amim van.
orlando 2008.04.14. 16:58:00
Pont benne vagyok ebben a "gyerekneveleses temaban". :-) Es szamomra mindig is vilagos volt, h a gyerek erkezik meg hozzank, tehat neki kell alkalmazkodni. Ez nem azt jelenti, h nem adtuk fel a parommal az eddigi eletunket, mert nagyon is - mindent megteszunk, h lelkileg es testileg is egeszseges embert neveljunk belole - de nekem soha nem fog egy gyerek dirigalni, az tuti! Mindennel jobban szeretem, de partnerek kell, h legyunk, es nem pedig rabszolga - szolga.
Jot szoktam nevetni magamban azokon a szulokon, akik egnek a neveletlen gyerekuk miatt, vagy akik ugy ugralnak a kolyok korul, mint a cseledek. Mar keszulhetnek is lelkileg a nyugdijas otthonra.
A gyerek meg majd ha nem tud tarsasagban viselkedni, ugy ki fogjak rohogni, mint en akar a munkahelyen vagy barhol a tuskokat. Ezek meg az oviban - suliban menok voltak, de kesobb mar csak egy kis senkik lesznek.
Jot szoktam nevetni magamban azokon a szulokon, akik egnek a neveletlen gyerekuk miatt, vagy akik ugy ugralnak a kolyok korul, mint a cseledek. Mar keszulhetnek is lelkileg a nyugdijas otthonra.
A gyerek meg majd ha nem tud tarsasagban viselkedni, ugy ki fogjak rohogni, mint en akar a munkahelyen vagy barhol a tuskokat. Ezek meg az oviban - suliban menok voltak, de kesobb mar csak egy kis senkik lesznek.
weid 2008.04.14. 18:45:52
"4 évesen tanultam meg írni és olvasni, lényegében azért, mert utáltam, hogy nem tudom megnézni a műsorújságban, hogy mikor lesznek sportközvetítések"
tehát utálatból tanultál meg olvasni?
nem tanított senki?
nem voltak előtte 'apu, mi van a kocsira írva?' típusú kérdések, meg rendszámtábla felolvasások?
az ötéves az ötéves. pl. elég képlékeny értékrenddel.
az óvónők meg tényleg örültek, hogy te produkálsz a többinek, nem nekik kell :)
tehát utálatból tanultál meg olvasni?
nem tanított senki?
nem voltak előtte 'apu, mi van a kocsira írva?' típusú kérdések, meg rendszámtábla felolvasások?
az ötéves az ötéves. pl. elég képlékeny értékrenddel.
az óvónők meg tényleg örültek, hogy te produkálsz a többinek, nem nekik kell :)
weid 2008.04.14. 18:49:58
egyébként meg az illemtnara is igaz:
aki tudja: csinálja, aki nem tudja (vagy nem akarja tudni): tanítja.
aki tudja: csinálja, aki nem tudja (vagy nem akarja tudni): tanítja.
Pelthar 2008.04.14. 19:16:27
weid, "én meg imádtam mindent, ami sport"
weid 2008.04.14. 19:58:43
Pelthar, az rendben is van.
olvasás-tanulás szempontjából irreleváns, mit szerettél.
('utáltad', hogy nem tudsz róla infomrációt szerezni, ez a lényeg)
olvasás-tanulás szempontjából irreleváns, mit szerettél.
('utáltad', hogy nem tudsz róla infomrációt szerezni, ez a lényeg)
Pelthar 2008.04.15. 05:25:46
Ok, te nyilván jobban tudod, hogy én mit miért csináltam. Ez egyébként is rettentően fontos a kommentem mondanivalója szempontjából.
bagaela · http://kremmarka.blog.hu/ 2008.04.17. 11:30:59
Sziasztok!
Kár, hogy ilyen késön találtam meg a bejegyzést.
Azért valamit tisztázzunk:a negatív viselkedési mintát minimálisan határozza meg a média- a deviáns viselkedéshez normális, hús-vér ösztönző szükséges, lehet ez egy orssz nevelés, vagy egy konkrét példa.
Más: a gyereket nem ugy kell (lehet) nevelni, hogy akkor én most nevelek...velem is igy probálkoztak az egyik ágon, na persze...a gyerek nem hülye. Ha normáisan el van neki magyarázva, megérti. Ha megért dolgokat, nem esik kétségbe, tudni fogja kezelni azokat. Másrészt meg az empátia szerintem könnyen megmagyarázható: neked jol esne? Neked milyen, ha igy viselkednek veled? Csak azt akard másnak, amit magadnak is. Pár beszélgetéssel,példával ezt meg lehet értetni egy gyerekkel. Az édeskevés hogy valaki olvas-e Vernét, vagy nem, ne hülyéskedjünk már. Az is tökmindegy, ki mikortol olvas. Ezet tényanyagok. Tényanyagtól nem lesz egy tajparasztból ellemtanár.
Csak egy nagy baj van: most komolyan, mennyi hülye vesz körül minket? Mennyi empatikus, büdös, bunkó paraszt? Nem kell csodálkozni, hogy a gyerekeik is bunkó parasztok lesznek, ha felnőnek. Miért nevelne más embert a gyerekéből, mint amilyen ő maga is?
Kár, hogy ilyen késön találtam meg a bejegyzést.
Azért valamit tisztázzunk:a negatív viselkedési mintát minimálisan határozza meg a média- a deviáns viselkedéshez normális, hús-vér ösztönző szükséges, lehet ez egy orssz nevelés, vagy egy konkrét példa.
Más: a gyereket nem ugy kell (lehet) nevelni, hogy akkor én most nevelek...velem is igy probálkoztak az egyik ágon, na persze...a gyerek nem hülye. Ha normáisan el van neki magyarázva, megérti. Ha megért dolgokat, nem esik kétségbe, tudni fogja kezelni azokat. Másrészt meg az empátia szerintem könnyen megmagyarázható: neked jol esne? Neked milyen, ha igy viselkednek veled? Csak azt akard másnak, amit magadnak is. Pár beszélgetéssel,példával ezt meg lehet értetni egy gyerekkel. Az édeskevés hogy valaki olvas-e Vernét, vagy nem, ne hülyéskedjünk már. Az is tökmindegy, ki mikortol olvas. Ezet tényanyagok. Tényanyagtól nem lesz egy tajparasztból ellemtanár.
Csak egy nagy baj van: most komolyan, mennyi hülye vesz körül minket? Mennyi empatikus, büdös, bunkó paraszt? Nem kell csodálkozni, hogy a gyerekeik is bunkó parasztok lesznek, ha felnőnek. Miért nevelne más embert a gyerekéből, mint amilyen ő maga is?
bagaela · http://kremmarka.blog.hu/ 2008.04.17. 11:31:58
elemtanár...:)
Illemtanár. Ésatöbbi. A lényeg lejön.
Illemtanár. Ésatöbbi. A lényeg lejön.