Ismét eljön egy újév, mondják. De nekem ez az újév pont olyannak tűnik, mint a régi. Azt hiszem, ez alapján minden nap eljön egy újév, mert csupán mi tesszük különbözővé ezt a napot, a többi, általunk túl szürkének vélt hétköznaptól. Az emberek ilyenkor minden szépet és jót kívánnak másoknak, és önmaguknak, fogadalmakat tesznek, hogy mennyire megváltoznak és mennyire meg fogják őrizni a jó tulajdonságaikat. Persze ezeket a fogadalmakat és jókívánságokat bármikor megtehetnék, hiszen ahogyan szokták mondani, aki változtatni és változni akar igazán, az elkezdi azon a napon, amikor megérett benne az elhatározás. Igen, lehet, hogy valakinek pont ezen a napon érik meg, hogy mit kellene tennie.

Eszembe jut egy szilveszteri jelenet. Egy filmből, ami nem sokkal a születése után igazi kultfilmmé vált, a Forrest Gump. A film 6 Oscar-díjjal büszkélkedhet, és méltán kapta meg ezeket a díjakat. A bizonyos jelenetben Forrest (Tom Hanks) összefut Dan hadnaggyal (Gary Sinise), akit ő mentett ki a vietnami dzsungelből, ám a hadnagy elveszítette mindkét lábát, és hadirokkantként, lecsúszva, az alkohol rabjaként tengeti az életét. Forrestet hibáztatja, amiért kimentette a napalmbombázás elől, mert amennyiben ezt nem teszi, hősként halhatott volna meg. Dan hadnagy már nem bízik semmiben, és ezen a szilveszteren is, az 1971-72 közötti szilveszteren csupán nevet Forrest életvidámságán és nagyszerű tervein, miszerint rákászhajó kapitány lesz, hiszen megígérte a háborúban meghalt katonatársuknak. Dan hadnagy elszúrt életéért mindenkit hibáztat. Hibás a kormány, aki most eltartja, hibás Forrest, amiért megmentette. Hibás mindenki, csak ő nem. Végül Dan hadnagy, talán pont e szilveszteri nap eseményinek a hatására belátja, hogy korábbi életének következményeit magán kell viselnie, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellejen neki változtatni azon, amin tud. Forresttel együtt végül álmaik nyomába erednek (itt történik a képen látható jelenet), és egyszer csak feltűnik Dan hadnagy lábakkal Forrest esküvőjén, menyasszonyával az oldalán. Igen, semmi csoda nem történt, ezek méretre készített titánium-ötvözet lábak. De Dan hadnagy mosolyog. Szép, megindító és tanulságos történetekkel tele film.

Azt hiszem akár a mai napon, akár más napon, de be kell látni, hogy saját életünkért mi vagyunk a felelősek, és minden nap egy nagyszerű lehetőség arra, hogy lépjünk egyet a jobb felé. Igen, ilyen nap ez a mai is, de ha mégsem sikerülne kitalálni, hogy milyen nagy fogadalmat tegyünk, ne legyünk nagyon elkeseredve. Ott áll előttünk minden nap, amikor felébredünk, ami akár hogy is nézzük, elkövetkezendő életünk első napja. Az a nap, amikor lehetőségünk van kilépni a magyarázkodásból és mások hibáztatásából, és rájönni, hogy saját életünket még ebben a viharos emberi világban is kormányozgatnunk kell, nem pedig hagyni, hogy az sodorjon magával. Bármely napon ott lehet az ideje, hogy eldobjuk az önsajnálatot és önámítást, és tegyünk azért, hogy a következő év egy jó év legyen. És az, hogy ez a következő újév most január 1-december 31 vagy március 2-március 1, az teljesen mindegy. A következő év úgy is olyan lesz, ahogyan mi alakítjuk és látjuk. Boldog vagy nem ? Mindenkinek el kell hinni, hogy ez nem egy jókívánságon múlik. Csupán egy valamin. Mi mit alakítunk ki belőle. Megtaláljuk-e a kis saját rákászhajónkat, vagy továbbra is sajnálkozunk azon, hogy mi akadályoz bennünket abban, hogy lépéseket tegyünk. „Lépéseket ? Lépéseket????” – mondaná Dan hadnagy, de aztán rájönne, hogy még lábak nélkül is lehet lépéseket tenni.

Így azt mondom minden olvasónak, minden reggel, hogy boldog új évet, legyen az bármely nap is a naptárban :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.