Már maga az ügy is megérne egy blog bejegyzést, mert ilyen bakit nem mindennap követnek el. Szombat éjszaka egy dévaványai telepről elvittek egy régi öntöttvas páncélszekrényt, nyilván nem volt túl egyszerű. Az eset pikantériája, hogy a páncélszekrény nem tartalmazott anyagi javakat. Majdnem olyan cifra, mint amikor valamely más településen két helyi lakos, hogy ne ismerjék fel őket a rablás után, hazáig nem vették le a símaszkot. Én magam gyakorlatilag ebben, az akkor még nagyközségben nőttem fel. Az emberek nem is tudnák talán hol van és egyáltalán létezik-e ilyen nevű település, de a szorgos polgárok dolgoznak rajta, hogy bekerüljön a híradóba. Nem a bűnözés városa ez, a helyi kisbolt kirablása, ahonnét pénz hiányában csak néhány értékesebb szeszesitalt lehet elvinni, már nagy eseménynek számít. Dévaványa többet is érdemelne, lássuk, ami tudni lehet róla, hogy az emberek megtudják, nem csak az üresmackó rablás városa ez.

A település gyökerei egészen az 1300-as évekig nyúlnak vissza, akkor találhatunk róla először írásos feljegyzést. Dévaványa ma Békés-megyében helyezkedik el, főútvonalon Kisújszállás(Ecsegfalva), Gyomaenrőd, Körösladány felől közelíthető meg, ezek az utak évről évre benevezhetnének a Magyarország Legrosszabb Minőségű Útja díjra. Hogy ki nyerné a versenyt, azt éppen nehéz lenne eldönteni, mert minden évben másik, de az egyik biztosan. Mégis, ez a kisváros tele van kemény erőfeszítésekkel. Ezen kemény erőfeszítések árán 2000 július 1.-től, 128 év után visszanyerte városi rangját. Van itt minden, ami ehhez kell, amit talán szeretnék kiemelni, az a helyi Eötvös József Gimnázium és Szakközépiskola, amely már akkor lett létrehozva, amikor a magyar oktatás a csökkenő iskolai létszámok miatt zuhanórepülését élte. Mégis, ebben a térségben szükség volt egy ilyen intézményre, mi sem bizonyítja jobban, hogy az intézmény azóta is sikeresen működik. A település annak is nagyszerű bizonyítéka, hogy a nagy „nem lehet megélni a mezőgazdaságból” sírásnak azért vannak ellentmondásos tényezői, ugyanis a városban sikeres mezőgazdasági vállalkozók működnek, nem is beszélve a többi, a helyiek nagy részének munkát adó vállalkozásról. Itt található azonban egy szép és különleges turisztikai célpont, amit javaslok megnézni akár célirányosan, akár csak átutazóban lévőknek. Dévaványa legjelentősebb értéke a természeti környezet, határában terül el a "második Hortobágy": hatalmas, gyógynövényekkel teli ősgyep, amely a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi területe, és számos védett állat- és növényfaj élőhelye. A terület kiemelkedő természeti értéke a túzok, amelynek védelme érdekében itt hozták létre 1975-ben az európai hírű Túzokrezervátumot. Közép-Európa legjelentősebb túzokállománya él a térségben, amely megismerhető természetes közegében, valamint a madár életéről, védelméről szóló kiállítás formájában is. A hely nagyon szép, különleges értékekkel bír, húgom, szakdolgozatához (aki környeztegazdálkodási agrármérnök) itt készítettem a fényképeket.

Ez maga a túzok, kivételesen ez nem egy általam készített fotó.

És lehetne még sorolni, mi minden van itt. A finom fagyi, melyet még ma is ugyanaz készít, mint gyermekkoromban és a még mindig kisvárosi hangulat. Itt még a rendőr is kedves, mert legutóbb teljesen megértő volt, hogy nagymamámhoz elindulva látogatóba, minden papírom a szüleimnél maradt. Kedvesen megérdeklődte rádión, hogy van-e egyáltalán a nevemen jogosítvány, és miután kiderült, hogy minden ok, jó utat kívánt. Egy kedves kisvárosi rendőr J

Egyszóval Dévaványa nem csak a mackórablás hazája, sokkal több annál: egy barátságos kisváros.