Felkapta a zavarost megint a bulvárszivattyú, és több lap egy törökszentmiklósi fiatal fiú öngyilkosságát tárgyalja. Tárgyilagosan a következőt érdemes tudni az esetről, összefoglalva:

A fiú év végén megbukott történelem és magyar tárgyakból. Hogy pontosan a magyar mit jelent, azt nem tudhattuk meg egyik lapból sem. Nyáron tanult, és sikeres pótvizsga esetén harmadikos lett volna. Az augusztus végi pótvizsgán azonban a sikeres történelem számadás után magyarból már nem jött össze a dolog. Ezek után a fiú már nem tért haza, és telefonon sem volt elérhető. Mint kiderült azért, mert a vonat elé feküdt. Öngyilkos lett. A magyartanár megdöbbenéssel vette tudomásul az esetet, mert szerinte semmi előzetes jel nem utalt a gyerek szándékára. Bár az iskola belső vizsgálata nem állapított meg olyan tényt, miszerint a fiú pótvizsgáján visszaélés történt volna, a szülők nem akarják annyiban hagyni a dolgot. Feljelentést tesznek az iskola ellen, mert szerintük ők felelősek a fiúk haláláért. Az itt látható kép felirata a Borsban: „Szülei beperelik az iskolát, a 16 éves fiú nagyon a szívére vette a bukást”

A legtöbbünk már végigküzdött néhány évet az iskolákban, és egyikünknek sem kell bemutatni milyenek is a pedagógusok. Ahogyan haladunk a felsőbb évek felé, egyre kevesebb érzelemre, és egyre több szintetikus számonkérésre számíthatunk. Sokszor szülőként is szembesülhetünk azzal, hogy a pedagógustársadalom egyes tagjai nem állnak a helyzet magaslatán, és néhányuk esetében ezt még megfűszerezi némi rosszindulat is. Aztán elmegyünk dolgozni, és rájövünk, hogy sajnos egyes esetekben ez csak kiváló felkészítés volt a nagybetűs való életre, mert a munkatársaink vagy főnökünk személyiségéhez képest a tanár maga volt a megtestesült védőangyal. Nem tudjuk, hogy a diákot milyen hatások érték, de abban biztosak lehetünk, hogy egy bukás – több terhelő tényező nélkül – nem idézhet elő egy öngyilkosságot. Így bármennyire is osztozom a szülők fájdalmában, nem tudom elfogadni azt, hogy ezért a pedagógusokat teszik felelőssé. Sőt, én otthon is keresném a hátterét a történetnek. Úgy gondolom az eset összetettebb annál, minthogy kikiáltsunk tanárt vagy bárki mást bűnösnek.

Teszem ezt azért, mert ismerem a gyerekeket, és nem meglepő módon én is voltam az. A gyerek elvárásoknak akar megfelelni, és tetszik vagy nem tetszik, de ezek legtöbbször azok, amiket a szülő felállít. Ráadásul ezek az elvárások sokszor nem kimondottak, nem rögzítettek, csupán érezhetőek. Ismerjük azt az érzést, amikor egy rossz jeggyel, megrovással elő kell otthon hozakodni, és feltárni azt, hogy most nem feleltünk meg az elvárásoknak. Aztán rendkívül bonyolult módon ezt évek alatt a szülő kezeli valahogy, és lassan felnövünk, jó esetben lesz belőlünk egy becsületes, dolgozó ember. A növekedés közben figyeljük a társadalmat, és azokat az értékrendeket is szépen átvesszük, és igyekszünk alkalmazkodni, ki jobban, ki kevésbé. Jelen esetben ez a halmaz olyan döntésre kényszerített egy fiatalt, ami az élete végét jelentette. Ebben a halmazban csupán egy tényező lehetett a tanár, de még a legrosszabb esetben sem tekinthetjük sarkalatos pontnak egy ilyen tett elkövetésében.

Az öngyilkosság komplex dolog, amiben sajnos még nem sereghajtók, hanem éllovasok vagyunk világviszonylatban is. Nagyon mély társadalmi problémák állnak ennek hátterében, aminek leküzdéséhez pontos ismeretek birtokában is egy generációnyi időre volna szükség. De a fenti eset feladat elé állította azokat a szülőket, akikkel még nem történt ilyen tragédia. Súlyos felelősség, hogy valahogy a gyerek megtanulja, a bukással még nincs vége az életnek, és nem is kell annak véget vetni. A lehetőségek tárháza végtelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Johnny336 2008.09.04. 13:01:22

Tipikus magyar mentalitás a másikra mutogatás. Tibi is adócsaló, én miért ne tehetném ugyanezt?
Gyurcsányék is lopnak, én miért ne lophatnék?

