Ha marslakó lennék, és kevés tényt tudnék a földi dolgokról, akkor most biztosan meg volnék győződve, hogy itt bizony világvége lesz. Legalábbis ezt a következtetést vonhatnám le abból, ha kimennék az utcára, körbenéznék a bevásárlóközpontokban, és beszélgetnék egy kicsit az emberekkel. Azonban itt élek a földön már jó ideje, és a sok év alatt, amit itt tölthettem, megfigyelhettem azt, hogy ugyan még egy év végi mulatozás után sem lett világvége, az emberek egyre inkább úgy csinálnak, mintha az lenne.

Olyan ez, mint egy nagy érdekes világvége játék. Olyan, mintha az embereket megkérnék arra, hogy viselkedjenek úgy, mintha január 1. reggel hatkor megszűnnének létezni. Az emberek pedig engedelmeskednek ennek az utasításnak. Mi a legtermészetesebb emberi reakció ebben az esetben? Filmekben már megfigyelhettük, hogy az emberek elkezdenek másként gondolkozni, elkezdenek féktelenül mulatozni, meglátogatják a rég nem látott rokonokat, békét kötnek azokkal, akikkel eddig haragban voltak. Ezek pedig olyan szép dolgok. De most ennél több történik, egyre több minden történik az év végi világvége játékban. Az emberek már csak erre koncentrálnak, hetekkel előtte már nem is tudnak másról beszélni, és képesek mindent feltenni erre a néhány napra. Semmi sem számít. Hitel 8 éves futamidőre, egyetlen karácsonyért? Miért is ne, hiszen itt a világvége és soha nem kell visszafizetni. Sőt, milyen jó, mert a világvége miatt dolgozni sem kell menni többet. Össze lehet veszni a portással, a főnökkel, a titkárnővel, hiszen őt sem fogjuk többé látni. A rendszer működik, az érzés megvan, minden jel arra mutat, hogy az élet megszűnik létezni az utolsó egy hét után.

Itt szeretnék én is egy picit szóhoz jutni, mint marslakó, legalábbis úgy érzem az vagyok. Ezek nagyon szép dolgok, kicsit kikapcsolódni, kicsit megerőltetve magunkat jobban szeretni, sőt, nagyon jó dolog összejönni rég nem látott barátokkal, rokonokkal, és egy kicsit elbeszélgetni az élet dolgairól. Szép dolog mindez, én nem is vonom kétségbe. De miért ne lehetne évközben is szeretni, és megerőltetni magunkat, hogy egy kicsit több szeretetet mutassunk embertársaink iránt? Ami pedig a legfontosabb, és szeretnék minden ilyen típusú kétséget még most eloszlatni, talán még nem késő. Kicsit óvatosan, de azért szeretném kijelenteni, hogy nem lesz most világvége. Elmúlik ez az egy hét, és újra szembe kell nézni a valósággal, be kell menni a munkahelyre, és ki kell békülni az emberekkel, sőt együtt kell velük dolgozni. A 8 évre felvett hitelt vissza kell fizetni, és újra szembe kell néznünk az anyagi gondokkal is. És bizony a mindennapok során továbbra is ki kell mutatnunk a szeretetet. Az élet folytatódik, és azt hiszem ezt most sem szabad elfelejtenünk. Ki merem jelenteni, hogy a karácsonnyal nem lesz világvége. Egy egyszerű kérdés pedig mindig segít abban, hogy helyesen lássuk a dolgokat. Ez mindig működik. „Mi lesz azután?”

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr53267934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása