UPDATE: Az egész írás egy beszélgetésből származik, a kiindulási pontja az Észak-Koreai helyzet és fenyegetés volt. Természetesen még véletlenül sem irányul arra, hogy egyes emberek hitét és vallásos nézeteit támadja. Sőt. A vallás nézőpontom szerint meggyőződésen is alapulhat, sőt ma már sok embernél azon alapul...de ez már tényleg külön téma. A lényeg a nyitottság, és egy vallásos ember még lehet nyitott, attól, hogy hite van. De a személyi kultuszban imádat tárgyává tenni egy embert és annak törekvéseit az még is csak más. Bár a Koreában lévő dolog is lehet egyfajta vallásosság, de a baj pontosan az, hogy az embereknél ez nem meggyőződésen alapul, hanem a diktatúra által teremtett félelemből nőtte ki magát.

Nagyon sok szó esik Észak-Koreáról az utóbbi időben, főleg az atomfegyverkezési programja miatt. Önmagában mutatja az emberiség másokhoz való hozzáállását, hogy egy ország belső problémája csak akkor kezd el minket érdekelni, ha abból az országból a mi életünk felé jön a fenyegetés. Pedig Észak-Koreában a 90-es években becslések szerint 3 millió ember halt meg az élelmiszerhiány következtében, mai mutatja, hogy ott már korábban is jelentős problémák voltak. Most azonban ahelyett, hogy belemennék a helyzet hidegháborús elemzésébe vagy abba, hogy mekkora veszélyt jelent Korea a világ számára, inkább a helyzet pszichológia elemzését kívánom előtérbe hozni. Mert a látható dolgok mögött óriási pszichológia húzódik meg. Tudjuk, hogy minden diktatúra tisztában vele, hogy a tömeget meg kell győzni a dolgok helyességéről, és a többség számára olyan ideológiát kell elültetnie, ami a diktatúra érdekeit szolgálja.

Észak-Korea esetében sem működik ez másképp. A teljesen ellenőrzött információ áramlás, az, hogy csak a kívánt hírek juthatnak el az emberekhez, és egyébként folyamatosan a meghatározott ideológia sugárzódik az emberekhez minden csatornán keresztül, megteszi a maga hatását. Aki pedig még is önálló gondolkozó lény próbál maradni, annak ott vannak a munkatáborok, ahová a „lázadók” családjukkal együtt költöznek. Ez rosszabb, mint kint, gyakorlatilag a kint nem létező emberi jogok itt végképp eltűnnek. Riportfilmben láthattam azt, amikor valaki elmondta, hogy volt, akit azért lőttek le, mert az éhezés hatására megette az elfogott élő egereket, márpedig ott ehhez sincs joga. Teljes személyi kultusz van, a vezető imádata alkotmányosan kötelező a halála után is, képének minden szobát díszíteni kell, szobrai átjárják az egész országot. Külföldi segítséget nem igazán fogadnak el, pedig orvosi ellátásuk gyakorlatilag nem létezik, szaktudásukat az 50-es években kint járt magyar orvosoktól kapták, gondolhatjuk milyen lehet a színvonal. Amikor még is elfogadnak valami segítséget, akkor az ebből létrejövő eredményt az egész nép a nagy vezetőnek tulajdonítja. És itt áll meg az ember egy pillanatra…

