Tipikus magyar családkép: este otthon ülve nézegeti apa, anya, gyerekek, hogy a hipermarket legújabb katalógusában mit próbálnak a tömegre éppen rásózni. Ekkor feltűnik a régen óhajtott új számítógép akciós áron. Mi sem kézenfekvőbb ilyenkor, hogy azonnal felhívjuk a hivatalos uzsorás bankot, és kérjük tőle a pénzt az új masinára, és máris ott lehet vele szórakozni este. A bank pedig rendes, a 400%-kos THM helyett ma már kaphatunk bő 200%-kosra is hitelt. Mire is költhetnénk ezt jobban el, mint egy új számítógépre?

A reklám persze más, mint az élet, azt is tudjuk, hogy vannak, akik ténylegesen jól élnek a hitellel, és megfelelő módon tudják azt kezelni. Sőt olyanok is vannak, akik valóban megszorulnak, és akkor nyúlnak hozzá, amikor kell. A folyószámlahitel tipikusan ilyenre lenne kitalálva, vagyis ha hó végén megszorul a nadrágszíj, akkor némi pénz erejéig azért legyen mihez nyúlni. Nagy gond nincs belőle, mert ugyan elveszi a polgár a pénzt, de tudja, hogy a következő havi számlára érkező fizetésből automatikusan helyre áll a rend a számlán. Kivéve, ha továbbra is túlköltekezik, de a bank nyugodt, mindaddig, amíg a havi fizetés jön, és rendezi a tartozást. De mi legyen azokkal, akik nem dolgoznak és fizetést sem kapnak, csak szociális juttatásokat? Azt kell mondanunk, bármilyen kegyetlen is, hogy ők ne vegyenek hitelre termékeket, hanem legalább próbáljanak meg kijönni abból, amit ilyen módon kapnak. Államunk nagyon bőkezű, európai szinten is igen erős szociális hálóval védi állampolgárait, messze túlmutatva a költségvetés adta lehetőségeken. Aki többet akar, annak el kell menni dolgozni, mert az így igazságos. Hittük ezt addig, amíg fel nem vetődött az ötlet, hogy az annyiféle szociális juttatás mellett miért is ne adjunk még szociális hitelt is. Ennek pontos egyeztetéséhez ma futnak neki az illetékesek.

Az javaslat egyszerű. A Magyar Államkincstár egy szociális számlát vezet be, és erre érkezik minden ilyen juttatás, mint a gyes, gyed, családi pótlék és társaik. A szociális kölcsönt erre a folyószámlára lehet igényelni, ahol az a folyószámlahitelhez hasonló módon törlesztődik. Természetesen a kamatai a célrétegnek megfelelően alacsonyak, mondhatni teljesen jelképesek. Várhatóan mindössze évi 1%-kot kell fizetni. Az elv, ami mögötte rejlik az, hogy aki megszorul, az ne uzsorásokhoz forduljon, hanem ilyen módon kapjon alacsony kamatra pénzt. Az igénylés a szokásos jegyzői úton történik, és néhány tízezres nagyságrendű összegekről lehet szó. Nagyságrendileg tehát nem biztos, hogy olyan nagy összegre rúg majd állami szinten, de azért mégsem egészen van ez így rendben.

A magyar gazdaság és a szociális háló egyik legkomolyabb konfliktusa, amely miatt igen nehezen fog magához térni a most is nyűglődő ország, hogy gyakorlatilag a minimálbér és a szociális juttatásokból havonta összerakható összeg paritást mutat. Azaz, ha valaki az ország olyan régióiban él, ahol nehezen és csak minimálbérért talál munkát, annak jelenleg sokkal kifizetődőbb a segélyek után járkálnia és néha feketemunkát vállalni. Így a havonta összejött összeg talán még több is lesz, mintha folyamatosan dolgozna, és kevesebb munkával is jár. Ekkor még nem beszéltünk arról, ha valaki úgy dönt, hogy nemzetünk taglétszámát gyarapítja, mert akkor már csupán felesleges önpusztítás azon gondolkozni, hogy dolgozni is kellene, mert a megélhetés postán megérkezik. Ilyen körülmények között nehéz elvárni, hogy a nem dolgozó réteg megmozduljon. Miért is tenné, ha ezzel egy kicsit sem jár jobban?

Ebbe a közhangulatba bedobni, hogy ezután az állam még kölcsön is ad, amit az államtól kapott pénzen lehet visszafizetni, nem éppen sikeres dolog. Ezzel egyfajta túlfogysztásra lehet ösztönözni azt a réteget, akinél talán ez egyébként is probléma. Mert ugye kétség sem fér hozzá, hogy amennyiben hozzá lehet jutni a pénzhez, akkor az emberek hozzá is fognak nyúlni. A visszafizetés meg majd csak történik valahogy. Pontosan ez az a pont, ahol gondokkal lehet szembenézni. Mert mi van akkor, ha egy normál banki hitelnél nem fizetünk? Viszik a fizetést, a házat, az autót vagy perelnek, mert köztünk egy üzlet köttetett, amely feltételeinek mi nem tettünk eleget. De egy szociális kölcsön esetében, amikor a kölcsön miatt alacsonyabb összeg fog havonta érkezni, mi fog történni? Megint csak telefon az uzsorabanknak vagy az uzsorásnak, és minden megy tovább a korábbi rendben. Sikerült a problémát néhány hónappal elodázni, csak most már ez a pénz is eltűnt a feneketlen tóban itt a Kárpát-medence közepén. De kit érdekel, abból sok van, hiszen szükség esetén az állam is kap hitelt mindennek finanszírozására. Aztán meg majd lesz valahogy.