Újabb tanév kezdődött. Ez új kihívásokat tartogat minden iskolásnak, hisz jó esetben felsőbb osztályt kezdenek a tanulók, ami nehezebb az előzőnél. Ilyenkor az első hetekben felmérik a tudásukat, mit felejtettek, és mi az, amire lehet alapozni. Az elsősök pedig átesnek a logopédiai, és képesség vizsgálatokon.
 Évről évre több a részképesség zavaros- hiányos, SNI- s, disz- es gyerek az iskolákban. Vannak erre elméletek, hogy miért. A média, a beszéd hiánya a családokban, nem odafigyelés… sokféle oka lehet.
Lassan nekem is bebizonyítják már a pedagógusok, szintfelmérők, és egyebek, hogy a az én gyerekeim is terheltek ilyesféle problémákkal. Állítólag. Nagyfiam, aki idén kezdte a 4. osztályt, annak idején úgy lett elbocsájtva az óvodából, hogy okos ugyan, de valami nem stimmel vele. Én, mint első gyermekét iskolába indító anyuka, rohantam vele a nevelési tanácsadóba, ahol el is végezték az erre irányuló vizsgálatokat. Kb. két órán át oldattak meg a gyerekkel feladatokat, s az eredmény mindössze valami olyasmi lett, hogy koránál érettebb, magasabb intelligenciájú, szokatlanul visszafogott, szerény gyerek (igen, ez már eltér a normától). Ettől függetlenül fejlesztő csoportos foglalkozást írtak elő neki, mondván, az ártani biztos nem árt. Két évig (!) rángatták ki tanórákról, hogy ovis szintű feladatokkal szórakoztassák, miközben kitűnő volt a bizonyítványa. Harmadik osztály elején a tanítónővel kérvényeztük a felmentését, hivatkozva az eredményeire. Ekkor behívatott a fejlesztő pedagógusok "vezére", és aláíratott velem egy papírt, hogy saját felelősségemre a gyereket kiveszem az effajta képzésből. Aláírtam. Egy teljes év nyugodt tanulás következett, majd mostanában, körülbelül egy hete jött egy levél a Megyei Nevelési Tanácsadóból azzal, hogy szept. 11- én (tanítási időben!) vigyem a gyereket felülvizsgálatra az intézetbe.
Középső fiam első osztályban végig logopédiára járt, mert szept. 1- én még nem ejtette tisztán az „r” hangot. Igaz, hogy októberben már igen, de ettől függetlenül szintén rendszeresen vitték el más órákról a nyelvi edzésekre.
Nos, a legkisebb még csak nagycsoportba jár, de már megízleltük a fejlesztés gépezetének bedaráló lendületét. Tavaly nagyjából kéthavonta küldtek pszichológushoz vele, ahová (fentebb elmeséltekből okulva) nem vittem el. Viszont megkérdeztem, miért gondolják az óvónénik, hogy szüksége van ilyesmire. Nagyjából ilyen válaszokat kaptam: mert olyan "furcsa", úgy "elvan a maga kis világában", csak "azt teszi szívesen, amihez kedve van". És a legszebb: nem iskolaérett!!! (hangsúlyozom, középsős volt).

Nem a fejlődés ellen vagyok véletlenül sem. Teljesen helyénvaló, hogy ma már minden iskolában vannak fejlesztő pedagógusok és logopédusok. Szükség is van rájuk, látható. Viszont néha azt érzem, hogy ma már a statisztikától, a megszokottól legkisebbet is eltérő gyerekre is könnyedén rámondjuk, hogy hiperaktív, vagy épp túl csendes, beszédhibás, vagy részképesség hiányos… valami kutyafülét ragaszt rájuk a pedagógia, aztán besajtolja őket a felzárkóztató rendszerbe, pedig lehet, ha egy kis időt, türelmet, megértést kapnának, akkor néhány hónap alatt beérnék a többieket. És akkor már ne is beszéljünk arról, hogy ez zajlik óvodában és alsó tagozatban, azután felsőben ez a buzgalom mintha füstté válna. Gyakran tapasztalni, hogy az agyonfejlesztett alsót elhagyva a valóban magatartászavaros, vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek magukra maradnak. Elkallódnak a "soktanáros" felsőben, és 4 éven át, sokszor fékezhetetlenül unatkoznak és rosszalkodnak az iskolában, mielőtt aztán analfabétaként elhagynák azt.

