Tessék nagyon koncentrálni éjfélkor, mert nagy nap lesz a mai! December 21-én 0 órakor országunk csatlakozik a schengeni övezethez, ami azt jelenti, hogy az EU-val közös határszakaszokon megszűnik a határok ellenőrzése, az EU – ebből a szempontból külső – határa mi leszünk. A légi forgalomban ugyanez március 30-án következik be, de ez most ne zavarjon minket.

Nagy jelentőségű dolog ez. Képzeljük el azokat, aki annak idején, bőven a szocializmusban is élhettek országunkban, akkor, amikor a szomszédos Ausztriától tényleges kerítés választott el, azaz a vasfüggöny takarta el előlünk a csúnya nyugatot. Akkoriban egy bécsi kirándulást komoly procedúra kellett, hogy megelőzzön, ugyanis nem utazhatott akárki olyan országokba, ami nem volt a baráti országok listáján. Elég volt a legapróbb gyanú, és az illető maradt itthon. Most pedig képzeljük el az érzést, mikor a megszerzett engedéllyel valaki ilyenkor elhagyta Hegyeshalomnál az országot, és belépett a nyugati birodalomba. Olyan lehetett ez, mint legalábbis egy űrutazás, hiszen nem minden ember engedhette meg magának. Aztán enyhült a szigor, már sima útlevéllel is lehetett menni, és a Trabant tetején hazahozni a Gorenje hűtőszekrényt, az ülés alatt a videót vagy a C64-et. Aztán a világ fejlődött, és egy napon már akár a barna papírszemélyink is elég volt, hogy meglátogathassuk a sógorokat. És ma, az ember beülhet autójába, talán egy olyan ember, aki végigélte ezeket a lépéseket, és ugyan kicsit lassítva, ugyanazt érezheti, mint sok nyugati társunk. Már csak a kapuk emlékeztetnek a régi időkre. Micsoda feeling, mondhatnák sokan, és tényleg az. Az ember példának okáért száguld az A2-es osztrák autópályán Villach után, és egyszer csak azt veszi észre, hogy máris a legendás Itáliában van, anélkül, hogy bárki megkérdezte volna, hogy ki ő és hová tart. Kivéve, ha az osztrák matricakontroll meg nem zavarja ebben, ugyanis előszeretettel itt ellenőrzik annak meglétét, jelentős büntetésre bekavarva az életérzésbe azoknak, akik bliccelni akartak. Hát ez az életérzés elérkezett hozzánk is. Rédics, Hegyeshalom, Szentgotthárd, Komárom, Esztergom, Biharkeresztes, Battonya és a többi. Picivel több, mint 50 olyan pont, ahol ezekkel a szomszédos országokkal hivatalos határátkelőhelyünk volt.

Azért ne felejtsük el, hogy okmányokat továbbra is kell magunknál tartani, hiszen ez szolgál azonosításunkra szükség esetén. Üdvözlöm magunkat végre tényleg Európán belül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.