Az MNB adatainak elemzése egyre elkeserítőbb képet mutat. Ahogyan korábban már írtam erről, a mover.blog.hu/2007/11/27/a_magyar_nem_akar_megszoritani bejegyzésemben, úgy tűnik a magyar lakosság nem képes szembesülni azzal, hogy a megszorítások végső vesztese mindenképpen a lakosság, és az nem lehetséges, hogy megszorítások mellett mindenki fenntartsa, sőt néhány kurrens termékkel növelje az életszínvonalát, még akkor sem, ha éppen itt a karácsony. Lássuk ezt a számok tükrében, és a tőlem szokásos görbe tükrében. Ne felejtsük el, a számok még nem is tartalmazzák a legkeményebb részt, azaz a karácsonyt, kíváncsi leszek az elemzésekre.

2007 első három negyedévében a hitelfelvételünk meghaladta az 1000 milliárd forintot, ebből a harmadik negyedév már jelentős emelkedést hozott a maga bő 400 milliárdjával. Nem akarok nagyon előrelátó lenni, de a negyedik negyedéves adatra van egy 500 milliárdos tippem. Emellett a megtakarítások mértéke természetesen nem növekedett ekkora mértékben. Nagyon durvának nevezhető ez a folyamat, mert gyakorlatban a számok azt mutatják, hogy az emberek egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy pillanatnyi jövedelmük nem tükrözi a fogyasztásukat, sőt úgy néz ki, rá tromfolnak néha, a hitellel meg is húzva felfelé a színvonalat, persze tisztelet a kivételnek. Nem elemezgetem a kérdés ezen részét tovább, arról korábbi írásomban lehet olvasni. Van ennek az egésznek egy nagy árnyoldala. Az, ha megfigyeljük, hogy vajon mire folyhat el a pénz. 2002-ben megindult a hitelpiac felfelé ívelő ága, nyilvánvalóan a lakáshiteleknek is köszönhetően. Ezután 2003-2006-ig következetesen 7-800 milliárd forint volt az első három negyedévben felvett hitel mennyisége. De miközben 2002-ben a teljes hitelállományunk a GDP 7-8%-a volt, addig ma ez 27-28 %, ráadásul a legszembetűnőbbek az arányok változásai. Méghozzá az, hogy a lakáshitelek aránya jelentősen csökkent a teljes hitelállományon belül, és a lakáshitelezésen belül is már csak a kockázatos devizahitelek aránya nő. 1990-ben az akkori GDP-hez viszonyítva sem voltunk ennyire eladósodva.

Itt szokták nekem mondani, hogy bizony sokaknak a mindennapi megélhetésre kell…bla…bla…bla. Amikor a bankokat megkérdezzük, akkor kiderül azonban, hogy óriási a műszaki cikkekre felvett hitelek mennyisége, a plazma- és lcd tévék és a hozzá kapcsolódó termékek eladásának becsült csúcsát biztosan átléptük. Az új autó eladások jelentős részét is hitelből fedezik az emberek, és a rossz tapasztalatok ellenére sem ritka a „vigye ingyen az autót, meg még egy kis pénzt is” típusú hirdetések megjelenése, miközben tavaly is sok tízezer autófinanszírozás bukott be. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mire költik az emberek a szabad felhasználású jelzálog hiteleket, de az ésszerű költekezés ott sem biztos, hogy jellemző, pedig ott a lakásról lehet szó, ami az ember feje fölött van.

Nem lesz ez így jó. Félő, sőt kijelenthető a biztosan bekövetkező folyamat, nagyon sok család teljes pénzügyi összeomlása. Már ma is megy a hitel keresztfinanszírozás, azaz a hitel hitelből történő törlesztése. És ne higgye senki, hogy nem hiszem el, nehéz az embereknek, hogy esetleg egyes dolgokról le kell mondani, olcsóbbat kell venni. De, ha ma valaki nem jön ki a fizetéséből, és hitelt kell felvenni, akkor mi fog történni akkor, amikor a hitel törlesztő részletéről is megérkezik a csekk vagy levonják a számláról ? Akkor majd nézhetjük a bulvárlapokban, a kereskedelmi tévék bulvármagazinjaiban, hogy a kegyetlen bank miként árverezteti el a lakást „szegény” emberek feje fölül. Nem is emlékezve arra a korszakra, amikor az egész kezdődött. Egy hitellel, mert az mégsem lehet, hogy a szomszédnak jobban menjen. Azért se szorítunk meg, ha a fene fenét eszik se…