A tegnap kezdődő EU-csúcstalálkozó egyik igen fontos kérdése egy olyan közös megegyezés, ami alapján a tagállamok nem nyúlhatnának a fogyasztási adókhoz az élelmiszer és az üzemanyagok tekintetében. Természetesen itt az adó fogalma alatt minden rárakodó terhet kell érteni, függetlenül attól, hogy milyen címen van beépítve az árba az állami sarc. Ennek jegyében egy olyan megállapodás előtervezete született meg, amiben rögzítik, hogy alakuljon bárhogyan a világpiacon ezeknek a termékeknek az ára, az országok nem fogják azoknak árát azzal mérsékelni, hogy a benne lévő adóterheket csökkentik. Ilyen módon egy-egy állam nem tudja torzítani a piacot beavatkozó politikájával. Pedig ez nem csak gazdasági, hanem sarkalatos politikai kérdés is. Legfőképpen nálunk, ahol a politika hajlamos kampányeszközként hozzányúlni ezekhez az adóterhekhez.

Rögtön az EU csatlakozás után kihirdette a kormány az akkori jövedéki adó csökkentést, ami az üzemanyagokat érintette. Túl sok hatása nem volt a piacra, viszont hangzatos intézkedésnek bizonyult, amiről sokat lehetett beszélni, hiszen valami mégis történt az emelkedő árak ellen. Ezt követte az ÁFA csökkentése, ami már egyértelműen a választások közeledtét jelezte. Itt ráadásul az üzemanyagok esetében előrehozott kulcsmódosítás volt, amiért majdnem súlyos árat fizettünk az EU-nál, de mire az ügy elindult volna, már egységes 20%-kos lett az adó. Később az élelmiszerek ÁFA mértékéhez is szerettek volna hozzányúlni, ami már nem valósult meg. Ez részben annak köszönhető, hogy a korábbi tapasztalatok alapján a kereskedők hamar kompenzálják az árakban az adó csökkenését, és az egészből az államnak alacsonyabb bevétel mellett túl sok egyéb haszna nem marad, mert a lakosság nem sok mindent érzékel a változásból. Ennek a politikai eszköznek kívánnak sokan véget vetni a európai közösségben.

Lényegében megfosztanák a tagokat attól a jogtól, hogy az egyezmény aláírása után az adókulcs változtatásával manipulálják a piacot, illetve ezzel érjenek el politikai sikereket. Ez utóbbi ugyan kevéssé érdekli a többi országot, viszont a gazdasági torzulások már annál inkább. Így megszűnik annak a jövőbeni esélye, hogy az olaj világpiaci árának drasztikus emelkedése esetén a kormány adócsökkentéssel redukálja ismét egy szintre az üzemanyagok árát. Ugyanez igaz az élelmiszer piacra is. Legyen bármilyen ára például az étolajnak, cukornak, lisztnek, azok adóterhelését még egységesen sem csökkenthetik az országok. A megállapodás aláírása pedig elég valószínű, mert ugyan vannak országok, mint mi is, akik előszeretettel alkalmazták ezt a módszert, a többség ellene van az efféle manipulatív magatartásnak. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormányoknak nem lesz lehetősége többet arra, hogy jobb árakat alakítsanak ki a az állampolgároknak. Egyszóval, ha az egyezmény aláírásra kerül, az ételt és a benzint nem lehet többé jóárasítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.