Az utóbbi idők egyik legvegyesebben fogadott filmjéről van szó, amit a kritikusok bármennyire is leírtak már előre, a legtöbb országban komoly nézettséget ért el. Magyarországon, a hétvégén 28377-en látták, ami kétségkívül kimagasló eredmény. Sok vélemény olvasható a filmmel kapcsolatban, ehhez szeretném hozzárakni a sajátomat. Alapvető dolog, hogy filmről – legfőképpen egy látványokra épített filmről – csak akkor írunk kritikát, ha azt moziban láttuk. Ezen szelektáló szisztéma alapján eleve elvetem az olyan véleményeket, ami azzal kezdődik, hogy „letöltöttem, de nem érte meg”. Aki nem tiszteli meg az alkotót azzal, hogy legalább egyszer fizet a szórakozásért, az annyival tisztelje meg, hogy nem kritizálja az alkotást. Ajándék- és legfőképpen lopott lónak ne nézd a fogát.

A filmet az a Roland Emmerich rendezte, akinek a nevéhez fűződik többek között a Holnapután, Függetlenség napja vagy a legendás Csillagkapu. Éppen ezért felesleges, hogy bármilyen elemzést azzal kezdjünk, hogy a film történelmileg nem hiteles. A Superman, Pókember és Conan filmek esetében sem vehetjük számításba, hogy mennyire igazodik a valósághoz. A film valahol a fantasy kategóriához áll közel, felhasználva annak látványelemeit. A cselekmény abból indul ki, hogy van az állatokra vadászó nép, aki még nem ismeri a földművelést. A mamutok viszont egyre ritkábban kelnek át a zord hegyeken, így tenni kellene valamit. Ezt elősegíti, hogy a törzs tagjait elrabolja néhány lovakkal rendelkező egyén, és magukkal viszik a főhős szíve választottját is. Később kiderül, hogy tulajdonképpen rabszolgákat gyűjtenek egy másik népnek, akinek a vezetője piramist épít éppen. Tovább nem is részletezném a történetet, nem akarok semmit lelőni belőle. Lássuk inkább a filmet az alkotás szemszögéből.

A vizuális effektek nagyon jók, de lehettek volna picit jobbak. Ennek ellenére azt hiszem, hogy az átlagnéző elmerül annyira a film cselekményében, hogy ez egyáltalán nem fogja érdekelni. A történet során sokszor támad meg minket az érzés, hogy éppen a Conan-t, Csillagkapu-t vagy a Jurassic Park-ot látjuk. Ez viszont azért van, mert alapvetően rögzítettek bennünk ezek a filmek olyan jeleneteket, amiket ezentúl ők maguk birtokolnak. Az embereknél is magasabb fűben átsétáló tömegben már szinte várjuk, hogy a raptorok mikor támadják meg őket. Kiderül, nem volt hibás a várakozásunk, csak éppen túlméretes húsevő szárnyasok képében érkezik a halál. Ezeket a dolgokat leszámítva a film képes teljes időtartama alatt fenntartani az érdeklődést, és nem válik unalmassá a néző számára. A film ugyan nem épített híres színészekre, az alakítások ettől még megfelelőnek bizonyultak. Egyszóval jó film volt, nálam a megérte a pénzét kategóriát kapta.

Amiért sokaknak nem tetszhet, az a sajnálatos tény, hogy egy átlag fantasy film már sajnos nem üti meg az emberek ingerküszöbét. Nem folyt sok vér, nem volt sok vérengzés, és erősen keresendő a film 16 éves korhatára is. Összefoglalásként csupán annyit lehet mondani, hogy bármennyire is kritizálható a film, a készítők megtalálták vele a közönség nagy részének az igényét. Nem kétséges, hogy megtérül a belefektetett 100 millió dollár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.