Azt gondolom, nem ártana arányosabban buzgólkodni. Ebből a rengeteg fejlesztő pedagógusból és logopédusból kapnának a nagyobbak is, a kicsiket pedig hagynák békében fejlődni, és csak azokat emelnék ki, és nyaggatnák külön foglalkozásokon, akik valóban rászorulnak. A pedagógiai szakirodalomban is le van írva feketén- fehéren, hogy míg az egyik 7 évesen már könnyedén teljesíti az elvárásokat, addig a másik ugyanerre csak kicsit később lesz képes. Ettől persze ő még nem kevesebb, nem bénább, csak lassabb, vagy másabb. Ahogy egyikük számolni tud jól, a másikuk pedig rajzolni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

movhu 2008.09.10. 09:10:44

Még van hozzáfűzni való, de hirtelen a saját történetem ugrott be. A fiam másodikos volt, amikor az iskolában rájöttek, hogy nincs meg az iksolaérettségi papírja. halál komolyan mondom, hogy elküldtek megcsináltatni. Másodikos gyereknél :)

Válasz erre 

Seth 2008.09.10. 09:17:23

Nem vagyok szakértője a dolgonak, de biztosra veszem hogy extra állami támogatást kapnak az iskolák, ha fejleszteni kell a "valami nem stimmel vele" gyerekeket. (Akik egyébként tényleg nem normálisak hiszen gyerekek. Nem szabad felnőtekhez, vagy az állatorvosi lóhoz hasonlítgatni őket.) Több gyerek a gyógypedagógián = nagyobb fejkvóta.
Ami még problémát okozhat, hogy manapság boldog boldogtalan egyetmista akar lenni és sokan úgy lesznek tanárok hogy semmi affinitásuk a dologhoz. Egyszerűen nincs tapasztalat a gyerekekkel és inkább biztosra mennek.

A cikkben a legbizarrabb, hogy papírokat kell aláírni meg a Megyei Nevelési Papírtologatási Hivatalba kell menni hogy kivehesse az ember a gyerekét egy fölösleges agyzsibbasztásról.

Válasz erre 

Gerusz · http://gerusz.blogspot.com 2008.09.10. 09:32:10

OFF: Nézte valaki a ponthatárokat a tanárképzőn? Én mondjuk csak annyit tudok róla, hogy a 144 pontos rendszerben nyolcvanvalahány pont kellett hozzá...

/OFF
Rám is mondtak mindenfélét, hogy nincs meg a finom kézmozgásom, meg nem elég jó a viselkedésem, meg ilyenek. Ehhez képest képregényt rajzolok :) De ez az iskolaérettségi papír nekem új. 19 vagyok és nekem nem emlékszem, hogy lett volna.

Válasz erre 

movhu 2008.09.10. 09:45:36

Az óvoda végén a gyereknek igazolni kell(legalábbis felénk így van), hogy iskolérett. Ezt a papírt talán az óvoda adja ki, nem is melékszem rá. Formaság, de elvileg kell. A gyerek nem szokott róla tudni, sokszor a szülő sem, mert a jelentkezésekkel és felvétellel együtt lebonyolódik, és fel sem tűnik, míg nem hiányzik.

Válasz erre 

BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2008.09.10. 09:55:02

... és akkor az elsős gyereket már októberre, vagy novemberre meg akarják tanítani írni, olvasni. Amikor még 10-20 percet is nehezen ül végig (hát még figyel) egy 7 éves gyermek. Éppen reggel olvastam, hogy a gyermeknek 3 és 13 éves kora között kell megtanulni írnia, olvasni. Igaz, ez jó nagy intervallum, de mindenki más.
Sok esetben tényleg szükségh van szakember segítségére, de sok esetben tényleg túlbuzgók is.

Válasz erre 

movhu 2008.09.10. 10:12:13

Olvasás. Nekem külön nehézség volt, mert a tanítók azon akadékoskodtak, hogy miért tud már a gyerek írni/olvasni első elején. Elmondom hogy volt, nekik is elmondtam:
A fiam 4-5 éves kora között rájött, hogy a betűk jelentenek valamit. Elkezdte kérdezgetni, hogy melyik milyen betű. Nem tolhattam le, hogy ez még korai. Így nem sokkal 5 éves kora után olvasott, és mire suliba ment, valamennyire írt is(nyomtatott betűkkel)
A lányom már alig kérdezett minket, a bátyus kiváltotta ezt a szerepet, ő 5 év korában folyékonyan olvasott. Csak nem üthetem agyon a gyereket, mert kíváncsi.
Ennek ellenére azt gondlom, hogy ha valakinek az kell, hogy elsőben egy évig tanulja, akkor az kell. Ha nem tanul meg rendesen olvasni, akkor az összes jövőbeni tanulása agyon van vágva.
Pedagógusoknak nem kell magyaráznom mekkor gondok vannak a szövegértéssel manapság...