Magukba kell szállnia az embereknek. Nem mások felelősségét kutatni, hanem először a sajátunkat. Ha ezzel végeztünk, akkor mehetünk az iskola igazgatóhoz, hogy a magyar tanár tehet a fiam haláláról.
Ahogy írtad, a srác meg akart felelni valakinek. Az elbukott pótvizsga után nem ment haza. Nem mert hazamenni? Félt a szülei reakciójától?

Nem dicső dolog megbukni iskolában, de előfordul. Velem is megtörtént, hogy félévkor buktam, nem állt meg a világ, javítottam, évvégén megkaptam a kettest. A következő évben 4-es voltam ugyanabból a tárgyból (igaz, másik tanárnál). Majd le is érettségiztem 4-re ugyanabból a tárgyból.

Nem lehet tudni, miért nem akart a gyerek hazamenni.

Válasz erre 

BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2008.09.04. 14:48:22

Érdemes elolvasni Vekerdy Tamás kiváló pszichológus pár tanulmányát, könyvét. Sokat tud az iskolákról, valamint a gyermekekről.
Valóban sok terhet rak a fiataloka a társadalom, a szülők és az iskola. Nem mindneki tudja ezt elviselni...

Válasz erre 

Meer 2008.09.04. 14:56:31

Az lehet, hogy sok a teher, de azzal a részével, amit kívül kapsz nem tehetsz semmit. Ezért a szülőnek fokozott felelőssége van, hogy még inkább levegyen ezekből. A hülye főnökkel majd küzdjön a gyerek, ha felnő, de addig a szülőtől azt érezze, hogy mögötte van, nem ellene.

Válasz erre 

movhu 2008.09.04. 14:59:53

A társadalom nyomásával nem tud mit kezdeni az ember. Az iskola néha furcsa tanáraival se lehet mindig tenni valamit. Ezért kell biztatni a gyereket, na nem a bukásra, de azt nem baj ha tudja, nem nyírjuk ki, ha esetleg megbukik.

Válasz erre 

BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2008.09.04. 15:03:08

Persze, a családnak kell megvédeni az embert. Optimális esetben.

Válasz erre 

Termelő 2008.09.04. 15:39:26

Sajnálom a szülőket, de nem hiszem, hogy rögtön máson kellene elverni az esetet. Ha az én gyerekemmel szórakozna a tanár, akkor hazajönne, és megbeszélnénk, volt már ilyen. Remélem ezután is így lesz.

Válasz erre 

szFeri 2008.09.04. 18:40:46

Az a sejtésem, hogy a fiút otthon úgy elverte volna az apja nagrágszíjjal, mint a rongyot, ha a pótvizsgán sikertelenül szerepel. Keresheti a felelőst.
Vagy, a másik lehetőség, az anyai lelki terror, amikor egy rossz osztályzat miatt napokig szótlan az anya, nekem is ez jutott, az összes lelkiismeretfurdalással és bűntudattal, szerencsére hamar kialakult egy közömbösség iránta, amit ma már sajnálok, de nem érzem magam hibásnak miatta. Túlélési technika. Valakinek sajnos nem sikerül, és a fizikai terror ellen gondolom nehezebb így védekezni.

Válasz erre 

qweqrt 2008.09.05. 13:57:35

Nekem is ez jutott az eszembe. Tuti hogy megfenyegették otthon, ha nem megy át elverik mint a szódás azt a bizonyos lovát! Apuka fényképét elnézegetve egyre inkább beigazolódni látszik a sejtésem. (masszivalkesz!)

Válasz erre 

qweqrt 2008.09.05. 14:04:34

úgyhogy először a tipikus magyar családmodellben kéne keresgélni: alkesz, agresszív apuka, depressziós, megtört, már sorsába beletörődött anyuka (aki mellesleg szintén alkesz vagy gyógyszerfüggő), és gyerek aki persze ilyenkor nem otthon ül és tanul mert azt a közeget nem tudja elviselni, hanem lóg a haverokkal.. aminek aztán bukás a vége)
Ez magyarország és ez ma egy átlag magyar család (főleg vidéken, de pesten sem sokkal másabb). Amerre nézek családok tucatjai mennek tönkre, szülők válnak el, vagy marják egymást a végtelenségig. Csodálkoznak?

