Audiovizuális inkvizíció
2008.03.03. 09:26
A valódi kultúra egyre inkább háttérbe szorult a rendszerváltás utáni válságos időszak bekövetkeztével. Szép lassan megszűntek a vidéki színházi elődadások, és ezzel párhuzamosan a falvak, községek és kisvárosok mozija is bezárt. Ez utóbbi ráadásul nem tudható be a szélessávú internet elterjedésének, mert még rég modemen nézegették a weboldalakat az emberek, amikor ezek a mozik már nem vetítettek filmeket. Maradt szórakozási lehetőségnek a kereskedelmi televízió néha nem minden kétséget kizáróan a kultúrát szolgáló programkínálata. Az internet gyors fejlődése aztán lehetővé tette az audiovizuális tartalmakhoz való széleskörű hozzáférést, amire kompenzációs megoldásként megjelent az adathordozók árába épített jogdíj, ami az ebből kiesett bevételt hivatott pótolni. Valljuk be őszintén, hogy sokak számára ez az egyetlen filmezési alternatíva, hiszen a 30-40 km-re lévő moziba családostól elmenni meghaladja a minimálbér 10%-kát, amit nagyon sokan biztosan nem engedhetnek meg maguknak.
Ilyen időszakban jelentik be a mai napon a HENT (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület) létrejöttét, ami a még szerencsétlenebb névválasztású Új rend és szabadság program zászlaja alatt fut. A HENT célja, hogy felvilágosítási kampányokkal és továbbképzésekkel segítse azokat a tevékenységeket, amely a megalapításakor megfogalmazódott. A HENT tagjai a szellemi tulajdonnal összefüggő feladat- és hatáskörrel rendelkező állami szervek és a szellemi tulajdon védelmében érintett társadalmi és gazdaság szervezetek lesznek. A megalakítás oka a hivatalos megfogalmazás szerint, hogy hazánkban igen magas a szellemi tulajdon megsértésének az aránya. Indoklásukban többek között hivatkoztak az IIPA által kiadott adatokra, miszerint a szoftverek 40%-ka, az audiovizuális termékek 35%-ka kalózpéldány. Azaz a cél nem más, mint a szellemi tulajdon állami beavatkozású védelme. Állítólag ugyanis ma Magyarországon tízből kilenc filmletöltés illegális. Abban az országban, ahol egyébként pont a letöltések miatt lett a matrica a DVD-n és CD-n, amivel legalizálva lett a ráírandó letöltött anyag. Akkor most hogy is van ez?
Itt az a pont, ahol már eleve kezdi az ember nem érteni a névválasztás és a megfogalmazódott feladatok kapcsolatát. Most akkor kiket fog üldözni a testület? A névről először kapásból a PLIMA cipő, Adios táska, és Dubwill hátizsák jut amúgy is eszembe, a magyarázatból kiderül azonban, hogy a gazdaságunkat éppen úgy érintő tárgyi hamisítás most nem foglakoztat senkit. A törvény eddig is büntette a kalózmásolatok előállítását és terjesztését. Azt gondolom, hogy a testület egyáltalán nem csak ebben az irányban akar azonban intenzíven tevékenykedni. Mert azzal nem is volna baj, ha az anyagok üzletszerű terjesztéséből élők orrára kívánna intenzívebben rákoppintani az állami intézmény. Amikor viszont a testület megalakulásának okairól beszélnek, akkor megjelennek azok a mondatok, amik azokra a becslésekre – hangsúlyozom, becslésekre – alapulnak, amelyek azt mutatják, hogy mekkora kár éri a nemzetgazdaságot az illegális film- és hanganyag letöltések miatt. A pongyola megfogalmazásokat mi sem mutatja jobban, mint az ASVA oldalán olvasható mondat, miszerint „a veszteség értéke forgalmazói szinten 102 millió dollár, kiskereskedelmi szinten pedig 199 millió dollár”. Mennyi idő alatt? A bekezdés erre nem ad választ, csak tippelni tudunk, hogy éves adatról beszélnek. A szoftverek tekintetében is hasonlóan óvatosan kell bánunk az adatokkal, mert azokban az adatokban az is benne van, hogy adott személynél találtak 5 millió forint árú programot. Azt már senki nem említi, hogy ezekből a programokból jó, ha az eredeti Windows-t megvásárolta volna, ha azokhoz nem juthatott volna hozzá illegális csatornán keresztül.
Úgy érzem megint lefekszik az állam egy olyan törekvésnek, és nem kevés pénzt fektetet bele, ahol eleve hamis adatokkal bírták rá a cselekvésre. Mert az ilyen „becslésekből” származó várható bevételi adat messze több, mint amit lehet nyerni az egész ügyleten. Arról ne is beszéljünk, hogy az állam nyilván el sem gondolkozik ilyenkor azon, hogy a nem kevés adóbevételt hozó szélessávú internetelérések terjedése vajon mitől ilyen lendületes. Röviden összefoglalva azt gondolom, hogy ehelyett a testület helyett sokkal jobb lett volna egy olyat létrehozni, ami megmutatja az embereknek, hogy vannak ingyenes alternatívák a lopott szoftverek helyett. Mert a kedves titkárnőnek minek a gép áránál értékesebb lopott Windows+MS Office kombinációt használni az ingyenes lehetőségek helyett? Mert egyelőre nem tudja, hogy ebből már jól kezelhető magyar változatok is vannak, és nincs rá kormányzati oktatás, hogy az ezekkel való bánásmódot 2 órás tanfolyam keretében bemutassák, például önkormányzati dolgozóknak. Az audiovizuális javak tekintetében pedig be kellene látni, hogy legfeljebb a most fennálló matricás adathordozót lehet a piacról kivezetni, de sokkal többet kivenni a filmes piacból már nem lehet. Mert az emberek ma azért vesznek DVD lejátszót, mert a pénztárcájuknak megfelelő áron tudnak filmet nézni. Amikor ez valami csoda folytán eltűnne a lehetőségek közül, akkor sem rohannának legális 5-6000 FT-os DVD-t venni. Akkor számukra marad a kereskedelmi televízió. Jó volna, ha minden audiovizuális inkvizítor rájönne, hogy ideje volna a másik oldalnak is közelednie valamilyen módon a fogyasztóhoz. Nem pedig inkvizízós eszközökkel rábírni a fogyasztásra, vagy kiölni a fogyasztók közül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Destroy 2008.03.03. 09:55:28
Baszkurátor 2008.03.07. 20:25:14
Én amit nem értek az az, hogy mi a bánatos faxért van jogbíj a digitális fényképezőbe helyezhető memória kártyán.Ha pedig van akkor kérdem én, mikor fogok jogdíjat kapni az általam készített ( teszem azt ) születésnepi képekért?