Meggymagömlés
2008.07.04. 10:00
A terveknek megfelelően tegnap lezajlott a meggytermelők tiltakozása a Parlament előtt. Előbb több mázsa gyümölcsöt öntöttek ki a földre, majd később ingyen osztották szét a korábbi felvezető hírekre megjelent tömegnek. A tiltakozás oka az, hogy a nagykereskedők által kínált kilónkénti 50-60 forintos felvásárlási ár annyira alacsony, hogy az a szedés költségeit sem fedezi. Az alacsony felvásárlási ár mögött a termelők kartellt gyanítanak, azaz úgy gondolják, hogy a felvásárlók és feldolgozók egyezményt kötöttek erre vonatkozóan. Ezért a megmozdulással együtt a Magosz a versenyhivatalhoz is benyújtott beadványt a dolog tisztázása végett. Amennyiben érdemi esemény nem történik, akkor tovább folytatják tiltakozásukat a termelők. Azt a tiltakozást, ami már hetekkel korábban fel volt vezetve. Akkor még hittek abban sokan, hogy majd csak történik valami, és közben amolyan tüntetés és a pillanatnyi kárenyhítés érdekében önálló akciókba kezdtek. Az Iwiw-en és körlevelekben terjedtek a különböző időpontok és helyszínek, ahol a termelőktől közvetlenül lehetett kedvező áron a meggyből vásárolni a parkolókban álló autókból. A gazdáknak legnagyobb ellensége most is az idő, hiszen nem lehet tárgyalásokat hónapokig folytatni, a meggy nem vár. A jelenség viszont egyáltalán nem új.
Miközben az élelmiszerek bolti ára jelentősen emelkedett az elmúlt években, a felvásárlási árak messze nem nőttek ennyire. Sőt, a meggy esetében évekkel ezelőtt sokszor magasabb felvásárlási árakkal találkozhattunk, amit már akkor is alacsonynak találtak. A helyzet az, hogy tényleg alacsony, figyelembe véve azt, hogy a minőségi kézzel szedett meggy bolti ára a 4-500 forintot is eléri. Itt az a pont, ahol rá kell ébredni a magyar termelőnek, hogy a beadványok mellett talán szükség volna egy kicsit erősebb ön-érdekvédelemre, sőt akár szövetség felállításra. Tény, hogy néhány mázsa vagy tonna meggyel rendelkező gazdának nem sok választása van akkor, ha mellette a többiek készségesen eladják akármennyiért is a portékájukat, mert „nincs mást tenni”. A kérdés ráadásul nem is meggy-centrikus, csak éppen itt verte ki a biztosítékot, és pont ennek van itt szezonja. A termelőszövetkezet, vagyis a téesz intézménye eltűnt, a kisgazdaságok versenyképessége ezzel együtt jelentősen lezuhant. Meg kell említeni, hogy így is az erős uniós szabályozások védenek meg minket a még olcsóbb beáramlástól. A kicsik problémái nem is feltétlenül az eladáskor jönnek elő először. A termeléshez gépek kellenek, amik nem olcsók. Ezeknek a gépeknek az ára egyáltalán nem olyan, ami kifizetődő lenne egy kistermelőnek, gyakorlatilag folyamatos üzem és nagy termelés esetén is jelentős időnek kell eltelnie, hogy visszahozza az árát. Egy példaként korábban bemutattam a Fendt csúcskategóriás traktorát, ami önmagában sok tízmilliós tétel. Ezért megjelent a téesz egyfajta természetesen kialakult utódja egyes ágazatokban. Az ilyen jól működő közösségekben akár fizetéses módon, akár barterben egymásnak dolgoznak a gazdák, és ilyen módon kvázi közösen használják az egyébként magántulajdonban lévő gépeket. A szervezettség magasabb szintjei egyelőre azonban még váratnak magukra. A tárgyalások a felvásárlókkal és feldolgozókkal egyelőre nem mennek magas szinten, a szövetségek kialakulása itt még nem jött létre. A meggy példájából látszik, hogy az évek óta tartó huzavonák és felvásárlási harcok ellenére a legkisebb egység sem jelent meg eddig a demonstrációig a termelők között. Jó fordulat ez, ha a módszer nem is a legjobbra sikerült. A végső nyertese ugyanis ennek a harcnak a fogyasztó lehet, akinek talán nem kellene megfizetnie olyan mértékben a közbeeső felesleges lépcsőket, ha végre azokon maga a gazda vinné fel azt, amit termelt.
Ehhez a tenni akarás mellett kell, hogy ez ne csak pillanatnyi fellángolás legyen. Leginkább arra lenne szükség, hogy a gazdák ne csak a versenyhivatal elmarasztaló döntésében bízzanak, hanem ők maguk is tegyenek a saját érdekükben. Ma már nincs itt a KGST piac, ahol nagyjából rögzített rendszerben foroghattak a termékek, és bármilyen körülmények között egy mesterséges biztonságérzetet nyújtott a rendszer. Ma a termelőknek saját felelősségüket kell előtérbe helyezni, és meg kell tanulniuk, hogy a termeléshez hozzá tartozik a menedzsment is. Amennyiben a továbbiakban szeretnék, ha ennek a menedzsmentnek a költsége náluk maradjon, akkor itt az ideje, hogy megerősítsék szövetségeiket. Ellenkező esetben ugyanaz történik, mint a már elmúlt sok évben. Ilyenkor bosszankodás az alacsony árak miatt, aztán jövő évig elfelejt mindenki mindent. Most kell gondolkozni azon, hogy a jövő évi meggy pénzmagja hova is ömlik. A Parlament elé és a felvásárlók zsebébe, vagy a sajátjukba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Marcsi 2008.07.04. 10:52:47
Manó 2008.07.04. 11:38:55
Hát ébresztő, elmúlt a szocializmus! Egy csomóan már rájöttek erre. Pár éve egy gazdáról volt riport, hogy a tejért a felvásárlók alig akarnak fizetni. Fogta magát, vett pár hűtőkocsit és a közeli nagyvárosban elkezdte árulni a tejet. Még kevés is lett a sajátja, ő vásárolta fel a többiekét :)
Tessék megszervezni, hogy a budapesti piacokra juthasson az áru,el lehet adni 2-3szoros áron is.
zero · http://vastagbor.blog.hu/ 2008.07.05. 12:54:01
Azért ez nem ilyen egyszerű .. a gazda, aki heti 6 nap gondozza a gyümölcsöst nem fog tudni feljönni árulni ...
Viszont abban igazad van, hogy nem lehet siránkozásból megélni. Egy egyszerű ötlet.
Összefog 10 gazda. Felfogad 2 embert (van munkanélküli), kibérelnek egy kisteherautót, felteszik rá a terményt, beviszik a városba, eladják 500 ft helyett 300 ft kilóját. Kifizetik a 2 ember bérét, máris nyertek egy csomó pénzt.
Mondjuk a legpofátlanabb profitnál is pofátlanabb 50 forintért venni és 500-ért árulni ...