A dolgok előbb-utóbb maguktól is megoldódnak, legfeljebb nem a legkellemesebb módon. Most az idő és gazdaság visszaesése szolgáltatott egy időre megoldást a színesfémtolvajok ellen. Amit eddig nem oldott meg egyik kormány sem, hirtelen megoldotta az élet. A fémhulladék kereskedelem legfőbb felvevő piaci ugyanis többek között az autógyártás, és mint bajban lévő ágazatnak, nekik is megszorításokat kellett eszközölni. Mivel kevesebb autó készül, kevesebb fém kell, ami drasztikusan visszavetette a felvásárlási árakat. Most csak negyedét lehet kapni a fémekért, mint fél évvel ezelőtt, de még ezen az áron sem mindig veszik át a telepek az ócska (vagy nem éppen annyira ócska) vasat. Sok helyen éppen ezért tizedére szűkült a kereskedelem a nyárihoz képest, ami meglátszik a bűnözési statisztikákon is. A rendőrség is megerősítette, hogy töredékére esett vissza a fémlopás, hiszen az árak annyira alacsonyak, amiért már nem éri meg a kockázat vagy egyszerűen át sem veszik a lopott fémet a kereskedők. További csökkenés is várható az árakban, legalábbis egy ideig biztosan. Egyesek szerint a mostani ár már egy mesterségesen felduzzasztott szinten volt, és a spekulációs árnak egyszer vissza kell esni a normál szintre, amely szint most dőlhet el.

Tagadhatatlan, hogy megint szembesültünk egy ténnyel, amit annyiszor próbáltak maguk a hírek tálalói is homályosabb üvegen keresztül láttatni. Egy tényt, ami csupán annyi, hogy a magyar hulladékfém-kereskedelem jelentős mozgatórugója a lopásokból származó fém. Bármennyire is próbáljuk szépíteni, a bűnözési statisztikák magukért beszélnek. Jelentősen csökkent az ilyen jellegű bűncselekmények száma. Mindannyian tudtuk, hogy amennyiben egy köztéri bronzszobor eltűnt, akkor ez feltehetően nem valami lelkes magánszemély gyűjteményében végezte, hanem a kohóban, és a csatornafedél sem azért kellett, mert otthon még pont egy akkora vasdarab hiányzott az akna feledéséhez. Mégis az ilyen hírekben soha nem esett arról szó, hogy bizony mi áll a szobor eltűnésének hátterében. Ami érdekes, hogy a hozzáállás még ma sem sokat változott, és láthatóan vannak, akik még most is kötelességüknek érzi a hallgatást. 

Teszi ezt most a Népszabadság is, aki egyébként beszámolt a fenti változásról. Ritka az, hogy ugyanarra a vázra két cikk is megjelenjen. A téma ugyanaz, a betétszövegek ugyanazok, mégis más a cikk szövegezése. Az egyik szerint Óriásit estek az árak, már nem éri meg sem lopni, sem lomizni, a másik szerint Óriásit estek a használtfém-árak, nem éri meg lomizni. A cikkek ezután követik is ezt a vezérfonalat. Miközben az első még a lopásra helyezi a hangsúlyt bevezető szavaiban, és korábbi tervekről beszél, ami az ellen irányult volna, a második már elfelejti ezt, és csak a gazdasági aspektusokat elemzi. Hogy mi az oka, hogy végül mindkét írás megjelent, illetve fennmaradt az oldalon, azt nem tudjuk. Talán a belső ellenőrzés a lapnál nem találta túl jónak az eredeti verziót, viszont az is kikerült az átszerkesztett mellett.

Azt hiszem véget ért már a szocialista blokk virágkora, amikor azt hittük, hogy valami attól nem létezik, hogy nem írunk róla. Van egy nagyszerű film A mások élete címmel. Aki még nem látta, annak melegen ajánlott, annál is inkább, mert Oscar-díjat is kapott. A film egyik fő eleme, hogy az író, aki az NDK-ban él, egy cikket ír az ott elkövetett öngyilkosságok számáról, amely statisztikai annyira lesújtó, hogy az NDK vezetése nagyon szeretné azt tagadni. Ezért természetesen a cikk nem is jelenhet meg csak az NSZK-ban, és a titkosszolgálat megindul, hogy felderítse, ki is írta meg a valóságot. A valóságot, ami attól függetlenül létezett, hogy tagadták vagy sem. Valahogy ezt érezzük akkor is, amikor ugyanazokat a híreket több megvilágításban látjuk. A színesfémlopás, mint probléma létezik akkor is, ha nem beszélünk róla. Illetve pontosítsunk. Most kaptunk egy kis időt, hogy egy viszonylag nyugodt helyzetben kitaláljuk, mit is fogunk ellene tenni, ha az árak megint a magasba szöknek, és a lopás újra létezni fog. Nem szabad azt gondolnunk, hogy amennyiben nem beszélünk róla, akkor a probléma most végleg megszűnik. Kedves Betegünk! Akar róla beszélni?