A kínai rendőrség nagy erőkkel szállt szemben a tibeti szerzetesekkel, akik közül 500 azért tüntetett, hogy engedjék szabadon őrizetbe vett társaikat. Ezért őket nagyjából ezer, felfegyverzett rendőr körbevette. Majd könnygázt fújtak a tömegbe, és elektromos sokkolót is bevetettek az emberek ellen. A tüntetés az 1959-es Kína elleni felkelés évfordulójára lett időzítve, és sokak szerint az utóbbi 20 év legnagyobb kommunista-ellenes megmozdulása volt. Kína szerint szükség volt a kemény fellépésre, mert veszélyezteti a megmozdulás a rendszer stabilitását. Kína szerint ugyanis Tibet nem létezik, és önállónak soha nem is ismerte el senki. Persze nem csak ezzel van gond az országban. A halálbüntetés eltörlését továbbra sem tervezi a kínai vezetés, pedig – becslések szerint – évente kb.7500-8000 halálbüntetést hajtanak végre. Azért is komoly baj van a halálbüntetéssel, mert mióta kötelezően felülvizsgálja az eseteket a legfelsőbb bíróság, kiderült, hogy az ítéletek 15%-kában komoly eljárási hibát vétettek a kisebb helyi bíróságok. Ekkora hibaráta mellett még fokozottabban aggályos emberek életét kioltani. Ne felejtsük el ehhez hozzátenni, hogy Kínában nem csak gyilkosságért, de gazdasági és korrupciós bűncselekmények esetében is kaphatja valaki a büntetésnek ezt a legsúlyosabb formáját. Most viszont ez az ország úgy tűnik mégis az Egyesült Államok nagy barátjának bizonyul. Kínát ugyanis törölték arról a listáról, amelyen az emberi jogokat leginkább megsértő országok szerepelnek.

A fókuszban egyértelműen a nyári olimpia megrendezése szerepel, a bejelentés viszont igencsak meglepte a nagyközönséget. Az esetet nehéz hirtelen hova tenni. Kicsit olyan, mintha az Országos Cigány Önkormányzat kitüntetéseket kezdene osztani a Magyar Gárda tagjainak. Éppen intenzív tüntetésszétverés folyik, a múlt héten a kínai rendőrség elrabolt egy emberjogi aktivistát, és ekkor az USA bejelenti, hogy most már a fejlődés útjára lépett Kína. Vajon mi lehet a döntés hátterében? Talán most is, mint annyi más esetben, a gazdasági érdekeltségek javítása lehet a mozgató rugója a külügyminisztérium döntésének.

Azt valószínűleg még sok amerikai állampolgár sem hitte el, hogy az iraki háborúnak bármi köze is lenne a terrorizmus elleni harchoz, vagy az iraki lakosok megsegítéséhez. Tudjuk, hogy Irak alatt túl nagy olajmezők terülnek el ahhoz, hogy annak kitermelésében ne érné meg részt venni. Irak viszont nem hozta meg a kívánt hatást, többek között a háború elhúzódása miatt késlekedő gazdasági stabilitás megteremtése miatt sem. A külső és belső piaci válság miatt tovább gyengülő dollár, és az eddig nem túl sikeres háborús politika után talán az Egyesült Államok új módszerrel kísérletezik. Hiszen tudjuk, hogy Kína világgazdasági szerepe egyre jelentősebb, és a piacon meghatározó szerepet kezd el betölteni. Csak egy példát emeljünk ki, ami mutatja az ország gazdasági befolyását. A világ legnagyobb vasérckitermelő vállalatával, a brazil Vale-el megállapodott Kína, hogy április 1-től 65%-kal magasabb áron vásárolja fel az alapanyagot. Ez pedig azt jelenti, hogy ez az ár irányadó a világ teljes vasérc-ágazatára. Ez még csak a kezdet. Komoly és reális veszély a földgáz mostani nyomott árára nézve is az ország ipara. A termelés növekedésével előfordulhat, hogy Kína kifelé tekint a földgáz beszerzése érdekében, és ebben az egyik legpotenciálisabb partner Oroszország a Szovjetunió volt déli tagállamai. Itt pedig már a mi személyes érintettségünk is megjelenthet, mert bármely csövön érkezzen is hozzánk a gáz keletről, az eladó potenciális vevőjévé válhat a robogó kínai gazdaság. A vasérc példája pedig mutatja, hogy az ország képes egyik pillanatról a másikra drasztikus emelkedést előidézni a piacon, ami rosszul érintene bennünket is. Mert kétségünk ne legyen arról, hogy amennyiben valaki kétszer annyi pénzt kínál a gázért, akkor mi továbbra is a korábbi áron jutunk még évekig a most igen nélkülözhetetlen szénhidrogénhez.

Itt pedig vissza is kanyarodhatunk az eredeti témához. Az Egyesült Államok jól tudja, hogy mikor hová kell állni, ha az érdekei úgy kívánják. Kína pedig túl nagy, és egyre befolyásosabb is, tehát vele szemben biztosan nem lehet megfelelő módszer egy katonai támadás. A gazdasági érdekek összefonódása viszont talán az egyik utolsó mentsvára lehet a most még gyengélkedő amerikai gazdaságnak. Ezért pedig lépéseket kell tenni. Ebben a menetben pedig az első mozdulatok nem lehetnek jobbak, mint egy gesztust tenni Kína felé, még akkor is, ha annak nyilvánvalóan semmi köze a valósághoz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.