Szelektív szolidaritás

2007.11.23. 12:53

Előre látom, ez nem fog osztatlan sikert aratni. Kicsit olyan lesz ez, mint homoszexualáitás ellen gyűlést szervezni a Kék Osztriga bárba.

„Légy az a változás, amit a világban is látni akarsz.” – Gandhi

Kicsit drasztikus és kiélezett leszek. Nem szoktam pedig, de ma ilyen nap van. Olyan érdekesek az emberek. Változást szeretnének mindenben, szeretnék, ha jobb lenne a világ, de ők maguk sokszor vajmi keveset tesznek ezért. Persze, sokan felhördülhetnek ezen a ponton, hogy én igenis sokat teszek érte, és talán ez így is van, de sajnos nagyon sokan csupán műcselekedetek hálójában vergődve mondogatják, hogy tesznek valamit, miközben teszik a nagy semmit.

Mit is szeretnének a legtöbben pl. Magyarországon ? Szeretnének erősebb szociális hálót, jobb egészségügyet, magasabb szintű oktatást, meg még nagyon sok mindent, amit az állam adhatna az embereknek. Készségesen szolidaritást is vállalnak azokkal, aki-e nemes cél érdekében munkabeszüntetést tartanak, kifekszenek a hídra vagy büszkén hirdetik elveiket a Turul-madárról. Egy valamiben azonban rendkívül nehezen vállalnak szolidaritást. Senki sem akar e nemes célokért áldozni önmagából. Mert jól tudjuk, hogy ezeket a célokat egyetlen dologból lehet megvalósítani, az pedig nem más, mint a pénz. Az a pénz, amit mindenkinek be kellene adni a közösbe. Márpedig nálunk az adócsalás a sport, a szórakozás és egyéb tevékenységek körében tartozik. Mindenki csinálja, mert miért is ne csinálná, hiszen mindenki ezt teszi. Minek is a munka után megfizetni a járulékokat, azok olyan magasak. Sokkal kényelmesebb, ha feketén mozognak a pénzek, hiszen nincs még könyvelés sem. Sőt, sokkal kifizetődőbb feketén felvenni a pénzt a munkáért, mert mondván mindenki jól jár, mindenkinek több marad. Persze néha, lelkiismeretünk nyugtatása végett jön a kamu szöveg magunknak, hogy ez csak olyan kiegészítő alkalmi munka, minek is ezt papírozással bonyolítani. Meg különben is, nekem ez a megélhetéshez kell, nem luxuscikkekre. Azonban mit szólunk akkor, amikor betörnek hozzánk vagy ellopják az autónkat ? Valakinek bizony az is a megélhetés egyik formája, csak éppen ő éppen nem közvetlenül az államot, hanem minket lop meg. Az a helyzet, hogy vannak törvények, amiben nem csak az van benne, hogy nem szabad autót lopni, hanem az is, hogy adózni is rendesen kellene. Itt szokott jönni a következő indok, hogy a vezetők is lopnak és csalnak. De kérdem én, a mások bűnözése indok a mi bűnözésünkre ? Cigányozunk, amikor ellopják valahol a kábeleket, pedig az a cigány csak egyfajta módszert választott az állam meglopására, amikor a MÁV kábeleit viszi magával. Mint mi, amikor úgy döntünk, jobb az a pénz nem hivatalos úton.

Azt mondhatom csúnya szóval és durván, hogy mindaddig, amíg mi magunk nem teszünk a változás irányába, addig csak pofázás az egész, amit teszünk. Addig nem fog jutni jobb egészségügyre, és az orvosok nem lesznek elégedettek, túlhajszoltak lesznek, és az ő áldozataikat nyugodtan felírhatjuk a saját halállistánkra, mert igen, a mi hibánk is. Nem fog jutni jobb oktatásra, jobb szociális hálóra és semmi jobbra. Sőt, nem fog jutni semmi olyan beruházásra sem, amivel korszerűsíteni lehetne az utakat, erőműveket, meg minden olyan dolgot, ami hozzájárulna ahhoz, hogy egy kicsit jobb, élhetőbb és tisztább legyen az országunk a bolygó. Pedig lehet, hogy csak azt a pénzt kellene bedobni a közösbe, amit éppenséggel az emberek elfüstölnek cigaretta formájában példának okáért. Persze nem támogatom én sem azt a demagóg reklámot, amit most láthatunk a TV-ben, hogy adjon nyugtát. Az emberek ettől nem fognak nyugtát adni és kapni.

Egyszóval én azt gondolom, hogy az országon sokat segítene egy óriási szolidaritási akció. Szolidaritásból végre mindenki adózhatna rendesen. Sokkal többet érne, mint egy fél napos közlekedési akció. Sokkal, de sokkal többet.

Persze ez csupán utópia. Utópia, mert úgy is lesz mindig indok, hogy mi miért vagyunk kivételek. Mert éppen, most, itt, sajnos nincs lehetőségünk szolidaritást vállalni ott, ahol kell. Mert éppen kivételek vagyunk, mert olyan speciális az esetünk. Olyan egyedi a helyzetünk, hogy éppen itt és ebben sajnos nem tudunk szolidaritást vállalni. Továbbra is tartjuk markunkat a támogatásért, a jobb egészségügyért meg a többi juttatásokért. De szorítjuk a markunkat össze, amelyikben ott van az éppen feketén átvett kis pénz. Erősen szorítjuk, mert ott már nem szeretnénk, ha egy szolidáris társadalomban élnénk.

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr94239278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sunmachine 2007.11.23. 15:02:55

És te? Te befizetted az adódat?

movhu 2007.11.23. 15:58:48

Tessék elképzelni, hogy be :) De most komolyan. A mai napig meg van a vállalkozó igazolványom, hogy amikor plussz pénz van kilátásban, akkor ezt is hivatalosan tegyem meg. Ezért szorgalmasan piszkál mindig is az APEH, mert ugye a fizető állampolgárt lehet piszkálni, aki hivatalosan munkanélküli, közben meg dolgozik valahol, azt nem tudja.
De konkrtétan nem is arra akartam utalni, hogy minden társadalmi problémát megoldana, ha mindeki fizetne rendesen adót, mert ennek a társadalomnak a problémáit ember már nem oldja meg. Inkább arra, hogy az emberek mindaddig szolidárisak és áldozatkészek, amíg az áldozat várhatóan nekik okoz jót vagy az ő zsebüket gazdagítja. Mikor pedig arról van szó, hogy egy kis megvonás kellene AKÁRHOL, akkor mindeki visszavonul a szolidaritás mezejéről.
süti beállítások módosítása