Mintha nem volna elég bajom…

Az igazi tényfeltárás csak akkor valósulhat meg, ha szemtől szembe találjuk magunkat a problémával. Most kórházi tényfeltáráson voltam.Tegnap este elég későn értem haza, készülődtem a gyerekeknek enni adni majd lassan az ágyba beesni, amikor egy hirtelen mozdulat erős szúró fájdalmat okozott a jobb lábam ujján. A zoknit levéve nem igazán láttam az okát elsőre, de rögtön feltűnt a probléma oka, mert mindössze egy cérnaszál lógott már ki az ujjamból, ugyanis - az akkor még csak feltételezhetően tű típusú tárgyat  - teljesen elnyelte. Elő a szerszámos ládát, Rambo üzemmód bekapcsol, fogó és tapétavágó kés beüzemel, de sajnos a fájdalom erősebb volt, és különben is olyan mélyen volt, hogy a végét csak mélyen benyúlva alig értem el. Nincs mese, szakszerű segítségre van szükség. Mint a jó zsidó átadtam a gyerekeknek a fő titkokat, miszerint szőlőből is lehet bort csinálni, és elmeséltem hogyan főzhetik meg maguknak a virslit. Telefonon felderítettem, hogy éppen a Péterfy Sándor utcai baleseti ambulancia az ügyeletes, úgyhogy a tűvel a lábam mélyében irány oda. Tiszta sor, hogy a legkönnyebb az eset, ha kalandként fogjuk fel, így ezek után így szemlétem a dolgokat.

Kedves portás igazít útba, azonban az üvegajtó után kicsit lehetne erősebb a kommunikáció a falakon, mert elég kalandos felfedezőtúra megtalálni a baleseti sebészetet. Természetesen sor áll, nehéz nap van. A falakon a backdoor kommunikáció minden eleme, vizitdíj, rendeletek, figyelmeztetések, stílusosan ragtapasszal kiragasztva. Az egyetlen színes plakát a REHAB legújabb tolókocsijait reklámozó plakátja, szép jövőkilátásokat helyezve a betegek elé. Van itt mindenki és mindenféle ember, teljes spektrumát bemutatva társadalomnak. Idős néni, aki a a temetőben elesett, költöztetés közben sérült, két rab egy büntetés végrehajtási intézetből, megfelelő kísérettel, lány, akit egyáltalán nem lep meg, hogy a TAJ száma nem stimmel, egy-két megvert fiatal...meg én. Az helyzet eleve ciki, hogy egy idegen test van a lábam ujjában, és ezt előadni, nem is lepődöm meg, hogy kis mosoly kíséri a történetemet. Ekkora balekot, hogy úgy lép tűbe, hogy azt a lábaujja el is nyeli...Megkérdezik vérzett-e, amiről később kiderül lényeges kérdés volt, mert ha vérzett, akkor nincs vizitdíj. Éljen, 300 Ft-al beljebb vagyok, ha már magam szállítottam be magam csak járjon ennyi diszkont. A körülmények itt, kívül a váróban félelmetesek Kitört lábú asztal, koszos, néhol véres padló, hát nem egy Amerika. A mellékhelyiségről határozottan hiányolom a biohazard matricát, mert elkélne rá. Kilincsek rég nincsenek, a sok csapból egyen van gomb, inkább csak a csurgó vizet használom. Kis várakozás, és szólítanak, belül már sokkal kellemesebb, mert ugyan eléggé szoci feeling, de legalább rend és tisztaság. Itt már peregnek az események, röntgen, fertőtlenítés és a nagy kérdés: mikor kapott utoljára tetanusz injekciót. Szemeim előtt lebeg a fenekembe szúródó tű, ha a régen választ adom, de sajnos a tetanusz okozta hosszú álom nem pillangó formájában, hanem erős izomgörcsként jön, tehát marad az ésszerűség, kimondom és már villan is a tű. Orvos jön, és közli, hogy a tű a lehető leginkább bent és rossz helyen van, irány a műtő. Azonban továbbra is mindenki kedves. Felfekszem a műtőasztalra, paraván, fertőtlenítés felkészülés a vágásra. Orvos jön, teljesen poénos, pedig már közel az éjfél. Jót elbeszélgetünk, jön a legkellemetlenebb rész, az érzéstelenítő, ami a lábujj satuba fogásához hasonlít. Ezek után pillantok alatt megvagyunk, közben megbeszéljük, hogy nehéz nap volt ez nekik, mert sokan jártak ma arra. Még egy viccet is kapok tőle útravalónak, miközben megölti a ujjamat, mert sajnos csak ekkora vágással lehetett hozzáférni. Kis félelem az ellenőrző röntgentől, mert a tű törött, reménykedem, hogy a darabja otthon van. És igen, otthon maradt. Pontosan ezért fért el az ujjamban keresztben. Kedvesen elbúcsúzunk, megkapom az ablaknál a zárójelentést, és nem kívánunk viszontlátást.

Alapvetően pozitívan csalódtam. Én nagyon félős vagyok, ha nekem kell oda feküdni, orvoshoz csak akkor megyek, ha a számítógépét javítom. Azonban tegnap mindenki precízen és jól végezte a feladatát. Már csak a külső várót kellene kicsit szebbé tenni. Most gyógyul a lábam, mert bizony az érzéstelenítő hatása elmúlt és így annyira nem kellemes. De akkor is nagy kaland volt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.