Úgyhogy a t. szülőknek először a saját háza táján kéne sepregetni. Most persze a nyilvánosság előtt biztos jön majd az így szeretem, úgy szeretem, de előtte meg nem volt más mint "büdös kölök"!

R.I.P.

Válasz erre 

movhu 2008.09.05. 14:10:33

Azért mennyire meglepő, hogy az itt megszólalók is jól ismerik azokat a modelleket, ami ide vezethet. Nem lehet ritka jelenség sajnos.
AMúgy qwert hozzászólásában látom azt, amit sokan nem ismernek fel. Magyarosan szólva a gyerek szív, mert anyuci nem mer lépni, és hagyja, hogy az élete szépen elússzon a semmibe. Ő szenved, sé közben csodálkozik, hogy a gyerek meg szétcsúszik. Csernus is leír esetete, amikor az ilyen család beviszi a tizenéves gyereket, hogy nem tudják mi baj van vele.
Közben meg szép csendben meg a vetítés kifelé, hogy "mi vagyunk a frankó család", de bent...és nem feltétlenül agresszióról van szó. Egyszerűen a nagy bödüs semmiről, ami nagyon sok családot jelleme. Tudjátok, ahol a beszélgetés kb úgy néz ki:
- Kérsz drágáám még egy sört a meccshez?
- Nem, mert mindjárt vége, és megyek pecázni.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.09.08. 15:28:07

Ez olyan reakció a szülők résézről, mint amikor a 80 éves, halálos beteg néni rokonai azonnal beperlik a kórházat. Kívülről nézve persze badarság, de azért legyen annyi empátiánk, hogy kicsit megértjük a helyzetüket.

Viszont nyilvánvaló, hogy ők is felelősek. Nem biztos, hogy verték vagy lelkileg kínozták a fiút, de az valószínű, nem volt rendben valami a nevelésében. Ha más nem, hát az, hogy nem vették észre, veszélyben van a fiú. Az öngyilkosságnak jelei vannak, csak az nem látja ezeket, aki nem akarja. Egy gyerek nem lesz csak úgy öngyilkos.
Azt nem értem, miért kell a tv-ben nyilatkozniuk. Miért nem tudnak csendben gyászolni?

Válasz erre 

movhu 2008.09.08. 15:30:52

Ezért is vagyok óvatos, mert megértem a fájdalmat. De szerintem felesleges belőle országos balhét csapni. Mert egy biztos, hogy nem őket kereste meg a Bulvárlap, hanem fordítva.
Részemről igyekezném titkolni, és nem viszontlátni.

Válasz erre 

glycera 2008.09.09. 08:48:40

A kérdés az, hogy a gyerek miért NEM MERT hazamenni...

Válasz erre 

Nicola 2008.09.10. 13:32:43

Szerintem a tanárnak ehhez semmi köze. Undorító hogy rá próbálják fogni a tanárra. Ha egy gyerek rossz jegyet kap csak is azért esik kétségbe, mert nem felelt meg az elvárásnak. A szülei elvárásának. A gyerek egyszerűen nem mert hazamenni, mert félt attól ami otthon fogadja emiatt. Na vajon erről ki tehet????

Válasz erre 

evamaria (törölt) 2008.09.14. 13:08:19

Ki a hibás? Mindazok ,akik nem vették észre a gyerekben dúló indulatokat. Aki megnézi a fényképet és egy kicsit is ismeri a gyermeklelket, az ebből a szempárból olvashatott volna. A szeméből tükröződik a magabiztosság hiánya, a szorongás, a bizonytalanság, az érzékenység.
A divatos frizura, az ünnepi ruha sem tudja mindezt eltakarni. Ne bűnöst keressünk, már visszacsinálni semmit nem lehet. Ismerjük meg jobban gyermekeinket és vigyázzunk rájuk !

Válasz erre 

fecsa 2008.09.28. 19:12:37

Sajnálom a szülőket! :( Lehet, hogy semmi nem lehet rosszabb, mint hogy saját gyerekünket temessük el. De! MIért a pedagógust? POsztban is feltették a kérdést már. Miért bukott meg a gyerek? Miért nem kapott kellő figyelmet évközben? Kikérdezték volna a leckét tőle lehet, hogy elkerülhető lett volna ez az egész.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: