"A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk" - Ludwig Wittgenstein

Nézzünk ekkor egy keményebb feladatot, amely megmutatja mennyire bután gondolkozunk néha egyértelmű helyzetekben. Mérő László is előszeretettel használja a példát logikával foglalkozó könyveiben:

3 ember bemegy egy motelba. A recepciós mondta, hogy 30 dollár egy szoba, így mindegyik fizetett 10 dollárt és elment a szobába. Kicsit később a recepciós rájött, hogy a szoba csak 25 dollár, ezért elküldte a hordárt a 3 férfihoz az 5 dollárral. Útközben a hordár nem tudta kitalálni, hogyan ossza el egyenlően az 5 dollárt a 3 férfi közt, így mindenkinek adott egyet, kettőt pedig megtartott. Eszerint a három férfi 9 dollárt fizetett, ami 27-et tesz ki. Ha ehhez hozzáadjuk a hordár által megtartott kettőt, az összesen 29 dollár. Hol van az egy dollár?

Mielőtt megnéznéd a megoldást, amit itt megtalálsz, ne dobd el magadtól az élményt, gondold végig a feladatot. A szövegben benne vannak a tények, a megoldáshoz csupán ennyit kell tudnunk, pontosan se többet, se kevesebbet. Még is sokan többször átgondolva a feladatot sem tudják megoldani, mert pontosan ugyanaz a magas logikai küszöb amiben hasra esnek, mint először. Nem tudják magukra ölteni a szabad gondolkodást, hagyják, hogy a feladat mesélője határozza meg hogyan gondolkodjanak. Miként tudnánk megoldani a feladatot akkor, ha nem jöttünk rá eddig, és nem akarjuk megnézni a megoldást ?

Egyféle módon: nem foglalkozunk azzal, amit a mesélő mond. Nem fogadjuk el a ránk erőltetett megoldási menetét. Hiszen pont ott bukik a feladat, hogy nem hagyja magát megoldani, készen adja a választ. De most rugaszkodjunk el egy kicsit, és induljunk el mi az 5 dollárral.

Mit tudunk ? 25 dollár ott maradt a szoba díjára, az le van tudva. Van a kezünkben 5 db egydolláros. Ebből 1-et, 1-et odaadunk 3 személynek, marad a kezünkben 2 dollár. Igen, a személyek így valóban 27 dollárt fizettek a szobáért, de itt jön a buktató. Hiszen a nálunk maradt 2 dollárt semmi értelme hozzáadni a 27-hez, hiszen ki kellene vonni belőle, hogy megkapjuk a 25 dollárt, ami a pincérnél marad. Tudom, ez az a pont, ahol még nem mindenkinek világos. De gondoljuk végig: a 30. dollárt megkapja az első, a 29.-et a második, a 28.-at a harmadik személy. A 27. és 26.-at pedig megtartja a hordár. Az első 25 meg marad a kasszában.

A példa talán az egyik legkiválóbb példa a logikai megvezetésnek, amit az élet rengeteg területén alkalmaznak velünk szemben. Ügynökök, reklámszakemberek termékeiket adják el nekünk, ahol persze nem tisztán a fent szereplő logikai eszmefuttatás játszik szerepet, hanem más is, de nagy szerepe van annak, hogy elhiszünk nem létező vagy nem pont úgy létező dolgokat. Csupán el kell velünk hitetni, hogy az a helyes út a megoldásra. Tulajdonképpen általánosan rögzíthető tény, hogy mindaddig megvezethetőek, becsaphatóak vagyunk - egy logikai feladványhoz hasonló módon - amíg nem rugaszkodunk el az adott megoldási folyamattól, illetve amíg ragaszkodunk egy már korábban felvázolt megoldási folyamathoz. Ráadásul szépen sorban verjük be a fejünket a falba a sok hibás zsákutcás megoldással. Hiszen ebből a szempontból az élet is csak egy nehéz játék :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.