Egy korábbi téma hozzászólása kapcsán vetődött fel az egész gondolatsor, méghozzá a közlegelők tragédiája vagy dilemmája alapján. Ez a példázat a közjó és az önérdek konfliktusát mutatja be. A történet leírását Garrett Hardin követte el először. Lássuk akkor az eredeti gazdaságtani felvetést, és próbájuk meg megtalálni, hogy hol jellemző ez korunk hazai társadalmára.

Adott egy közlegelő. Ez a legelő elvileg 10 tehenet tud eltartani, méghozzá úgy, hogy abból mindegyik 10 liter tejet ad. Ezért mindegyik gazda 1-1 tehenet legeltet a mezőn, és megy is szépen minden a rendjén. De sajnos jelen helyzetben az önérdek felülmúlja a közjót, és az egyik gazda fog még egy tehenet, és kihajtja a legelőre. Ettől ugyan mindegyik tehén már csak 9 liter tejet ad, hiszen kevesebb fű jut nekik, de annak az egy gazdának 18 liter teje lesz, a nyereség nyilvánvaló. Nem mehet ez így tovább, jön egy másik gazda, és kirakja ő is a saját második tehenét. Ettől kezdve ő is örül, mert ugyan mindegyik tehén már csak 8 liter tejet ad, de ebből az ő része a korábbi 10, illetve 9 liter tej helyett immáron 16 liter. Ez így megy tovább, hiszen minden gazda akkor jár jobban, ha kihajt még egy saját tehenet a legelőre. Ez azonban csak egy bizonyos pontig igaz, mert elkövetkezik az a tehénszám, amikor a 2 tehenes gazdának már kevesebb tejet termel a 2 tehén, mint annak idején az egy. De hiába viszi haza azt az egy tehenet, és csinál belőle bélszínrolót és gulyáslevest, ő ezzel csak rosszabbul jár, hiszen csak a többi tehénnek adja vissza a területet, és így a többi gazdával tesz jót. Mi ebből a konzekvencia?

Egy közlegelő - mint gazdaságtani egység – addig működik jól, amíg mindenki betartja a megállapított szabályokat. Lényeges meglátnunk, hogy a szabályok megszegése egy-egy legelőhasználó részéről alig érzékelhető befolyással van a többiekre, de ez mégis olyan folyamathoz vezet, ami az egész közösség kárára van. Mivel sem a megszegő, sem a többiek nem érzékelik azonnal a negatív hatást, ezért elmondható, hogy a helyzet kezelése a társadalomban csak úgy oldható meg, ha a szabályszegő azonnali büntetésben részesül. Azaz az egyik megoldás, hogy a második tehenet kihajtó gazdát, függetlenül attól, hogy a tette súlya pillanatnyilag kicsinek látszik, olyan súlyosan szankcionáljuk, hogy ne érje meg neki azt megtenni. Például a plusz tejhozama+1 liter tejet szét kell neki osztani a többiek között.

A magyar helyzet sokban hasonlít a nagy közlegelőhöz. Itt van a nagy magyar mező, ami elvileg mindenkinek az igényeit kiszolgálná. Sajnos azonban az újraelosztás érintetlensége ahhoz hasonlít, mintha semmilyen szabály nem létezne arról, hogy mennyi tehenet is lehet behajtani a legelőre. Emiatt rég túlléptük az optimális tehénszámot, de be kell vallani, hogy egyetlen embernek sem érdeke, hogy ő a saját tehenét hazahajtsa. Szigorúan pénzügyi szempontból nézve miért is ne venné ki a sajátját a közösből. Hiszen az ő önmérséklete már csak mások javát szolgálja, önmagának nemhogy jót, hanem rosszat tesz. Különösen nehéz a helyzet a magyar mezőn abból a szempontból, hogy sokan rájöttek: ekkora mennyiségű tehén mellett nem is kell saját. Egyszerűbb kimenni, és hazahajtani néhányat a többiekéből, és azt megfejni, hiszen a nagy kavarodásban észre sem veszik már senki, hogy valójában az ő teheneinek kétharmadából már nem ő préseli ki a tejet. Egyszerűen elkönyvelte a rendes gazda, hogy teheneinek nagyobb részét nem ő feji. Örül neki, hogy hazavihet egyáltalán a tejből.

Tisztán a közlegelő helyzetét elemezve is nyilvánvaló: az egyetlen megoldás a legelő feletti szigorú szabályozás lenne, ami azonnali hatásokat vált ki a visszaélőkkel szemben. Azaz ne legyen racionalitása áthágni a szabályokat. Igen, oda kellene figyelni arra, hogy a látszólag kis súlyú cselekedetek is nagy büntetésben részesüljenek, és ne a racionalitás határán vagy a mérleg pozitív oldalán maradjanak. Ezzel párhuzamosan meg kellene nézni, hogy a jelenleg a többiek tehenét fejő réteget miként lehetne rábírni a saját tehéntartásra. Nyilván, amíg ő a közlegelőről haza viheti a saját 2 liter tejét, addig nem fog tehenet kihajtani azért, hogy azután csak 1 liter tejet vihessen haza. El kellene szakadni attól a rendkívül negatív folyamattól, amikor is átvitt módon, de jutalomban részesülnek azok, akik továbbra is kizsákmányolják a közlegelőnket. Ennek hátrányait az itt lévő görbe is jól bemutatja. Már rég túl vagyunk azon a ponton, ahol mindenki csak rosszabbul jár. Ráadásul a mai rendszer már olyan szinten elharapódzott, hogy mindenkit arra ösztönöz, hogy ne a legelőt használja, hanem mások tehenét fejje. Ettől lassan a legelőt is feléljük, és a tehenek is szép lassan elfogynak. Nem kellene megvárni.