Tegnapi postom kiváltott néhány hozzászólást, és magánvéleményt e-mailben, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy mely nem képviselői mekkora érdeklődést mutatnak a szexualitás és maga a szex iránt, és elgondolkoztam azon, hogy ez az a téma, amiben bizony születhetnek eléggé félresikerült statisztikák, mert erről nem nagyon szeretünk beszélni, még annál is kevésbé, mint ez amúgy az európai országokban szokás. Persze nincs ez nagyon másként a nagy Amerikában sem, amit nagyon jól példáz Louie élete című rajzfilmsorozat, ami egy kisgyerek életét és gondolatait dolgozza fel. Nézzük mi történt vele, és kicsit okuljunk belőle.

Louienak – a történet szerint – hamarosan testvére születik, és bár kora miatt már felvilágosításban kellett volna részesülnie erről a kérdésről, valahogy kimaradt. Természetesen Louie elkezd nyomozni, és minden hihető számára a közszájon keringő történetek közül, csak az nem, hogy az ő szülei „olyat” csinálnának. Az ő szülei „olyan” dolgot biztosan nem csinálnának, marad a káposztaföldes verzió. Az apa ugyan tesz még egy kísérletet a magyarázkodásra, ám mint háborús veteránnak, sikerül neki egy csatajelenetben úgy elrejteni a lényeget, hogy Louie teljesen összezavarodik…

Nem is gondolnánk, hogy mekkora jelentősége lenne az idejében történő felvilágosításnak. Ez biztosítja a gyermek normális fejlődését ezen a téren, ráadásul nem a társaitól fogja megtanulni a szexualitással kapcsolatos dolgokat, melyek sokszor igen ferdék. Jobb, ha tőlünk tudja meg a dolgot, mintha felvilágosult osztálytársai mesélnek neki róla, akiknek egyetlen szexuális élménye a „Csapatban tömünk minden lyukat” című három X-es művészi alkotás. Ekkor nem biztos, hogy a gyerek olyan értékrenddel fog ebben a kérdésben rendelkezni, mint amilyet mi szeretnénk neki adni. Sokszor gondolják azt is a szülők, hogy az egyes nemű gyerekek felvilágosítása a hasonló nemű felnőtt feladata, ami talán az egyik legnagyobb félreértés, ugyanis a gyermeknek szüksége van arra, hogy a szexualitást megismerje a másik nemű, érett felnőtt szemszögéből. Nem is gondolnánk, milyen sokat jelent ez a felvilágosítás. Képzeljünk el két gyereket, akik közül az egyik pontosan tudja, hogy a parkban cukorkát felkínáló bácsi közeledésének pontosan mi a célja, és mit kell tenni, ha más is előkerül a történetben, és mit fog tenni az a gyerek, akinek fogalma sincs a helyzet valódi veszélyéről. Érezhető a történetben annak súlya, hogy milyen fontos a gyereknek tisztában lenni azzal, mi micsoda. Később pedig felnőtt korban a gyerek pontosan olyan módon fogja kezelni ezt a kérdést, mint ahogyan gyermekként látta és megtanulta. Márpedig, ha erről a kérdésről nem szeret beszélni, nem szereti megbeszélni, akkor az komolyan rányomhatja a bélyegét egy házasságra is.

Vessük le tehát azt a magyar prüdériát, amikor a szexualitás még egy házasságon belül is egyénenként magánügy, és ne korlátozódjon az ezzel kapcsolatos kérdéskör megvitatása az internetes chat oldalakra és fórumokra. Higgye el mindenki, sokkal jobb a gyerek jövője szempontjából, ha megtudja, hogy erről lehet, sőt kell is beszélni. Legfőképpen pedig jobb neki, ha tőlünk tanul, mint az előbb említett, néha erősen torz forrásokból.