Bizony Észak-Korea, és a benne élő emberek esetében már rég nem a megfélemlítés működteti a rendszert, az legfeljebb az emberek kisebb részénél hatásos. Nagyobb részénél sikerült elérni, hogy elhiggyék a lehetetlent, méghozzá azt, hogy ez így ahogy van a legjobb, és még a pofonok, a katonai rendszer, a munkatáborok is mind-mind az ő érdeküket szolgálják. Tehát a megfélemlítés is csupán egy eszköz volt e sokkal magasabb rendű diktatórikus állapot kialakításában. A kormány, vagyis nevezzük inkább uralomnak, jól megvalósította azt, hogy az emberek a külvilágtól valamilyen módon elzárt közössége úgy éljen, ahogyan azt ők meghatározzák, és minden olyan segítséget, ami külföldről jön, gyanúsan és ellenségesen kezeljenek. Nem, nem azt jelenti ez, hogy ők jól érzik magukat ebben a környezetben, csak egyszerűen elhiszik, hogy nem is létezhet jobb, hiszen az istenített vezetők részükre csak a legjobbat akarhatják. Amikor valaki megpróbálja ezt a rendszert bármilyen módon megdönteni, akkor teljesen helyes az, hogy őt elviszik valahová, ahol nem zavarja a társadalom „békés” működését. Ezért nem is lehet arra számítani, hogy ezeket az embereket bármilyen módon meg lehetne győzni arról, hogy létezik jobb, hiszen bármilyen külső segítség csak a kormányukat igazolja. Ha pedig nem kapnak segítséget, az megint csak, mert lám-lám a legtökéletesebb uralkodó még is csak ott van, másokat meg nem is érdeklünk.

Óriási emberi hiba, és amiért oda kell erre figyelnünk az nem is azért érdekes, mert ők éppen atomfegyvert gyártanak zárt közösségük védelmére. Inkább az, hogy az ott megnyilvánult ideológiát befolyásoló alap ott van minden társadalomban. Nem kell más, mint elültetni az ideológiai alapokat, kicsit rábírni az embereket, hogy sarkítottan tekintsék a dolgokat, elfogadják azt, hogy egy adott dolog képes biztosítani számukra a legjobbat. Ettől kezdve, ahogyan Bertrand Russel jól rávilágított, minden ezt fogja igazolni a környezetükben, függetlenül attól, hogy mit is akar az valójában mondani. Ahogyan Koreában, a rossz dolgok is képesek lesznek igazolni valami teljesen mást. Jelképesen szólva, olyan ez, mintha örülnénk, hogy ellopták a biciklinket, mert valószínűsítjük, hogy ezzel egy balesettől kívántak megóvni. Megfigyelhettük már talán saját beszélgetéseink során is, hogy az emberek mennyire képesek egy csodálatos dologra: nem becsukni a szemüket, hanem annál sokkal többre, nyitott szemmel másnak látni a dolgokat, mint amilyenek valójában. Mondhatnánk jó példaként, hogy a részeges Pista bácsinak nincs más dolga, mint ezekkel eszközzel meggyőzni Mariska nénit, hogy ez a legjobb számára, és ettől kezdve, amikor Pista bácsi részegen hazamegy, és megveri Mariska nénit, az is csak Pista bácsi szeretetét és törődését fogja igazolni. Ezt a társadalom legkisebb egységétől az olyan nagy országokig megfigyelhetjük, mint Észak-Korea. Miért jó, ha ezt tudjuk ? Mert még időben oda tudunk figyelni arra, hogy az életünket ne hamis ideológiák, hamis berögződések határozzák meg, mert akkor egy idő után már nem is keressük az igazságot, hiszen látszólag minden, ezt a hamis ideológiát fogja igazolni, függetlenül attól, hogy a megfélemlítés vagy meggyőződés eszközével érték azt el nálunk. Ekkor pedig már nem leszünk nyitottak az igazságra, talán soha többet. Jó lesz nekünk a kis magunk Észak-Koreájában, hiszen minden ezt igazolja, még akkor is, ha mások mást mondanak. De nem is mondanak mást. Az ő mondataik is csak minket igazolnak. Ugyanúgy, ahogyan Észak-Koreában minden a vezetés sikerességét bizonyítja.

Szerző: movhu

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mover.blog.hu/api/trackback/id/tr58236808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sunmachine 2007.11.21. 14:01:11

Ugye nem az a következő lépés, hogy a vallások is Észak-Korea szintre süllyedtek? Tudom, hogy az mar újabb bejegyzést kívánna, de az erre irányuló mindennemű gondolat ugyanolyan ostobaság, mint elhinni a Pista bácsi vs. Mari néni esetet.