Válasz erre 

Meer 2008.09.10. 10:31:28

Tény, hogy a mi oktatási rendszer felnőttként is gyerekbetegségekkel küzd. Nem működő módszerek eröltetése, felesleges tananyagok tömkelege. Az amerikaiak lehet, hogy úgy hülyék, ahogy vannak, és fogalmuk sincs hol van Irak, de nem hajtják szét a gyereket az iskolában. Azt kellene tanítani, amire tényleg szükség van, és akkor a tempót lehetne csökkenteni. Orvosi szakokon Közgazdaságtan??? pl.

Válasz erre 

BigOne 2008.09.10. 12:07:18

Doris!
Szerinted ma a pedagógiai pályán mekkora ez elhivatottak és a kényszerpályások aránya? Ha a választ megadtad, akkor rájössz, hogy nem is lehet elvárás velük szemben, amit kérsz. Jó volna, ha meg lennének fizetve, ettől népszerű lenne a szakma, nőne a felvételizők száma, nőne a ponthatár, és így azok mennének oda, akik tenítani szeretnének, nem a kell egy diploma típusok.

Válasz erre 

Doris · http://doris.blog.hu 2008.09.10. 14:04:17

BigOne: Nőne a felvételizők száma??? Dugig vannak a képzők, mert aki másfova nem fér be, odamegy. Az iskolák meg nem tudják betolni a fiókot, annyi a jelentkező, meg az állás nélküli tanító. Hová akarsz te még többet? Az oké, hogy nőjön a ponthatár, legyen erősebb szűrés.

Válasz erre 

movhu 2008.09.10. 14:09:13

Szerintem a minőségi felvételizők számára akart utalni BigOne, mert az nőne. Ma az állam kotrógéppel lapátolja a pénzt az ablakon a felesleges képzésekkel.
Az elmúlt 5 évben végzett tanárok és tanítók közül hány dolgozik a szakmába? Ki sem mernénk mondani. És még érzékenyebb kérdés: hány olyan van köztük, aki egyáltalán megpróbált elhelyezkedni?
Radikálisan vissza kellene fogni a tényleges létszámot évekig, csak akkor lenne optimális.

Válasz erre 

Marcsi 2008.09.10. 14:14:17

Szép új világ, ez jut eszembe. Miért nem lehet egy gyerek átlagos? Miért nem lehet egy gyerek jó asztalos pl? Közben meg alig találni jó szakembert, mert mindenkibe azt tolják, hogy menjen zseninek.

Válasz erre 

Doris · http://doris.blog.hu 2008.09.10. 14:14:58

A vicces ebben az egészben az, hogy itt vagyunk a nem elhivatott pedagógusok témánál, pedig ez az egész lejöhet úgy is, hogy ezek nagyon is odafigyelnek, törődnek, stb. Tudjátok, milyen gáz az, mikor az óvónőnek azt mondod, hogy nem viszed a gyereket pszichológushoz? Aha. Mert te nyilván letojod, mi van vele, míg ő töri magát érte. Nem lehet, hogy már az ő oktatásuk is erre van kiélezve? Arra, hogy van egy adag "normális" gyerek, de fel kell kutatni, és zárkóztatni a "nemnormálisokat"? Nem tudom, én majdnem húsz éve, hogy diplomáztam.

Válasz erre 

csibike · http://csibike.blogol.hu 2008.09.10. 20:23:59

Soha nem értettem, miért kell kicsi gyerekeket árgus szemekkel figyelni és felcímkézni... Miért nem lehet elfogadni, hogy van ilyen, van olyan, és inkább azokra koncentrálni, akik valóban segítségre szorulnak.
Doris, örülök, hogy nem hagytad őket :)

Válasz erre 

shake 2008.09.11. 10:30:13

És akkor ki adna munkát annak a sok fejlesztőpedagógusnak?
Ha ma átszerveznék az oktatást, és értelmesen megreformálnák, akkor megszűnne még néhány ezer ember felesleges munkája, és az annyival kevesebb szavazó. Inkább elkínozgatnak még néhány szülős és gyereket, csak közben száguldunk a szakadék felé.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: